Pansy felerősítette a talárjára a prefektusi jelvényt és a pincehelyiségbe sietett. Csak Millicent várt rá.  Pansy kérdő tekintettel nézte a lányt.

-         Lementek – intett unatkozva.

-         Hova? -  simította le Pansy az apró szöszt a szoknyájáról.

-         A bagolyház felé indultak – követte a pinceajtón a lányt.  Pansy gyors léptekkel, lebegő talárral haladt, a kerengőn végigsietve már látta, ahogy a fiúk lelkesen sündörögnek egy meghatározott pont körül. Pansy feléjük indult, de Blaise odakiáltott.

-         Vigyázz cicus!- figyelmeztette a lányt. Pansy gyakorlott szemmel keresgélt a huncutságok után. Millicent hatalmas testtömegével, majdnem fellökte Pansyt, mivel nem figyelte, hogy a lány megállt előtte. A fiúk felnevettek.

-         Kettőt jobbra Pansy! – kiáltotta Draco. – Most felénk öt lépés!- Pansy követte az utasításokat. – Most megint kettőt jobbra!- Pansy egyre morcosabban figyelte a talajt. – És most jöhetsz!- Pansy dühösen lépkedett a fiúkhoz. 

-         Már megint miben sántikáltok? – nézett mérgesen a fiúkra. Draco elkapta a derekát és egy csókkal elhallgattatta.

-         Neked is szép reggelt!- vigyorgott le a lányra. Pansy a karján pihentetve a kezét nézelődött körbe.

-         Mit csináltatok ide?

-         Egy kis meglepetés az erre járóknak – vihogott Blaise. – Már alig várom, hogy jöjjenek feladni a reggeli postájukat! –dörzsölgette gonoszul a tenyerét.

-         Csapdákat állítottatok? – emelte meg kíváncsian a szemöldökét Pansy.

-         Úgy bizony. Akik erre jönnek hoppon maradnak – nevetett Blaise.

-         De azért nem törik ki semmijüket ugye? – figyelte a tökéletesen egyenletes pázsitot Pansy.

-         Mi csak nevetni akarunk Pansy – csúsztatta a lány csípőjére a kezét Draco. – Azért ártani tényleg nem szeretnénk senkinek. Gyerünk közelednek!- felpattant a legközelebbi fára, s Blaise bakot tartott Pansynak, Draco pedig felhúzta, s Blaise is felmászott hozzájuk.

-         Ha lent maradunk nem mernek közelebb jönni – vigyorgott Blaise, s figyelték, ahogy a szemközti fára próbál feljutni Crak és Monstro.

-         Szánalmasak – rázta a fejét Pansy. A fiúk felröhögtek mellette. 

-         Nézzétek, közelednek, jaj alig várom, hogy röhöghessek rajtuk!- ragadta meg izgatottan Blaise Pansy karját. Egy fél tucat hugrabugos harmadéves lány közeledett a kerengő felől. Egymás mellett kuporogtak a fákon a mardekárosok. Hat hangos sikítás és a lányok a fél méter mély árkokba pottyantak. Rémülten néztek körbe, hogy miért süllyedt meg alattuk a talaj. Blaise és Draco félelmetes hangerővel kacagtak és fogták a hasukat a nevetéstől. Pansy is felnevetett. Szegénykék! A lányok kikászálódtak az árkokból és egymás talárját porolgatva, szúrós szemekkel néztek a fákon ülő csoportra. Egész délelőtt az arra járókon nevetgéltek. Hermione Granger igyekezett feléjük rosszalló tekintettel.

-         Malfoy! – kiáltotta fel a fa tövéből. – Prefektus létetekre, ilyeneket műveltek. Visszaéltek a prefektusi jogotokkal! Jelenteni fogom McGalagonynak!- Draco összevigyorgott Pansyval és Blaise-el.

-         Tudod Granger, minket egyáltalán nem érdekel, mit jelentesz és kinek a kisiskolás módszereiddel! – kiáltotta le gúnyos hanghordozással. Hermione egy darabig tátogott, de végül McGalagonyhoz igyekezett. A mardekárosok röhögve néztek utána. – Megnézném, ahogy McGalagony Pitonnal elbeszélget a prefektusi jogokról – jegyezte meg Draco nevetve.

-         Menjünk, mert már éhes vagyok!- nyafogta Pansy.

-         Mert ismét kihagytad a reggelit – rázta nemtetszően a fejét Draco. Blaise leugrott a fáról és Draco is követte. Lesegítette Pansyt, s szürke tekintetével bejárta a lány arcvonásait. Pansy kapkodva szedte a levegőt, s Draco tarkójára csúsztatva ujjait várta, hogy a fatörzsnek simulva Draco indulatosan csókolja. Megszédült vele a világ.  Lázasan kapott Draco ajkai után és elvesztek egymás ölelésében.

-         Jaj ne nyalakodjatok már ott! – mordult vihogva Blaise. – Tényleg lemaradunk az ebédről! – Draco megemelte a fejét, de Pansy még visszahúzta néhány apró csók erejéig. Végül Draco kézen fogva maga után húzta.  Kéz a kézben lépkedtek a nagyterem felé.

-         Még számos ötletem van – lelkesedett Blaise. – Arra gondoltam, holnap…

-         Blaise! Most már tényleg tanulnunk kellene, a nyakunkon vannak a vizsgák – jegyezte meg flegma fejtartással Draco.

-         Ah- legyintett Blaise. – Kit érdekelnek a vizsgák? Pitonnál úgyis megkapjuk  a K-t. A többi meg nem lényeges.

-         Blaise egy szót sem tanultunk még – nézett sötéten Pansy is.

-         A kis mardekáros buzgómócsingjaink megszólaltak – vigyorgott rájuk Blaise. – Csak nem gondoljátok – s közelebb hajolva suttogta. – Hogy a Nagyúr a vizsgaeredményeiteket fogja nézni a beavatáson? – Pansy rávillantotta a szemét, de csak ennyit mondott:

-         Egyesek könnyen beszélnek – húzta fel az orrát. Blaise rámosolygott.

-         Miért is nem a Hollóhátba mentetek? Ott tanulhatnátok éjjel nappal.

-         Nekem remek puskázási módszerek jutottak eszembe – vetette fel Millicent elgondolkodva, mire mindenki felnevetett.

-         Blaise aranyvérűek lévén tényleg mindent nekünk kellene a legjobban tudni – figyelmeztette Pansy hiú arckifejezéssel.

-         Á a hiú aranyvér megszólalt!- nézett rá nevetve Blaise. – Jól van Cicám!- simogatta meg  a lány arcát, ahogy leült mellé. – Ígérem jó kisfiúsan mind tanulni fogunk. Semmi gonoszkodás – nézett össze sajnálkozva a többiekkel.

-         Blaise, te még tanulás közben is gonoszságokon töröd a fejed, tehát jót is fog neked tenni – vágta rá Pansy elégedett mosollyal.

-         Most Pansy úgy beszéltél, mintha te nem ezt csinálnád – vetette közbe Draco.

-         Arról inkább ne beszéljünk, hogy te miken töröd a ravasz agyad tanulás közben – fordult Draco felé Pansy , mire enyhén mindketten elpirultak.

-         Uhú!- Blaise füttyentett egyet. – Értem én. Drága Prefektusaink!- nézett körbe az ebédlőasztali társaságon. – Tehát tanulásnak álcázzák a dolgot. Nagyon ötletes igazán. Elismerésem  - röhögött Blaise szemöldökét huzogatva. –Teljesen meglepő szinoníma. Tehát ti így hívjátok?

-         Blaise állítsd le a perverz fantáziád!- szólt rá bosszúsan Pansy.

-         Megyünk tanulni – illegette meg magát ültében Blaise, s a többiek felröhögtek. – Azt hiszem legközelebb kíváncsiságból utánatok nézek a könyvtárban.

-         Blaise!

-         Na de cicám! Ötpercenként egymásnak estek – emelte meg ártatlanul a kezeit Blaise. – És közben azt hajtogatod, hogy tanulni szeretnétek. Felvetődik a kérdés, hogy mit? – mindenki egyetértően bólogatott, és kajánul vigyorogtak a párosra. – Mert gondolom nem az SVK-t. Talán a bűbájtant lehet még így tanulni – nevetett fel Blaise saját szellemességén. –Áh megvan! Tehát ti egymást bájoljátok, nagyszerű!- csapkodta meg az asztalt jókedvében, és a marekárosok hálásan nevettek.

-         Mi legalább álcázzuk – vágta rá Pansy. – Te meg egyértelműen közprédára teszed a szerelmi életed. Mellesleg hol van Daphné?

-         Most szédít egy hatodéves Hugrabugost – legyintett Blaise. – Majd rájön, hogy fölösleges erőpróbálkozás, mert senki nem adja meg neki azt, amit én – feszítette ki a mellkasát büszkén.

-         Blaise! – rázta elnézően a fejét Pansy. – Este már úgyis téged boldogít, ezt mind tudjuk – a mardekárosok csak csendben nevettek, mert Piton haladt el mellettük.

-         Daphné csak a gyógynövénytan jegyzeteket akarja megszerezni, mert ugye senkinek nincs meg a hatodév első néhány órája – súgta Blaise az asztal felett.

-         Miért is? – ráncolta a homlokát Pansy ártatlanul – Csak nem azon ötletednél fogva, hogy az ostobaságokat el kell égetni, és tüzelőnek is kiváló a gyógynövénytan jegyzet? – a hetedévesek hatalmas hahotázásba kezdtek, visszaemlékezve Blaise begyűjtő akciójára, amikor mindenkitől az értelmetlen és haszontalan növénytan jegyzeteket  kunyerálta, hogy aztán az egész pincehelység szeme láttára fűtsön be velük.

-         A fene se gondolta volna, hogy szükségünk lesz még rá – rántotta meg a vállát Blaise. –Tehát Daphné most beveti a bájait az ügy érdekében – bólintott komolyan Blaise. – Meg van az előnye is annak, hogy a mardekárosok jól néznek ki, nemde? – kacsintott Pansyra. – Hát akkor használjuk ki az adottságainkat.

-         Blaise te ravasz szörnyeteg. Mellesleg honnan vettél mindig ekkora baromságokat? – rázta a fejét Pansy.

-         Nem is tudom – vágott elgondolkodó képet Blaise. – Velem született képesség. Egyszerűen tehetséges vagyok. Nincs mit szépíteni a dolgot.

-         Meg szerény is – húzta el a száját Pansy.

-         Jaj cicám! Imádom a csípős nyelved!- nézett villogó szemekkel a lányra.- Legszívesebben megcsókolnálak – vigyorgott Pansyra.

-         Azt kétszer is gondold meg Blaise – szólt rá Draco Pansy feje felett. – Mert utána velem találkozol – emelte meg fenyegetően a szemöldökét.

-         Jaj te nőstényed felett őrködő hím!- vágta rá nevetve Blaise.

-         Én sem zaklatom a tied, szóval…

-         Pedig nem lenne ellenére – nézett jelentőségteljesen Dracora.

-         Nincs csere Blaise. Ezt már tisztáztuk – vágta rá Draco.

-         Blaise állítsd le magad, mielőtt felhúzod Dracót!- szólt közbe gyorsan Pansy érzékelve a két fiú között bontakozó feszültségeket.

-         A kedvedért bármit – mosolygott a lányra Blaise, s  a tányérjába mélyedve elhallgatott.

Este Daphné Blaise ágyán ugrándozva lelkesedett. A pergamenlapokat magasan lengette a levegőben és elégedett kacajjal fogadta Blaise elismerő rohamait, ahogy hosszú csókokkal hallgattatta el.

-         Megszereztem! Megszereztem igen! Igen! – kifulladva ült az ágyra, és kipirulva nézett körbe a hálóban összegyűlteken.

-         Persze, hogy megszerezted – simogatta ingerlően Daphné fenekét Blaise. – Te ne érted volna el?

-         Látjátok micsoda csáberőm van? – kuncogott Daphné, de légzése már zihálásba csapott, ahogy Blaise egyre mélyebben simította át a fenekét.

-         Daphné. Semmi csáberő nem kellett. Az a hugrabugos alapból rád volt indulva – legyintett Pansy Draco ágyán üldögélve. – De neki teljesen mindegy lett volna, ha mondjuk Granger is megy hozzá. Neki is odaadta volna.

-         Most sértegetsz?- pihegte Daphné Pansyra vetve élénkzöld tekintetét.

-         Jaj dehogy sértegetlek!- ingatta gonoszul a fejét Pansy.- Pusztán ténymegállapítás volt.

-         Akkor miért nem te szerezted meg?- nézett kihívóan a lányra.

-         Te lelkesedtél annyira, és nem bírtál egy helyben ülni a gondolattól, hogy a közelébe kerülhess – Pansy gonoszul nézte a vihorászó Daphnét.

-         Na jó nem mondom, hogy nem volt kedvemre a dolog.

-         Daphné mégis meddig mentél el? –csapott a lány fenekére Blaise.

-         Jaj Blasie! Fantasztikus vagy az ágyban, amikor féltékenykedsz. Szóval nem mondom el – nevetett fel kéjesen Daphné.

-         Látjátok milyen? – mutatott a lányra Blaise. – Megkínoz.

-         Blaise! Nem tudsz átverni minket – húzta magára a takarót Pansy.

-         Mellesleg Cicus mostanában te is elég sűrű látogatója vagy a fiúhálónak – vágta rá Blasie szemtelenül. Pansy elvörösödött.

-         Blaise csak nem számon tartod? – vágta rá Pansy gúnyosan.

-         Nem is kell számon tartanom. Mikor voltál utoljára egyedül egy ágyban? – röhögött Blaise.

-         Mentem – pattant fel Pansy, de Draco  visszahúzta.

-         Csak ugrat tudod nagyon jól – súgta.

-         Blaise! Te csak a saját ágyaddal foglalkozz!- szólt még oda, mielőtt Blaise behúzta a függönyét. Pansy visszatérdelt az ágyra, s Draco is elhúzta a függönyt. Egyetlen lendülettel döntötte hanyatt Pansyt ,s türelmetlenül járatta ajkait a lány karcsú derekán.

-         Hiányozni fog – súgta Pansy.

-         Mh. Nekem is  - morogta Draco, ahogy lefejtette Pansyról az alsóneműt. –Vagy most miről beszélünk? – villant a szürke szeme a sötétben.  –Erről? – egyetlen mozdulattal megadta Pansynak, ami után várakozott.

-         Igen – búgta Pansy. – Erről is.

-         Mostanában tényleg elég gyakran….- vigyorgott Draco a sötétben.

-         Ah hallgass! – húzta le Draco fejét Pansy egy röpke csókra.  Draco már megint a kábult szédületet érezte, ahogy a bársonyos bőrön futottak ujjai, s a lány szorosan hozzásimult, szállt felé a kedves levendula és szantálillat, s örült a híres önfegyelmének, mert mostanában igen nagy szüksége volt rá. Pansy az elválás közeledtét érezve már tényleg minden éjszaka átjött hozzá, s Draco is egyre türelmetlenebbül kívánta az együttléteket. Alig néhány hét és hosszú időre kell elbúcsúzniuk. Draco már sokszor azon vette észre magát, hogy éjszaka is felébred és órákig nézi a mellette pihegő Pansyt. Ahogy ében haja szétterül a párnán. Ahogy hozzábújik. Pansy az ujjának feszítette magát, s hosszan  tartotta vissza a lélegzetét.  Átfordultak, s Pansyt szinte észrevétlenül nyomta el az álom. Draco még sokáig ébren hallgatta Pansy egyenletes légzését, a lassan csillapodó szívverését, s lágyan cirógatta a lány hátát. Sok-sok év. Draco sem akarta megtörni a kapcsolatuk menetét, de szükséges. Ezt mindketten tudják. De most elég lesz a jövőhétre koncentrálni. Az idény utolsó mérkőzése. Ezen a kviddicsmérkőzésen dől el, hogy a Mardekár vagy a Griffendél nyeri idén a házkupát. Draco nagyot sóhajtott, és Pansy csípőjére csúsztatva kezét behunyta a szemét.