Pansy tisztába tette Deimost és megetette, s a kisfiút el is nyomta az álom. Pansy kimerülten vett forró fürdőt. Kár volt kapkodnia. Ugyanis Draco ígéretével ellentétben mégiscsak késik. És sokára jön. Már éjfél felé járt az idő. Pansy megtörölközött és a fésülködőasztalához ült. Ezüstszín éjszakai  köntösét megkötötte a derekán, és letekerte fekete tégelye tetejét. Lassan kenegette az arcát. Draco belépett, a tükörben akadt össze a pillantásuk.

-         Szép estét Drágám! – búgta lágy dallammal Draco az ajtónak támasztva tenyerét.

-         Későn jöttél? Elhúzódtak a dolgok? – kenegette tovább a krémet Pansy.

-         Igen. Így is mondhatjuk – lépett a a hálóba Draco és levette a talárját. Pansy székének karfájára támaszkodott. – És neked milyen napod volt? – emelte meg a szemöldökét kérdőn.

-         A szokásos. Semmi különös – kente el az utolsó fehér krémcsíkot is Pansy a nyugalom tökéletes álarcával. Alig ejtette ki a szavakat Dracoban gyorsan pattant az ideg.

-         Hazudsz mint mindig! – sziszegte s úgy markolta a támlát, hogy elfehéredtek az ujjai. Egyetlen lendítéssel kiütötte  Pansy kezéből a tégelyt, ami a földön gurulva szétkenődött a parkettán. Draco felrántotta a székről Pansyt és megfordítva az asztalhoz nyomta. – Semmi különös? – sziszegte a nő arcába.  Megrángatta Pansyt majd kíméletlenül a fésülködőasztalhoz nyomta, teljes testével ránehezedve. – Neked Blaise-el henteregni a szokásos igen?  - ellökte Pansyt, aki a földre zuhant, s Draco tört zúzott a fésülködőasztalon  Felkapta Pansy hosszú levendula-s szantálos parfümjét s a tükörhöz vágva széttörte. A tükör darabokban hullva esett szét. – Látni se akarok több levendulát – Draco meglátta a fésülködőasztalra állított zenedobozt. Gúnyosan Pansy felé nézett. – Na igen!- Egyetlen hajítással a kandallópárkányhoz vágta, s a doboz ripityára tört.

-         Draco…- kezdte Pansy, de Draco beléfojtotta a szót.

-         Elhallgass! – sziszegte rá, s Pansy minden eszközét, amit talált az asztalon törte zúzta. – Kiteszem a lábam itthonról és te máris más után nézel?

-         Draco félreérted!- kiáltotta közbe Pansy.

-         Ezeken mit lehet félreérteni? – szórta a fényképeket Pansy ölébe. Pansy ránézett. Igen, az alig néhány órája történtek. A Montmorency út 69 emeleti ablakában. Ő és Blaise. Egyértelműen letagadhatatlanul hevesen ölelik egymást és csókolóznak. Draco lerántotta a baldachin függönyét, majd  Pansyt felrántva a földről az ágyra dobta. – Úgy látom ide kell kösselek az ágyhoz, hogy megértsd, más nem nyúlhat hozzád. Senki –süvöltötte magából Draco. Deimos felébredt a hangokra és keservesen sírni kezdett a kiságyban. Pansy Draco mellett elsiklott és átment a kicsihez. A karjaiba emelte a fiát, hogy megnyugtassa, de Draco kikapta a gyereket a kezéből.

-         Veled beszélgetek, ne menekülj a gyerekszobába! – Draco szürke szemei szikrákat szórtak.- Anie!- üvöltött a manóért. Egyetlen pukkanással megjelent a manó, s Draco a manó kezeibe nyomta a kicsit. Pansyt visszarángatta a hálóba, s bevágta maga mögött az ajtót. – Megmondtam Pansy. Senkinek nem tűröm – kiáltotta az öltözőbe lépve, s szaggatta Pansy drága ruháit. –Veled tenném ezt! Most! – magából kikelve tört- zúzott. – Voldemorttól kell megtudnom, hogy a hátam mögött fetrengsz az ellenséggel? Igen? – Draco  az ágyra vágat Pansyt. – Hát nem –sziszegte a fogai közül, haja ziláltan hullott a hajába, s az indulattól és dühtől kivörösödött az arca. – Többet ki nem teheted a lábadat a házból! – Draco felrántotta Pansyt és  leszaggatta az ablakról a sötétítőfüggönyöket. Pansyt a széles ablakpárkányra nyomta, s az arcába sziszegte. –Ezért akartál annyira eljönni a Malfoy- kastélyból? Ezért? – rázta meg Pansy vállát.- Ott legalább anyám szemmel tartott. Az biztos- Draco dühösen ellépett, s a kandallóhoz ért. A zenedoboz széttört darabjaiból kihullott Blasie régi gyorsfelvétele. Draconak elborult a szeme az indulattól.

-         Látom a szeretőd képét dédelgeted- a fésülködőasztalhoz lépett és kirángatta a fiókokat. – Hol az a Merlin átka napló? – Megtalálta a bőrkötéses naplót és felnyitotta, belelapozott.  A lapok fehéren fénylettek felé. – Miért van az, hogy egy sort sem láthatok a naplódból. Hm? Mivel írod tele drágám? A Blaise-el töltött szerelmes éjszakáiddal? – Draco a sarokba vágta a naplót. – Hányszor?  -  vágta Pansyt a falhoz, s a szemébe véste követelődző szürke tekintetét. – Hányszor feküdtél le vele? – szorította Pansy csuklóját, aki megpróbálta kiszabadítani a kezét.

-         Engedj ez fáj!

-         Messze nem annyira mint amennyi fájdalmat akarok okozni most neked – sziszegte fagyosan Draco. – Kérdeztem valamit! Hányszor adtad magad annak a mocsoknak?!

-         Egyszer sem! –sikoltotta Pansy.

-         Hazudsz! Hazudsz mint mindig! Mikor volt egy igaz szavad is hozzám? ! – rántotta el Pansyt a faltól és Pansy ismét a földre zuhant. A fiók szétszórt tartalma között keresgélt cipője orrával rugdosva félre a kacatokat. Megtalálta Pansy határidőnaplóját. – Kíváncsi vagyok vajon folytatod e még a jelölgetéseket. Most már két színt kell használnod mi? Blaise-ét máris kitalálom. Levendula ugye? – húzta el gúnyosan a száját és türelmetlenül lapozgatni kezdett a naptárban.

-         Szerelemben és háborúban nem vezetünk naplót elfelejtetted drága hitvesem?  - szűrte fagyosan Pansy a fogai közül. A tenyerébe beleállt a tükör egy darabja, s most  ajkaihoz kapva szívta a vért. Mondata csak olaj volta tűzre. Draco semmi bejegyzést nem talált. Semmit. Draco egy villanás alatt a nőnél termett és felrántotta.

-         Ó igen?  - zihálta, s Pansyt a falhoz nyomta. – Szerelemben? Igen?  -Tépni kezdte Pansyról a köntöst. – Tudod mit tennék most kedvesem? Megerőszakolnálak. De amilyen  szajha vagy még azt is élveznéd – zihálta magából.  – Minden jöttmentnek szétteszed a lábad? Blaise kurvája lettél te is!- Pansy keze élesen csattant a Draco arcán. Draco egy másodpercre ledöbbent.

-         Ne merészelj így beszélni velem! –sziszegte Pansy, és felrántva az ajtót végigfutott a folyosón, az emeleti vendégszobák egyikébe. Magára zárta az ajtót. Draco nem jött utána. Pansy  a földre csúszva zokogott ,míg álomba nem sírta magát.

Draco egy ideig végigmérte a művét. Az egész hálóban hatalmas volt a felfordulás. Minden szétszaggatva, összetörve. Borzalmasan nézett ki a szoba. Sikerült lehordania Pansyt mindennek. Hát igen. Lesietett a könyvtárszobába, s levelet írt Craknak és Monstronak. Tudta nagyon jól, ha bármit is tudni akar, azt Pansytól már semmi esetre sem fogja megtudni.  Kilökte a baglyokat az ablakon, s  lesietett a lépcsőn. Hintóba pattant.

Alig érkeztek meg jól sejtette két hű csatlósa már ott állt a sarkon.

-         Őrködni fogtok!- mordult rájuk.  – Ha bárki jön jeleztek nekem. Bármi gyanúsat észleltek jeleztek.

-         Úgy lesz Draco! – bólogattak egyszerre. Draco tudta, az hogy ő jön Blaisehez, az még veszélyesebb mint amit Pansy csinált. De meg akarja tudni az igazat. S Blaise nem fogja kímélni, annyira már ismeri. Dühösen kopogtatta meg az ajtót.

-         Már vártalak – nyitott ajtót vigyorogva Blaise, s Draco beviharzott mellette a lakásba. Blaise elhúzta a sötételőket és meggyújtott néhány gyertyát.

-         Bort? – nézett kérdőn a magas szőke barátjára.

-         Nem iszogatni jöttem veled Blaise – dörrent rá Draco.

-         Pedig igazán régen találkoztunk, megtehetnénk egy baráti italozást – vigyorgott a férfira, majd illanóra gyújtott.- Mit szeretnél tudni?

-         Pansy és te – felelte hűvösen Draco.

-         Remélem nem tiportad le Pansy lelkét teljesen te vadbarom állat – húzta vigyorra a száját Blaise, s eregette a füstöt. – Pansynál hűségesebb nőt én nem ismerek – bólogatott Blaise. – Ennyi után senki nem hagyta még abba. De ő megtette. Emelem a kalapom előtte – vigyorgott Dracora.

-         Lefeküdtél  vele? – kérdezte türelmetlenül Draco.

-         Nem. Tudhatnád, hogy nem – kortyolgatta a borát Blaise. – Ennyire kételkedsz Pansyban?

-         Te is máshogy beszélnél ha  feleségedről lenne szó – morogta Draco.

-         Nem mondom, azt, hogy nem tettem volna meg – vihogott a poharába Blaise. – Ismersz. Rajtam nem múlt a dolog. De egy nőből sem kényszeríteném ki. Nem történt semmi, csak az, amit látni akartak – biccentett mélyet szippantva az illanójából Blaise.

-         Akkor miért volt nálad Pansy? – dobolt türelmetlenül Draco.

-         Egy baráti szívességet tett. Szükségem volt bájitalokra. S jelenleg nincs, aki készítsen nekem. Pansy hozta el a főzeteket és készítette el nekem. Mindenben ártatlan. Ugye nem gázoltál nagyon a lelkébe?  - méregette Dracot bizonytalanul. Ismeri Draco féltékenységi dühét, s szerette volna ettől megóvni Pansyt. Túlságosan is szereti azt a nőt, ennél több baja egyiküknek sincs.

-         Mh. Hát nem tudom. Azt hiszem mondtam egy két durva dolgot is – morogta Draco, s előkapta illanós szelencéjét. Meggyújtotta az illanót és idegesen szívni kezdte.

-         Voldemort elhitte? – kérdezte a legfontosabbat Blaise.

-         Teljes mértékben  -bólintott rá Draco. – Én is – mondta halkan.

-         Akkor baromi jó voltam – vigyorgott elégedetten Blaise. – Így kell ezt csinálni! –előrehajolt s suttogva folytatta. – Pansy csakis értetek csinálta ugye tisztában vagy vele? Hogy elterelje a gyanút a családról.

-         Mh. Igen. Hát ezen már nem változtathatunk – hümmögött Draco.

-         Szeret téged Draco – nézett rá komolyan Blaise. – Igazán tudhatnád.

-         Nem mondta – morgott Draco.

-         Miért te mondtad neki valaha is? – vágta vissza Blaise s hátradőlve felhajtotta a bort a pohárból.  Draco a fejét rázta. – Akkor meg mit vagy meglepődve?

-         Azért jó lenne hallani  - mélázott el draco.

-         Mert szerinted neki nem? Szerinted Pansy nem szeretné hallani? Tőled egyetlen egyszer?  - fújta ki a füstöt a tüdejéből Blaise. – De tőled. A férje vagy te barom.

-         Ne sértegess, madjnem ágyra vitted a feleségem. Nekem kellene rád támadnom.

-         Látod, én mindent megpróbáltam – vigyorgott Blaise. – Megsebesültem. Majdnem összeestem előtte, kémeket kukkolókat és fotósokat dugtam a házam előtti bokorba. Meggyőztem, hogy csak így menthet meg téged. ÉS nem . Egyszerűen ne mtudtam ágyba vinni hát nem igaz – csapkodta a bőrfotel karfáját Blaise. Majd felröhögött. Draco is felnevetett vele. – Azt hittem a nők buknak az ilyesmire. Sebesültek. Pátyolgatás. Veszély. És ott a férfi, akinek a karjaiba omolhatnak teljesen megengedetten és megmagyarázhatóan – rázta  afejét Blaise értetlenül.  – Pansy! Az egyetlen nő, aki rejtély marad számomra. Örök titok, örök igézet és az örök végzetem.

-         A feleségemről áradozol! – mordult rá Draco ,de a szája sarka remegett a röhögéstől. – Szóval fejezd be – Pansynak tényleg itt volt a lehetősége. És mégsem tette meg. Pedig Blaise bizonyosan bevetette magát, hogy megszerezhesse az egyetlen nőt aki után annyira vágyik. Márpedig ő jól ismeri az örök csábító Blaiset. Tudja, hogy Blasie képes elcsavarni bármelyik nő fejét, szinte mindegyik omlott az ágyába. Akit Blaise meg akart szerezni, azt megszerezte. A szerelem és csábítás mestere volt Blaise.

-         Figyelj te hősszerelmes férj!- röhögött Blasie. – Azért a képeket elkérhetem?

-         Honnan tudod, hogy vannak képek.

-         Ismerem Voldemortot – legyintett Blaise. – Már az oklumenciában sem bízik. Gyanakvó vénember – kacarászott.

-         Jól van, megkapod a képeket, tedd ki a hálószobád falára és élvezkedj. Ennyi jut neked – vihogott gonoszul Draco. – Had csepegjen a nyálad az én tulajdonom után. Az ilyesmi minidg növeli az önbizalmam és a fényem – húzta ki magát Draco.

-         Megbántottad igaz? – komorodott el Blaise.

-         Azt hiszem igen. Nem fogja egyhamar megbocsájtani – bólintott Draco elnyomva az illanót. – Nagyon durvákat mondtam. Amiket pedig nem is akartam. Az ember nem szór ilyen szavakat a feleségére.

-         Huhú! Barátocskám! HA ennyire lelkeden viseled, akkor nagyon beszólhattál szegény Pansynak!- nézett a szinte sajnálkozó szürke szempárba. – Előre figyelmeztetlek, sokat kell talpalnod, hogy visszaengedjen abba a kisajátított nászágyba – vihogott Dracora.

-         Élvezd csak te kéjenc, hogy ekkora bajt okoztál – morogta Draco, ahogy kifelé haladt. – Remélem nem találkozunk a harcokban.

-         Nagy ívben kerüllek ígérem! – mosolygott Blaise. – Csak ne sokat tartózkodj Voldemort közelében és akkor nem lesz baj – csapkodta meg Draco hátát. – Figyelj, ha ismét szent a béke köztetek, eljöhetnétek le délre hozzám néhány napra.

-         Majd megbeszéljük még Blaise – bólintott Draco. Kilépve Crak és Monstrohoz igyekezett, akik hűségesen várták a figyelő pozíviójukban. Draconak nagy fejtörést okozott, hogy ugyan, hogyan viszonyuljon most Pansyhoz és az egész helyzethez.