Blaise csak a klubhelyiség sarkaiban hagyta égve a gyertyákat. Csaknem az egész mardekár a klubhelyiségben gyülekezett. Már csak néhány perc választotta el őket az újévtől. Pansy és Draco egyformán feketében voltak, s pezsgőjükkel a kezükben Blaisere emelték tekintetüket. Blaise  a kandalló előtt álló ingaórát szuggerálta.

-         Ravasz és furfangos Mardekárostársaim! Közeledik az újév!- Blaise sejtelmes hangon mély szemekkel nézett körbe az összegyűlteken. Pansy és Draco is mosolygott Blaise stílusán. – De még most a forduló előtt ürítsük poharunkat legfélelmetesebb és legnagyobb fekete mágusunkra, az ismét testet öltött igazi gonosz malazárvérre az utolsó élő mardekár leszármazottra, a mi Nagyurunkra: Lord Voldemortra!- emelte a magasba serlegét és az egész mardekár együtt kiáltotta a nevet s emelte magasba poharát! – Éljen soká a mi dicsőséges Nagyurunk! – Blaise kiitta a poharát s ahogy leengedte a kezét tekintete találkozott Pansyéval. Pansy elmosolyodott, s Blaise újratöltette a poharakat. Pansyhoz lépve a lányéhoz koccintotta a serlegét, majd sorra haladt a többiekkel, igyekezniük kellett ha az éjféli fogadalmakra végezni akartak. Pansy is összenézett Dracoval, miközben egymáshoz koccintották a pezsgőspoharaikat és elindultak, hogy az összes mardekárossal legyen idejük koccintani. Mindenki koccintott mindenkivel. A Mardekáros szertartás része volt ez is. Blaise gyorsan visszalépett szónoki emelvényére, a kandalló elé tolt íróasztalra:

-         Visszaszámlálás figyelem!- mindenki az ingaórára nézett.- Három kettő egy és…Gonoszsággal teli új évet! – kurjantotta Blaise, mire mindenki felnevetett. Blaise egy pálcaintéssel megszüntette az összes fényt – Szabad a csók! Mardekárosok mindent bele!- Draco egyből magához rántotta Pansyt s az ajkaira tapadt. Ízlelték a pezsgő édes ízét, s Draco beletúrt az ében hajzuhatagba Pansy tarkójánál.

-         Gyerünk elég volt!- lihegett Blaise, még mindig Daphné derekán tartva a kezét. – Tehát újévi fogadalom!-  fényt adott a klubhelyiségre, s Blaise újratöltette a poharakat. – Tessék utánam mondani!- vigyorgott körbe – Fogadom, hogy Mardekáros-hoz méltón egész évben ravasz és gonosz leszek! A gúny tölti ki perceim és a házvezetőm iránti odaadó lelkesedés. Minden más ház tagjait lenézem és gúnyolom. De a mardekáros közösségért mindent megteszek! Mardekár beszéljen belőlem!- Blaise gyorsan kiitta a pezsgőt leugrott az emelvényről, s a gramofont felhangosítva felkérte Daphnét. Draco és Pansy is mellettük kezdtek táncolni, s a példájukat követve a mardekárosok többsége táncolni kezdett. Blaie néhány szám után fáradtan zuhant a legközelebbi bőrfotelbe.

-         Cicáim! – kiáltotta el magát.- Énekeljünk néhányat közösen!

-         Blaise! – szólt rá Pansy.- Szerinted képesek leszünk ennyi üveg pezsgő és wisky után énekelni is?

-         Attól jön meg igazán a kedvünk az énekléshez nemde?- csapkodta meg Draco vállát ás belekezdett az egyik kedvenc dalukba. Draco átvette a szólamot és Pansy és Daphné összenéztek. A fiúk nagyon elemükben voltak ma. Főleg Blaise. Látványosan érezhető volt rajta mennyire hiányzott neki  a mardekár mert most minden tőle telhetőt megtett, hogy összerázza a csapatot. És kétségtelenül sikerült is neki. Minden mardekáros lent volt a pincehelységben, együtt nevetgéltek táncoltak, iszogattak, s Blaise irányított, vitte a szót. És nagyon jól állt neki. Mindig is közszereplő volt és  a mardekárosok elfogadták, mert alapvetően jó ötletei voltak és tényleg egyben tartotta a csapatot. Pansy visszaemlékezett, hogy Blaise már harmadikos korukban átvette ezt a szerepet és azóta ő gondoskodik a közösségi szellem megteremtéséért. A mardekárban mindig volt egy ilyen, Pansynak elképzelése sem volt, ki lesz vajon Blaise után. De az már nem az ő gondjuk. Mosolyogva figyelte az egymás vállát átkaroló Blaiset és Dracot, ahogy énekeltek, s a mardekárosok sorra bekapcsolódtak. Az egész mardekár zengte a dalokat visszhangozott a pince. Vajon Piton is hallja hogy dorbézolnak nem messze a szobájától? – Pansy elpirult legutóbbi beszélgetésére emlékezve, amit Piton szobájában kellett átélnie. Pansy végignézve a közösségen alig észrevehetően elszomorodott. Elmúlás. Itt volt a nyakukon. Az utolsó félév a Roxfortban. Pansy nagyon sajnálta, hogy vége lesz. Hogy nem láthatja nap mint nap azokat, akiket eddig. Főleg, hogy Dracot nem fogja látni. Mert bármennyire is egyszer közös életük lesz, annak nem a Roxfort után jön el az ideje. Kölcsönösen így gondolták a családok. Túl korai lenne összekötni őket. Várniuk kell. Ha akarják ezt ha nem.  Egy teljes órán át mulatoztak, és énekeltek, amikor Draco és Blaise lihegve kifulladva visszaültek melléjük. A hőségtől már az ingjük felső gombjait is kioldották, a nyakkendők szanaszét hevertek a klubhelyiségben. Blaise megpaskolta a bőrülést Pansy mellett, s kipirult arccal széles vigyorral nézett Dracora és Pansyra.

-         Na meséljetek! Milyen volt a karácsonyi bulitok? – érdeklődve feléjük nézett. Draco és Pansy összenéztek. – huha! Ez az! Tehát? – Blaise előrébb csúszott és izgatottan nézett rájuk.

-         Örök emlék marad, ugye Pansy? – mondta kitérően Draco.

-         Igen. köszönjük az italt – babrálta Pansy lesütött szemekkel a szoknyáját.

-         Na, hát ez semmi. Élménybeszámolót kérek!- vigyorgott Blaise.

-         Jól van – sóhajtott Draco. – Büntetőfeladatot kaptunk.

-         Azta! – nézett meglepetten Blaise.- De hát kitől?

-         Pitontól – morogta Pansy.-Blaise szemei kidülledtek.

-         Te is Draco?- a fiú csak bólintott.- Mit csináltatok, hogy Piton neked…akinek soha… most büntetőfeladatot adott? – Draco és Pansy újból összenéztek.

-         Úh mi az? Mi az, ami miatt így össze kel nézni. Jaj ne titkoljátok el! Áruljátok el! – Blaise Pansy kezét kezdte szorongatni izgalmában. Pansy elpirult, de bólintott Draconak.

-         Ok. Élvezkedj te perverz disznó – röhögött fel Draco .- Rajtakapott minket!  - Blaise megrökönyödve nézett egyikről a másikra. – Itt a klubhelyiségben. Éppen ezen a kanapén! – vihogott fel, s Pansy igyekezett eltűnni a kanapé bőrülésében. Blaise hatalmasat fütyült. De közben Pansyt figyelve már lelki szemei előtt a meztelen Pansy látványa lebegett, ahogy itt fekszik a bőrkanapén. Egyből kiverte a veríték.

-         Öh. Hát az a nem semmi – motyogta, s  kiszáradt a torka. Nem hiába mindig élénk volt a fantáziája. Ó hogy miért nem lehetett Piton helyében csak egy pillanatra akkor. Ahogy idáig eljutott a gondolatmenetben felröhögött.- Uhú! De megnéztem volna morcos házvezetőnket, ahogy rátok nyitott. Micsoda arckifejezése lehetett! Nem vagytok semmik!- vágta rá s Dracoval összevigyorgott. – Pontosan tudom, hogy hogyan reagáltatok. Pansy  pirulva állt Piton előtt Te meg a szokásos pimasz nézéseddel állsz előtte! Jaj ez annyira nevetséges!- Blaise hasát fogva görnyedt a nevetéstől. – Jól van. Látom Blaise –es bulitok volt. Sőt még engem is túlszárnyaltatok! – kacagott Blaise.

-         Ne nevess Blaise!- csapott a kezére Pansy.- Ez egyáltalán nem volt vicces. Nagyon kínos volt – villantotta Dracora sötét pillantását.

-         Egyszer hagylak magatokra és tessék mit műveltek – kacarászott Blaise és újabb adag pezsgőért indult.

A tanítás nem várt kellemetlenségeket tartogatott. A hét első óráján bájitaltanon ültek. Piton még nem ért a terembe. A csoport csendesen várakozott, halk beszélgetések zaja szűrődött ki a folyosóra mindaddig, míg erőteljes megjelenésével Piton be nem vágta maga után a pinceajtót. Amint belépett a teremben minden neszezés elhallgatott. Piton a szokásosnál is mogorvább arckifejezéssel gyilkos pillantással nézett körbe a vele szemben ülő diákseregen. Egy pillanatra megakadt a tekintete az egymás mellett ülő Dracon és Pansyn, majd tovább is siklott.

- Minden eddigieknél nehezebb, és bonyolultabb bájitalokat fognak tanulni az utolsó félévükben –elhallgatott és gúnyosan hozzátette  - a tehetségesebbek elkészíteni is – a mardekárosok halkan felröhögtek. Piton a pálcájával a táblára intett, ahol hosszú és bonyolult bájitalfőzési leírás jelent meg a recepttel.  – Írják le! – adta ki Piton hűvösen az utasítást. A diákok unottan előkapták a füzeteiket és másolni kezdték a bájitalt. Piton monoton léptekkel haladt a padsorok között. Mindenki beljebb húzódott és a lapja fölé görnyedt, hogy Piton még véletlen se kössön belé. Mintha nem tudnák, hogy akibe bele akar abba úgyis beleköt – rázta a fejét Pansy, s folytatta a pennája mártogatását a tintában. Piton elért a mardekáros részlegig a terem hátsó részébe. Megállt Pansyék padja előtt és egyenesen Pansyra nézett le. Pansy megunta, hogy felette álldogál a tanár és felnézett.

- Miss Parkinson –  sziszegte halkan Piton csak a szemkontaktusra várva lecsapott, és folytatta is. – Kérem üljön át Miss Bulstrode mellé!- Pansy egy leheletnyit eltátotta a száját. Piton szétülteti őket? Röviden összenézett Dracoval, aki feszülten ült mellette. Pansy nem tehetett mást. Összeszedte a holmiját és átült Millicent mellé az ablak alá. Amint levágta magát a kényelmetlen fapadra és bosszúsan széthajtotta a füzetét makacs tekintettel visszanézett Pitonra. Az eredményt Piton egy elégedett bólintással fogadta. Elég távol ülnek most már. Így gondolta. Piton keresztbefont karokkal folytatta a monoton járkálást. A mardekárosok hátul összevigyorogtak és a felváltva Pansyra és Dracora kacsintgattak. Pansy a mardekárosok feje felett visszanézett Dracora. A fiú egy szomorkás mosolyt eresztett felé és megrántotta a vállát. Hát ha így kellett lennie? – Pansy is tanácstalanul megemelte a vállait, majd visszafordult, hogy leírja a receptet.

- Ez akkor is szemétség!- súgta Millicentnek. – Most miért kellett szétültetnie? – Millicent nem szólt semmit, csak egy szemvillanással jelezte, inkább maradjanak csendben. Nem vágyott arra, hogy Piton megálljon a padjánál és fenyegetően felé tornyosuljon.