Másnap az egész Roxfortban felfordulás volt. Mindenhonnan szivecskék csüngtek alá, és mogorva Cupidók kézbesítették a leveleket. Pansy ebéd közben kapta meg Blaise rajongó szerelmes levelét, s a fiú rákacsintott az asztalnál. Pansy rosszallva rázta a fejét, de átolvasta a sorokat. Mivel Blaise odasúgta, hogy egész délután Mardekáros mulatságra számítson úgy döntött előbb a prefektusi fürdőbe készülődik. Belépve a közös mosdóhelységbe az arcát törölgette, amikor halk dúdolást hallott. Pansy meglepetten nézett fel a tükörben.

- Draco te vagy az? – kérdezte Pansy.

- Én, hát ki más? – jött a rövid gúnyos felelet. Pansy megkerülve a válaszfalat átnézett a mosdóba.

- Te mit csinálsz itt?- figyelte Dracot.

- Nem látszik? Borotválkozom – szürke pillantása találkozott a tükörben Pansy csodálkozó szemeivel.

- Nem is tudtam – motyogta Pansy.

- Mert azt gondoltad, hogy babaarcom lesz életem végéig mint elsőben? – kérdezte gúnyosan. Pansyban tényleg fel sem merült, hogy Draco ilyesmit is szokott, hiszen valóban mindig finom borosta nélküli volt az arca.

- Csak hát… Nem is tudtam, hogy így borotválkozol – hebegett Pansy.

- Hát te sem kötöd az orromra, hogy hogyan szőrteleníted a lábad Pansy – vigyorgott a lányra, aki elvörösödött és Dracohoz vágta a törülközőjét.- Most mit vagy úgy oda? Így van nem? – kiáltotta még át Draco. Hallgatózott hogy mit reagál a lány, de Pansy csendben volt. – Mit csinálsz?

- Semmit – kiáltott vissza megbántott hangon Pansy.

- Azt hallom – Draco már csak akkor vette észre, hogy Pansy törülközőjét használta, amikor beletörölközött. Megrántotta a vállát és átsétált a válasz fal mögé.- Hol vagy? – kiáltotta körbenézve.

- Itt – morogta Pansy.

- Mit csinálsz odabent? – kérdezte vigyorogva Draco.

- Pisilni szeretnék ha békén hagynál!- dühöngött Pansy.- Így nem lehet koncentrálni, hogy hallgatózol, menj ki!

- Befogtam a fülem na siess!- néhány perc múlva Pansy kilépett a mosdókagylóhoz. – Valld be, hogy mást csináltál!- dőlt a Pansyéhoz legközelebbi kagylónak Draco.

- Mi?- Pansy összeráncolta a homlokát.

- Nézd, mondhattad volna és én szívesen segítek! Igazán nem panaszkodhatsz!- vihogott, s Pansy felháborodottan rácsapkodta a kezéről a vizet.

- Megáll az eszem, hogy miken forog az a ravasz agyad – sziszegte.

- Arra gondoltam…- kezdte Draco és elkapta Pansy karját. – Hogy lemehetnénk Roxmortsba.

- Blaise közös bulit szervez – ellenkezett Pansy.

- Aminek a felénél már mindenki részeg – s magához húzta a lányt.

- Kettesben? Csak mi ketten? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

- Igen – simította át Pansy fenekét Draco.

- De most nem is szabad lemenni – vetette ellen Pansy.

- Mióta érdekel, hogy mit szabad és mit nem? – búgta Pansy fülébe.

- Igaz. Az soha nem érdekelt – bólintott Pansy.- Akkor menjünk!- vágta rá és ellépett Dracotól. Draco rávillantotta a fogsorát és elindultak a falu felé. Roxmorts meglepően csendes volt, s Draco és Pansy egyenesen Madame Pudifoothoz vették az irányt. A tulajdonasnő szívélyes mosollyal köszöntötte őket és véletlen sem ejtette ki a száján, hogy még nincs is hétvége. A Valentin napi díszítés csak pénteken kerül fel. Draco és Pansy a törzshelyükre ültek egymás mellé. Draco választott mindkettőjüknek a kínálatból.

- Nahát! Ilyen sem volt még, hogy kettesben üljünk Madame Pudifootnál – jegyezte meg gúnyosan Pansy.

- Látod milyen remek ötleteim vannak? – vigyorgott rá Draco. Iskolai talárban voltak mindketten. Ráérősen iszogatták a teájukat. Pansy belenézett a teafüvekre a csészéje alján.

- Kíváncsi leszek a Múlt színházára – suttogta halkan.

- Én is. Te is azt szeretnéd látni amit én?- mélyült el Draco hangja. Pansy csak bólintott. Igen mindketten tudták, mire akarják felhasználni a jegyüket.

- A tavaszi szünetben lesz, még szerencse, mert azért suliból nem lenne jó lógni ez miatt. Bár azért elmennék. Ritkán adódik ilyen lehetőség.- Draco felhörpintette a teamaradékot és titokzatos arcot vágott.

- Valóban ritkán adódik –bólintott hozzá. Pansy kivette a kezéből is a teáscsészét és nézegette a teafüveket.

- Teljesen egyforma – motyogta Pansy. S értetlenül nézett Dracora. A fiú unottan nézett rá.

- És mit olvastál ki? – kérdezte szűkszavúan.

- Utazás – mondta röviden Pansy. Egy helyről egy helyre. Mindkettőjüknek. Egy hosszabb utazás. Draco értőn bólintott.

- Nem lep meg – mondta komolyan.

- Ezt hogy érted?- nézett rá sötét szemekkel Pansy.- Együtt utazunk valahova hosszabb időre, ketten? Mi ez?

- Tényleg tipped sincs Pansy?- kérdezett vissza Draco, szemében apró fénnyel.

- Nem értem, hová utazhatnánk ketten – rázta a fejét Pansy.- Az időintervallum legalább egy hétnek tűnik.- pillantotta csészékbe.- Hova utazunk, ahol egy hétig leszünk?

- Gondolkozz!- Draco közelebb hajolt és Pansy szemébe fúrta a tekintetét.- Hát hozzátok!- suttogta komolyan Draco.

- Tessék? Mármint a Parkinson-birtokra?- rökönyödött meg Pansy. Esze ágában sem volt hazamenni. Levél sem érkezett otthonról.

- Apám írta, amíg lábadoztam. Igen hozzátok utazunk a szünetben – Draco finoman elmosolyodott.- Nevezzük így: háztűznézőbe – Pansy döbbenten meredt rá. S lassan kezdett elpirulni. Draco lejön hozzájuk?

- Ez biztos?

- Gondolod mondanám, ha nem lenne az? – kérdezett vissza Draco.

- Hogy miért tőled kell megtudnom – dünnyögte Pansy. Egyszerre nagyon ideges lett, csörömpölve tette vissza a csészéket az asztalra.

- Nem kell idegeskedned Pansy. Pusztán formalitás az egész – tette a kezét Pansy asztalon matató ujjaira. – Nem változtat semmin sem.

- Tehát tőlünk fogunk a Múlt színházába is menni?- motyogta Pansy tanácstalanul.

- Igen. Kiélvezem a vendégszeretetedet, megbeszélünk apáddal pár dolgot és szórakozunk semmi több – Pansy agya lázasan kattogott. Mit beszélhetnek vajon meg? Formalitás? Miközben anyagiakról beszélnek? Vagy nem is arról? Egyáltalán miben lesz az, hogy őt kiházasítják otthonról? Pansyban fel sem merültek korábban ezek a kérdések. S most itt ülve Draco mellett rádöbbent, hogy ilyesmiről is szólhat a dolog. Mennyi hozományt kapnak a Malfoyok? Amivel gazdagodhat a kincstáruk? Vagy ezekkel ő maga fog rendelkezni? Területeket is kapnak? Vagy nem is erről lesz szó? Lehet szerződésben erősítik meg a két család egyesítését? Vagy teljesen más irányban gondolkodik most? Lehet, hogy Voldemortról akarnak beszélni? Valami halálfalóközösségi téma? Pansy elveszett saját bizonytalansága rengetegében. De Dracotól még véletlen sem merte megkérdezni. Az apjától meg főleg. Sejtette, hogy egész kiházasításának tárgyi és anyagi vonzatairól ő semmit nem fog tudni. Bár fölösleges is. A Parkinson örökség egyedül az övé. Ezt a Malfoyok is tudják. Vagyis előbb vagy utóbb úgyis megkapnak mindent Pansyval együtt. Pansy zavartan fészkelődött.

- Aj nem kellett volna teát rendelnem – dühöngte Draco, érzékelve Pansy elzárkózását. – Pansy nem ezeken törni jöttünk ide a fejünket –gyengéden maga felé fordította a lányt.- Ez a dolog nem tartozik ránk.

- Apád is jön?

- Érintőlegesen egy délután igen – bólintott komolyan. – De ne ezzel foglalkozz, ha egyszer itt vagyunk és élvezni is akarjuk a mai napot- Draco lassan ráhajolt Pansy ajkaira, s puhatolózva ízlelgették egymás ajkait, Draco közelebb ült a kanapén és átölelve Pansyt hevesebben csókolta a karmazsinvörössé váló ajkakat. Pansy megszédült az őt beborító fenyőillattól és ernyedten préselődött a kanapéhoz, ahogy Draco egyre indulatosabban falta ajkait. Erőtlenül túrt Draco szőke hajába.

- Menjünk vissza!- suttogta felhevülten Draco. Pansy lehunyt szemmel bólintott. Elindultak vissza a Roxfortba.

A Mardekár klubhelyiségében Blaise már befűtött a hangulatnak. Ahogy Draco és Pansy beléptek Blaise felemelte a fejét és vigyorogva intett nekik, de nem szakította meg a táncot Daphnéval.

- Draco ott tornyosulnak a rajongói leveleid!- bökött illanót tartó kezével az asztalon egy kupacra. Pansyék leültek a kanapéra és végignéztek a halmon.

- Huha! Tényleg sokan írtak!- nézett szét Pansy az asztalon.

- Féltékeny vagy legalább? –vigyorgott rá Draco.

- Nem – hazudta Pansy és bontogatni kezdte a leveleket.

- Ezek az én leveleim!- ellenkezett Draco.

- Csak segítek neked – mosolygott negédesen Pansy, hatalmasakat kacagva olvasták az üzeneteket, s végül Pansy a tűzre dobta őket.

- Tetszett mi?- vigyorgott rájuk Blaise.

- Te is elolvastad?- nézett rá meglepetten Pansy.

- Hát persze! Egy órát csak azon szórakoztunk, hogy kitaláljuk melyiket ki írta. Egyet Pitonnak tulajdonítottam!

- A stílusából? – ráncolta a homlokát Pansy.

- Nem. Azt írta, még bájitalfőzés közben is rád gondolok!- vihogott hatalmasat Blaise.

- Azt nem találtuk – mosolygott Pansy.

- Ott van ni!- mutatott Blaise a faliújságra. – Örök emlék én alá is írtam, de rájöttem nem tudok úgy hamisítani mint te. Ha megtennéd?- kérlelőn Pansyra nézett. Pansy odalépett a faliújsághoz és Blaise máris a kezébe nyomta a pennát. Pansy felsóhajtott Blaise hülyeségein, de aláírta Piton írásával a lapot.

- Pansy! Te becsaptál a saját nevedet írtad Piton írásával. – Pansy felnevetett, s visszakacsintott Dracora, aki szintén felröhögött.

- Most mi van Blaise! Így is igaz!- kacarászott Pansy.

- Nem- nem! Nem ér! Törlés!- Blaise eltüntette az aláírást.- Tessék írd alá Pitonként! – Pansy megadóan aláírta Piton nevét.

- Na így máris jobb!- nevetett elégedetten Blaise, s mindenki elhaladt a faliújság előtt, mint valami ereklye előtt, hogy Piton aláírásában gyönyörködjenek, amint egy ömlengős szerelmes Valentin napi üdvözlőkártya alján díszeleg, s mindenki vihorászva távozott.

- Figyelem! Blaise- felé tánc következik! Bekapcsolódni!- Pansy felhúzta Dracot a kanapéról és beálltak a sorba. Draco most is jól tartotta az ütemet, de időnként elidőzött Pansy combjain csúsztatva a kezét. Pansy pihegve, kábultan igyekezett a táncot követni, de többnyire kibillentek belőle, szerencsére már Blaise sem volt abban az állapotban, hogy végigtáncolja. A földön forgós résznél mindenki lent maradt a pinceszőnyegén. Crak és Monstro egyszerű fáradtságból. Blaise félreérthetetlenül beindulva Daphnéra, Draco Pansy felett könyökölt.

- Menjünk a fiúhálóba! Itt nem lehet kettesben lenni!- invitálta a lányt . Pansy bólintott, s a lépcsőn felsiettek a hálóba. Draco bezárta az ajtót ezzel tompítva a lentről felszűrődő zajokat. Pansy Draco ágyára ült és figyelte a fiút. Draco sokáig nézte az ajtónak támaszkodva. Végül megindult felé. Felmászott az ágyra és az ágylábazat fájához szorítva a cipősarkát lerúgta a bőrcipőjét a lábáról. Kioldotta a nyakkendőjét s elhajítva Pansy felé fordult. Finoman simított át a lány gerincvonalán. Gyengéden érintve a csigolyákat. Pansy hátradőlt és Draco felé fordult. Draco kiseperte Pansy haját az arcából és az ajkaira hajolt.

- Nem kellene kettesben lennünk- figyelmeztette Pansy legutóbbira Dracot.

- Akkor sokat ittam – mosolygott Draco. – Ma teljesen józan vagyok. Korlátok között tartom a dolgokat –nyugtatta Pansy.

- Akkor jó!- suttogta Pansy és reszketve simult Draco karjaiba. Pansy már nem volt meggyőződve arról, hogy ő maga képes lenne határt szabni az együttléteiknek. Annyira kívánta Dracot, hogy saját magán is meglepődött, hogy legszívesebben rárontana és megerőszakolná, vagy még inkább, vágyott arra, hogy Draco tegye ezt. De tudta, hogy erre semmi esély. Draco karácsony óta nagyon óvatos volt. Ha kicsit is közelebb került a korlátokhoz, azonnal visszavonulót fújt. Pansy érezte ezt, de nem szólt rájuk semmit. Ő maga már képtelen volt ilyeneken gondolkodni, s így teljesen rábízta magát Dracora. Mert magában már nem bízhatott. De Draco azóta sokkal felelősségteljesebben kezelte az együttléteiket, tudván, hogy Pansy ellenállása teljesen megszűnt és egyetlen csókkal is képes levenni a lábairól, neki kellett megtartania a korlátokat. S ő tartotta is magát hozzá. Pansy reszkető kézzel bontotta ki Dracot a ruhadarabjai közül és önfeledten bújt Draco meztelen bőréhez. Kifulladva lihegett, s Draco felé lendülve járta be ajkaival Draco mellkasát. Draco átlendítve felé gördült, s kezével gyengéden átmasszírozta Pansy melleit. Pansy hörögve emelte meg a csípőjét, s Draco füléhez hajolva duruzsolta.

- Nyugalom kedves! - de megadta Pansynak, amit annyira óhajtott. Pansy elégedetten sóhajtott a behatolásra. Draco meglepődve tapasztalta, hogy mennyire kitágulva fogadta Pansy. Végigfuttatta a lehetőségeket és alig érezhetően kihúzta az ujját és visszafelé már két ujját siklatta, vigyázva a finom hártyára. Pansy reszketve sóhajtozott alatta.

- MH . Draco- Draco! –Pansy combjaival erősen szorította a fiú derekát .

- SSs! – Draco zihálva növelte a tempót . Pansy a vállába kapaszkodva hörgött és fejét hátrafeszítve várta a kielégítő ingert. Draco gyorsított és Pansyn azonnal megindultak a remegések. Halk sikollyal feszült Dracohoz, s Draco a vállgödrébe hajtotta a fejét. Pihegve szorították egymást. Pansy ujjaival Draco tincseivel játszott, mindketten kifulladva, nedvesen hevertek az ágyban.

- khm- Pansy megköszörülte a torkát.- Annyira szeretném, már egyszer úgy igazán – nézett fel Draco szürke szemeibe. Draco leeresztette a szempilláit.

- Én is – súgta vissza rekedten. – De tudod, hogy nem lehet – Pansy lemondóan bólintott.

- Érezni akarlak! – Pansy belepirult a mondandójába.- Magamban.

- Eljön az az idő is – Draco ajkához emelte Pansy kezét. – Meglátod, eljön az az idő- súgta halkan, s könnyed csókokkal borította Pansy kézfejét.

- Mikor? Évek múlva! – csattant Pansy. – Amikor megint távol leszünk. Nem egy évről lesz szó. Sokkal többről.

- Pansy ezeken nem változtathatunk – Draco elmosolyodott Pansy telhetetlenségén. Bár titkolta, nagyon jól esett neki, hogy Pansy már ennyire szeretné az együttlétüket. De igen felvetődik a probléma, hogy amit most felépítettek a hosszú különválás alatt mennyire omlik össze. Mert össze fog. Ezt érzi Pansy is. Ezért a lázadás. Ami most előtör belőle.

- Miért kell ennyit várnunk nem értem? – biggyesztette le az ajkát Pansy.

- Pansy! Belegondoltál hány évesek vagyunk? A házasság nem olyan, mint a szex, nem csak arról szól – vágta rá dühösen Draco. – Te is tisztában vagy ezzel. Sokkal komolyabb dolog. Onnantól nem lesz az, hogy haza mégy és ami nem tetszett elfelejted és kész. Együtt fogunk élni. Éjjel nappal érted?

- igen értem – vágta rá Pansy. – Én kész vagyok rá.

- Még érnünk kell – rázta a fejét Draco.

- Négy öt évet? Hallottam mit mondott apám. Draco az rengeteg idő – Pansy nem merte végigmondani, hogy attól retteg Draco szerelmes lesz valakibe, valaki másba azalatt az idő alatt, s apja is azt mondta a Malfoyok szeretik annyira a fiúkat, hogy felrúgják a szerződést Draco kérésére. Ő most akart bizonyosságot arra, hogy az lehet aki lenni akar.

-Jaj Pansy!- húzta magához Draco. Látta a lány gondolatait. – Nem fog a kettőnk ügyén senki sem változtatni. Amióta csak élünk így van. De az idő erre nem most nyáron jön el. Meg kell értened!

- Nagyon sok idő – ellenkezett Pansy. Tudta, Draco megsürgethetné az időt, ha akarná. És ez bántotta is. Ő hiába mond bármit. De Draco tehetne ellene. Miért nem akarja? Tényleg gyerekek még?

- Pansy már megint durcáskodsz!- nevetett Draco.- Meglátod örülsz, hogy nem kell az állandó gúnyolódásom hallgatnod nap, mint nap –bár el kellett ismernie az utóbbi időben Pansyval mást sem csináltak csak egymásnak estek, aközben meg elég nehéz gúnyolódni. Pansy ezért nem érzékeli a fiatalságukból adódó csiszolatlanságokat.

- Igaz! Ki nem állhatlak!- vágta rá Pansy. –Undok kígyó vagy! – húzódott el.

- Na látod! – mosolygott Draco. – Akkor ezt megbeszéltük!- nyújtózkodott elégedetten.

- Csak legyek a feleséged behajtom ezt rajtad ezerszer

- Jajaj! - Tapogatta a bordáit Draco. –Előre félek!

- Jobban is teszed!- húzta magukra a takarót. Dracohoz simult, s behunyta a szemét.

- Pansy meztelenek vagyunk!

- ÉS?

- Engem nem zavar, de ha reggel négy éhes férfi szempár tapad a habtestedre….

- Akkor te mint hős lovag a másik hármat egyszerűen legyilkolod mint szemtanúkat- morogta álmosan Pansy.

- Miket képzelődsz! Ám legyen –Draconak se volt már kedve kikászálódni az ágyból. Átkarolva Pansyt őt is elnyomta az álom.