Voldemort magához intette a két Malfoyt. Draco apjával fellépkedett Voldemorthoz, aki Bella mellett ült a trónusán. A karfán pihentette karjait, ma rosszul volt. Rosszabbul mint szokott. Kimerültnek tűnt. Minden lélegzetvétele felületes volt és rövid. Szinte csak pihegett. Nézte a szőke Malfoyokat, ahogy leülnek vele szemközt. Főleg Dracot figyelte hosszabban. De végül elnézett.

-         Tudom, hogy mit tervezel Lucius – nézte  a fejedelmi tartású hosszú hajú férfit. – Nem titkolom, nekem is kedvemre lesz, ha sikerrel jártok.

-         Mi leszünk a legboldogabbak, ha a kedvére tehetünk.

-         A magánterveiteket azonban szeretném, ha kiegészítenétek egy beszerző úttal is – Voldemort az állát simogatva gondolkodott.- Potter és a jóslatok. Amelyek minduntalan nekem okoznak fejtörést.

-         Egy újabb jóslat? – dőlt előre érdeklődve Lucius.

-         Igen – sziszegte halkan Voldemort. – Még egy. Egy, amit teljesítenek. Ahogy mi tervezzük a jövőt, úgy ők is. Tudni akarom, hogy mi a jóslat tartalma – Voldemort préselte magából a szavakat. – Szerezzétek meg nekem ezt a jóslatot. A jóslat hat fiatalról.

-         Könnyen megszerezhetjük – bólintott Lucius semmiségnek tekintve a feladatot. – Potter a parancsnokságon van a minisztériumban.

-         Végső soron az ügyefogyott Weasley is számításba jöhet, talán még könnyebben is megoldható  - simogatta sima fejbőrét Voldemort elégedetten. – Akár két legyet egy csapásra. A jóslat és Daniel Black.

-         Megoldható. Többen leszünk? – dőlt előre nagyvonalúan Lucius.

-         Nem, csak ti ketten – mutatott halványan Dracora és Luciusra. – A többiek most nagyon gyanúsak. Főleg Bella – tette röviden a fekete hajú nő kezére a sajátját. – A legutóbbi megmutatkozásunkkor sok mindenkit felismertek. Most nyugodjanak le a dolgok. A minisztérium ránk szállt. Most kicsit háttérbe húzódunk.

-         Kicsit?

-         Talán néhány évre. Jelenleg a szembeforduló halálfalókra ügyeljünk. Ez sokkal  fontosabb. Nem szeretném, ha megtalálnák az utat Potterékhez. Veszélyes lehet – simított át Voldemort a homlokán. – Veszélyes, mert sokan lehetnek. Sokkal többen mint mi. Az egyesülést mindenképpen el kell kerülni, ennek a legjobb módja külön, külön leszámolni velük. Előbb a volt halálfalók, aztán Potterék. De a jóslatot ismernünk kell, ahhoz, hogy tudjuk pontosan mire kell számítanunk – Piton megérkezett a bájitallal. Voldemort türelmetlenül kapott a serleg után és gyorsan kiitta tartalmát. Ahogy végigfutott az ital a torkán, Voldemort légzése újra egyenletessé vált. Méllyé és nyugodttá.  – Időpontot még egyeztetünk – intett a Malfoyoknak, hogy elengedi őket. Bella közelebb lépett és elégedetten csókolta szájon Voldemortot.

-         Nekünk is beszélnünk kellene Draco – Draco a mellényzsebébe nyúlt az órájáért, felpattintotta a fedelet.

-         Majd máskor  - Draconak meglehetősen sürgőssé vált a dolog. – Együtt fürdetjük a kicsit, ma tényleg otthon akarok lenni.

-         Majd elnézek hozzátok – bólintott Lucius. – Persze, ha nem zavarok.

-         Add át szerető ölelésem anyámnak – csapta be a hintó ajtaját Draco, s Lucius fanyar mosollyal bólintott.

Pansy a toronyóra felé nézett. Draco mégsem jön. Hát persze. Nem is várt mást. Megkondult a harang. Elütötték a hat órát. Halkan búgva hozta a zengést a szél. Pansy bezárta az ablakot. Deimos már türelmetlenkedik. A rendszerességet nem lehet megtörni. Pansy ellépett az ablaktól és a fürdőbe lépve, megemelte a hőmérsékletet. Vizet engedett a kiskádba és várta, hogy a megfelelő hőmérsékletű legyen. Deimost  finoman vetkőztetni kezdte, s megkezdte a babaolajjal az áttörlést. Draco nem jött már megint. Pansy zavartan mosolygott a kicsire, Deimos megmozgatta a lábait felhúzva majd leengedve. Miért van az, hogy nincs idejük együtt lenni? Hogy nem tud egyszer időben hazajönni? Vagy ennyire nem fontos neki ő és Deimos? Pansy bosszúsan megnézte a kezével a víz hőmérsékletét, majd óvatosan karjaiban tartva beleeresztette Deimost a fürdővízbe.

Draco türelmetlenül pislogott az elsuhanó tájra. Zsebóráját percenként megnézte. Hat óra. Már Pansy elkezdte a fürdetést. Egy fürdetés nem tart valami sokáig. Tudta nagyon jól mit gondolhat Pansy. Megígérte és tessék ismét neki van igaza, nem ér oda. Leugrott a kövezetre és talárját ráncigálva futott az emeletre. A fürdőből halk csobbanás hallatszott. Draco benyitott, s bezárta az ajtót.

-         Ez aztán a meleg fogadtatás – oldozta ki a nyakkendőjét az elviselhetetlen melegházi hőségre.

-         Azt hittem ma sem jössz – nézett fel Pansy, ahogy Deimos ficánkoló lábacskáit mosta. Deimos látványosan élvezte a fürdőzést. Vidáman és elégedetten lubickolt a  meleg vízben. Anyja biztonságos karjaiban.

-         Voldemort túl sokat fecseg, mint mindig – morogta Draco, s feltűrve az ingujját kigombolta a felső gombokat és a kádra támaszkodva nézte a fiát. Pansy a babasamponnal gyorsan átmosta Deimos fejét és lejjebb tartva a vízben gyorsan rálocsolta a fejére a vizet. Deimos éles elégedett babahangokat hallatott, s Draco mosolyogva figyelte a fiát.

-         Hozd ide a fürdőlepedőjét!- nézett a fogas felé Pansy. Draco pálcapöccintéssel magához lebbentette a hófehér kifogót, s Pansy egyetlen hirtelen mozdulattal kiemelte a vízből a kicsit, s Draco kifogót szétteregető, várakozó kezébe adta. Draco gyorsan beburkolta a puha törülközőbe. Deimos a víztől elszakadva mégis keserve sírásba kezdett.

-         SSss! – törölgette át gyengéden az apró cseppséget Draco. –Semmi baj – Deimos sokára nyugodott meg.

-         Minden fürdés egy újraszületés- nézte a fiát Pansy. – Talán minden ilyen alkalommal átéli az elszakadást – Draco elgondolkodva nézte a fiát.  A legrosszabb élmény lehet. Megválni a biztonságos anyaméhtől, igen talán ezt érzi egy ideig Deimos is….

-         Majd elfelejti – adta át Pansynak a fiát. Pansy finoman ráhintette a babahintőport, s gyorsan bepelenkázta,  átfésülgette pihés kis haját majd hófehér rugdalódzóba bujtatta a kis lábait és karjait. Deimoson kellemes bágyadtság uralkodott el. Draco karjára vette a fiát.

-         Ilyenkor mindig ezt csinálja – nézte Pansy mosolyogva a kisfiút. – Egy perc és már alszik is – Draco ránézett a feleségére.

-         Hogy utána egy óra múlva már ismét követelőddzön.

-         Csakis – Pansy elpakolgatta a fürdőkellékeket. Draco a kiságyba fektette Deimost. Pansy pedig beájult az ágyba.

-         Lefekszel? – nézett rá kérdőn Draco.

-         Ühüm – búgta Pansy leeresztett pillákkal . –Fél nyolckor úgyis vacsorázunk. Addig alszom egy kicsit. – Draco a panaszosan síró Deimoshoz lépett, és felemelte. Deimos a karjaiban ismét elaludt. Draco rájött, hogy semmi értelme megpróbálnia letenni Deimost, mert akkor úgyis felsír, ezért a kandalló elé letelepedett a szundikáló Deimossal a babahordozóban szinte elveszett a kicsi. Draco elővette az éppen soros könyvét és időnként ringatva a babahordozót olvasni kezdett. Pansy kimerülten feküdt a mélyzöld huzatú ágyban, mély lassú levegővételekkel lélegzett. Draco a feleségén felejtette a szemét. Deimonak kipattant a szeme és erőszakos sírásba kezdett . Draco hiába mozgatta a babahordozót. Kikapta belőle a kicsit és simogatva próbálta megnyugtatni, de semmi. Pansy álmosan ült fel, átsietett a fürdőbe, gyorsan megmosakodott és átvette a kicsit.

-         Csak éhes – morogta Draco értetlenkedő arckifejezésére. Pansyn csak a köntöse volt s meglazítva a köntöst szabaddá tette a mellét, s a kicsi szájához irányította. Még álmos szemei  egészen aprók voltak.

-         Mesélj valamit- nézett futólag Dracora. – Mi minden történik a halálfalók birodalmában? - kérdezte gúnyosan.

-         Csak a szokásos

-         Örülök, hogy ennyi mindent megosztasz velem.

-         Ne foglalkozz ezekkel a dolgokkal – legyintett Draco.

-         Jó, kitalálom magamtól is – intette le Pansy. – Voldemort ütközetet tervez igaz? - Pany mosolyogva  a kicsire nézett és halkan beszélt hozzá. Deimos ismét elaludt. – Legutóbb, mikor én hoztalak vissza, vesztettetek ugye?

-         Igen – felelte röviden Draco, s letette kezéből a könyvet.

-         Voldemort nem szeret veszíteni – bólintott Pansy.

-         Túl jól ismered – húzta el a száját Draco, s a bárszekrényhez lépett. Töltött magának a wiskyből.

-         Nem nehéz Voldemortot kiismerni – húzta össze a köntöse övét Pansy, s vállára vette Deimost. – Alaina azt mondta halálfalókkal harcoltatok igaz ez?

-         MH. Alaina – morogta Draco lassan kortyolgatva az erős italt.

-         Kik azok a halálfalók? Ha harcolni tudtatok az azt is jelenti, hogy nekik is van vezetőjük ugye?

-         Sok a kérdés – nézett rá Draco hűvösen.

-         Miért akarsz ebből kizárni?

-         Miért érdekel téged ez?

-         Tudni akarom. Elvégre a férjem megy a harcokba, jó tudni, hogy kiknek köszönhetem, ha nem térsz vissza – Pansy egyszerre mondta ezt gúnyosan és dühösen is. Draco nem tudta eldönteni pozitívan vagy negatívan kell ezt értelmeznie.

-         Örülnél, ha nem térnék vissza? – vigyorgott rá Draco . –Ne is álmodj kedvesem, nem adom meg neked ezt a boldogságot.

-         Sosem volt érzéked a humorhoz Draco – fektette vissza Deimost a babahordozóba Pansy. Deimossal indult az étkezőbe. Draco követte őket.

-         Ki az? – nézett rá Pansy.

-         Inkább semmit nem mondok, mert elmegy a tejed – gonoszkodott Draco. –Azt meg nem akarom, a fiam érdekében.

-         Számító kígyó – sziszegte rá Pansy, s leült a vacsoraasztalhoz. Deimos szokásához híven nem hagyta az anyukáját vacsorázni. Minduntalan Pansy karjaiba követelte magát és csak Pansynál nyugodott le. Pansy karjára téve a kicsit kapkodta be a falatokat.

-         Na jó mesélek – adta be a derekát Draco. – Valószínűleg új családtaggal bővülünk – Pansy meglepődve vonta fel a szemöldökét.

-         Ez kicsit gyors lenne Draco, nem gondolod? – ráncolta a homlokát, mire Draco felkacagott.

-         Nem. Nem magunkra gondoltam. Bár igazán hízelgő, hogy máris ilyesmiken töröd a fejecskéd – vigyorgott gonoszul Pansyra.

-         Egyáltalán nem töröm ezen a fejem – nézett hűvösen Pansy. – Akkor mégis miféle családtag?

-         Mivel én jelenleg nem tervezek újabb gyereknemzést – törölgette a száját Draco, s a borospohara felé nyúlt.

-         Mi az, hogy te nem tervezed? –csattant Pansy. – Én nem tervezek újabb gyereket szülni – Draco sejtelmesen vigyorgott.

-         Tehát mivel mi nem tervezünk újabb gyermekáldás elé nézni, nos egy másik ágat kell figyelembe venni. Ugyanis nemrég kiderült, hogy létezik egy aranyvérű unokaöcsém.

-         Akiről nem tudtatok? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Hosszú történet. Apám húga Daphné nem követe a családi hagyományokat, egy mugli származású varázslóhoz ment, végül Sirius Black karjaiba omlott – húzta el a száját Draco.

-         Sirius Black? – lepődött meg Pansy.

-         Hát igen. a legrosszabbat még nem is tudod. Daphné Black keresztfiára Potterre bízta a gyereket. Tudod, hogy Potter megházasodott?

-         Tudnom kellene?

-         Mostanában gyarapodnak a házasságok.

-         Természetesen mindenki belépett a házasulási lázba – legyintett Pansy. – Ha tudnák micsoda sötét verembe esnek – vetett sötét pillantást Dracora.

-         Így Black unokaöcsém egy sárvérű mellett él. Hermione Grangerrel.

-         Nem hangzik valami jól – Pansy feladta a nyugodt vacsorázás eshetőségét, de Draco kivette kezéből a kicsit és sétálgatni kezdett vele, hogy Pansy nyugodtan be tudja fejezni a vacsorát.

-         Azt mondtad kettesben vacsorázunk ma – panaszkodott Draco, ölében tartva a csecsemőt.

-         Jó majd tényleg tartunk egy kétszemélyes vacsorát is. Majd ha Deimos egy kicsit hosszabb időre is el tud szakadni tőlem.

-         Voldemort látni akar titeket – Pansy felkapta a fejét és kutatva Dracora nézett.

-         Nem tetszik neked igaz? – kanalazta a kompótot Pansy.

-         Mh. Nem tudom. Persze büszke vagyok, hogy érdekli a fiam, hogyne. Csak nem tudom – nézte a kis Deimos szürke szemeit Draco.

-         Elég régen láttam. De akkor meglehetősen lehengerlő volt – emlékezett vissza kettős vacsorájára Voldemorttal.

-         Mh. Igen. Édes kettesben voltatok.

-         Féltékeny vagy?

-         Kellene? – kérdezte vissza gúnyosan Draco.

-         Na jó menjünk – Pansy felállt és átvette Deimost. – Holnap gondolom ismét korán indulsz.

-         Holnap nem megyek – Pansy megtorpant.

-         Mármint, hogy Voldemorthoz nem mégy? – nézett rá meglepetten Pansy.

-         Igen. Pihenőnap. Holnap veletek leszek egész nap.

-         Hogy fogom kibírni – panaszkodott Pansy

-         Te mondod? – lépett a fürdőbe Draco. – Én hogy fogom kibírni, egész nap Deimos bőgését és a te rikácsolásod.

-         Ezt meg sem hallottam. Mellesleg, hogy én hogy bírom ki a te mérges kígyóhoz hasonlatos csörgésedet, hát azt nem tudom.

-         Csodás lesz egy hónap után egy egész napot lustálkodni – belegondolva Deimos egy hónapos hihetetlen. Tényleg egy hónapja született a fia? Egy hónapja él köztük a legfiatalabb családtagjuk.  Draco belemerült a habokba és boldog mosollyal gondolt a kiságyban fekvő fiára. Holnap velük lehet egész nap, és láthatja fia minden ásítását. Jót fog tenni kettejüknek is, hogy ismét együtt töltenek egy teljes napot.