-         Nekem is harcolnom kell a magaméért.

-         Nem akarok harc közben találkozni veled úgy hogy ellentétes oldalon állunk- kapkodta a szantálillatot Pansy.

-         Kimaradnál a harcokból?

-         Nem fogok, tudod- Pansy türelmetlenül megfogta Blaise kezét.- Ne mond ezt. Igenis ez számít mi más? Szerelem és barátság. Mi tartaná össze az embereket háborúban ha nem ezek? – Pansy bizonytalanul kutatta Blaise tekintetét. Mindenre elszánt és fiatalos hév. Ez Blaise. – Blasie féltelek… attól…. amit tenni akarsz.

-         Mh – Blaise átsimított Pansy arcán, de idegesen Draco felé pislogott és gyorsan elkapta a kezét. – Gyere!- kézenfogva Pansyt felhúzta kanapáról és a gramofon mögé húzta. Pansy kérdő tekintettel követte. – Pansy, ez a tied!- Blaise egy ezüstös csomagot nyomott Pansy kezébe.

-         Ó Blaise!- Pansy zavartan babrált a masnin, s végül engedett a csomagolóanyag. Egy hófehér ezüst mintás ékszertartó-zenedoboz volt. Pansy felnyitotta a tetejét, mire halkan felcsendült a Blaise- féle Walpurgis szám, lassú zenekari változata. Az alsó fiókból kihullott egy gyorsfelvétel Blaiseről. Pansy szemét elfutotta a könny. Lebegő szempillákkal zavartan nézett hol Blaisere hol az ajándékra. – Blaise…- lehelte Pansy.

-         Hogy emlékezz rám! – mosolygott zavartan a tarkóját simogatva a fiú.

-         E nélkül is emlékeznék – mosolygott zavartan Pansy. –Köszönöm – Pansy át akarta ölelni, de Blasie nemet intett.

-         Draco jön. Nem szeretném elbizonytalanítani – mondta komolyan. Pansy erőtlenül mosolygott a fiúra. – Legyetek nagyon boldogok – nézett a közeledő magas szőke fiúra Blaise.- Őszintén kívánom – suttogta mielőtt Draco hozzájuk lépett. Pansy gyorsan pislogott néhányat, hogy felszáradjanak a szempilláin ülő könnycseppek.

-         Nagyon félre vonultatok – jegyezte meg Draco birtoklóan Pansy derekára csúsztatva ujjait.

-         Átadom ezt a vadmacskát – mosolygott rájuk Blaise. – aztán vigyázz, mert élesek a karmai.

-         Azt én tudom a legjobban – nevetett fel Draco.

-         Mh igen. Volt szerencsém látni – röhögött fel Blasie

-         Megmutattad neki? – rémüldözött Pansy.

-         Tudod mondtam, hogy a kviddicsöltözőben dicsekedem vele- emlékeztette Draco. Pansy meg akarta legyinteni, de Draco kitért előle. Blasie a kezükbe nyomta a poharakat. – A francba is tényleg hiányozni fognak  baromkodásaink Blaise – mosolyodott el nosztalgikus fintorral Draco.

-         Merlinre mennyit hülyültünk együtt – kacagott fel Blaise. – Látod mondom én, hogy a jó dolgokat nem szabad megszakítani. Találkozunk mi még! – Blaise figyelmeztetően megrázta rájuk az ujját. – Gyerünk kitaláltam valamit – intett mindenkit maga köré. Draco és Pansy a bőrülésekre huppantak, és kíváncsian várták Blaise ötletét. –Tehát, Draco ezt tudod – kacsintott a fiúra röviden, mire Draco egy pillanatra elgondolkodó arcot vágott, majd felröhögött.- Jaj ne Blaise!

-         De igen. Tehát a kedves Mardekáros cicusunk adta az alapötletet.

-         Mármint én? – nézett a két fiúra meglepetten Pansy.

-         Igen te – bólintott imbolyogva Blaise. – Tehát tudom hogy a bűbájtant mennyire rosszul viselted év elején, ezért úgy döntöttem felelevenítjük ezt a csodás emléket. A fiúk megváltoztatják valaminek a színét a lányokon. Gyerünk! - röhögött Blaise és magához rántotta Daphnét.

-         Te elmondtad!- hápogott Pansy Dracora nézve, aki csillogó szürke szemekkel vigyorgott rá vissza.- Te szemtelen!

-         Ó Pansy! Egy hónapnyi éjszakai álmaim alaptémáját adta meg Draco! –vihogott fel Blasie.

-         Na álljon meg a menet- tiltakozott Pansy.- Ha jól emlékszem te vörösáfonyákkal szoktál álmodni. Ott van  közszemlére tettük – mutatott Pansy a faliújságra mire mindenki felnevetett, de amikor felakart állni, hogy elhozza, megszédült, s Draco kapta el és húzta az ölébe.

-         Semmi tiltakozás. Gyerünk színt változtatni!- kiáltotta lelkesen Blaise. Draco egy ideig lapos tekintettel nézte Pansyt végül egy gyors pálcamozdulattal döntött. Pansy gyanakodva figyelte.

-         Miben mesterkedtél? – fürkészte Draco arcát. Darco felemelte Pansy kezét s rövid kézcsókot lehelt rá. Ahogy Pansy látóterébe került a keze meglátta. A körmein az áttetsző szín helyett most mélyzöld szín sötétlett és  minden körme közepén ezüstös kígyóminta  fénylett. Pansy méregette a körmeit

-         Draco, ez nagyon szép lett – mosolygott le a fiúra, aki fanyarul elmosolyodott.- Marad – döntött Pansy, s lassan Draco ajkaira hajolt.

-         Menjünk fel!- súgta Draco, s Pansy is bólintott. A hangzavarban elindultak felfelé. Blaise már lekötötte magát Daphnéval, ahogy tánc közben megállás nélkül csókolóztak. A fiúhálóban kellemes sötétség várta őket. Felszűrődtek a klubhelységből a hangok.  Pansy lerúgta a cipőit, s várakozóan Dracora nézett.

-         Segítesz? – kérdezte a ruhája kapcsait babrálva.

-         Öltöztetőnő is legyek? – emelte meg a szemöldökét Draco, de Pansyhoz lépve elkezdte kioldani a masnikat, kiakasztotta a krinolinról a kapcsokat, s Pansy pillanatok alatt fehérneműben állt Draco előtt.

-         Mh- bólintott meglepődve Pansy.- Meglepően jól értesz a női ruhákhoz – Draco sejtelmesen elmosolyodott, s kibújt a dísztalárjából, majd Pansyt magához húzva zuhant vele az ágyra. Végigsimított Pansy mellein.

-         hiányozni fognak…

-         A melleim? – emelte meg  a szempilláját Pansy.

-         Az együtt töltött idők – mosolygott csibészesen Draco.

-         Hosszú szünet – ismételte Pansy vissza Piton szavait.

-         Igen – Draco a szokottnál is gyengédebben kényeztette a lányt. Bár Pansy már ezerszer gyorsabb ütemet követelt volna, most nem adta meg neki.  Hosszú percek, talán órák múlva Pansy kimerülten zihált alatta. Draco apró csókokat hintett a vállára, mellkasára, arcára, nyakára. – Mh. Aztán ne felejts el – morogta Pansy levendulaillatú bőrére.

-         Nagyon furcsa lesz – súgta Pansy. – Nagyon szokatlan. Szeptemberben nem jövünk vissza. Nem találkozunk. Írsz majd nekem? – Draco bizonytalankodott.

-         Majd meglátom.

-         Akkor nem fogsz írni – fordult háttal Draconak sértetten. Draco átölelte a lányt csípőjénél magához szorítva.

-         Nem szeretem a leveleket, veszélyesek – búgta Pansy ében hajába. – Félreérthetőek.

-         Igaz. Inkább hagyjuk – mondta beleegyezően Pansy.

-         Meg mit is írnánk? Hiányzol? Szeretlek? Minden percben rád gondolok? – parodizálta gúnyosan a szerelmes levelek stílusát Draco.- Ilyen undormányokat úgyse írna egyikünk se.

-         Hát valóban nem. És tényleg fölösleges egymás apró-cseprő ügyeivel untatnunk egymást – bólintott határozottan Pansy.

-         Egyetértek – fújta ki a levegőt Draco ezzel megmelegítve egy pillanatra a hajzuhatagot. – Látod semmi értelme a levelezésnek.

-         Nem szeretnék most aludni – súgta Pansy s megfordulva Draco mellkasához bújt.

-         Úgyis elalszol – nyugtatta Draco.

-         Sokáig nem fogok így aludni melletted.

-         Hála Merlinnek!- nyögte Draco.

-         Azért neked is hiányozni fog nem?

-         A szex mindig hiányzik – vigyorgott gonoszul Draco.

-         Csak az?

-         Hát mégis mi? Az állandó nyafogásod hiányozzon?- vágta rá szemtelenül.

-         Hát nekem se az örök gúnyolódásod – dühöngött Pansy.- Igaz. Alig várom, hogy megszabaduljak tőled - hunyta be határozottan a szemét.

-         Pansy- Pansy!- csóválta meg a fejét Draco, s szorosan átölelte a lányt, nem akartak elaludni, de a kimerültségtől mindkettőjüket elnyomta az álom.