Este Pansy fáradtan zuhant be a klubhelyiségbe. Minden órán dolgozatot írtak és a büntetőfeladatok miatt egyetlen éjszaka alatt kellett behoznia az elmaradásokat. Daphnéval pedig megbeszélték, hogy közösen díszítik fel a klubhelyiséget a Valentin-napi ünnepségre. Bár a fiúk hevesen tiltakoztak a hatalmas rózsaszín szív alakú lufik felfújása ellen, a lányok addig unszolták őket, hogy végülis beleegyeztek. Blaise már lent a klubhelyiségben a kanapén heverő Dracoval azon szórakozott, hogy pálcával a levegőt addig fúvatták a lufikba amíg szét nem robbantak.

-         Draco! Blaise!- nézte Pansy borzadva a szanaszét repülő lufidarabkákat. – Ne tegyétek tönkre a díszítésdarabjainkat! – kapta ki a kezükből a lufikat.

-         De Pansy mi csak segítünk tudod – néztek rá ártatlanul.

-         Ha így segítetek, akkor inkább nem kérünk a segítségből – Pansy egyikről a másikra nézett  - Nos hajlandóak vagytok rendesen csinálni, vagy nem?- A két fiú kedvetlenül, de beadta a derekát. Daphné selyemzsinórokat hozott és Pansyval a foteleket a fal mellé tolva kezdték díszíteni a falakat.

-         Szerintem borzalmas – súgta Draco a két lelkes lányt figyelve.

-         Elcsúnyítják az egész pincehelységet olyan lesz mint egy hatalmas habostorta. Fúj! – Blaise látványosan fintorgott is hozzá.

-         Mi habostorta? – kapta fel a fejét Crak. –Hol?

-         Blaise hozd ide a lufikat!- kiáltott neki Pansy, s várakozón a fiúk felé nézett. – Valami nem tetszik? – ráncolta a homlokát.

-         Csodálatos, mint minden amit  csináltok cicáim – nyugtatta meg Blaise ,s a két lány rámosolygott. Pansy elvette a lufikat és adogatni kezdte Daphnénak. Gyorsan haladtak a díszítéssel a fiúk egyre reményvesztettebben néztek körbe a kedvenc zöld ezüstös kárpitokon és lámpákon mindenütt vörös és rózsaszín szívecskék és Cupidók csillogtak. Blaise nem bírta tovább idegekkel és illanóra gyújtott. Dracohoz tolta az egyik fotelt és egy rögtönzött kártyapartiba kezdtek, Monstroékkal. Blaise sorra szívta a szantálillatú illanót, s teljesen elmerültek a játékban, amikor Pansy odakiáltott nekik.

-         Fiúk! Kész vagyunk, nos? Hogy tetszik? – még mindig az egyik fotelen billegett, hogy a magasról lelógó gyertyatartóra erősítse a kacagó Cupidót és a nyilakat. A fiúk felkapták a fejüket és teljes nyugalommal körbenéztek. Blaise és Draco összevillantották egy pillanatra a szemüket, de nem szóltak semmit.

-         Pansy biztos, hogy nem sok ez egy kicsit?- kérdezte Draco bizonytalanul. Pansy körbenézett.

-         Hogy mondod? Kevésnek találod?- emelte meg a szemöldökét undokul Pansy. Draco gúnyosan elmosolyodott. Végigmérte Pansyt. Hosszan elidőzött a lábán végül kérdő tekintettel nézett fel Pansy sötétbarna szemeibe.

-         „Van rajtad harisnya?”- küldte mentálisan, mert szemre nem tudta megállapítani. Pansy sokszor hordott testszín harisnyát ezt már megfigyelte, és nem tudta, most vajon ismét ahhoz van e szerencséje.

-         „Nincs miért?”- nézett értetlenül a fiúra.

-         „Gyere az ölembe!”- vigyorgott Draco. Pansy nem értette, mit szeretne, de megrántva a vállát leugrott a fotelról és Dracohoz közelített. Draco az ölében felejtette a tenyerét, s Pansy el akarta tolni, de Draco csak mosolygott.

-         „Hagyd!”- Pansy végképp nem értette, mert így teljesen ráülne a kezére, ami hosszú távon nem biztos, hogy kényelmes.- „Na ülj már!” – küldte Draco, s Pansy végül ránehezedett. Blaise futólag rájuk villantotta a szemét, de gyorsan elmerült a lapjai szemlélésében, miközben a füstöt eregette. Draco gyengéden húzta végig Pansy alsóneműjén az ujját. Pansy kitágult szemekkel fordult Draco felé, hogy tekintetük találkozzon.

-         „Erről szó sem volt! Draco! Ezért kérdezted a harisnyát is!?” – háborgott Pansy.

-         „Igen”- vihogott kajánul Draco, s folytatta a lány ingerlését. Pansy zavartan fészkelődött, de ezzel csak még jobb fogást adott Draconak, s a teljes intim testrésze belesimult Draco tenyerébe.

-         „Ne feceregj, mindenki fel fog figyelni! Tudom, hogy nem bírsz magaddal, de azért fékezd a kifejezését!”- vigyorgott Draco szemtelenül.

-         „Te mocsok, ha tudom, hogy mi a terved a közeledbe se jövök ma!”- küldte át mérgesen Pansy. –„Engedj, had menjek!”

-         „Tényleg menni szeretnél?” – kérdezte Draco ujjain már érezte, ahogy átnedvesedett Pansy alsóneműje, s félretolva a finom anyagot, ujját becsúsztatta a nedvességbe. Pansy visszatartotta a lélegzetét.

-         „Draco!” – Pansy zavartan nézett körbe az asztalnál ülőkön. Blaise igyekezett komoly arccal ülni velük szemben és összevont szemöldökkel a füstöt a lapjaira fújva elmélyedni, de nagyonis jól sejtette mi zajlik a szeme előtt. S időnként illanó pöfögtetésbe próbálta elrejteni feltörő kacagását. Draco rávillogtatta a szemeit, s Blaise egy sejtelmes mosollyal viszonozta.  Crak és Monstro a kártyaszabályokon törték a fejüket és hogy hogyan tudnák kijátszani, így fel sem tűnt nekik mit művelnek közvetlenül mellettük. – „Látom már nem fáj a fejed!” – morgott Pansy, de igyekezett normális légzéstechnikáját megőrizni. Miközben Draco ujjaival adta a lökéseket Pansy alig bírta visszafogni magát, hogy csípővel ne segítsen rá.  Draco vállába markolva igyekezett megőrizni hidegvérét.

-         „Hagyd ezt abba! Felállok!”- fenyegette meg Pansy.

-         „Ha felállsz tényleg egyértelmű lesz” –figyelmeztette Draco.

-         „Már megint kijátszottál te ravasz kígyó!”- vágta rá Pansy, s Draco lapjaiba nézett.- „Ja látom vesztésre állsz. Akkor azért kerestél más szórakozást.”

-         „Hát igen. Ellenedre van?” – sandított a lányra. Pansy már nem válaszolt,  Draco rögtön tudta, hogy miért. Növelte az impulzusok számát, és Pansy lehunyt szemmel fogadta a remegéseket. Összeszorította a száját, hogy véletlen se adjon ki hangot. Blaise alig bírta megállni, hogy ne nézzen Pansyra, hogy csak távolról is de lássa milyen, amikor a mennyországban jár. Képtelen volt megállni. Éhes szemekkel tapadt Pansy testére és arcára. Kiszáradt a torka. Draco te szemét! A francba a szerencsés fajtádat!- Blaise felkapta a fotelje mellől a lángnyelvwiskys üveget és meghúzta.

-         „Tudtam hogy hiányzott!” – Vigyorgott rá Draco Pansyra.

-         „Nem is!”- válaszolta még mindig lehunyt szemmel Pansy.

-         „Ó nem? Hiszen még el sem kezdtem és tessék!” – kacarászott Draco.

-         „Meg tudnálak fojtani most!” – küldte Pansy.

-         „Máshogy is kifejezhetnéd, hogy mennyire tetszett”- mosolygott Draco.

-         „Beképzelt szörnyeteg vagy!”

-         „Igen tudom” – Pansy mérgesen elnézett, s érezte, ahogy Draco ujjai kisiklanak belőle. Megfordult és átlendítve a lábát szembe ült Dracoval és a fiú ajkaira vetette magát.

-         „Azt hiszem szexuális étvágyban rajtam is túlteszel Pansy” – panaszkodott Draco pajkosan, de ledobva a lapokat tenyerét végigsimította Pansy hátán, s csípőjén megállapodva adta a ritmust a lánynak.

-         Látom vége a kártyapartinknak – morogta Blaise és az asztalra dobta a lapokat s az üveget magához véve,  visszafordította a tűz felé  a fotelt. Már csak ők voltak lent hatan. Daphné is rátapadt Blaisere és felváltva szívták Blaise illanóját, míg elmerültek egymásban.  Crak és Monstro újraosztotta a lapokat és ketten játszottak. A két páros kifulladva pihegett egy fél órával később, s Draco is előkereste a lángnyelvwiskyket. Blaise megállás nélkül gyújtott újabb illanóra.  Egyetlen koppanás és kivágódott a pinceajtó. Piton lépett a klubhelyiségbe. Blaise  a kandallóba hajította az illanót, az üvegeket a fotel takarásába állították és meglepetten néztek a házvezetőtanárra. Piton iszonyodva nézett körbe a klubhelyiségen. A rózsaszín egyvelegtől émelygés fogta el, s mélyeket szippantgatva nézett körbe a pincében.

-         Mi ez a szag? – kérdezte nyersen. A megszeppent hatos csak hallgatott.- Kérdeztem valamit!- mordult nyersen Piton.

-         Nem szag, hanem illat Piton professzor – szólalt meg Pansy hűvösen. - Szantálfa. A parfümöm – s gyors villanással összenézett Blaisesel, aki hálás pillantást küldött felé.

-         Mégis mennyi parfümöt használ Miss Parkinson, hogy az egész pincehelyiségben érezni? – vonta össze a szemöldökét Piton.

-         Ma lehet a kelleténél egy kicsit többet vittem fel – magyarázta nyugodtan Pansy.

-         Már értem, mi az oka, hogy az ifjabb Malfoy képtelen megőrizni a méltán híres Malfoy hidegvérét – Pansy és Draco is elpirult a szavak hallatán. – Miss Parkinsonon természetesen nem lepődöm meg, hogy nem ismeri a mértéket –mondta vontatottan. –  Egy egész üveggel magára fújt? – szippantgatott a levegőből. - Amennyiben az órámon meg akar jelenni, akkor kerülje a napi egy üveg parfümhasználatot – biccentett Piton. Mielőtt kilépet még megjegyezte. –A díszítés rémes. Holnap délután elmaradnak az órák – tette még hozzá jövetele okát, s bevágta maga mögött a pinceajtót.

-         Már megint forró volt a helyzet – jegyezte meg Blaise.

-         Neked főleg – szólt oda Pansy.

-         Kösz, hogy kimentettél.

-         Merlinre mit gondolhat most rólam! – sopánkodott Pansy.

-         Szerintem izgatta az illat- vihogott Blaise.

-         Miből veszed ezt a sületlenséget? – förmedt rá Pansy.

-         Hát, azt mondta ne használd, ha hozzá mégy órára –röhögött hangosan.

-         Mert nem akarja, hogy az egész bájitalterem egy potpourris kosárra emlékeztesse.

-         Ugyan, fél, hogy rád veti magát – kacarászott Blaise, hasát fogva  a nevetéstől.

-         Már megint magadból indulsz ki ugye Blaise?- kérdezte gúnyos mosollyal Pansy.

-         Már megint engem szekálsz Pansy! – panaszkodott Blaise és fellökte magát a fotelból.- Na játszunk egy közös kártyapartit. Benne vagytok lányok? – kérdezte, s Pansy majd Daphné felé fordult.

-         Rendben, de semmi pajzánkodás ugye Blaise?- kérdezett vissza Pansy.

-         Ártatlan kártyapartira invitáltalak – tárta szét a karjait Blaise.- Látod, hogy neked jár mindig ilyeneken a kis fejecskéd? – mosolygott hízelgőn Pansyra.

-         Minden mardekáros ilyen, úgyhogy fölösleges ezen vitáznotok – legyintett Draco, s megkeverte a lapokat. Hajnalig kártyáztak megállás nélkül,  élvezték, hogy a kártyák felett egymás szemében kutakodhatnak a kártyajárást figyelve, csendben ülték körül az asztalt, és csak időnként villantották össze a szemüket ,de komolyan vették a kártyázást most. Végül Pansy adta fel.

-         Én ezt nem bírom. Egész héten alig aludtam. Megyek, fáradt vagyok – nyafogta.

-         Jó Pansy kérésére ma berekesztjük, de holnap kedvünkre szórakozunk – ígérte Blaise.