Draco éles sírásra ébredt. Pansy már nem volt mellette az ágyban. A szomszédos gyerekszobában halkan beszélt Deimoshoz. Draco fáradtan dörzsölte át az arcát. Reggeli után mennie kell, és ma még alig aludt. A költözéssel két teljes óra pihenés kiesett. Éjfél után feküdtek le, Draco a kattogó kandalló feletti órára nézett. Elmúlt egy óra. Draco hallgatta, ahogy Pansy halkan dúdolva járkál a parkettán halkan koppant a papucsa, ahogy le-fel sétálgatott a síró Deimossal. Draco átfordult a másik oldalára. Deimos lassan nyugodott meg. Dracot is elnyomta az álom. Pansy átjött a közös hálóba, s épp besiklott a takaró alá, s kényelmesen elhelyezkedett, amikor Deimos újra felsírt. Pansy kapkodva átsietett a gyerekszobába, s karjaiba vette a csecsemőt. Draco úgy érezte órák teltek már el, ahogy az átszűrődő hangokat kiszűrve próbált elaludni. Felnézett az órára. Fél három. Pansy nyugtató hangon beszélt a fiához. Kop-kop-kop. Távolodó kopogások és közeledők. Pansy a szoba egyik végéből a másikba sétált. Draco lehunyta a szemét.  A fejében mintha harangok verték volna vissza az ütemes kopogást. A sötétségben élesen kopogtak a fejében a lépések hangjai. Esélye sem volt kiűzni a hangokat. A pálcáját lent hagyta a kabátzsebében. Deimos erőszakosan sírt. Draco dühösen rántotta le magáról a takarót és öles léptekkel átszelte a szobát és csapódva rántotta fel az ajtót. Pansy karikás szemekkel meredt az ajtóban kócos hajjal izzó tekintettel álló férfira.

-         Teljesen ki akartok ma készíteni? – mennydörögte mély rekedt hangon Draco. – Most azonnal vedd le azt a Merlin átka papucsot! – kapta ki Deimost Pansy karjaiból. Pansy kikerekedett álmos szemekkel nézett Dracora. – Nem hallottad? Vedd le! – dörrent rá Pansyra. Draco letette a kiságyba Deimost és megfogva Pansy lábszárát megemelte és lerántotta róla a papucsot.

-         Draco! – kiáltotta dühösen Pansy miközben egyensúlyát vesztve megingott. Draco a másik lábáról is lekapta a papucsot, s egyetlen kvafflendítő dobással kivágta a papucsokat az ablakon a parkba.

-         Még egyszer fel ne merészelj venni egy ilyet! – dühöngte. – Álmos vagyok aludni szeretnék – morogta mielőtt bevágta maga után az ajtót.

-         Képzeld én is! – kiáltotta utána Pansy, s kiemelte a kiságyból a fiát. Draco visszafordulva kicsapta az ajtót, s az nagy dörrenéssel vágódott a falról vissza.

-         Fejezed ezt be!- sziszegte halkan Pansy.

-         Te fejezd be! – tornyosult fölé Draco. Pansy sötét szemekkel hátravetett fejjel nézett fel a férfira.

-         Ha nem vennéd észre a fiunk nem szereti a zajokat. Teljesen meg akarod ijeszteni? Legalább látja mekkora vadbarom apja van – sziszegte dühösen Pansy  ellépve Dracotól.

-         Meg azt is milyen gyereknevelésben tehetségtelen anyja van – húzta el gúnyosan a száját Draco, de lehalkította a hangját. Visszarántotta magához Pansyt. – Add ide!

-         Menj, aludj a földszinten – intett a fejével Pansy. – Ma már nem hurcolkodom át a gyerekkel.

-         Azt mondtam add át a fiamat! – suttogta, s várakozóan tartotta a karját.

-         Már megint parancsolgatsz. Utálom, amikor ezt csinálod – dühöngte Pansy, de Draco kezébe nyomta Deimost. – Akkor jó szórakozást! – Pansy visszavonult a hálójukba, és besiklott a takaró alá. Szinte azonnal elnyomta az álom. Alig egy órával később Draco felébresztette.

-         Na mi van, te gyereknevelésben tehetséges újdonsült apuka? – kérdezte gúnyosan Pansy, miközben hatalmasakat ásított.

-         Nem tudom mi baja – morogta Draco, a megveszetten bömbölő Deimost eltartva magától. – Fölsértően ordít. Pont mint te.

-         Na várjunk csak, ez teljesen a te stílusod – kötötte ki a masnikat Pansy. Draco Pansy kezébe nyomta a síró csecsemőt. Pansy a melléhez irányította a kisfiút, aki megkapva, amit annyira akart elhallgatott, s mohón kortyolta a tejet, hatalmas szemeivel anyjára tapadva.

-         Vagy úgy – morogta Draco, s lerogyott Pansy mellé az ágyba. – Arról nem volt szó, hogy csak éhes.

-         Pont olyan akaratos mint te – vetett rövid szúrós pillantást Dracora, de vissza is nézett a kisfiúra. – Te kis türelmetlen! Hát máris így hiányoztam? – búgta a kicsinek, aki pislogás nélkül nézte anyját. – Elszórakoztattad apukád is egy kicsit igaz?  - Pansy átsimított  Deimos kis pihés fején.

-         Roppant jó szórakozás volt a bömbölését hallgatni – de szemével a fiára tapadt, aki a duzzadt mellen pilledt, apró kezét Pansy hófehér mellére támasztva. Pansy gyengéden ébresztgette Deimost, az apró lábacskákkal játszadozva. Deimos nem nyitotta fel a szemét, de ajkaival megismételte a szopómozdulatot. Draco a fiát nézve teljesen megéhezett. Morogva csettintett Aineért, aki néhány másodperc múlva egy tálcával tért vissza.

-         A fiaddal akarsz vacsorázni? – mosolygott gonoszul Pansy.

-         Mivel én a költözésünk miatt nem is vacsoráztam, nos igen – harapott a péksüteménybe Draco. – Mellesleg legalább a fiam ért hozzá, hogy mi az amire érdemes koncentrálni – vigyorgott Pansyra, s lenézett Pansy gömbölyű duzzadt kebleire, amin ismét elaludt Deimos. Pansy a kisfiú arcát simogatva ráébresztette a kicsit, hogy nem érdemes a szükségleteket felcserélni, mert most ideje lenne jóllakni.

-         Draco! Képzelődsz! Deimos ellentétben veled  távol áll minden perverz képzelődéstől -  keresett egy hófehér kifogót, és a vállára terítve  Deimost megemelte, s a hátát simogatta finoman.

-         Remélem nem fog az ágyra bukni, mert azért igen morcos leszek – hevert az ágyon Draco s közben a joghurtját kanalazta. Pansy  felállt, s a hálóban kezdett sétálgatni.

-         Most kivágtad a papucsom a parkba – bosszankodott Pansy, ahogy mezítláb járkált a parkettán.

-         Mondtam. Vegyél fel másikat. Egy csendesebbet. Mert attól megőrülök – kortyolta a gyümölcslevét Draco. Csettintett, s Anie már el is tüntette az ágyról a tálcát. Draco a fürdőbe lépett, hogy fogat mosson. Bosszankodva kereste a babahintőpor, babaolaj, sampon, kenőcs és egyéb kellékek között  a fogkrémjét. – Muszáj volt ezeket ide pakolnod? – dörmögte miközben dörzsölni kezdte a fogait.

-         Mivel a hálónk melletti szobának nincs fürdője igen.

-         Hát nem számítottak arra, hogy a halómba mások is lesznek, mint én.

-         Mert ez a te hálód? – állt az ajtóba Deimossal a vállán Pansy.

-         Persze. Vagy külön lakosztályrészt szeretnél? – ráncolta a homlokát Draco. - A villa kisebb mint a kastélyunk tudod.

-         Engem nem zavar, téged zavart a fürdő - Pansy végignézett a méretes fürdőszobán.

-         Tulajdonképpen átpakolhatjuk a dolgokat, de… - Draco megtörölgette az arcát és Pansy mellett kilépve megsimogatta Deimos kerek kis fejét.

-         Nem, jó így. A kastélyban nagyon távol voltunk. Így jobb.

-         Persze. Így esélyem nincs kialudni magam – húzta el a száját Draco, s besiklott az ágyba.

-         Deimos kincsem, hagyd apádat aludni – simogatta meg a kisfiú hátát Pansy, miközben gonoszul Dracora vigyorgott.

-         Te csipkeded, hogy sírjon mi? – csapkodta fel a párnáját kicsit Draco, s a feje alá gyömöszölte.

-         Persze, egyszerűen imádom hallani ahogy a fiam sír – bólintott gonoszul Pansy s behúzta maga mögött a gyerekszoba ajtaját. Draco lehunyta a szemét és átadta magát a kimerült alvásnak. Hajnal öt óra körül ismét sírásra ébredt. Pansy csendesen felnyüszített, de kipattant az ágyból és átsietett a kicsihez. Draco hallgatta, ahogy Pansy halkan énekel Deimosnak. Felült az ágyban, majd fáradtan, de ő is átnézett hozzájuk.

-         Add egy kicsit! – Pansy fáradtan átadta, s beszédült az ágyba. Szinte azon nyomban elaludt. Draco megemelte a kicsit, aki most hatalmasra nyitott szemekkel nézett le rá.

-         Te kis huncut! Hát nem hagysz nyugtot nekünk?  - visszatette a karjára, a most békésen nézelődő fiát, s lehuppant vele a franciaágyra. Nézte, ahogy Pansy kimerülten alszik mellette. Kisimította a tincseket Pansy arcából, s átsimított az arcán. Felváltva nézte, hol a feleségét, hol a fiát. És titkon gyönyörködött bennük. Deimos elaludt a karján. Draco szemei egyre lejjebb pislogtak, egyre nehezebben emelgette elnehezülő szemhéját, s Draco egyre lejjebb csúszott az ágyban. Mielőtt teljesen elaludt volna betakargatta Deimost s kettejük közé  tette, majd egyetlen zökkenéssel kiájult.

Fényes napsugarak világították meg a hálószobafalat. Draco szólongatásra ébredt. De a hang nem mellőle jött. Hanem mentálisan. Lucius Malfoy ébresztette. Draconak felpattant a szeme, már reggel kilenc óra, hunyorgott a kandalló felé. Elkésett. Voldemorttal kilencre beszélték meg

-         Ó a fenébe! – Pansy kinyitotta a szemét, s karjával tapogatva megakadt a keze a köztük hason fekve kukucskáló Deimoson.

-         Te közénk tetted a gyereket? – szörnyülködött Pansy.

-         Jaj ,hagyj most!- pattant ki az ágyból Draco és ráncigálta magára a talárját.

-         Hova tetted a zoknijaim? – morgott a fiókokat huzigálva.

-         Az alsó fiókba – nézte Pansy a kapkodó férfit. – Rá is feküdhettünk volna.

-         Meg se moccantál úgy kidőltél – legyintett Draco fél lábon ugrálva, már kifelé sietett. Pansy karjára vette Deimost, s utána lépett.

-         Nem is reggeliztél – a szőnyeg szélén megállt, amikor rájött, hogy mezítláb van.

-         Nincs időm, majd vacsorázunk – keresgélte az úti köpenyében a pálcáját. – Szerintem egyébként fázott – nézte Deimost Pansy karján.

-         Nem hiszem, a szobában az előírt hőmérsékletet állítottam be – ellenkezett Pansy.

-         Az nem ugyanaz – tette a kezét a kilincsre – este jövök – nézett még Pansyra és Deimosra, majd elrejtette elgyengülő pillantását egy flegma arckifejezés mögé, s kilépett a villa ajtaján. Pansy visszament Deimossal a gyerekszobába. Deimost a babahordozóba helyezte és Ainéval folytatták a villa otthonná alakítását.