Halk csobbanással lépett a következő kőre. A cipője átnedvesedett. Bosszúsan rázogatta a lábfejét, hogy lecsepegjen a víz a cipőjéről. A következő kőre lépett, ami már kimagaslott a csordogáló alacsony szintű patakocska vizéből. Már csak két kő volt hátra. A várakozó tenyér már a túlparton várta. Pansy belecsúsztatta a kezét, s a kéz már megragadta és húzta fel a túlpartra.

-         Miért is egyeztem ebbe bele!- dühöngött Pansy a szoknyája alja arasznyi sávban megnedvesedett, ahogy a vízbe ért.

-         Ha felhúztad volna a szoknyád most nem lett volna vizes – jegyezte meg Draco, s figyelte ahogy a lány szárítani kezdte a szoknyáját, folyamatos pálcamozgással.

-         Nekem nem is tetszik ez a hely. Apámnak olyan hülye ötletei vannak.

-         Egy barlangi forrásmedencében mi rossz van? – nézte a térképet Draco.

-         Nem tudom, ami apámtól ered az nekem sosem tetszik – nézett sötéten a tájat fürkészve. – Ott lesz – morogta. A barlangszáj a domb tetején a fák sűrűjén már valóban látszott. Draco lelkesen vetette magát a kirándulásukba. S unszolta Pansyt, hogy haladjanak. Pansy pálcájával világítva belépett a barlangba. Keresgélve nézett körbe.

-         Mit keresel? – nézett rá Draco s előresietett. – Csontvázakat? – vigyorgott vissza a lányra.

-         Esetleg – mondta erőtlen hangon Pansy. – Vagy bogarak, rovarok, nem tudom, irtózom az ilyesmitől – borzongott meg a gondolatra. De valóban a barlang meglepően tisztának tűnt.

-         Szerintem apád nem ijesztgetni akart engem ezzel a kirándulással – visszhangozta a barlang Draco kiáltását.

-         Nem tudom. Akkor sem tetszik – makacskodott Pansy, de követte a lejtőn a barlang mélyébe a szőke fiút. Draco bevárta Pansyt.

-         Már látom a vizet – mosolygott rá. Pansy bizonytalanul lépkedett. A barlangban valóban ott volt a gőzölgő medence. Zöldes színű, felette a magasban valahonnan fényforrás szűrődött rá.

-         Igazán idilli nem?  - vihogott Draco, s fürdőnadrágot húzott.

-         Hát nem is tudom  - Pany tanácstalanul körbenézett.

-         Én úszok egyet. Te addig nézelődhetsz valami félelmetes dolgok után – vigyorgott gúnyosan a lányra és beleereszkedett a barlangi forrásvíz medencébe. Pansy háromszor körbejárta a  medencét a kis üregekbe bekukkantott, többször körbenézett és fázósan dörzsölgette a karját, pedig nem volt hűvös.

-         Nos megnyugodtál már Pansy? – figyelte a medence közepéről lebegve Draco.

-         Nem. Akkor is apám keze van a dologban. Nem tetszik a hely – morogta Pansy, de ő is leöltözött fürdőruhára s lassan beleereszkedett a vízbe. – Milyen a medence alja? – kérdezte bizonytalanul.

-         Kicsit köves, de nem vészes – érintette le röviden a lábát Draco. Pansy folyamatosan körbe- körbe úszkálva nézelődött előre hátra, mintha támadástól tartana. Draco kacarászott a lány bizonytalanságán.

-         Most mit nevetsz? Ha te is ilyen apa mellett nőttél volna fel ezerszer meggondolnál mindent, ha tudnád, hogy tőle származik az ötlet – vetett gyilkos pillantást Dracora. Pansy a barlangfalat figyelte. Szeme ugrált a kiszögelléseken. Nem, valami nincs rendben. Ő érzi. Idegesen úszkált, de végül nem bírta.

-         Én kiszállok! – a hangja megremegett.

-         Mi az Pansy? – nézett rá Draco s a nedves tincseket kiseperte a szeméből.

-         Nem tudom  -Pansy fázósan átdörzsölte a testét. A fal mellett egy követ felemelt és találomra átdobta a szemközti falra. Figyelte a koppanást és a falat. Szeme rebegve ugrált a barlangfalon.

-         Jaj mi van Pansy a szívbajt hozod az emberre! – mordult Draco.

-         Nem, tudom. Félek  -súgta Pansy, s kapkodva kezdett átöltözni.  –Dobd meg azt a pontot!- mutatott egy sötétebb részre a falon. Draco figyelte a Pansynak nem tetsző pontot.

-         Jó, adj egy követ!- Pansyhoz úszott. A lány egy újabb követ vett fel és a fiúnak nyújtotta. Draco meglendítette a követ és a sötét pontra célozta. Pansy kitágult pupillákkal figyelte a repülő kő sebes mozgását, majd ahogy a  fekete ponton tompán koppant és ugyanabban a villanásban zuhant a madártetem a talajra. Pansy hatalmasat sikoltott. A hangját visszaverte a barlang fala élesen visszhangozva. Draco meglepődve nézte a lehulló tetemet, s hallgatta Pansy lassan nyugvó sikítását.

-         Pansy csak egy elhullott madár, fejezd ezt be!- szólta lányra erélyesen.

-         Én megyek innen! – rebegte Pansy és a  cipőjét felkapva sietősen  botorkált a kivezető nyíláshoz. – Draco gyere már!  -kiáltott  vissza, Draco kezdte beismerni, hogy már annyira neki sem tetszik a barlang. Gyorsan átöltözött és a lány után sietett. Lassan ereszkedett a sötétség a tájra. Ahogy kiértek Pansy még rémülten pislogott vissza a barlangra. Draco karjánál fogva tuszkolta el a barlangtól.

-         Menjünk- Gyere!  - Pansy engedelmesen kapkodta a lábait, lenyugodva, hogy  távolodnak a barlangtól.

-         Mondtam, hogy nem tetszik ez a hely! – pihegte Pansy idegesen.

-         Jó, te mondtad! –egyezett bele Draco, s ő is úgy döntött, jobb ha minél távolabb vannak a barlangtól.

Sietősen fordultak a városka kis utcájára.  A La Fay Hotel hátsó bejáratán át érkeztek. Felsiettek a szobájukba, és Pansy reszketve állt a zuhany alá. Draco kikészítette a jegyeket az éjjeliszekrényre.  Pansy a fürdőajtóban dörzsölgette a haját.

-         Mehetsz! – Draco sietősen lépett a fürdőbe.

-         Nagyon megijedtél? – simított át Pansy állán.

-         Kicsit – tartotta az arcát a meleg tenyérhez Pansy. – Na siess! Nem szeretnék egy percet sem elveszíteni

-         Én sem  - vigyorgott Draco, s becsukta az ajtót. Pansy már reggel kikészítette a ruháját. Közel negyed évszázad távlatba térnek ma este. Pansy egy akkoriban divatos mély-áfonyaszín csipketalárt választott. Ejtett ujjakkal. És egy nagyon elegáns kalappal, amiről sűrű fekete csipkefátyol hullott alá. Már az arcát púderezte, amikor Draco kilépett, Pansyhoz hasonlóan sötét talárban. Kemény kalapja a komódon hevert és könnyed sétapálcát is beszerzett.

-         Gondolod lesznek ismerősök? – kérdezte Pansy bizonytalanul, miközben pálcalendítéssel változtatta az ajkán a színt.

-         Nem hiszem. Téged úgysem ismernek fel, annyira le leszel fátyolozva – jegyezte meg Draco gúnyosan.

-         Igazad van – bólintott Pansy. Átkefélte a haját, s hosszú kesztyűit is felhúzta. Draco a kalapot a fejére igazította, s sétapálcáját forgatva várta Pansyt, aki a tükörnél igazgatta a kalapot, és rendezgette a fátylat, az arca elé.

-         A jegyek! – lépett vissza izgatottan Draco s az éjjeliszekrényről elvette a belépőket, s a zsebébe csúsztatta. Pansy a fésülködőasztalról a zsebébe süllyesztette a Parkinson-címeres tükrét, s az ajtóban várakozóra nézett.

-         Ebben a kalapban még magasabb vagy!- bosszankodott.

-         Szeretem, ha dicsérsz – vigyorgott elégedetten Draco.

-         Úgy érzem melletted magam, mintha törpe lennék – nézett fel a fiúra bizonytalanul.

-         Butaság, nézd meg alig fél fej különbség van köztünk – állította meg a tükörnél Pansyt. A lány méregette kettejüket a tükörben.

-         Több mint fél fej – szűrte a fogai közül.

-         Jó. Egy kicsivel – mosolygott csibészesen, s kinyitotta az ajtót. – Mehetünk? – a karját nyújtotta, s Pansy belekarolt. Nyugodt léptekkel lépkedtek végig az utcán. Az egész városban hatalmas kavarodás volt. Mindenki izgatottan sietett, vagy ruhákat beszerezni, vagy már a színház felé. Az árkádok alatt árusok tömege várta a Múlt Színháza felé igyekvőket portékájukkal. Pansyék szélre húzódva siettek végig a macskaköves úton. Draco kalapját mélyen a szemébe húzva nézelődött. Nem vágytak rá, hogy bárki is felismerje őket.

-         Nézd! Azok nem  a régi hetedéveseink?

-         Flintékre gondolsz? – kérdezte Pansy bizonytalanul. Egy csapat fiatal állt egy beeső kapualjban egymás felé fordulva lelkesen sustorogva. Pansy kivette zsebéből a tükrét és mintha csak a fátylát igazgatná a csoportot figyelte a tükörben. – Nem ezek nem Flinték – mondta vontatottan. A tükörből egy csapat útonállónak kinéző rendezetlen szakállú köpcös ember nézett vissza, s Pansy észrevette, hogy az egyik felfigyelt rájuk. – Tűnjünk innen!- pattintotta össze gyorsan Pansy a tükröt, és Dracoba karolva átvágtak a kapualjakon, keresztül vágtak a kis házak közötti tereken, lépcsőkön, le és fel, végül egy függőkertről lesietve, ismét a jelmezes forgatagba értek.

-         Azt hiszem leráztuk őket – pislantott hátra Draco.

-         Helyes. Nagyon kétes alakoknak néztek ki.

-         Szerintem a kalapodra pályáztak – vihogott Draco a sűrűn lefátyolozott Pansyra nézve. A sűrű fekete csipkefátyol alatt még sejteni sem lehetett merre található Pansy szeme, így csak az anyagot nézte. Pansy viszont kiválóan látott mindent a fátyol mögül.

-         Megérkeztünk – az utca végében már sötéten lebegett a felirat: a Múlt Színháza. Pansy idegesen kapkodni kezdte a levegőt, s erősebben markolt Draco karjába. Sokan siettek a Színház felé. A legkülönbözőbb stílusú ruhákban, mindenféle kor talárdivatja keveredett. Mintha egy karneváli forgatagban lennének. De ez az előadás mindent felülmúló lesz, abban biztosak lehettek.  Draco és Pansy nagy léptekkel haladtak a nedves éjszakai úton. Kerülgetve a csoportokat. Pansy szoknyájára néhányszor ráléptek a mellettük elsiető alakok. Az éjszakai fények kellemes borongást és melegséget adtak az utcán siető, izgatott hömpölygő tömegnek. Minél közelebb értek  az ideiglenesen felállított épülethez, annál többen voltak. A bejárathoz közeledve egyre lassabban araszolt a  tömeg. Szédületes, hogy mennyien kíváncsiak rá. Pedig a jegyárak  nem voltak éppen olcsóak.  Könnyed eső előtti szél lebegtette Pansy fátylát, Draco felé fújva a szantál és levendulaillatot. Draco derekánál fogva közelebb húzta magához Pansyt, s belélegezte a fátyolból lebegő parfümillatot. Pansyt maga elé engedte, s karjával közrezárva védte a tolongó tömegtől. Borzasztóan sokan voltak. Csaknem fél órás araszolás után bejutottak az épületbe…