Feszülten ültek az ebédnél a Mardekáros kviddicscsapat tagjai. Pansy sűrűn pislogott Dracora, aki idegesen kopogtatta a kését a tányérhoz, Blaise pedig állandóan a mellényzsebéhez nyúlkált az illanós szelencéjét tapogatva, mintha pillanatokon belül készülne rágyújtani. Pansy várta, hogy felnézzen rá Draco, de a fiú idegesen kerülte a tekintetét, nagyon feszesen és nagyon mereven ült. Pansy nem tudta melyik énjét válassza. Kedveskedjen vagy gúnyolódjon, vagy inkább egyáltalán ne is szólaljon meg. Tanácstalanul pislogott Millicentre, aki szintén tehetetlenül rántotta meg a vállát. A Mardekárosokon alaphangulat volt ez. Mindenki érezte ezt. Az utolsó mérkőzés. Hét éven át nem tudták legyőzni a griffendélt úgy hogy Potter volta a  fogó. És hat éven át mindig a Griffendél színeibe öltözött utolsó este a nagyterem. A mardekáros zászlók soha nem lebegtek még a fejük felett. Általános reménykedés és levertség, idegesség és feszültség. A Mardekárosok most nagyon nyerni akartak. Jobban mint valaha. Utoljára megmutatni, hogy igen ők is képesek nyerni. Ez  a teher és nyerési vágy nehezedett rájuk, izzott a levegőben. A mardekáros csapaton elviselhetetlen volt a nyomás. Minden mardekáros tőlük várta  a sikert. Ha most veszítenek az nagyobb veszteség lesz mint bármelyik előző. Mert az utolsó veszteség lesz. Nagyon sok hetedéves volt a csapatban. Akiken éveken át gyűlt a tény, hogy a Griffendél legyőzte őket eddig mindig. Feltűnően csendesek voltak ma a mardekárosok. Akik mindig a hangadók voltak a nagyteremben és tőlük visszhangoztak a termek, most ideges hallgatásba burkolóztak. Draco Blaise-re nézve felpattant s Blaise is nyomban felállt. Pansy  utánuk sietett és Draco talárjába kapaszkodott.

-         Pansy!- Draco idegesen a hajába túrt és flegmán Blaisere nézett, aki a falnak támaszkodva már előkapta illanószelencéjét és most türelmetlenül forgatta az ezüst szelencét az ujjai között.

-         Draco! Sok szerencsét!- állt lábujjhegyre Pansy és Draco szájára nyomta az ajkait. – Tudom, hogy most elkapod a cikeszt! Érzem!  - suttogta a fiú ajkaira. Draco elmosolyodott.

-         Mh. Azonosító mágia Pansy? Már megint? – vonta fel a szemöldökét gúnyosan Draco.

-         A házkupáért! A Mardekáros dicsőségért! – mondta a szokásos buzdító szöveget Pansy, s Draco hevesen csókolta Pansyt, majd váratlanul elengedte. Pansy még utánaszaladt.

-         Ugye elhozod nekem a cikeszt? – kérdezte felmosolyogva Dracora.

-         Elhozom neked a cikeszt – bólintott komolyan, szürke szemeiben indulat villogott.

-         Jó. Na menjetek! – engedte el Dracot. A két fiú nagy léptekkel, laza mozdulatokkal haladt. Ahogy látótávolságon kívülre kerültek Draco is előkapta az illanóját és idegesen kapkodva rágyújtott. Blaise röhögve figyelte.

-         Mit röhögsz? – szívta Draco bosszúsan az illanót.

-         Mai napig nem értem mit titkolod – vigyorgott, de már idegesen el is nézett és  szívta a szantálillatot  a tüdejébe. Draco csak megrántotta a vállát, s a fenyőillattal igyekezett nyugtatni magát. – A francba nem bánnám, ha túl lennénk már ezen a mérkőzésen – fújta ki a levegőt Blaise.

-         Megnyerjük – mondta magabiztosan Draco.

-         Honnan veszed? – emelte az illanót a szájához Blaise.

-         Van egy olyan sejtésem, hogy Pansy már megint előhalászta a fekete mágiás könyveit – morogta Draco idegesen belélegezve a fenyőillatot.

-         Azt mondod Pansy este ügyködött már megint egy sötét dolgon, a mi érdekünkben?

-         A mardekár érdekében – bólintott elkomorult arccal Draco.

-         De hát egész este veled volt – ellenkezett Blaise.

-         Nem. Hajnalban felébredtem és nem volt az ágyban – dobta el az illanót Draco . –És tegnap telihold volt. És ezt nézd meg! – Draco előkapott egy zsebkendőt, kettétépte, az egyikkel a saját a másikkal Blaise homlokát törölte át, s felfordítva a zsebkendőt megmutatta. Blaise ámulva meredt a hasonlóan piros foltra a zsebkendőn, s kikerekedett szemekkel Dracora nézett. Draco elhúzta a száját. – Igen. Piros. Reggel vettem észre. A piros. Szerencse, boldogság, erő, és siker. Ennyit erről –dobta a legközelebbi kukába az összegyűrt zsebkendőket.

-         Pansy az éjszaka fekete mágiával megelőlegezte a nyereségünket?- hüledezett Blaise.

-         Már megfigyeltem, Pansy imádja az ilyesmit.

-         Ez csalás – vágta rá Blaise.

-         Senki sem tudja bizonyítani. Nincs abban semmi, ha valaki éjszaka szellemekhez, meg sötét erőkhöz fordul szerencséért és sikerért.

-         Pansy egész éjszaka fent lehetett. Két gyertyát kellett megvárnia, hogy elégjen – mormolta Blaise, ahogy beléptek az öltözőbe.

-         Hát igen. De annyira kimerültem, hogy észre se vettem, hogy mikor csinálta. Ráadásul mindkettőnknek a homlokához kellett érintenie – vette le talárját Draco.

-         Tehát Pansy a maga módján besegített nekünk. Honnan tud ilyeneket? – ráncolta a homlokát Blaise és vetkőzni kezdett.

-         Jó kérdés – morogta Draco. –De mindig elfelejti, hogy az ilyen dolgok veszélyesek is. Sötét erőket idéz meg. Néha megijedek attól, amiket megtesz.

-         Félted igaz? – nézett át  a szekrényajtó felett Blaise. Draco elfordult, s nem válaszolt.  – Nincs benne semmi, én is félteném. Tényleg veszélyes, amiket csinál.

-         Tiszta hülye vagyok – csapta be idegesen a szekrényajtót Draco. –Még azt mondom nincs abban semmi, hogy ilyeneket csinál. Bizonyítani nem lehet, de amikor ilyeneket csinál úgy megráznám, hogy térjen már észhez és ne csináljon Voldemorthoz hasonlóan őrültségeket az ügyek érdekében.

-         Jobban hisz a fekete mágiában mint bármi másban a világon – nézett sötéten Blaise.

-         Igazi boszorkány – húzta el a száját Draco. S fáradtan áttörölte a homlokát. A keze halvány pirosan csillogott. – Ah fenébe – Draco egy kéztörlőt vett le, hogy letörölje a kezét.

-         Igazi mardekáros boszorkány – vigyorgott Blaise. Draco kérdőn nézett rá. – Draco innentől tényleg csak rajtunk áll, hogy nyerünk-e.

-         Hát ha Pansy már ezt is megtette a mardekár győzelem érdekében… – nézett jelentőségteljesen Blaisere. – Akkor már tényleg meg kell nyernünk neki ezt a mérkőzést. - Blaise is elszántan bólogatott. Az öltözőbe megérkeztek a csapat többi tagjai, így Blaise és Draco elhallgattak.

Pansy a hátsó sorban topogott Millicenttel Crak és Monstro mellett. A szurkolótábor hatalmas zászlót erősített az emelvény elé, ami a Mardekár csapattagokat buzdító szöveget tartalmazta és minden csapattag képét. Pansy a hátsó sorból felerősített hangon mondta a buzdító szöveget, s  szurkoló tömeg ismételte. Draco és Blaise már kviddicstalárban topogott lent a felszállásra várakozva. A mardekárosok visítva ujjongva üdvözölték a csapatot, integettek és ugráltak.  Minden buzdító mondatot Crak és Monstro dobpergése előzött meg Pansy elmondta a szöveget és a tömeg ismételte.  Az emelvény szélén végig méretes mardekáros zászlókat lengettek a fiúk egyenletes ütemben pontos hullámzásban.  A Mardekár szurkolótábor tényleg minden tőle telhetőt megtett, hogy  lelkiekben támogassa  a csapatot. A mardekárosok felszálltak és tiszteletkörüket megtettek a szurkolók előtt, s seprűjükön ülve meghajoltak. Pansy ugrált integetett és csókok halmait szórta Draco felé. Draco elmosolyodott és Blaise-el összenéztek, majd a kezdő kör felé irányították a seprűjüket. Megkezdték a meccset, Pansy izgatottan figyelte a csapatot. Blaiset kellett előbb figyelnie. Meglepően jól célozta a gurkókat. Amiben a Griffendél sosem volt erős így a Mardekár gyorsan összegyűjtötte a pontokat a gurkóval megszerzett gólokkal. Pansy lelkesen buzdította a szurkolókat. Draco és Potter már megkezdték a cikesz üldözését. Pansy távcsövét a szeme elé téve átadta a hangosítót Millicentnek.  Élesítette a látcsövet és  Draco és Potter kettősére irányította. Ajkát beharapva figyelte a cikeszért küzdő két fiút. Draco jól indított, de Potter Draco elé repülve lemaradásra késztette. Draco ismét megpróbálta behozni a lemaradást. Gyorsan utolérte a griffendélest s fej-fej mellett haladtak kinyújtott kézzel a cikeszért. Pansy összehúzta a szemhéját. Egyetlen áramütésszerű villanás. Pansy összekapcsolódott Dracoval mentálisan. Draco megérezte a lökést és ujjai rákulcsolódtak a fényes gyorsan mozgó izgága kis golyóra. Rászorította ujjait a ficánkoló cikeszre s Pansy a hunyorításból kikerekedett szemmel tépte ki Millicent kezéből a hangosítót és belesikította  az eredményt. Pansy sikítása áthallatszott az átellenes oldal emelvényeire is, s a kommentátor eredményhirdetése is suttogásnak tűnt Pansy hangja mellett. Az egész mardekár dübörgött, verték a taktust kurjongattak integettek, ugráltak és egymás nyakába borultak.  Pansy felrúgva a szabályokat tüzijátékokat küldött fel a levegőbe a pálcájával és a példáját követve az egész mardekár folytatta a műveletet. Eufórikus állapotban úszott az egész mardekár. Draco hitetlenkedve meredt a kezében tartott cikeszre. Nem hitte el. Blaise repült hozzá és majd lelökte a seprűről úgy csapkodta a vállát és ölelgette. Draco azonban ámulva nézett hol a köré repülő mardekáros csapattársakra, hol  a cikeszre.

-         Elkaptam! Nem ezt nem hiszem el – motyogta Draco.

-         De igen elkaptad! Elkaptad! – kiabálta lelkesen vigyorogva Blaise és majd szétszedték Dracot a levegőben. Draco elbizonytalanodott. A villanás. A lökés. A mentális összekapcsolódás. Pansy! Már megint. Draco elmosolyodott. A mardekáros csapat szélesen vigyorogva repült az emelvény felé. Crak és Monstro felugrott az elrepülő Draco felé és szó szerint lekapták magukhoz a seprűről, ami célt tévesztve repült tovább. A többi mardekáros is hasonló sorsra jutott. Dracot a levegőbe lökdösték, s amikor végre talpra eresztették Draco Pansyval szemben állt. Ajka körül játszadozó mosollyal nyúlt Pansy kezéért és a cikeszt Pansy tenyerébe nyomta, s rázárta a lány ujjait. Pansy megérezte a ficánkoló kis golyót, ami lassan nyugodott le a szorításában. Pansy a magasba emelte a cikeszt:

-         Igen! Igen! Megszereztük a cikeszt! Megszerezted Draco! – a fiú nyakába ugrott boldogságtól kipirult arccal és össze-vissza csókolta az arcát. Draco alig látott ki a csókrohamból, s derekánál fogva tartotta a nyakát szorongató Pansyt. – Hát mégis elhoztad nekem a cikeszt? – kérdezte felnézve a szürke szemekbe.

-         Nos te is hozzásegítettél – érintette Pansy orrához az ujját – de igen. Elkaptam neked a cikeszt – lehelte Pansy ajkaira. Pansy már érezte a fenyő és menta illatot, s ernyedten kapaszkodott Draco nyakába a csók alatt. A mardekárosok fütyültek és tapsolgattak mellettük. Ahogy Draco felemelte a fejét máris a nyakukra kapták Dracot és a klubhelyiség felé elindultak a mardekáros buzdítódalt énekelve. Pansy mellettük ugrándozott időnként Draco kezéhez érintve ujjait. Minden más hidegen hagyta őket az eufórikus ünneplésben. A Roxfort folyosói visszhangoztak a mardekárosok énekétől, kiabálásaitól, és nevetésüktől, ahogy a pincehelyiség felé haladtak. Az egész csapatot a magasba emelték a mardekáros fiúk és dobálták a levegőbe. A lányok visítottak és felugrálva igyekeztek a csapattagokhoz érni. Egy szűk csapat már előhozta a ládákat, amikben lángnyelvwiskyk halma sorakozott. Blaise úgy volt vele ha örömükben, ha bánatukban, de leisszák magukat a kviddicsmérkőzés után. Pansy a cikeszt egyik kezéből a másikba dobálta, s amikor találkozott a tekintete a szürke kereső tekintettel ajkához emelte a golyót, majd  elengedte a cikeszt, s hagyta, hogy könnyedén felemelkedjen a tenyeréről és ide-oda cikázva repüljön, s végül Draco tenyerébe érkezzen. Draco megkereste a pontot, ahová Pansy érintette az ajkait, s ő is rászorította a száját, s felnézve a lányra mosolygott.