Az ebédszünetben Pansy egyenesen a gyengélkedőre sietett, az üvegházból hozott egy csokor válogatott virágot, s halkan lépett a terembe. Draco az ágyban ült bosszús arckifejezéssel. Pansy az ágyhoz lépett:

- Szia! – mosolygott bátortalanul és előhalászta a táskájából a vázát. Egy pálcaintéssel teletöltötte vízzel és beleállította a csokrot.

- Virágot hoztál nekem?- szörnyülködött Draco.

- Mert mit szerettél volna?

- Mondjuk a cikeszt- vágta rá morcosan Draco.

- Na csak nem gondolod, hogy tálcán fogom neked hozni? Dolgozz is meg érte- mosolygott az orra alatt Pansy

- Ó már megint Potter előzött meg ez nem igaz!

- Tavasszal te fogod elkapni- bíztatta Pansy.- Hogy van a fejed?

- Fejbe vágott egy kőkemény gurkó na szerinted hogy van?

- Biztosan fáj.

- Fáj – mondta nyersen Draco

- Rossz kedved van Draco-cica? Hagyjalak pihenni?

- Hajolj közelebb!

- Miért? – kérdezte Pansy bizonytalanul méregetve a fiút.

- Csak hajolj ide! – Pansy engedelmeskedett a kérésnek és a fiúhoz hajolt, Draco a lány hajába túrva lejjebb húzta a fejét és megcsókolta.- Na máris jobban vagyok! – Pansy elmosolyodott.

- Hoztam neked tanulnivalót – vette elő a pergameneket Pansy.

- Tudtam, hogy nem fogsz kímélni.

- Most megyek a könyvtárba hozzak neked valamit?

- Egy kis szórakoztató irodalmat – bólogatott lelkesen Draco.

- Szellemes vagy! Nem fogom csak azért cipekedni, hogy te itt szórakozz.

- Jó mindegy. Hozz amit akarsz!- Draco türelmetlenül lejjebb csúszott az ágyon.- Kimerültem. Majd este találkozunk – Dracot elnyomta az álom, s Pansy egy darabig még nézte, ahogy kisimulnak a fiú morcos vonásai.

Vacsora után a gyengélkedő ajtaja nyitva volt. Piton ült Draco ágyánál és halk monoton hangon beszélt. Draco időnként bólogatott hozzá. Pansy bizonytalanul álldogált a gyengélkedő ajtajában. Most megzavarja őket, vagy jöjjön vissza később? Épp halkan el akart lépkedni, amikor Draco észrevette. Szürke tekintete fogva tartotta és nem engedte már el.

- Megírtam apádnak is, hogy a gyengélkedőre kerültél – beszélt vontatottan Piton.

- Jó – válaszolt rá Draco, de szemével az ajtóban állóra tapadt. Piton mély levegőt vett. Anélkül, hogy észrevette volna, vagy hallotta volna, pontosan tudta, hogy ki áll a háta mögött az ajtóban. Mindig ezt csinálják. Mh. Draco amint meglátta a lányt, már nem tudta levenni róla a szemét. Piton felállt.

- Nem maradok tovább. Átadom a helyem Miss Parkinsonnak – mondta hűvösen és megfordult. Nem kellett csalódnia. Az ajtóban ott állt az alacsony termetű lány.

- Jöjjön csak Miss Parkinson!- szólt Piton és a lány bizonytalanul elindult feléjük. – Draco már úgyis csak magára képes figyelni – sziszegte, s lobogó talárral elhagyta a gyengélkedőt.

- Szia!- lépett hozzá Pansy és rövid puszit nyomott a fiú szájára.

- Mh. Szia! Hoztál nekem valamit?

- Nahát!- Pansy gúnyosan elmosolyodott- Délben minden bajod volt, hogy hoztam, most meg várod? Kiszámíthatatlan vagy.

- Inkább izgatóan titokzatos.

- Jaj Draco! – Pansy az ágy szélére tette a kis csomagolt dobozt.

- Mi ez?- vette a kezébe Draco, és bontogatni kezdte.

- Otthonról küldték neked a szüleid. Ott topogott szegény bagoly az ágyadon, mert ide nem engedik be a baglyokat ugyebár. De megnyugtattam, hogy én eljuttatom hozzád.

- Ó igen? Mivel kábítottad el szegényt? – ráncolta a homlokát Draco, bár nagyon jól sejtette, hogy apjáék talán egyenesen Pansyhoz címezték tudván, hogy ő úgyis átadja. Kibontotta a csomagot és a kedvenc süteményei és gyümölcsei voltak becsomagolva.

- Hú jó kis csomagot kaptál – nézett a dobozba Pansy.- De te most rosszul vagy nem is szabad ilyet enned!- vette ki a fiú kezéből.

- Az én anyám készítette nekem, add vissza!- kapta ki a lány kezéből a csomagot. Majd felnevetett. – Válassz!- tolta a lány elé. Pansy gondolkodott végül egy eperszemet emelt ki a sokaságból.

- Elkértem az aritmetika házifeladatot neked.

- Pihennem kell. Csak nem gondolod, hogy aritmetika számításokkal fogom törni a fejem- Pansy a mennyezetre emelte a tekintetét.

- Jó, akkor majd megcsinálom én neked, Tudom, hogy erre megy ki az egész. Csak tudnám minek vetted fel ezt az aritmetikát, ha csak nekem gyűlik meg vele a bajom – mérgelődött Pansy. Draco bekapkodta a süteményeket, s közelebb hívta Pansyt.

- Na figyelj!- Pansy az arcába hajolva hallgatta. – Tudod, hogy ki nem állhat Madame Pomfrey. Kölcsönösen gyűlöljük egymást, de ugye most nem küldhet el, mert Piton nem engedné. Én meg igazán még nem tudok felkelni, mert szétcsattan a fejem a fájdalomtól. Tehát arra gondoltam….- Pansy sötét csillogó szemekkel figyelte. Rögtön tudta mit akar Draco.

- Azt akarod, hogy …- Szemei elkerekedtek –Hogy szöktesselek meg a gyengélkedőről?- suttogta egyre emelkedőbb hangon.

- SSss!!- nézett az ajtó felé Draco rémülten.- Ne olyan hangosan mert meghallja az a kuruzsló. Meg tudod oldani ugye? Ügyes kislány vagy te!- simogatta meg Pansy arcát és birtokba vette a lány ajkait. Pansy sóhajtva szakította meg a csókot.

- Levettél a lábamról. Rendben. Megszervezem a szökésed – bólintott Pansy. – Holnap éjfélkor.

- Csak holnap? Hát az még rohadt messze van! – suttogta felháborodva Draco. – Ma este.

- Ma este már nem megy. Blaise már leitta magát. Crak meg Monstro a kandalló előtt kifeküdtek mint két jóllakott disznó – dühöngte Pansy.- De reggel megbeszélem velük, hogy érted jövünk. Egy napot még kibírsz.

- Nem bírom- panaszkodott Draco.

- Jaj ne nyafogj már Draco!- húzódott el Pansy. – Mit gondolsz a két karomban foglak innen kivinni?- vágta keresztbe a kezeit Pansy.

- Hát esetleg – fanyalgott Draco.- Na jó, de holnap tényleg gyertek, mert itt fogok megbolondulni. Tudod hogy utál.

- Igen tudom. Egy napot még bírj ki cicus – simogatta meg Draco arcát és közben megvizsgálta a kötést. – Nem kellene már átcserélni?- kérdezte bizonytalanul.

- Azt hiszed érdekli ezt a kuruzslót?- dühöngött Draco.- Már szóltam neki legalább tízszer. De mindig mit mond? Bezzeg ha Potter feküdne itt! Körülötte ugrálna az egész iskola! – háborgott Draco.

- Jól van tudom – nyugtatta Pansy.- Ne húzd fel magad! Nem tesz jót annak a szép okos fejednek – mosolygott rá a fiúra.- Ugye nem fogsz idegeskedni itt?

- Ha itt maradsz nem – nézett rá cinkos mosollyal Draco.

- Azt nem lehet. A kuruzsló két kézzel dobna ki tudod. Mellesleg engem se akart beengedni hozzád. Piton személyes kérésére jöhetek csak be. Mint prefektus és a mardekár házvezetőjének feltétlen megbízottja – világosította fel Dracot.

- Komolyan?

- Hát persze. Mit gondolsz. Crak meg Monstro feléd sem akart nézni?

- Hát amilyen hálátlanok –legyintett Draco.

- Na ezt te sem gondoltad komolyan. Eredetileg senki sem látogathatna téged. Nem bizony. Te meg meg akarsz szökni.

- Igen is meg akarok – dacolt Draco.

- Holnap jövünk – gyors csókot nyomott Draco szájára. – Addig jó legyél! – mosolygott még vissza az ajtóból. Draco fáradtan bólintott és nézett a lány után, ahogy távolodott a folyosón a saroknál még visszanézett és integetett neki.

Másnap este Pansy már mindent előkészített. A kandalló halvány parazsánál négyen kuporogtak egymásra pislogva. Pansy lapossarkú lehető leghalkabb cipőjét vette fel, hogy véletlen se csapjon neszeket, ahogy haladnak a folyosókon. Crak és Monstro kezét tördelve csak Pansy utasításaira vártak. És feszült, komoly arccal Blaise is Pansyra függesztette a tekintetét.

- Tehát – suttogta halkan az éjszakába Pansy. – Blaise. Te végig itt vársz minket a pincénél. Piton most a raktárban motoszkál, semmi kedvem, hogy épp akkor lépjen ki, amikor mi Dracot hozzuk lefelé a lépcsőn. Tehát bármilyen eszközzel is, de feltartóztatod és eltereled a figyelmét a lépcsőről.

- Figyelj cicus ez mégis a te feladatod lenne inkább, neked számtalan lehetőséged van elterelni a figyelmét- vihogott Blaise.- Ledobod magadról a talárod. A nyakába ugrasz és megcsókolod- sorolta kéjesen Blaise.

- Te meghibbantál Blaise.

- Azt mondtad minden lehetséges eszközzel. Ez tuti elterelné a figyelmét.

- Felőlem te is a nyakába vetheted magad- nézett rá gonoszul Pansy.

- Na azt már nem. Ok megoldom, tehát egész idő alatt a raktárnál sündörgök mint egy kiéhezett macska.

- Így van. Mi addig Crakal és Monstroval elhozzuk Dracot. Én Madame Pomfreyt kötöm le ha szükséges, amíg a fiúk kihozzák Dracot. Éjfél után tíz perccel végeznünk kell. Ha nem sikerül, akkor valami közbecsúszott tehát te Blaise utánunk jössz. Nem hamarabb pontban nulla óra tíz perckor.

- Jól van cicuskám ne aggódj fejben tartom – vigyorgott rá Blaise. A kandalló feletti ingaóra elütötte az éjfélt.

- Induljunk- súgta Pansy s a lehető leghalkabban kinyitotta a nyikorgó Pinceajtót. Blaise mint igazi éjszakai tolvaj a raktár elé osont, s Pansy nyomában Crakkal és Monstroval sietősen vették a lépcsőfokokat. Végiglopakodtak a gyengélkedőig. Pansy megállt Madame Pomfrey ajtaja előtt a két fiúnak pedig intett, hogy menjenek Dracoért. Pansy izgatottan várta, hogy a fiúk kiérjenek és fülelt a legapróbb neszekre is. Végre egy hordággyal a kezükben kiért a két fiú. Pansy megtartotta nekik az ajtót, Draco vigyorogva nézett fel rá.

- Siessünk siessünk!- sürgette Pansy a fiúkat, nem volt idejük megállni. Pansy pontosan kiszámolta a perceket többször lemérve az időt, hogy hány perc alatt lehet eljutni egyik helyiségtől a másikig. És Blaise mindjárt a keresésükre indul. Pansy mögöttük haladt, időnként szétnézve , a hátuk mögé pislogva. Lefelé somfordáltak a pincelépcsőn. Blaise már messziről intett nekik, hogy igyekezzenek, Pansy előrerohant kinyitotta a pinceajtót, s Blaise aki a raktárajtóban állt hatalmasat vágódott, ahogy Piton lombikokkal felpakolva lábával kilökte az ajtót. Mindannyian eltátották a szájukat. Pansy kitágult pupillákkal. Crak és Monstro bamba nézéssel, s majdnem leejtették a hordágyon heverő Dracot. Blaise pedig a földön hanyatt fekve nézett fel a magas férfira. Egyikőjük sem tudta mit mondhatna. Fél másodperc. De Piton szinte megérzi mikor készül valami. Pansy nem győzött bosszankodni, hogy Pitonnak éppen ma kellett raktárszemlét tartania, amikor Dracot meg akarják szöktetni. Már egy hónapja nem csinálta ezt erre tessék. Éppen ma. Pansy tudta nagyon jól, hogy Piton ilyenkor egész éjszaka ide-oda motoszkál a szobája a tanterem és a raktár között. Direkt időzítette mára. Pansynak ezért kellett többször megtennie az utat a gyengélkedőre. Piton már délután elkezdte a raktárszelektálást. És amint ezt meglátta Pansy azonnal tudta, hogy nem sok idejük lesz. Ezért számolta ki pillanatra pontosan, hogy mennyi a legrövidebb idő, ami alatt megteszik a gyengélkedőről az utat. Erre tessék. Blaise a gyenge fűzfa, meg elhasal Piton orra előtt, ahelyett, hogy visszalökte volna az ajtót. Pansy elhúzta a száját. Na tessék Piton professzor mit kíván reagálni? – sötét pillantását a tanárra vetette. Már úgyis megszoktuk a büntető munkákat nem oszt nem szoroz ha még egyet kapunk.

- Meddig ácsorognak a huzatos pincefolyosón! –sziszegte Piton.- Draco egy szál pizsamában van. Még megfázik – Pansy meglepődött, de intett a fiúknak hogy menjenek befelé. – Zabini maga meg máskor jobban helyezkedjen – Blaise felpattant és Pansyhoz sietett. Pansy még összevillantotta a szemét Pitonnal majd belépett a pincehelységbe szorosan a sarkában Blaise-el.

- Ez meleg volt – törölgette a homlokát Blaise, s egymásra pislogtak.

- Crak, Monstro hozzátok Dracot!- szólt nekik Pansy és előresietett a fiúhálóba. Megigazgatta Draco párnáit és felhajtva a takarót várta, hogy átemeljék Dracot az ágyra. Draco amint az ágyában érezte magát egyből elmosolyodott.- Máris fokokkal jobban érzem magam – mosolygott elégedetten. Blaise Crak és Monstro is Draco kezébe csapott, s Pansy Draco ágyára ült.

- Tessék teljesítettük a kívánságod! – nézett le a fiúra. Draco felvigyorgott és elégedetten paskolgatta Pansy kezét.

- Egész jól megszervezted a szöktetésem – vigyorgott gonoszul a lányra.- Kár, hogy Piton előtt nem maradt titokban.

- Holnap ha felnézett volna a gyengélkedőre úgyis rögtön tudta volna- legyintett Pansy.- Néhány órával hamarabb tudta meg.

- Azt hittem pipa lesz – jegyezte meg Draco.

- Mi is azt hittük- dünnyögték a fiúk az ágy mellett álldogálva.

- Na én mentem. Majd holnap benézek. Jó éjt fiúkák!- mosolygott rájuk Pansy.