A délutáni órák után Pansy durcás képpel vágtatott lefelé  a pincehelységben. Draco a fiúkkal a kedvenc helyükön ült a kandalló előtt és  egyhangúan nézett maga elé. Ahogy a lány megállt előtte felnézett.

- Na mi van nem akarsz büntetőfeladatot végezni? – fonta keresztbe a karjait Pansy.

- Különösebben nem – nézett rá flegmán Draco.

- Akkor maradj, én nem akarok ellenkezni Pitonnal – mondta Pansy és dühösen bevágta maga mögött a pinceajtót. Az üvegházban már ott volt Bimba professzor, aki részletesen elmagyarázta Pansynak, hogy mit hogyan szeretne látni, aztán magára hagyta. Pansy elgondolkodott, hogy most komolyan ennyire ostobának néz ki, hogy fél óráig csak magyarázta neki, mit mibe kell válogatnia? Pansy elhúzta a száját és neki kezdett a sepregetésnek. Hát ez tiszta szemétség!  A hatalmas üvegházban már egy órája megállás nélkül csak sepregetett, s még sehol nem tartott.

- „Te sem haladsz?” – jött a mentális kérdés.

- „Na mi az? Mégis elmentél büntire?”- küldte vissza mérgesen Pansy.

- „Nagyon úgy néz ki” – jött az elhaló válasz. Pansy tehetetlenül körbenézett az üvegházban végül elhajította a seprűt. Indulatos nagy léptekkel átsietett a Roxfort másik végébe, a bagolyházba. Draco a falról kapirgálta a bagolypotyadékokat és hozzá undorodó képet vágott.

- Egész jól áll a kapirgálás – jegyezte meg Pansy az ajtóban álldogálva. Draco megfordult és ránézett.

- Ha jól emlékszem Pitonnak az volt a célja ezzel, hogy a délutánjainkat és estéinket a lehető legtávolabb töltsük egymástól – lökte a mosószeres vízbe a kefét Draco.

- Valóban az volt – lépett beljebb Pansy.- De elgondolkodtam és rájöttem ketten együtt gyorsabban haladnánk. Semmi kedvem egyedül lenni egy növényekkel zsúfolt meleg helyiségben.

- Tehát átjöttél hozzám – szürke szemei vidáman villogtak.

- Na van még ilyen kapirgáló itt valamerre?- bökött a vödör felé Pansy. Draco átnyújtott neki egyet és Pansy a fiú mellé állva elkezdte az üregek tisztítását. –Ez szörnyen büdös – fintorgott Pansy.

- Gondolhattam volna, hogy Piton nekem adja a legszemetebb feladatot. Egyszer ad, de az nagyon durva. Ez betesz mind a  hét évre – fanyalgott Draco, s minden dühét beleadta a tisztogatásba. A baglyok huhogva röpködtek körülöttük, s kíváncsian pislogtak a két betolakodóra. Draco ingerülten hessegette el a szundikáló baglyokat, amelyek útjában voltak.

- Mi lesz ha rájön, hogy együtt csináljuk? –ráncolta bizonytalanul a homlokát Pansy.

- Hát én megmondom, hogy te jöttél át – Draco rávigyorgott a lányra. – Én nem fogok plusz büntetést kapni.

- Én meg megmondom, hogy te csábítottál át. Akkor  lehet az én feladatomat is neked kell majd megcsinálnod- vágta rá Pansy.

- Megmondom, hogy nem akarsz leszakadni rólam. Te voltál a hibás azért is, hogy először meg kellett büntetnie – vigyorgott rá Draco. Pansy gondolkodott, hogy mit mondhatna, de semmi nem jutott most eszébe. A nyelve hegyét kidugta, s gonoszul a fiúra mosolygott.

- Ó igen? – Draco ledobta a kefét és  magához rántotta a lányt.

- Draco büntető feladatot végzünk – figyelmezette Pansy.

- Igen, de pihenőket is közbe kell iktatni – vigyorgott s a száját a lányéhoz közelítette.

Három héten át minden délutánjukat és estéjüket a büntetőfeladattal töltötték. Draco úgy döntött, hogy előbb mégiscsak az üvegházat seperjék ki először, és válogassák szét a növényeket, mert az sokkal rövidebb idő alatt is elvégezhető, mint a bagolyház. Ráadásul a tél igazán ezekben a hetekben lett fagyosabb és a bagolyházat nem is fűtötték igazán, így sokkal kellemesebb volt a meleg üvegház falai között tölteni az estéket, mint fagyoskodni. Pansy kimerülten rogyott le az üvegház falának vetve a hátát.

-         Kész én mára feladtam! – pihegte fáradtan, s nézte a sepregetést végző Dracot.

-         Jaj ne! Állj fel! A héten be akarom már ezt fejezni! Elegem van a sepregetésből! – dühöngött Draco. Pansy próbálkozott felállni, de a lábai nem akartak engedelmeskedni.

-         Nem nekem ez nem megy – nyafogta Pansy.- Nézd meg hogy néz ki a bokám! – Draco a hosszú talár alatt nem láthatta, de Pansy most felhajtotta a fekete anyagot. Az egyébként vékony bokaszár, most természetellenesen duzzadt volt, míg maga a lábszára ugyanolyan vékony maradt. Draco borzadva nézte és ellökte a seprűt.

-         Na ez tényleg csúnya.

-         Elfelejtettem bekenni – simította rajta át az ujját Pansy. – Hozz abból a növényből!- mutatott Draco háta mögé. A fiú hátrament és keresgélni kezdett. – A mellette levő. Az. Tépkedj le egy pár levelet és hozd ide!

-         Utasítasz? – vigyorgott rá Draco, de a levelekkel visszatért és ő is végigcsúszott a padlóra a lány mellé. Pansy szétmorzsolta ujjai között a leveleket és a kifakadó nedvességgel kenegetni kezdte a bokáját.

-         Had csináljak én is egyet!- Draco visszavett egy levelet ő is szétmorzsolta és puhán végigsimított a nedves ujjaival Pansy bokáján. Pansy leeresztette a szemhéját és akadozó légzéssel  fogadta Draco érintését.

-         Szeretem, ahogy hozzámérsz – suttogta halkan. Draco felnézett a lány arcára, majd vissza a bokájára.

-         Szeretek hozzád érni – búgta végül Pansy füléhez hajolva.  Pansy behunyt szemmel kereste meg Draco ajkait és nyomott rá könnyed csókot. Draco fáradtan hátradőlt és végignézett az üvegtermen. – a fenét fogok én itt vacakolni. Add ide a pálcád!- nyújtotta  a kezét a lány felé.

-         Mit akarsz csinálni?- nézett rá értetlenül Pansy, de a kezébe adta a pálcáját. Draco az üvegház felé lendítette, de Pansy lefogta a kezét.

-         Piton megmondta, hogy nem használhatunk varázslatot!

-         Nem érdekel, három hete nem kviddicseztem, teljesen kimentem a rutinból és holnap kviddicsmérkőzésünk lesz, erre ma is ezzel fárasztom magam! – dühöngte Draco és meglendítette a kezét. A pálca hatására egyetlen másodperc alatt tökéletes tisztaság volt az üvegházban. – Na erről ennyit!- nyomta vissza a lány kezébe a pálcát.

-         Veszteni fogunk? – kérdezte bizonytalanul Pansy.

-         Mh – Draco elhúzta a száját. Holnap Griffendél- mardekár összecsapás lesz. Ő meg már több mint egy hónapja nem ült seprűn. Rossz előjel. Nagyon rossz.  – Menjünk.

-         Hova? – nyitotta ki meglepetten a szemeit Pansy.

-         Fel a bagolyházba!- intett a fejével Draco.

-         Mi? Te még most azt is el akarod kezdeni? – csúszott lejjebb Pansy.

-         Dehogy!- rázta a fejét Draco. – A pálcáddal besegítünk.

-         Draco! Piton rá fog jönni.

-         Nem érdekel. Teljesen mindegy, hogy év végéig a bagolyházat takarítom, vagy mást – rántotta meg a vállát Draco és felhúzta ültéből Pansyt.

-         Én oda már nem megyek fel – morogta Pansy. – Menj egyedül, a pincehelyiségben leszek! – Draco bólintott  a sarkon elváltak útjaik.

Pansy a kandalló előtt didergett a többiekkel. A kanapén felpockolta a lábát és  betakarózott. Mindenki plédekbe burkolva vacogott és Blaise már egy kis meleg csiholásán mesterkedett. A kandalló elé egy kis tábortüzet tervezett felállítani. Draco, ahogy belépett már a tűzgyújtási próbálkozásokat látta. Pansy mögé leült a kanapéra, s Pansy a mellkasának dőlve figyelte Blaiset.

-         Azt akarják, hogy kifagyjon a mardekár! A szemetek!- lihegte Blaise.- Az életünkre törnek a roxfortban. Mindig is mondtam, hogy veszélyesek ránk nézve – A Pince fala már megint nyirkos volt, lassan csordogáltak a hideg cseppek összegyűltek a sarokban. A telet mindig rosszul viselték a pincében. A mai éjszaka különösen hűvös volt, már egy hete mindenki takarókkal jött le a klubhelyiségbe, mert annyira fáztak. Blaise tüsszentett egyet. – Tessék! Meghűltem! – panaszkodott Blaise.

-         Mert nem kellene annyit meztelenkedned!- feleselt rá Pansy.

-         Nem is tudom, ki az aki meztelenkedés miatt takarítja már egy hónapja az üvegházat – vágott vissza Blaise, s kacsintott rájuk, mire a mardekárosok  halkan felnevettek. Blaisenek sikerült meggyújtania a fölösleges pergamenekből és füzetekből összedobott tábortüzet. Mindenki lelkesen tapsolt és várták, hogy melegebb legyen a helyiségben.

-         Persze a toronyban vigadnak, a nagy forróságban – sziszegte Blaise. – Piton szólhatna az érdekünkben, nem hiszem el, hogy nem lesz reumás az az öreg lába!- mindenki rémülten pislogott az ajtó felé. Piton állt az ajtóban. Blaise behúzta a nyakát és a szájára tette a kezét. Meghallotta? Blaise amennyire csak tudott igyekezett láthatatlanná válni.

-         Draco! Végeztetek a büntetőmunkával? – sziszegte Piton. Draco egy leheletnyit lejjebb csúszott. Pansy pedig lesütötte a szemét.

-         Éppen ma végeztünk – mondta bizonytalan hangon Draco.

-         Igazán… – Piton elhallgatott és körbenézett a pincehelységben tartózkodókon.- Fürgék voltatok – Pansy beharapta a száját. – Gondolom nem használtatok semmilyen segítséget.

-         Nem –vágta rá Draco nyomban.

-         Értem – Piton hűvösen körbenézett és megérintette a klubhelyiség falát. – Kicsit hűvösek az idén a pincetermek. Beszélek Dumbledore-al – dörzsölgette a nedvességet az ujjai között. – Jó éjszakát! – fordult ki a helyiségből.

-         Jó éjszakát jóságos szerető házvezetőnk! – kiáltotta tátogva Blaise, mire mindenki felröhögött. – na látjátok – pillantott körbe Blaise a mellkasát veregetve.- Így kell ezt csinálni. Burkoltan – s feszítette a mellkasát az elégedettségtől.

-         Ne légy annyira elszállva magadtól Blaise!- szólt oda Pansy. – Piton csak annak örült, hogy igazi mardekárosokhoz híven szépen és gyorsan kitakarítottuk a bagolyházat, és most már kedvére küldözgetheti a tiszta toronyból a leveleit.

-         Na persze! Gondolom milyen tisztességes módon takarítottátok ki!

-         Most te melyik házról beszélsz Blaise? Tudod mi a mardekárban vagyunk. Ide nem a tisztességes és becsületesek járnak.

-         Igaz is – vihogott Blaise.- Már majdnem elfelejtettem. Köszi cicus, hogy emlékeztetsz.

-         Jaj nagyon szívesen Blaise máskor is!- gúnyolódott Pansy.

-         Érzitek , kezd melegebb lenni – búgta Blaise.- tudjátok miért? Ez a mardekáros közösség melege…- suttogta sejtelmesen.- Minél közelebb vagyunk egymáshoz, annál több melegség jár át bennünket.

-         Blaise te már megint pajzánkodsz – nevetett fel Pansy.

-         Jaj cicus ne lődd le!- rázta rá az ujját Blaise.- a többiek még nem ismernek – a negyedéves távolabb ülő lányokra kacsintott.

-         Épp ezért ideje figyelmeztetnem, hogy ne dőljenek be az ilyen szoknyavadászoknak mint te – hunyorított Blaisere Pansy.

-         Draco csendes vagy.

-         Hogyne lennék csendes. Holnap a griffendéllel küzdünk – nézett morcosan Draco.

-         Ne aggódj cimbora!- veregette meg Draco vállát Blaise. – Leütöm a terelőütőkkel az összes griffendélest  a seprűről, te szépen megfogod a cikeszt és miénk a kupa.

-         Rendben Blaise – mosolygott gúnyosan Draco. – Akkor ezt megbeszéltük.

-         Látod. Nincs mit aggódni. Pansy épp most juttatta eszembe, hogyan kell viselkedni, szóval miért ne vághatnánk őket a földhöz? – vihogott Blaise. Pansy bátorítólag megpaskolta Draco kézfejét.

-         Nem lesz baj ne aggódj! – súgta neki, s kedvesen hozzábújt.