A törülközővel szárítgatva a haját kilépett a fürdőből. Draco ügyetlenül tartotta Deimost a karjain. Deimos apró lábait ütemesen mozgatva bömbölt.

- Jaj Draco mit csinálsz vele? – nézte Pansy a férfi tanácstalan arckifejezését.

- Nem tudom miért csinálja ezt? – meredt fia vörös arcába.

- Tedd tisztába! – dörzsölgette a fejét Pansy.

- Azt nem! – tiltakozott hevesen Draco.

- Miért nem? – vette le a törülközőt a fejéről Pansy, s Deimos türelmetlen lábrázogatását figyelte. A kisfiú nyugtalanul rázogatta a lábát egyre elégedetlenebb dühösséggel. – A te fiad! – Draco méregette a gyereket, mintha egy kis mandragórát tartana a kezeiben.

- Mh. Na jó – A pelenkázóhoz lépett és elkezdte kibontani Deimos csomagját. – Ez büdös!- grimaszolt Draco, s a szemetesbe hajította a pelenkát. – Miért nem teheti tisztába Aine. Vagy te?

- Egy manóhoz hasonlítasz? – Pansy figyelte, ahogy Draco esetlenül tisztogatja Deimos fenekét.

- Így csak szétkened rajta Draco! – közben folyamatos pálcamozgással szárította a haját.

- Ez gusztustalan. Mit meg kell élnem?!!- nézett az ég felé Draco.

- Az apaság örömei – vigyorgott elégedetten Pansy.

- Élvezed mi? – nézett gúnyosan Pansyra.

- Természetes. Jó dolog téged így látni, hogy a fiad fenekét törölgeted. Örök élmény!- nevetett Pansy. – Nem is gondoltam rólad ilyesmiket. Pedig már előre jókat mulattam volna magamban – Deimos már panaszosan nyafogott. Nem szokott hozzá, hogy ilyen sokáig matassanak rajta, még ha az apja is teszi ezt. Pansy felemelte a fiát. – Borzalmas vagy! – Átsietett Deimossal a fürdőbe és a mosdókagyló felett átmosta Deimos kis fenekét. – Jól, van mindjárt megvagyunk. Hiszen szereted a kis pancsolást nem igaz? – beszélt nyugtatóan a kicsihez, aki lábacskáit ismét ütemesen mozgatva hallatott gügyögő babahangokat. Fejét forgatgatta, ahogy Pansy alkarján hasalt. Draco az ajtóból nézte Pansyt, ahogy gyors mozdulattal áttörölgette a törlőkendővel Deimos popsiját és bekente a hűvös kenőccsel.  Deimos megnyugodva nézegette anyját, Pansy arcát kitapogatva karjaival.  Pansy halkan beszélt hozzá. Feladta rá a kis babaruhát és visszaadta Draconak.

- Ennyi volt – nézett gúnyosan a férfira. Draco flegmán lebiggyesztette a száját és összenézett Deimossal. Legalábbis ránézett, a most már elégedetten szemlélődő kicsire. Aine jelent meg egyetlen pukkanással.

- Lucius Malfoy – jelentette az érkezőt. Pansy Dracora nézett, s lesietett a lépcsőn. Lucius a pálcáját adta éppen a manónak, amikor a kígyóoszlopos fogadócsarnokon végignézve meglátta a felé siető Pansyt.

- Meglátogatlak benneteket, ha nem zavarok – kezdte leheletnyi bizonytalansággal.

- Nem zavar – felelte nyugodtan Pansy.

- Narcissa inkább nem jött – jegyezte meg röviden Lucius. Pansy értőn bólintott. Jobb is. Most nem bírna Narcissával.  – Had nézzem a gyönyörű unokámat! – Lucius mosolyogva vette karjaiba a kis Deimost. Draco óvatosan adta át a kicsit Lucius karjaiba.

- Azért tolmácsolom anyád kérdéseit – mondta mellékesen Lucius. – Tehát? Eszik rendesen? Mennyit gyarapodott a súlya? És egészséges-e? Azt hiszem ennyi.

- Eszik rendesen – húzta el a száját Pansy, s visszaindult a fürdőbe. Draco megrántotta a vállát. Lucius valóban úgy látta, hogy egészségesen fejlődik a kis Deimos és megnyugodva  emelgette meg a levegőbe.

- Mintha csak téged látnálak – nézett futólag Dracora.

- Mégy is? – látva, hogy apja visszaadja a kicsit.

- Nem akarlak zavarni benneteket – Lucius elvette a pálcáját. – Szép estét!

- Holnap találkozunk! – búcsúzott az apjától Draco. Visszalépdelt a fiával a karján. Pansy a az ágyon ülve kenegette magát.

- Fáj? – nézte Pansy kicserepesedett mellbimbóit.

- Elviselhetetlenül – morogta Pansy. – nem bánnám, ha már túl lennénk ezen a szoptatásos időszakon – nézett a kis követelődző Deimosra. – Pont mint te. Olyan kis ártatlannak néz ki, közben meg egy csomó fájdalmat okoz – Draco kezébe nyomta a cumisüveget.

- Ártatlannak nézek ki? Hízelgő – mosolygott Draco és a cumisüveget Deimos szájába nyomta mielőtt erősebben rázendített volna. Deimos mohón  szívta az anyatejet az üvegből. Draco  az etetés után gyorsan a kiságyba tette Deimost, és intett Ainénak, hogy nézzen a fiára, az éjszaka. Pansy már fáradtan aludt az ágyban. Draco mögé bújt, és ingerlően simogatta Pansy fenekét. Pansy vállait csókolgatta, s Pansy álmosan mormogott.

- Draco? – hátra nyúlva megsimogatta Draco fejét. Draco észrevétlenül húzta fel Pansy köntösének az alját, megállás nélkül kényeztetve Pansy finom bőrét a nyakán.

- Ne haragudj ma tényleg nem bírok magammal  - búgta rekedten, s behatolt a nedves forróságba. Pansy behunyva a szemét szisszent fel. Draco gyorsan növelte a tempót. Pansy pedig időnként összeszorítva száját torokhangon eresztette ki a visszatartott levegőt. Draco lihegve  fordult hanyatt. Pansy kezét a szájához emelve hintett sűrű csókokat Pansy kézfejére. – Olyan állatnak érzem magam ilyenkor. Sajnálom. Nem akartam. – Pansy átfordulva Draco mellkasához bújt. Draco igyekezett kiengesztelni a fájdalomért cserébe, s most gyengéden simogatta Pansy hátát, s feje búbjára gyors puszikat nyomott.

- Megértem – morogta álmosan Pansy. – Nekem is hiányzik. Kár, hogy most nem tudom élvezni. Aj meddig tart még ez a fájdalom  - csattant bosszúsan Pansy. Draco felnevetett Pansy elégedetlenségén.

- Pansy. Nemrég szültél ez természetes – nyugtatta Pansyt.

- Nem érdekel. Már lassan fél éve hogy utoljára élveztem az együttlétünket. Három hónapja szültem. Nem értem miért fáj még mindig – morogta mérgesen. – nem akarom ezt többet – suttogta álmosan. Draco nem válaszolt. Ő emlékezett a jóslástan órára. Pansy tenyérvonalai nem erre következtettek, amit most mondott. Ő pedig nem erőltetné később sem, hogy Pansy gyereket szüljön. Ő beérné Deimossal is. Már csak a másik szobában békésen szundikáló fiáért is hálás volt Pansynak. Bár örülne, ha egy Pansyra hasonlító kislánya is lenne, de nem erőltetné. Semmiképp. Főleg, hogy látta mennyire megviselte Pansyt ez az egész. Deimos felsírt a másik szobában.

- Éhes? – nézett kérdőn Pansyra. Pansy hallgatta egy ideig a sírást.

- Nem most csak ölbe kívánkozik. Egyedül érzi magát – motyogta álmosan. Draco kicsúszott alóla, s átsietve felvette karjaiba a fiát, aki megörülve a jövevénynek elhallgatott.  Draco álmosan visszasétált.

- Most miért nem tud aludni?  - dühöngte Draco.

- Már csak azért, mert mi fent vagyunk – vágta rá Pansy.

- Mindjárt keverek neki egy altató bájitalt és akkor nem lesznek ilyen gondjai – morogta Draco.

- Azt kisbabáknak nem szabad adni Draco! – nevetett a párnába Pansy.

- Szerintem csak nem próbálták – gondolkodott a terven Draco.

- Nem engedem, hogy Deimoson kísérletezz! – dünnyögte lassan Pansy.

- Az anyád látod? – beszélt a fiához Draco. – Szinte kívánja, hogy fent legyünk mind. Nincs is ennél szebb dolog ugye? Együtt, ébren az egész család – ironizált Draco.

- Jaj, hiába beszélsz neki Draco, úgysem hat rá – simogatta meg a kicsi kezét Pansy. – Ugye Deimos? Mi már csak tudjuk?

- TE is rábeszélést próbáltál?

- Most az imperiusra gondolsz? – emelte meg a szemöldökét Pansy. – Elfelejted, hogy az a te módszered? Én ilyesmit nem alkalmazok – megcsiklandozta Deimos pociját, mire a kicsi visítva összerántotta a kis lábait és kezeit. – Olyan aranyos  ilyenkor – mosolygott a fiára Pansy. Draco  puszit nyomott fia apró tenyerébe, majd a kis talpaira is.

- Olyan kis finom babaszaga van. Imádom ezt az illatot – szorította a száját fia fejére Draco, Pansy fátyolos szemekkel figyelte Dracot, ahogy szeretgeti a fiát. Igaza volt Millicentnek. Nagyon boldognak nézhetnek ki. Le sem tudják mostanában tagadni. Deimos meghozta a villába a fényt. A világosságot, ami bearanyozza az életüket. Még ha egész nap ki is fárasztja őket. Hárman együtt. Pansynak el kellett ismerni ezek a hónapok élete legszebb időszakai. Draco többet volt velük. Éjszakánként váltogatták egymást, hogy ki néz át a felsíró Deimoshoz. S igaz, hogy Dracoval háttérbe szorultak az intim együttléteik, amiben házasságuk hónapjai alatt azért nem sűrűn részesülhetett korában sem, most egészen más meghittség alakult ki közöttük. Ahogy Deimost figyelve összemosolyogtak, felnevettek és közösen gyönyörködtek a gyerekükben. Deimos pedig valóban tünemény baba volt, szép formás, és többségében nyugodt baba. Pansy mosolyogva idézte fel Draco első ügyetlen fürdetését, aminek a végén az egész fürdő úszott a vízben, de Deimost nem sikerült megmosdatnia. Sőt, amikor bizonytalan mozdulattal először kezébe vette a fiát. Pansy szeme könnybe lábadt egy pillanatra, s gyorsan elnézett.

- Mi az? – nézett Pansyra Draco. Pansy csak felmosolyogva megrázta a fejét. Igen. Megszaporodtak a közös családi élmények. Amelyek összehozták őket, és erősítették az egymáshoz való kötődést. Pansy nem gondolta volna a mindig gúnyos, hűvös, és undok, kissé flegma Dracoról, hogy ilyen apa lesz. Draco rajongott a fiáért. És igen talán egy icipicit még érte, Pansyért is. Bár Draco ezeket az érzéseit igyekezett titkolni, időnként elárulta magát, és ilyenkor Pansy mindig jót derült rajta. Ahogy Draco elfeledkezve mindenről nézte a fiát. Nagyon szerették Deimost. Az életüknél is jobban. Különleges élmény volt Dracot erről az oldaláról megismerni, s Pansy örült, hogy ő az a szerencsés, aki megismerhette Dracot apaként. És aki megajándékozhatta Dracot a fiával. Dracohoz simult és együtt nézték ahogy Deimos álmosan ásítozva behunyja a szemét és álomba szenderül apja karjaiban.