A Bulstrode testvérpárokkal együtt készültek a karácsonyi vacsorára. Pansy hosszas fejtörés után úgy döntött, hogy mégis a mardekár színeiben ünnepli a karácsonyt. Bársony mohazöld estélyi ruhájában az ezüstbe öltözött két Bulstrode lány előtt vonultak le a pincehelységbe. A fiúk már a kandallónál ülve várták őket. Amint meglátták a lépcsőfordulóban a három lányt felálltak, s Draco sietett előre.

- Miss Pakrinson?- nyújtotta a karját gúnyos mosollyal Draco.

- Mr. Malfoy? – nézett fel gúnyosan Pansy, de elfogadta a felé nyújtott kart. A nagyterembe mardekárosokhoz híven utolsóknak érkeztek. A legnagyobb létszámmal mint mindig a Griffendél maradt karácsonyra a Roxfortban, élükön Potterrel és a Weasleykkel.

- Piton miért néz minket egyfolytában?- feszengett Pansy a ruhája redőit igazgatva.

- Lehet azt várja, hogy odaintsünk neki – vihogott Draco és a többiek is halk kuncogásba kezdtek. – Szerintem ints neki előbb te Pansy!- nézett rá csillogó szemekkel.

- Te vagy a kis kedvence, ints csak Te neki - vetette oda Pansy és folytatta az áfonyaöntet kanalazását.

- Én már a pudingokat várom - motyogta Crak a tányérjába mélyedve. Pansy mosolyogva összenézett Millicenttel. Draco hamar megunta a karácsonyi vacsorát és invitáló mozdulatára a többiek is befejezték. A pincehelyiség karácsonyfája alatt egy hatalmas csomag várta őket.

- Ez meg ki…- Pansy leguggolt és a kis pergamendarabkát felemelve elmosolyodott. Blaise írt. „Cicáim! Az én karácsonyi meglepetésem nektek. Tessék az utolsó kortyig elfogyasztani és akkor elhiszem, hogy nélkülem is lehet mardekáros bulit csapni. Azért hiányozni fogtok a fenébe is! Boldog Karácsonyt! Blaise” a dobozban több tucat lángnyelvwyskit találtak. Draco kivette a pergamenlapot Pansy kezéből, s ő is átfutotta.

- Gondolt ránk! Hát nem tünemény? – mosolygott gúnyosan Pansy.

- Legalább lesz valami jó is - Monstro bekapcsolta a gramofont, Draco pedig talárját a bőrfotelre dobva kezdte felbontogatni az üvegeket. Pansy macskája lent somfordált és most felváltva követte Pansyt és Dracot.

- Sicc innen!- mordult rá Draco.- Nézd meg már megint engem követ! – ráncolta a homlokát Draco. Pansy a kanapéra ült és magához hívta a cicát. A macska az ölébe feküdt és el is aludt Pansy kényeztetésére. – Irigylem – rázta a fejét Draco, ahogy a macskát nézte.

- Szeretnél ilyen apró lenni? – Pansy előkereste a pálcáját.- Ezen könnyen segíthetünk – mosolygott gúnyosan. Draco Pansynak is nyújtott egy poharat és iszogatni kezdtek.

- Felmegyek nagyon fáj a fejem – panaszkodott Millicent. – Jó éjt! – Pansy követte a lányt, amíg el nem tűnt a szeme elől.

- Hm. Gregory, nézz utána mi van vele! – küldte barátnője után a fiút Pansy. Monstro zavartan felpislogott, majd Dracora nézett. Draco csak bólintott, így Monstro háromszor nekiindulva, de felnyalábolta magát és mint akit vontatnak, de elindult a lépcsőn felfelé.

- Én is menjek?- Crak a tálca süteménnyel az ölében felpillantott. Draco és Pansy egyszerre rántottak vállat.

- Tölts még! – lökte a fiú elé a poharát Pansy. Draco teljesítette a kérést.

- Szeretnél otthon lenni?- nézett a szeme sarkából a fiúra. Draco sokáig nem válaszolt.

- Nem – felhajtotta az utolsó kortyokat és új adag üvegért indult, Pansy követte, s a fa alatt a szőnyegre ült. – Mármint megvan a kúrián is a maga hangulata, de itt nyugodtabb.

- Főleg a többiek nélkül – Pansy is kiitta a poharából a wyskit.- Milyen nálatok a karácsony?

- Nem előbb te mondd el!- zárkózott el Draco.

- Nálunk?- Pansy legyintett.- Azt nem érdemes elmesélni.

- Szeretném hallani – követelte Draco, s leült a lány mellé.

- Hát…többnyire összekapok apámmal és szobafogságban vagyok – Draco arcáról semmit nem lehetett leolvasni. – De néha már én magam provokálom ki. Legalább addig sem látom, nem tudom. A halálfalóság sok emberből kiöli az érzelmeket – tette hozzá egészen halkan Pansy. Draco megfeszült, de nem szólt semmit. Hogy kiürült a poharuk, azonnal újratöltötték. – De inkább a tietekről mesélj, az biztos izgalmasabb.

- Nálunk mindig nagy estély van karácsonykor – bontott új üveget Draco.- Tiszta stressz. Az egész kastély felbolydul, mindenki szaladgál. Azért a röpke négy-öt óráért ekkora zűrt….- rázta a fejét Draco. – Amíg kisebb voltam a családé volt a karácsony. De amióta…

- Láttad?- suttogta kitágul pupillákkal Pansy. Draco csak bólintott.

- Merlinre! És…milyen? – suttogta izgatottan Pansy és közelebb ült.

- Amilyennek elképzelik – Draco arcáról semmit nem lehetett leolvasni. – Félelmetes jelenség. Tényleg nem láttad még?

- Ah hozzánk nem jár – nézett el Pansy és megunva a dolgot az üveget vette magához. Semmi kedve nem volt állandón újratölteni a poharát. – Félti a családi titkainkat.

- Vannak titkaitok?- emelte meg a szemöldökét Draco.

- minden családnak vannak titkai. Nektek is vannak nem? – nézett rá unottan Pansy.

- Hát igaz. Lehet, hogy nekünk is vannak – hagyta rá Draco. – És mit gondolsz róla?

- Csodálom – Pansy csillogó szemekkel révedt el a karácsonyfa egyik díszét figyelve. – Nem is tudom. Csodálom, hogy odáig jutott ahová. Hogy képes volt embereket meggyőzni. Bámulatos képességei lehetnek.

- Te szerelmes vagy bele Pansy – röhögött fel Draco.

- Szerelem?- Pansy ízlelgette a szót, majd megrázta a fejét.- Szerintem az érzelmi palettámról hiányzik ez az érzés. Én inkább feltétlen rajongásnak nevezném – nézett Draco szürke szemeibe csillogó szemekkel.

- Szeretném hallani, hogy egyszer rólam is így beszélsz – komorodott el Draco.

- Nem – Pansy megrázta a fejét. – Rólad nem is lehet így beszélni. És én nem is tudnék – Pansy elgondolkodott. – Tudnék. De azok csak szavak lennének.

- Azt hiszem mégsem akarom hallani – ráncolta a homlokát Draco.

- Ezek csak szavak Draco. Soha nem a szó számít, mi ezt igazán tudjuk nem?- Pansy újabb üveget keresett elő. Voldemort említésére hirtelen megélénkült a szomjúságvágya és azóta megállás nélkül ivott.

- Nem nem a szó számít – bólintott komolyan Draco. – Lehet hazudni szerelmet bármikor. Igazad van. Nem érdekel, hogy mit mondasz. Inkább mutasd meg, hogy mit érzel irántam!- Pansy meglepődve, hagyta abba a kortyolást az üvegből és a fiúra nézett. Draco komolyan kéri. Pansy letette az üveget és az őt várakozva figyelő Dracohoz hajolt.

- Akkor te is mutasd meg mit érzel irántam!- suttogta a fiú ajkaira, s a lágy karamellíz keveredett Pansy cseresznyés ajkának ízével. S ismét ott volt a régi mentaíz is a csókjukban. Draco a kőre helyezte a poharát és a sima talajon meglökte, hogy kellő távolságba csússzon tőlük, s Pansy hanyatt dőlve magával húzta Dracot is. Pansy levegő után kapkodva nézett fel Dracora. Ám Draco mellett észrevett valamit.

- Draco?- kérdezte bizonytalanul.

- Igen?- kérdezett vissza Draco és a lány tekintetének irányába nézett. A fán a díszek között ezüst szálon egy zöld bársonytok himbálózott felettük.

- Ez itt volt eddig is? – ráncolta a homlokát Pansy.

- Miért nem bizonyosodsz meg róla? – emelte meg a szemöldökét Draco. Pansy felült és levette a fáról a bársonydobozt. Kérdőn Dracora nézett, de a fiúról semmit nem tudott leolvasni. Pansy felpattintotta a fedelet és a krémszín bársonypárnában egy smaragd fülbevaló csillogott. Pansy döbbenten nézte az ékszert.

- Ilyet szerettél volna nem? – ült fel Draco is.

- Ezt Te…? – Pansy ámulva nézett hol az ékszerre, hol Dracora.- De hát hol és mikor? És…

- Sok a kérdés – intett Draco és kivette a fülbevalókat a tokból és Pansyhoz hajolva a fülébe tette. Pansy leeresztett pillákkal tűrte, hogy a fiú ujjai a fülén babráljanak, majd Draco hátradőlve megnézte az eredményt.

- Hát nem felejtetted el? – emlékezett vissza Pansy az év eleji jóslástanra.

- Olyan feledékenynek nézek ki? – vonta össze a szemöldökét Draco, s gyönyörködött a lány arcában, ahogy a halvány fényeket megtörte a smaragd csiszolás.

- Hát… van amit elfelejtesz. Például a nyári házikat – vágta rá Pansy nevetve.

- Csak az olyan dolgokat felejtem el, amik nem fontosak – mondta rekedten Draco. Pansy fellökte magát és a kandalló feletti tükörben megnézte magát. Tehát ez fontos volt Draconak?- Pansy figyelte az arcát, s meg kellett állapítania, hogy jól áll neki ez a fülbevaló. Draco remekül választott. A fiú mögé lépett s Pansy csípőjére csúsztatta a kezét. Egymást figyelték a tükörben. Pansy mellkasa egyre szédültebb ütemben emelkedett és süllyedt ettől a nézéstől. Draco egyetlen rántással átpördítette maga felé és lecsapott a lány ajkaira.

- Köszönöm -rebegte Pansy két csók között.

- A szavak nem számítanak – mosolygott rá Draco . –A tettek, azok igen – Pansy felkacagott, de mindketten megszédültek, s Draco kutató ujjai a ruha cipzárján matattak. Egyetlen lassú mozdulattal lehúzta. A ruha akadály nélkül hullott alá. Pansy türelmetlen sietséggel hámozta ki Dracot a ruháiból és éhes szemeivel a fiú sápadt, hófehér bőrére tapadt. Draco párducgyorsasággal tüntette le Pansyról a fehérneműket és egyetlen lendülettel zuhantak a bőrkanapéra. Ajkaival bejárta a lány egész reszkető testét, s Pansy kábult fátyolos tudattal túrt Draco szőke tincseibe. Mindketten megrészegedtek a másik látványától és kétségtelenül a Blaise által elfogyasztott töménytelen alkoholtól. Bár Draco is tartotta magát, a szoba időnként vele is forgott és homályos vágytól elborul szemekkel nehezedett Pansyra. Ujjait becsúsztatta a forró ölelésbe, de Pansy titlakozólag megrázta a fejét.

- Nem-nem. Ne így! – zihálta reszketve, s Draco tudatáig csak lassan jutott el, hogy mit szeretne a lány. Pansy ujjait ráfonta a kívánt testrészre. Már egyikőjük sem volt abban az állapotban, hogy felfogják mit akarnak tenni. A vágyuk ezerszer erősebben szakított át minden gátat, s Draco eleget tett a kérésnek. Egyszerre sóhajtottak fel, ahogy megérezték egymásnak feszülő testrészüket. Draco kínzó lassúsággal kezdte a behatolást. Pansy izgatott hörgéssel reagált, s ugyanebben a pillanatban hatalmas csattanással kivágódott a pinceajtó. A két rajtakapott fiatal egyszerre kapta fel a fejét és néztek az ajtóban álló: Perselus Pitonra.

Félreérthetetlen testhelyzetben anyaszült meztelenül feküdtek a kanapén, Pansy hátrahajtva, Draco felkapva fejét szőke tincsei a szemébe lógtak és döbbenten meredtek a házvezetőtanárukra.

- Maguk meg mi a fenét csinálnak itt?! – jött a hűvös kérdés. Piton magában megállapította, hogy ennél ostobább kérdést nem tehetett volna fel, amikor elég egyértelmű a dolog. A megrökönyödött páros kábultan és zavartan nézett rá, végül Draco ocsúdott fel a révületből és a földről felkapva Pansy dísztalárját igyekezett elfedni magukat. – Két percen belül a szobám előtt legyenek! Tisztességesen felöltözve! –s bevágta maga után az ajtót. Pansy zavartan és kábultan ült fel és nézett Dracora aki a szanaszét dobált ruhadarabjaikat keresgélte, és szedegette össze, időnként meginogva és szédelegve.

- Óh! Jaj!- kapta a szája elé a kezét Pansy. Piton hidegzuhanya után értette meg, hogy mit akartak egészen pontosan tenni.

- Jaj bizony!- dünnyögte Draco.- Jesszusom Pansy majdnem megtettük! – nyomta a lány kezébe a ruhákat Draco s szőke tincseibe túrt. – Hogy veszíthettük el ennyire a fejünket? – Pansy zavartan kapkodta magára a ruháit.

- Mh. Nem tudom – motyogta maga elé, a cipzárral szenvedett, de Draco mögé lépve egyetlen rántással felhúzta neki.

- Gyere!- húzta maga után Draco. – Elevenen meg fog nyúzni minket! – morogta, s alig értek a folyosóra Piton kikiáltott a szobájából.

- Draco! Gyere be!- Pansy rémülten nézett Dracora. Tehát külön-külön akar velük beszélni. Draco futólag a lányra nézett, majd belépett Piton birodalmába. Becsukta maga mögött a vasajtót és flegma nézéssel keresztbetett kézzel terpeszállásban megállt a szoba közepén. Piton az íróasztalánál ült, s felnézett a szőke magas fiúra. Már megint a Malfoy-hiúság. AH fiatalság!

- Khm – ez roppant kínos, futott át Piton agyán, de nincs mit tenni. – Megtörtént? – sziszegte, és igyekezett megőrizni házvezetői hidegvérét, miközben legkedvesebb diákjának tesz fel intim kérdéseket.

- Nem – vágta rá Draco.- Illetve azt hiszem nem. De semmi köze hozzá – mondta flegmán.

- Elég sok közöm van hozzá – csattant Piton és az asztalra csapva felállt. – Az én felelősségem is benne van, ha őrültségeket csináltok! Apád rám bízott titeket. Az én felügyeletem alatt álltok! Megmondta, hogy tartsam rajtatok a szememet.

- Nem értem, apám miért nem velem beszélné meg.

- Mert veled nem lehet beszélni, annyira dacolsz mindenkivel – Piton keresztbetette a karját.- Év eleje óta figyellek titeket. Azt hitted nem veszem észre mit műveltek az orrom előtt? – Draco elvörösödött.

- Nem is tudtam, hogy személyi nyomozónk van.

- Draco! Fejezd be a szemtelenséged! Az apáddal feleselhetsz, de velem nem!- Piton járkálni kezdett a szobában. – Nem kívánok fejmosást tartani a Malfoy szabályzatról neked, mert remélem, még emlékszel rá.

- Emlékszem.

- Örvendek –húzta el gúnyosan a száját Piton.- Akkor elárulnád mit akartál? Alig néhány perce? Vagy jól titkolod apádék előtt, hogy más jövendőbelit néztél magadnak. Vagy akkor ne tedd idő előtt asszonnyá Miss Parkinsont! Nézz magadba Draco és gondold át a dolgot! – Piton undorodott az egész helyzettől.- miért kell ilyen helyzetbe hoznod? Hogy énnekem kelljen ezekről beszélnem? Nem kell válaszolnod elég ha magadban megteszed. El akarod venni Pansy Parkinsont valamikor vagy nem? Mert ahhoz tartsd magad és a cselekedeteidet.

- Ahhoz tartom –vágta rá pimaszul Draco.

- Az ügyet természetesen apáddal kell megbeszélned – ült vissza az asztalához Piton. – Megírtam neki levélben. De életemben először büntetőfeladatot adok neked. A bagolyházat kell takarítanod minden délután órák után – Piton gúnyosan elmosolyodott. –Remélem a véget nem érő feladat talán lehűti a kedélyeket és nem lesz kedved hasonló ügybe bonyolódni. Küldd be Miss Parkinsont! – Piton lezártnak tekintve a témát a papírjaiba mélyedt. Draco kilépett.

- Semmi – rántotta meg a vállát Draco. – Büntető faladatot kaptam – Pansy kikerekedett szemekkel nézett rá. Draco soha nem kapott Pitontól büntetőfeladatot. Akkor nagyon mérges lehet. Belépett a házvezetőtanár szobájába és behúzta az ajtót. Háta mögött összekulcsolta a kezeit, s a szőnyeg mintázatát kezdte tanulmányozni.

- Miss Parkinson! – szólította meg hűvösen Piton. Pansy felvetette rá mélybarna szemeit. Piton végigmérte a lányt. Lány! – Piton fújtatott magában. Nem valóban nem lány már! Nőies vonalaival, duzzadt vörösre csókolt szájjal. Még mindig vágytól zilált arckifejezéssel. – Mivel az ön előtt szóló nem tudott egyöntetű választ adni megtudhatnám, hogy időben érkeztem-e?- Pansy arca tűzpirossá változott.

- Igen – gyorsan elkapta a szemét a tanárról. Piton megnyugodva fújta ki a levegőt. Szinte érezte, hogy két kedvenc diákjára ma rá kel néznie. És milyen kiváló megérzés már megint – Piton elégedett lehetett magával. Luciusnak tett ígéretét tehát sikerült betartania. És áldotta az eszét, hogy az ünnepségről ő is időben eljött.

- MH .Nem kételkedem abban, hogy egy Malfoy- szavának és rohamának nehéz ellenállni – mosolygott gúnyosan Piton. – De mint nőnek önnek kellene korlátot szabnia Draco elkalandozó indulatainak. Mivel a szülei szavára tudom, hogy nem ad remélem az enyémre igen – Piton hátradőlt a széken is figyelte a lányt. – Függetlenül az otthoni követelésektől nézzen szembe önmagával és az érzéseivel és döntsön, hogy mit akar. Kívánja-e a két család terveit valóra váltani vagy sem. – Piton megunta a dolgot. – Magára is büntetőfeladat vár. A lehető legmesszebb Dracotól – húzta el a száját Piton. – Az üvegházban sok selejtezésre váró dolog gyűlt össze. Kiváló, sokáig tartó fáradtságos feladat lesz. Elmehet! – intett a lánynak. Pansy kimenekült a szobából. A folyósón a falnak támaszkodva Draco várt rá.

- Nos? – nézett a lányra kérdőn.

- Büntetőfeladat – bólintott Pansy. Draco magához rántotta és megcsókolta.

- Most büntettek meg minket.

- Nem érdekel – nyomta a falhoz Pansyt. – mellesleg ennél rosszabbat már úgysem kaphatunk – vigyorgott a lányra.

- Legalább ne a szobája előtt Draco – húzta a pincehelység felé a fiút, s Draco vonakodva, de követte.