A hűvös ellenére a lelátók tömve voltak. Az év legnagyobb mérkőzése. A két legesélyesebb és  a két legellenségesebb ház csap össze a kviddicspályán. Draco órákra se ment be aznap, mert megpróbálta behozni a kimaradt kviddicsedzéseket, s egész nap a pályán volt. Pansy alig bírta kivárni, hogy vége legyen az óráknak. Tűkön ülve az órája másodpercmutatóját figyelve ült a padban. Egész nap majd szét vetette az ideg, és elképzelni sem tudta akkor Draco milyen ideges lehet. Pansy melegen öltözött, mert Dracot és Harryt ismerve ez hosszú meccsnek ígérkezik. A mardekáros sálját kötötte a nyakába, s már tenyerét dörzsölgetve és időnként leheletét ráfújva próbálta melegíteni az elfagyni készülő ujjait. Millicent már megint a Prófétát olvasgatta. Pansy nem győzte csodálni milyen nyugodt tudott maradni a kövérkés lány minden helyzetben. Egy vizsgán nem látta még izgulni, most is csaknem felásított mellette. Pansy idegesen pislogott a mardekáröltöző felé. A lelátón nem messze tőlük Piton is kint ült, hideg tekintettel keresztbetett karral. Egy villanásra találkozott a tekintetük, s Pansy gyorsan elnézett. Fázósan dörzsölgette a kezét. A mardekárban senki nem ült le, mindenki a korlátokra támaszkodva álldogált és topogott a hidegben. Crak és Monstro is megérkeztek melléjük a dobokkal.

- Kutya hideg van – dörmögte Monstro. – Semmi nem kedvez ennek a mérkőzésnek – Pansy elhúzta a száját. Igen. Hidegben Draco sem szokott remekelni. Türelmetlen lesz és szeretné hamar letudni a dolgot. Pansy már ismerte ezt. Reménykedett benne, hogy kivételesen Potterre is hasonlóan rossz hatással lesz a hideg.

- Remélem Potternek bepárásodik a szemüvege és azzal lesz elfoglalva. Vagy jégvirágos lesz – mosolygott gonoszul Monstrora.

- Jah jégvirág az jól hangzik – bólogatott Crak és a tenyerét csapkodta egymáshoz, hogy megmelegedjen. Végre felrepültek a csapatok. A mardekárosok a lelátóhoz repültek. Pansy a sálját lengette Draco felé és két kézzel szórta a csókokat, s fel –felugrott, hogy integessen Draconak. A fiú mosolygott a lelkesedésen, s ő is küldött egy csókot, s máris felvették a kiinduló pozíciójukat. Pansy a távcsövét felemelte és le nem vette Dracoról a tekintetét. A mérkőzés elején csak könnyedén körözött  a pálya fölött. Várták, hogy pontokat gyűjtsenek a csapatok.  Időnként az ujjaira fújta a meleg levegőt. Fázik. Pansy sejtette, hogy ez lesz. Blaise ígéretéhez híven a drasztikus erőszakhoz folyamodott és Pottert környékezte, amennyire csak tőle telt. Draco meglátta a cikeszt, s nem sokkal utána már Harry is a nyomában volt. Fej-fej mellett haladtak. Időnként a másik felé rántva a seprűnyelet. A térdük folyamatosan összekoccant repülés közben. Pansy nem győzött szorítani, hogy Draco legalább egy hajszálnyival is, de megelőzze Pottert. Már métereket tettek meg egymás mellett. Pansynak már kiszáradt a szeme és lehűlt a szemgolyója is olyan hideg volt és olyan meredten nézte a távcsövön keresztül a két szélsebesen száguldó fiút, amikor hirtelen Draconak csapódott az egyik gurkó. Pansy felsikoltott és leejtve látcsövét, előrefurakodott az első sorba, hogy szemével követhesse, ahogy Draco zuhan lefelé a kviddicspályára.

- Neee! Draco! – Pansy a szája elé kapva a kezét sikoltott. De a rémületéhez szinte az egész mardekár csatlakozott. Potter elkapta a cikeszt és a mérkőzést lefújták. Pansy mindenkit félre lökdösve rohant lefelé a lelátóról. A tanárok már felnyalábolták Dracot a földről, aki eszméletlenül hevert Piton karjaiban. Pansy bukdácsolva rohant a gyengélkedőre utánuk, s a szemébe gyűlő könnyektől szinte semmit nem látott. Be akart rontani a gyengélkedőre, de Piton megállította.

- Most ne Miss Parkinson!- mondta hűvösen. Pansy idegesen igyekezet lábujjhegyről bekukucskálni Piton széles válla mögött a gyengélkedőre. De reménytelen próbálkozás volt. Piton sötét falként választotta el tekintetét a bent zajló eseményektől.

- Jó akkor legalább annyit áruljon el, hogy súlyos- e? – nézett aggódó pillantással a tanárra.

- Mit gondol Miss Parkinson egy fejsérülés súlyos?- Pansy csak rémülten bólogatni mert. – Na látja, akkor minek tesz fel fölösleges kérdéseket? – húzta fel a szemöldökét hűvösen Piton. – Egy óra múlva nézzen vissza – mondta Piton mielőtt becsukta a gyengélkedő ajtaját. Pansy idegesen nézett körbe. Már az egész mardekár a gyengélkedő előtt gyülekezett. Blaise ért Pansyhoz, s Pansy belefúrta az arcát a fiú mellkasába.

- Édes Merlin! – suttogta Pansy. Blaise gyengéden simogatta a lány hátát.

- Ss! Semmi baj, meglátod Draco csak szimulál – mondta halkan, de minden meggyőződés nélkül. – Alig várta, hogy melegben lehessen tudod – Pansy csak bólogatott s reszketett a válla a visszafojtott zokogástól. Kifáradva és kimerülve az izgalomtól egy teljes órát várakozott a mardekár  a gyengélkedő előtt. Piton kilépett és a szokásosnál is morcosabb arcot vágott.

- Bemehet Miss Parkinson – Pansy szinte félrelökve a tanárt berontott, s a hófehér ágyhoz sietett. Draco sápadt arccal bekötött fejjel feküdt az ágyban. Pansy fölé hajolt. Draco mélyen aludt.

- Ma nem fog felébredni – szólt mély hangon Piton az ágy lábánál. – Holnap már jobban lesz – Pansy bólintott.

- De ugye semmi maradandó…?- rebegte halkan rémült szemekkel a tanárra nézve.

- Nem valószínű  - morogta Piton. Pansy átkulcsolta Draco kezét, s puhán átsimított a sápadt arcon.

- Jó akkor majd holnap – súgta halkan és Piton nem tudta eldönteni az ágyban fekvő Draconak üzen-e vagy neki mondja. Pansy lábujjhegyen kitipegett a gyengélkedőről. A mardekárosok kint egy emberként várták.

- Pansy nyögd már ki hogy mi van vele?- rontott rá idegesen Blaise, mögötte Crak és Monstro néztek bambán a lányra.

- Elég súlyos, de rendben lesz – mondta Pansy.- Utálom a kviddicset –tette hozzá hidegen. A mardekárosok megkönnyebbülten sóhajtottak fel.