A mardekáros csapat a jóslástanterem elé érkezett. A létra már megjelent előttük, és Blaise Daphné után mászott fel miközben mindketten élesen vihogtak, mert Blaise minden adandó alkalommal Daphné fenekére csapott.  Pansy lemaradva tőlük lépkedett fel szorosan mögötte Draco mászott. Vigyorogva ismerte be magának, hogy megérti Blaiset, mert őt is ingerelte Pansy előtte billegő ringó csípője, de visszatartotta magát. A hátsó sarokba ültek Crak és Monstro kíséretében. Pansy körbenézett a teremben, s megnyugodva figyelte, hogy ma száműzik a teafűolvasást, mert már elege volt, hogy a három fiút neki kell kiszolgálnia.

-         Ma gyermekeim – kezdte sejtelmes hangján Trelowney – A teafűolvasást elhagyjuk és a jóslás egy másik formáját fogjuk gyakorolni – hosszú hatásszünetet tartott, amiben többek már ásítozni kezdtek. – A tenyérjóslásra térünk át!- búgta sejtelmesen.- Vegyétek elő a tankönyveteket!- adta ki az utasítást – A vizsgán tenyérjóslást is kérdezni fogok, tehát a mai gyakorló óra igazán hasznosnak ígérkezik. Mindenki felrajzolja egy pergamenre a választott partner tenyérvonalát és értelmezi is azokat, a pergamenekre jegyet adok!- Draco unottan felcsapta a könyvet és lapozgatni kezdett benne. Pansy üres pergameneket keresett elő és szétosztotta a fiúknak, mert sejtette, hogy egy darab sincs náluk. Crak és Monstro egyöntetűen megállapították, hogy innentől a mai órának sem lesz semmi értelme, és többnyire saját tenyerük bűvölésében mélyedtek el.

-         Add a kezed!- szólt Dracora Pansy. A fiú vonakodva, de a lány kezébe adta tenyerét.

-         Ne merészelj rosszat kiolvasni!- vágta rá Draco bosszúsan.

-         Jó azokat majd nem árulom el – nézett rá sötéten Pansy, és ujjaival követte a töréseket és mélyedéseket. Draco egyre mélyebbeket kezdett lélegezni. Pansy simogató ujjai teljesen más érzeteket keltettek benne. Egy ideig tűrte, aztán kirántotta a kezét a lányéból.

-         Draco! Még nem végeztem!- dühöngött Pansy és értetlenül nézett a fiúra.

-         Nem érdekel!- kapta fel pennáját a fiú.- Nem tűröm, hogy egész jóslástanon játssz velem!

-         Ki játszott veled?- nézett rá sértetten Pansy. Grimaszolva emlékezetből felrajzolta Draco tenyérvonalait és keresgélt hozzá értelmesnek tűnő jóslásokat.

-         Na jól van add a tied!- tartotta elé a tenyerét Draco.

-         Olyan durva voltál! Nem kapod meg – ellenkezett Pansy.- Kérd csak el Crakét ! – nézett a látványosan unatkozó fiúkra.

-         Na ne is gondolj arra, hogy én Craknak fogok tenyérből jósolni!- pislogott undorodva Draco a fiúkra. – Nyújtsd a kezed! – nézett türelmetlenül a lányra.

-         Nem!- fonta keresztbe a karját Pansy makacsul. Draco elkapta Pansy jobb kezét és maga felé húzta.

-         Már megint erőszakoskodsz!- fájlalta a csuklóját Pansy.

-         Mert a szép szóból nem értesz – morogta Draco.

-         Ez neked szép szó?- sziszegte Pansy. – Egyenesen parancsoltál.

-         A parancsnak engedelmeskedni szokás tudhatnád! – vigyorgott rá Draco.

-         Arról ne is álmodj, hogy én bármilyen parancsodnak is engedelmeskedni fogok!- sziszegte Pansy. Draco elkomolyodva nézett rá. Szürke szemeire könnyű sötétebb fátyol ereszkedett.

-         „Soha nem parancsolnék neked, tudhatnád!” – küldte békülékeny hangon.

-         „Valóban? Nem azt veszem észre”- küldte vissza megbántottan Pansy. Draco finoman átsimított Pansy tenyerén.

-         „Nem lesz szükségem parancsra – mosolygott sejtelmesen Draco – Minden kívánságom teljesíteni fogod, annyira elbűvöllek.”

-         „Most vajon az imperiórol beszélsz?”- ráncolta a homlokát gonoszkodva Pansy.

-         „Nem. A személyes varázsomról” – villantotta ki a fogsorát Draco.

-         „Nem ismerem a személyes varázsodat”- vágta rá önelégülten Pansy.

-         „Nem? – emelte meg a szemöldökét Draco – Biztos vagy te ebben? Szeretnéd ha bemutatnám itt mennyire ismered az én személyes kisugárzásom?”- ült közelebb a lányhoz.

-         „Jó elhiszem, hogy van!- vágta rá gyorsan Pansy.- Nehogy Trelowney óráján is azt csináld mint bájitaltanon!”- húzódott hátrébb Pansy.

-         „Na látod micsoda rábeszélőképességem van?” – vigyorgott Draco elégedetten és tanulmányozni kezdte Pansy tenyerét. Pansy sötét szemekkel tűrte, hogy Draco mindent kiolvashat a tenyeréből. Olyan volt, mint egy belső feltárulkozás. Ott volt minden leplezetlenül előtte. Elemezhette a múltat a jelent a jövőt egyszerre és Pansy ettől megborzongott. Draco komoly feszült arccal lapozgatott előre-hátra a jóslástankönyvbe, s végül átsimított Pansy egy tenyérrészletén.

-         „Mi az?”- hajolt közelebb Pansy, s ránézett a tenyérfelületre. Draco csak ellenállhatatlanul mosolygott.- „Mi van ott?”- nézte értetlenül Pansy. Nem ismerte ezeket a vonalakat.

-         „ MH. Ez igazán különös”- vigyorgott Draco, s szemében furcsa fény villant.

-         „Mi különös?”- rázta értetlenül a fejét Pansy. – „Neked nem volt ilyen vonalad – ráncolta a homlokát. – Mit jelent?”

-         „Persze, hogy nem volt ilyen vonalam”- vigyorgott rá Draco. – Mert ez a vonal csak női tenyereken van – súgta bizalmasan Draco Pansy fülébe.

-         És mit jelent ez a vonal? – pislogott Draco jegyzeteibe Pansy.

-         Nos – Draco megemelte a szemöldökét –a tenyérvonalaid szerint három gyereked lesz – Draco szürke pillantását szinte beleégette Pansy fekete szemeibe. Pansy, amint felfogta mit keresgélt olyan lelkesen Draco kirántotta a tenyerét a fiú kezéből, s lesütötte a szemét.

-         A jóslások soha nem száz százalékosak – mondta hűvösen és gyorsan elnézett saját pergamenje fölé hajolva. – A jövő mindig mozgásban van – vágta rá kitérően Pansy és rövid izzó pillantást küldött Draco felé. Draco elkapta a villanást és ajka körül játszó furcsa mosollyal nézett a lányra. Tehát három! – Draco most még belegondolni sem tudta magát a helyzetbe, hogy három gyereke lehet valaha, s halványan felrémlett benne Pansy azonosító mágiás álomképe. A szőke kisfiú, és Draco behunyta a szemét egy másodpercre. Itt ül mellette a lány, aki kétségtelenül a gyerekei anyja lesz. Most már azt is tudja, hogy mennyi. Draco megrázta magát. Ebben az évben állandóan a jövőt tapintja és mindig Pansy által. Draco újból megrettent a plusz tudástól. De akaratlanul is egy másik érzés is zászlót bontott a lelkében. Talán az örömhöz, vagy boldogsághoz állt legközelebb, de sokkal több volt. Elgondolni sem tudta, hogy Pansy egyszer életet ad a gyerekeiknek, de most tudatosult is benne, hogy kétségtelenül ez is hozzátartozik az életükhöz s a jövőjükhöz. Legszívesebben felkapta volna a lányt ,aki most zavartan és dühösen ült mellette, és igyekezett nem elpirulni. Tessék! Már megint nálam kutakodik!- dühöngött magában Pansy.- Ezeket a dolgokat egyáltalán nem kellene tudnunk! A többlettudás mindig veszélyes. Olyan mintha belepillantanánk az élet forgatókönyvébe, meglesnénk a sors könyvét, hogy meglássuk, milyen jót és rosszat tartogat számunkra- Pansy hirtelen nagyon hűvösnek érezte Trelowney mindig füllesztő termét. Rettegett a jövőtől. A fenyegető erőtől. … Az álmaitól. Mert az az egyetlen álom azóta is rendszeresen visszatért és Pansy többször felriadt éjszaka ez miatt. Draco vajon miket olvasott még ki? – pislantott a jegyzetekre, de Draco nem sokra jutott. Maga a tény a közös gyerekeikről annyira lekötötte, hogy másra már nem maradt ideje. Pansy megnyugodott. Még akkor is, ha tudja, hogy a jövő változhat és semmi sem bizonyos, talán még a múlt sem, Sőt az a legkevésbé. Pansy is meglátta a jövőt és rettegett tőle. Még nagyon távoli jövő, de szerette volna kikerülni azt, ami rémálmaiban mostanában üldözi. Ezért nem szabad látni a jövőt tudhatnák. És lám mind a ketten önnön kíváncsiságuk csapdájába estek. Pansy  a feketemágiás azonosító mágiával míg Draco a tenyérjóslás intim részleteivel. Valamit mindketten megtudtak és valamit mindketten elhallgattak a másik elől. Draco sem írta le azt, amit még kiolvasott Pansy tenyeréből. Kétségtelenül kihasználta, hogy Pansy tenyerében kutakodhat és megtudhajta a legfontosabb információkat. A lánynak nem említette a másik jelentős észrevételét, de magában elraktározta ezt a többlettudást is. Izgatottan és feszengve ültek egymás mellett és kerülték egymás pillantását az elemzésük teljesen hiányos maradt, de semmiképp sem akarták a másik előtt feltárni önnön titkaikat. Bár Pansy is felvette a jóslástant valójában irtózott ettől. Nem szerette előre tudni a dolgokat és ezen az órán mindig szembesülnie kellett velük. De a kíváncsisága mégis erősebb volt. És hasonló indokok miatt járt ide Draco is, aki szinte láncra verve kényszerítette magát jóslástanra. Nem Trelowney miatt, de a jóslástan miatt igen. Egyformán rettegtek a jövőt meglátni és egyformán ugyanannyira kíváncsiak is voltak a jövő titkaira mint amennyire rettegtek tőle.

-         Draco menjünk! Tudod kviddicsedzésed lesz!- tette hozzá gúnyosan Pansy. Draco felnézett a mellette álldogáló lányra.

-         Ma nem megyek edzésre! – mondta flegmán Draco és összepakolta a könyveit.

-         Micsoda? El sem hiszem!- Pansy puszit nyomott a fiú arcára.- Mégiscsak jó hatással volt rád ez a tenyérjóslásos dolog, ha lemondasz a kvidicsről ,csak hogy végre egy péntek délutánt együtt tölthessünk – Pansy álmodozva mászott le a létrán, ahogy Draco is leért és elindultak együtt a csigalépcsőn Draco közelebb vonta magához.

-         Sajnos ki kell ábrándítsalak – súgta Pansy ében hajába.- Nem miattad nem megyek. Hanem ma délután ejtem meg a dolgot!- nézett jelentőségteljesen Pansyra. Pansy megkövülten nézett rá

-         Mi? – szemei rögtön vizenyőssé váltak. – Te fényes nappal akarod véghezvinni? Meghibbantál?!- suttogta vissza Pansy.

-         Sajnos csak ma tudom elintézni az ügyet – simogatta meg Pansy arcát Draco.- de ne szomorkodj kárpótollak majd a ma délutánért.

-          Draco! Van fogalmad arról, hogy mit beszélsz? Piton itt van a Roxfortban erre te egyazon időben fel akarod venni az ő alakját itt? – kapkodott Pansy levegő után. Ez a legnagyobb merészség magas foka.

-         Csak a szükség szobájáig kell eljutnom, nem nagy dolog- legyintett Draco.

-         Nem nagy dolog! Merlin ősz szakállára Draco! Ebből semmi jó nem fog születni.

-         Már megint azonosító mágiázol? –torpant meg bosszúsan Draco.

-         Jaj, hagyd már ezt az azonosítómágiát!- Pansy leszaladt néhány lépcsőfokot, hogy beérje Dracot és megrázta.

-         Ez túl veszélyes térj már észhez!- szorongatta a karját.

-         Épp ezért lesz szükségem a segítségedre!- Draco könyökénél fogva kényszerítette Pansyt hogy megtegye vele a további lépcsőfokokat lefelé. - Tehát mivel Potter miatt állandóan figyelik a szükség szobáját –Draco elhúzta száját.- Ezért muszáj Pitonként megközelítenem. Tanároknak miért ne engednék, hogy szükség szobájába menjenek igazam van?

-         Hát, nem is tudom – motyogta bizonytalanul Pansy.

-         Legrosszabb esetben két órát leszek távol – folytatta halkan Draco, s időnként körbenézett.- TE kísérsz el a szükség szobájáig és értem jössz. Mentálisan üzenek ha jövök.

-         Jaj Draco! Nem tetszik nekem ez az egész – nézte kérlelőn a fiút.

-         Nem is azért cselekszem most hogy neked tetszedjen  - Majd Pansy ajkaira hajolt.- Ha igen, azt tudni és érezni is fogod, ha neked tetszőn cselekszem – s felemelve a fejét a lányra mosolygott. Pansy ellágyult a nézésre és tudta, hogy nem fogja visszautasítani s segítséget a fiútól, bár helyteleníti a fényes nappali akciót.

-         Honnan indulunk? A Pincéből?- forgatta bizonytalanul a fejét Pansy.

-         Igen- Draco lesietett a pincéhez vezető lépcsőn és berontott a klubhelyiségbe. Pansy lemaradva, már akkor ért fel a fiúhálóba, amikor Draco a talárját húzta le. A szekrényéből előkapott egy fekete talárt, ami megtévesztően emlékeztetett Piton vászontalárjaira. Pansy aggódva figyelte és lerogyott Draco ágyára. Nem merte megkérdezni mit akar a fiú, vagy hová megy, ha véletlenül utána kellene mennie.

-         Ne aggódj Pansy!- szórta egy üvegbe a hajszálakat Draco sietősen. – Ha bármi baj van, tudni fogsz róla – nézte komolyan a lány fáradt szemeit. – Piton most lent ebédel a többiekkel. Remélhetőleg a tanárok és diákok többsége is- Draco felhajtotta a százfűléfőzetet. – Ah csak egy fokkal lenne jobb íze a francba!- tartotta a gyomrára a kezét Draco. Gyorsan ment át a változáson. Pansy kivette a táskájából a Parkinson-címeres tükrét és a talárja zsebébe süllyesztette. Mire visszafordult már Piton állt előtte. Hátrahőkölt.

-         Nyugi nem kapsz büntetést, mert a fiúhálóban lábatlankodsz- vigyorgott rá Piton.

-         Hát ez a vigyorgás nem való Pitonhoz – jegyezte meg Pansy.- Úgyhogy fogd vissza magad!

-         Menjünk!- invitálta ki Pansyt a hálóból. A Klubhelyiségben többen ráköszöntek Pitonra.

-         Tisztára kompromittálsz. Most azt hiszik Pitonnal voltam a fiúhálóba! Haladj kicsit távolabb tőlem –sziszegte Pansy mert Piton karja szinte súrolta a fenekét Dracotól ez már annyira természetes volt, hogy Pansy fel sem fogta, de most hogy Piton bőrében halad így mellette, kifejezetten irritálta a dolog. Kilépett a  pincehelyiségből és körbenézett a folyosón. Intett Draconak, hogy jöhet. A pincefolyosón könnyedén átjutottak, erre senki nem járkál és természetes, ha Piton a mardekáros prefektussal beszélget ezen nem is volt semmi különös. Pansy a sarokhoz érve gyorsan átvilágította a következő folyosórészletet.

-         Merlinre! McGalagony jön!- tuszkolta vissza Pitont a sarkon. Gyorsan az egyik ablakhoz húzódtak és mély beszélgetésbe kezdtek. McGalagony azonban egyenesen feléjük tartott.

-         Áh Piton professzor örülök, hogy még nem ment el ebédelni, egy fontos ügyben keresném – mosolygott McGalagony, de Pansyra úgy nézett mint egy eltaposni való féregre. Draco észrevette a pillantást, s teljesen sikerült Pitonos sötét tekintetet kölcsönöznie magának ettől a nézéstől. McGalagyon egy pillanatra hátrált is.

-         McGalagony professzor nem látja, hogy éppen eligazítást tartok a mardekáros prefektusnak? Ebédnél megbeszéljük a dolgot!- mondta hűvösen Piton, s McGalagony  szemüvege mögül pislogott néhányat kettejükre.

-         Értem. Akkor ebédnél Piton professzor – élesen metsző hangján érezni lehetett, hogy egy kis semmirekellő prefektus lányt fontosabbnak tartani mint őt ez egyenesen sértésnek minősül, de elviharzott a folyosón.

-         Na fogadni mernék azt hiszi Pitonra vetettem ki a hálómat – mondta gúnyosan Pansy. –Oda a jó hírem végleg!- sandított a mellette lépkedő Pitonra.

-         Nem is volt sose jó híred Pansy – vigyorgott Piton.

-         Mondtam, hogy ne vigyorogj így! – sziszegte Pansy, s igyekezett eljátszani ,hogy házvezető tanárával beszélget a lehető legkomolyabb témában. – A hírem pedig kiváló.

-         Maximum a mardekárban kiváló a hírünk Pansy. Máshol biztos nem – érintette meg Piton.

-         Ne érj hozzám!- rázta le a kezét Pansy megborzadva. Végigsiettek a folyosókon Dracot kétszer is meg akarták állítani, mire Pitonos türelmetlenséggel rájuk förmedt.

-         Nem érek rá! Nem látják, hogy sietek?! – s Pansy mind a kétszer elmosolyodott, hogy ez tökéletesen Pitonos volt, még ha Draco türelmetlenségéből fakadt is. Pansy a következő sarkon is befordult s körbenézett a tükrével.

-         Lám csak lám- ért  vissza Pitonhoz.- a három jó madár is rosszban sántikál. Potterék is százfűléfőzetet készítettek. Miről nem tudok Draco? – lihegte kifulladva Pansy.

-         Ők is?- Draco ráncolni kezdte a  homlokát. - A szükség szobájába mentek?

-         Most jöttek ki. Szabad a pálya. Érdekelne, hogy mi ez a a nagy százfűléiszogatás ma délután. De mivel te úgysem árulod el lehet Potterből kell majd kihúznom- gondolkodott erősen Pansy.

-         Gyere menjünk!- az ostoba Bimba professzor járkált a szükség szobája előtt, persze ,hogy Potterék is most jöttek! Piton lehajolt, hogy megcsókolja Pansyt.

-         Te jó ég ! Draco nehogy megtedd mert elhányom magam!- tolta el Pitont Pansy.

-         Ja bocs!- vigyorgott Draco.- El is felejtettem, hogy neked azért másabb a helyzet. Bár ki tudja ,lehet rózsaszín álmaidat váltanám most valóra. Nos? Nem akarod kipróbálni, milyen Pitonnal smárolni.

-         Undorító perverz fantáziád van Draco!- sziszegte Pansy.- Na menj már! Tök gyanúsak leszünk.

-         Csak annyira vagyok perverz mint minden mardekáros – mosolygott Piton.- Kösz. Egy órán belül remélem jövök- Piton besurrant a szükség szobájába. Pansy pedig továbbhaladva rávigyorgott Bimba professzorra aki értetlenül visszamosolygott. Pansy Millicenttel ebédelt.

-         Blaiseéket láttad ebédnél?- kérdezte Millicent.

-         Daphné lent volt az biztos, de egy hatodévessel kimentek a parkba azt hiszem – mondta bizonytalanul Monstro

-         És Blaise?- kérdezte Pansy.

-         Őt nem láttuk az ebédnél – rázták a fiúk a fejüket. Pansy agya gyorsan pörgött. Blaise sem jött ebédelni. A griffendéles trio is százfűléfőzetet használva játszotta ki Bimbát a hetediken a szükség szobájánál. Valamiről nem tudok – állapította meg Pansy. Mélyen kutakodó szemmel Millicentre nézett.

-         Van Reggeli prófétád? – kérdezte gyanakodva.

-         Igen. Fent van a hálóba – rágcsálta a sültkrumpliját Millicent.

-         Ma kivételesen én is átolvasom – mondta Pansy száját törölgetve.

-         Használd csak nyugodtan. Nem sokat ettél – jegyezte meg Millicent ,de Pansy már kifelé igyekezett a nagyteremből. Bizonyosságot akart. Elsietett a kviddicspályáig és csak úgy talárban kinézett a hűvös lelátóra. Az égen Blaiset sem találta. Tehát Blaise is eltűnt. Pansy temperamentumos léptekkel belépett a pincehelységbe. Azonnal meg kell néznem azt a prófétát!- alig haladt át a szobán a kandallónál észrevette a szőke tincseket.

-         Draco! –Pansy lenézett a karórájára fél óra telt el amióta Draco elment. És nem is szólt neki, hogy visszajött.- Gyors voltál – Draco felállt és hozzálépett.

-         Persze, hogy gyors voltam, amikor siettem vissza hozzád –vigyorgott rá a fiú és lecsapott az ajkaira. Pansyval forgott a klubhelyiség. De nem pozitív értelemben. Félelmetes és fenyegető sötétség kúszott a lelkében és a gyomorszorító érzés, valami nem stimmel. Draco falta az ajkait és megdöbbentően furcsa technikája volt. Ez az új sem volt rossz, de másabb volt. Pansy levegő után kapkodva nézett a fiúra. Draco szemében leplezetlen vágy villogott. Nem engedte Pansyt gondolkodni a falhoz szorítva tapogatta, tenyerével végigsimított nőies vonalain és már a lába közé siklottak ujjai, mire Pansy rájött, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Valahogy nem olyan volt ez a csók mint szokott. Valamiért tiltakozik most Draco ellen az  egész teste. Meglepődött magán, és nem értette saját reakcióját. Soha nem érezte ezt Dracoval. Hogy nem akarja. Hogy el kellene utasítania. Mi van most vele?  Pansy eltaszította a fiút, és ellépett előle. Draco értetlenül nézett a lány után. Pansy azonnal előkapta a tükrét és felpattintotta a tükröt. A szívében a szorítás még mindig nem csillapodott. A csók örvénylő rettegést keltő hatása beleitta magát a lelkébe, akármennyire is volt jó ez a csók valami nem ugyanaz. Pansy mintha csak a haját igazgatná könnyedén úgy irányította a tükröt, hogy a visszatükröződésben Dracot lássa. Ez nem igaz! A tükörből nem Draco villant felé, hanem Blaise! Pansy összepattintotta a tükröt és visszafordult. Draco szürkés szeme bizonytalanul méregette.

-         Pansy, valami baj van?- kérdezte behízelgő hangon a fiú. Szóval ezért a furcsa érzés! Ezért a meglepő csók! A tiltakozó gyomorszorító érzés! – Pansy negédesen elmosolyodott és visszasétált a fiúhoz. Draco elvigyorodott. Pansy a falhoz hátráltatta a fiút és egyetlen lendülettel lábujjhegyre állt és falta a fiú ajkait. Szédítő volt. Úgy csókolózni Blaisessel, hogy közben Dracot látja maga előtt. Pansy nem vacakolt. Egyetlen simítással a fiú lába közé nyúlt és kíméletlenül megmarkolta a férfiasságát. A fiú felkapta a fejét és fájdalmasan értetlenül nézett rá.

-         Ha még egyszer ezt csinálod Blaise! Letépem a farkad megértetted?!- sziszegte rá Pansy és a falhoz lökve a fiút a háló felé sietett.

-         Hogyan jöttél rá? – szorította a kezét fájó testrészére Blaise.

-         Komolyan ilyen hülyének nézel? – kiáltotta vissza Pansy. – Azonnal tudtam, amint megcsókoltál. Loptál Draco százfűléfőzetéből? És felvéve az alakját akarsz csábítani? engem nem lehet átverni Blaise! Ne nézz olyan ártatlan virágszálnak.

-         Rohadt erős markod van az biztos –nyöszörgött Blaise.- Nem értem mit vagy úgy oda! Soha nem csókoltál volna meg engem! Bűn az, hogy vágytam egy csókra tőled?! – nézett rá esdeklő lemondó szemekkel Blaise.- Pansy fogalmad sincs milyen az, amikor olyan dologra vágysz amit nem kaphatsz meg és minden nap ott lebeg a szemed előtt. Bűn az, hogy szeretlek?! A francba! – Blaise levágta magát a kanapéra. Pansy földbe gyökerezett lábakkal állt a lépcsőn. Blaise szerelmi vallomást tett előtte? – Igen vágytam egy csókodra, muszáj volt ravasz sunyi és alattomos módon kicsikarnom tőled. Szemét vagyok, de hát ismersz – legyintett Blasie. – Tiszta hülye vagyok! – rázta a fejét Blaise és most szőke tincseibe túrt. – Komolyan kimondtam, hogy szeretlek? –Pansy visszalépett hozzá s leült mellé a kanapéra.

-         Nem tudom mit mondhatnék neked Blaise- mondta halkan Pansy.- Azon kívül, amit ne mondtam volna már.

-         Nem tetszem neked értem én.

-         Egyáltalán nem erről van szó. Tudod nagyon jól. – rázta a fejét Pansy.- Te beszéltél a köztünk levő vonzalomról nem? Vagy tűzről, vagy mit tudom én mikről. Ezeket száműznünk kell örökre. Blaise nyugodj már le! Keress újakat, ha Daphné már nem elég neked, vagy tégy amit akarsz, de tudod, ha ezt folytatod, és ilyen durva eszközökkel az veszélyes. Rád nézve – mondta komoly hangon Pansy.- a Malfoyok nem engedik azt a mi az övék. Ha kell egyetlen pálcalendítéssel eltávolítanak téged az útjukból. Nekik kell a tökéletesség az aranyvér. A választottjuk én  vagyok, és ezen nem is fog változtatni senki és semmi. Bele kell törődnöd.

-         Ne haragudj! – Blaise Draco hangján mondta és  Pansy elmosolyodott. Ebben a két percben csupa olyan szavakat hall Draco szájából, amiket soha az életben nem fog, s ezt Blasienek köszönheti.

-         Gyere ide te kéjenc macska!- húzta Blaise fejét az ölébe Pansy, s ugyanúgy simogatta Draco szőke tincseit mint már oly sokszor tette. Most mégis azzal a tudattal, hogy valójában Blaise haját simogatja.

-         Az élet nem tartogat nekünk sok jót Pansy!

-         Őrültségeket beszélsz – mondta  tűzbe révedő szemmel Pansy. – Te, aki minden lehetséges módon kiélvezed a földi életet, hogy mondhatod azt, hogy nincs jó a földön?

-         A harcok éleződnek. Te is tudod. Ott leszünk. Mindannyian. Függetlenül attól, hogy barátok, szeretők, vagy ellenségek leszünk-e.

-         Ellenség?- akadt meg a keze a szóra Pansynak.

-         Nem vagyok biztos benne, hogy ez az egész aranyvérű dolog helyes lenne. Senkinek nem beszéltem erről Pansy. Csak neked- Blaise felnézett rá Draco szürke szemeivel. – Senki nem tudja mennyire nem mardekáros eszméim vannak.

-         Jaj Blaise! – Pansy rászorította a tenyerét Draco arcára, s ujjaival átsimított a halványrózsaszín ajkakon.- tudod, hogy ezzel a halálos ítéletedet mondod majd ki? Ha bátran felvállalod?

-         Igen tudom, de nekem fontosabb lesz az eszmém. Sunyinak és alattomosnak tartasz. Pedig én vagyok mindőnk közül a legkevésbé az. Mert én nyíltan megmondtam neked az első perctől, hogy mit tartok felőled. Soha ne tartottam tiktokban, hogy mit érzek irántad. Tényleg sunyi és alattomos dolog kiadni az érzéseinket, hogy mások játszhassanak velük kényük kedvük szerint?

-         Blaise soha nem játszanék az érzelmeiddel – mondta komolyan Pansy.- De te se tedd az enyémekkel. Nem fogok megingani soha Dracot illetően. Bármit is teszel. A te ügyed… - Pansy mély levegőt vett. – Mindkét világ ki fog taszítani magából. Se velünk, se a másik oldallal, ezt akarod?

-         Nem tudom – Blaise is a tűzbe révedt.- Én békét akarok.

-         Romantikus idill Blaise – mondta lágy hangon Pansy.- Illik hozzád. A túlhevített szépre kész lélek, aki a békét óhajtja. Jaj Blaise! Lelked minden szennye ellenére tényleg te vagy a legtisztább lelkű köztünk – mosolygott le rá.

-         Csak kétszer forgott meg a lelkem a sárban, messze semmi hozzátok képest- vigyorgott fel rá Blasie.

-         Kétszer is?

-         Igen. Amikor rád vetettem a szemem és amikor megcsókoltalak – mondta pimasz vigyorral Blaise.- Ígérd meg, hogy soha nem mondod el senkinek azt, amit itt ma beszéltünk.

-         Ígérnem sem kell, mert soha nem tenném. Ez a mi titkunk marad – paskolta meg az arcát Pansy. Blaise felült. Megindult az átváltozás már érzékelte.

-         Csókolj meg csak még egyszer Pansy!- nézte szomorú szemekkel a lányt Blaise, most amíg még Draco külseje volt rajta Pansy minden lelkiismeret-furdalás nélkül megtehetné.

-         Blaise ne kérd ezt!- nézte lemondóan Pansy, mégis a fiúhoz hajolt és Draco szürke tekintetébe vésve a szemét az ajkaira hajolt. Blaise minden percét és pillanatát kiélvezte a csóknak, nem ért a lányhoz, mert nem akarta elijeszteni. Gyengéden és puhán csókolta, s bármennyire is kívánta, hogy örökké tartson tudta, hogy lehetetlen. A könnyed ízlelgetést végül Pansy szakította meg. Ahogy kinyitotta a szemét már Blasie ült előtte. Pansy azon nyomban elhúzódott. Blaise várta a pofont, de Pansy keze nem lendült. Blasie mindent elárult neki. Át fog állni a harcban. Voldemort ellen lesz. Pansy értette is és nem is Blasie döntését, s megijedt,..