Pansy eligazgatta a kiságy feletti baldachint. S csodálva figyelte a végre megnyugodva pihegő Deimost. Apró kis ujjait időnként megmozgatta álmában. S Pansy képtelen volt betelni fia látványában. Szerette nézni éjjel-nappal. Hallgatta a csendes kis szuszogást, s a hátához meleg test simult. Draco a kiságyra támaszkodva átölelte Pansy derekát, s belélegezte a Pansyból áradó nyugtató levendulaillatot. Ajkaival súrolta Pansy tarkóját, forró csókokat lehet Pansy gömbölyű vállára és kecses ívű nyakára. Pansy ahogy megérezte a forró levegőt, amint perzselte a bőrét végigfutott rajta a kellemes borzongás. Draco Pansy csípőjére tette a kezét és átsimított felesége combjain.

-         Menjünk a hálóba, Deimos most úgyis elaludt!- súgta rekedtesen, s Pansy bólintva megfordult. Átkulcsolta Draco nyakát és éhesen tapadt a férfi ajkaira. Draco araszolva tolta a hálóba Pansyt, s az ágyra zuhant vele. Puhán simogatta Pansy bársonyos bőrét, kerülve az érzékeny mellbimbókat. Pansy ívben feszült Draco kényeztetése alatt, s ujjait futtatta Draco bőrén, megmarkolta a világos hajzuhatagot.  Draco lassan ráérősen becézte Pansyt. Nem siettek sehova. Szédülve emelkedett Pansy felé, aki már türelmetlenül emelte a csípőjét Draco felé. Draco lassan hatolt a forróságba, s Pansy felszisszent. Draco megismételte a behatolást, s Pansy összeszorította a száját.

-         Fáj a sebed? – állt le Draco szürke tekintetével Pansy arcát fürkészve. – Azt mondták hat hét nem?

-         Igen. Ezek szerint arról nem volt szó, hogy  azért még fájni fog – préselte Pansy behunyt szemmel.

-         Hagyjuk – akart lesiklani Draco.

-         Nem ne! – karolta át Pansy Draco nyakát.

-         Engedj Pansy! – Draco lefejtette magáról a nő karjait és kisiklott. Egyetlen lökéssel magára kapta sötétzöld mély-aranybarna mintás köntösét és a bárszekrényhez lépett. Kapkodva hajtotta fel az első két pohár wiskyt, s idegesen a hajába túrt. Pansy értetlenül ült fel az ágyban és ő is felvette a köntösét.

-         Draco? – kérdezte esetlenül.

-         Kérsz te is? – nézett futólag az ágyra Draco. Pansy csak a fejét rázta.

-         Nem. Tudod, hogy nem iszom amíg szoptatok – Pansy zavartan simította át összekuszálódott haját. – mh. Nem jössz vissza? Nem folytatjuk?

-         Ennek így semmi értelme – túrta át újra és újra a haját Draco hátrafésülve a szemébe hulló tincseket. – Nem akarok fájdalmat okozni neked.

-         Ez nem fontos – állt fel Pansy.

-         De igen fontos – nézett komolyan a mezítláb közeledő Pansyra.

-         Szeretném ha folytatnánk – mondta elszántan Pansy Draco karjára téve a kezét.

-         Miért? – a szürke tekintetek indulattal teliek voltak.

-         Mert….- Pansy zavartan lebegő szempillákkal nézett el, Draco kutakodó tekintete elől. – Mert nem akarom, hogy máshol keresd ezt azért! – dühös volt magára, hogy kimondta és legszívesebben már tényleg ivott volna egy korty alkoholt, de végül csak keresztbe tett karral ideges járkálásba kezdett.

-         Soha nem keresném máshol, tudod nagyon jól – mondta egészen halkan Draco, s csobogva töltött az üvegből újabb adagot.

-         Ugyan Draco! – Pansy türelmetlenül zongorázott a kandalló párkányán, körmei hangosan kopogtak a márványon. – Férfi vagy, azt ne mond, hogy nem hiányzik! – csattant elvörösödve.

-         Mit mondjak? – Draco levágta magát a bőrfotelre. – Igen rohadtul hiányzik a szex Pansy! Meg sem gondolod mennyire. Három hónapja nem értem hozzád, a fenébe is!- Draco áttúrta  a haját, s felhajtotta a kristály tartalmát. Pansy idegesen járkálni kezdett. – Meg sem gondolod mekkora önfegyelemre van szükségem, hogy ne vessem rád magam bármelyik percben – Pansy ledöbbenve állt Dracora nézve. Draco kivétel nélkül minden nap valóban semmi jelét nem adta, hogy mást is szeretne. Kiválóan leplezte mint mindig. Vasmarokkal kordában tartva az ösztönöket és vágyakat. Draco kiváló mestere volt ennek. Pansy tudta. Draco kifakadása ébresztette rá mennyire nehéz hónapok vannak Draco mögött. A férje mögé sétált és vékony ujjaival hátrasimogatta a szőke tincseket. Draco tudta mire megy ki a játék.

-         Ne csináld ezt Pansy!- húzta el a nő ujjait. – Az én indulataimnak is van határa tudod.

-         Tudom – suttogta Pansy. – De vágysz rá! – Pansy kioldozta Draco köntösének az övét. – És én szeretném neked megadni – lihegte Draco ajkaira.

-         Pansy! – Draco Pansy hajába túrva csókolta a nő ajkait. – Megmondtam. Így nem akarom. Így, hogy fájdalommal jár.

-         Ne foglalkozz vele! -  Pansy nyelvével végigsiklott Draco sápadt mellkasán, s Draco zihálva túrta Pansy ében haját. Pansy felülve magába fogadta Draco férfiasságát.

-         Gyors leszek ígérem – súgta Draco, s  átfordulva Pansyt ültette a bőrülésre. Pansy behunyt szemmel mosolygott. S Draco tényleg betartotta a szavát. Az ötödik lökésnél eljutott a csúcsra, s azonnal kisiklott Pansyból.  – Többet nem engedem, hogy ezt tedd velem!- zihálta Pansy vállára hajtva fejét. Pansy Draco arcára simította a tenyerét.

-         Igazán gyors voltál, úgyhogy ne sajnáld – Pansy végigsimított Draco nyakán, s megpihentette tenyerét Draco vállán. Draco sokáig lihegett még. Tényleg mindent megtett, hogy a minimálisra csökkentse a behatolás idejét. Pansyt mindig is megdöbbentette mennyire tudatosan kezeli az aktusokat.  Most szinte még el sem kezdték már Draco megfeszült. – Megdöbbentesz mindig – húzta fel Dracot s a zuhanyzó felé indult. – Deimos fél óra múlva fent lesz, addig még együtt zuhanyozhatunk ugye? – Draco csábosan elvigyorodott.

-         Végülis? – Draco kárpótlásul gyengéden simogatta Pansyt.

-         Ne izgass! – csapott Draco kezére Pansy.  – Mindjárt szoptatom Deimost. Nem szereti az ízét olyankor.

-         Tényleg? – lepődött meg Draco.

-         Mh. Már megfigyeltem, mindig fanyalog – nevetett fel Pansy Deimos babafintorait felidézve magában. Alig törölközött meg már hallotta a gyerekszobából az erőszakos sírást. Felkapta a köntösét és átsietett a kicsiért. Draco az ágyon ülve figyelte, ahogy mellébújik Pansy a fiukkal. Deimos fintorgott.

-         Látod tudtam – nézett rá Pansy Deimos fanyalgását látva. Draco felnevetett.

-         Kisajátít téged a fiam. A saját fiam. Szörnyű – panaszkodott Draco, s Deimos szeme hol az egyik, hol a másik szülőjére tévedt. – Nem tetszik, hogy ennyi férfi követel magának – átkarolta Pansyt és együtt nézték, ahogy Deimos  apró szájával megállás nélkül szopja anyja mellbimbóját, kiszívva az utolsó korty anyatejet is.

-         Mit tehetek, ha ilyen népszerű vagyok a férfiak körében.

-         Csak tudnám mivel éred, el még jól sem nézel ki – vágta rá gonoszul Draco.

-         Mh. Sosem találod ki - mondta magabiztosan Pansy.

-         Csak nem szerelmi bájital? –emelte meg a szemöldökét Draco. – Az anyatejben is az van?

-         Végülis te is rajongasz anyádért – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Nem igaz. Tehát. A fiadat is magadba bolondítod, az én wiskymbe is szerelmi bájitalt kotyvasztasz. Na de Voldemort? Őt hogy? – gondolkodott a fián mosolyogva Draco. – Ja és Blaise. Na jó ő tényleg agyalágyult. A fejére pottyant kiskorába, mesélte. Az teljesen természetes, hogy őt könnyű megzavarni – legyintett Draco. Deimos eltartva a fejét panaszosan fintorgott. Nem ízlett neki látszott rajta. De hát éhes volt.

-         Tessék. Látod mit teszel? – nevetett rajta Pansy. – a fiad éhen fog veszni, ha legközelebb is ezt csinálod.

-         Sírni fog igaz?- nézte Deimos fintorgását.

-         Dehogy. Egy ideig még ezt csinálja, aztán kiájul – tette a karjára Pansy Deimost. – Tele a pocija, ilyenkor nem foglalkozik sírással – nevetett a fián Pansy.

-         Látom elszórakoztatod magad a fiadon is.

-         Mindig megmosolyogtat, milyen kis egyszerű lény. Pont mint te.

-         Mármint én?- bökött a mellkasára. - Nálam bonyolultabb lélek a világon nincs.

-         Voldemort? – állt fel Pansy, hogy visszategye a kis ágyba a kisfiút.

-         Na jó ő talán igen – egyezett bele Draco. – De ne hasonlítgass egy hetvenes éveiben járó öregemberhez. Ez sértő. Bár ki tudja a világ legnagyobb fekete mágusa. Na jó elnézem a hasonlításodat – nyújtózkodott Draco. Már megint egy babarágóka!- akadt meg a keze a takaró alatt. Kihajította.

-         Pansy megmondtam már fejezd be, hogy Deimossal a franciaágyon játszol aztán itt hagyod a kellékeket!- kiáltotta át, s kihajította a gyerekszoba felé a rágókát. Pansy felemelte a színes játékot és Dracohoz dobta.

-         Az mivel jobb, hogy Aine keresgéli a sarokból, az ágy mögül meg nem tudom honnan elő a holmikat?

-         Kék-zöld folt leszek tőlük – dünnyögte morcosan Draco. – Ja, és összenyálazza a lepedőt.

-         TE is összenyálazod a lepedőt – vágta vissza gúnyosan Pansy.

-         Én? – csapkodta meg a párnáját Draco, s a feje mögé gyömöszölte.

-         Persze. Minden éjszaka itt csöpög a nyálad utánam - vigyorodott el gonoszul Pansy.

-         Ühüm – vágta vissza gúnyosan Draco. – Nem is tudom ki volt az, aki ma azt hajtogatta. De akarom, akarom! – Draco megbillegette a fejét, s Pansy becsusszant mellé az ágyba.

-         Aludj! Jó éjszakát! – nyomta a száját Dracoéhoz Pansy.

-         Jó éjt! Egy fél óra múlva kelhetsz – gonoszkodott Draco.

-         Te is! – vágta vissza elégedett Pansy, s Draco csípőjéhez araszolt a fenekével. Draco átölelte a  nő csípőjét s lehunyva  szemét álomba merült.