Deimos egész éjszaka sírdogált, a család csak hajnal körül a fáradtságtól kimerülten aludt el. Pansy Aine sorozatos szólongatására ébredt fel. Deimos közöttük aludta az igazak álmát. Kikecmergett az ágyból, a távolból valóban integető csapatot látott. Mennyi az idő? És kik ezek? – Pansy álmosan az órára nézett. Már egy óra! Hogy aludhattak ilyen sokáig? Pansy visszavonult este Deimossal, Draco még lent maradt a szüleivel, és Luciussal iszogatott, de éjfél körül már ő is feljött az emeletre a nyűgösködő Deimoshoz.

-         Engedd be őket Aine!- küldte el a manót, s az ágyhoz lépve Dracot ébresztgette. – Kelj fel! Gyerünk! Hozzád jöttek! –bökdöste meg a vállát.

-         Szerelmes ébresztgetés az asszonytól – morogta gúnyosan Draco.- Már értem miért szeretek itt aludni melletted.

-         Mintha én annyira élvezném a horkolásodat! Na kifelé!- dühöngte Pansy gunyoros hangon s karjába emelte a szundikáló Deimost. A megélénkült mozgolódásra azonban már felkelt és a fogát fájlalva nyűgösködött.

-         Jaj ne! Már megint kezdi! – túrta át a haját Draco.

-         Persze, hogy szenved, ha egyszer jön a foga – Pansy pálcájával az ágyra pöccintett.

-         Szerintem nem is igaz. Csak a gyötrésünk a célja. Teljesen új taktika a gyilkos átokra – lépett a mosdóba Draco.

-         Remélem téged hamar kigyilkol, úgyis olyan rosszul viseled – átadta a gyereket Draconak és gyorsan megmosakodott. A haját fésülve nézte a tükörben, ahogy Draco gyanakodva méregeti a kicsit.

-         Nem is horkolok – jegyezte meg Draco. – TE meg fejezd be az anyádtól eredő kikészítő hadműveleteket – beszélt a kicsihez, aki most türelmetlenül forgolódott.

-         Nézd meg, hogy jön a foga! – Pansy megemelte a kicsi állát és gyengéden áttapintotta az ínyét. Draco követte a mozdulatot és ujjával finoman kitapogatta a felső kemény kis fogat, ami még éppen csak kibújt.

-         Tényleg – morogta, s Deimos csodálkozó szürke szemeivel találkozott a tekintete. – Nem hiszem el, hogy így fáj. Nekem is ennyire fájt? – elmélkedett Draco.

-         Miért neked van fogad? – nézett gonoszul Dracora.

-         Már nincs. Mivel a házasságunkba, mint kemény dióba beletört az összes – vágta rá undokul Draco. - Neked is csak azért van mert rajtam köszörülöd, mint a  nyelved meg a  körmöd is.

-         Látod? Nem is értem, pedig te is hasonlókat művelsz. Egyszerűen gyengék a híres Malfoy fogak. Nem bírják a köszörűt – Pansy fekete szűk ruhát húzott magára, magas sarkú bőrcipővel.  –Igyekezz kapd össze magad!- kivette Deimost a kezéből és gyorsan elsietett. Az oszlopcsarnokban már hatalmas hangzavar fogadta.

-         Drága Cicus! – vigyorgott fel rá Blaise. – Már azt hittük elmenekültetek előlünk – Pansy leért hozzá. – Add egy kicsit a kismacskádat! – kérte ölbe Deimost. – Szervusz te nyávogó kiscica!  - Deimos bizalmatlanul nézett körbe a sokaságon. Ennyien még soha nem voltak a közelében. Sírva visszakérte magát anyja karjaiba.

-         Teljesen megrémiszted a gyereket – zsörtölődött Pansy. – Látod megijedt tőled. Ne félj Deimos! – simogatta meg nyugtatóan Deimost, aki bújt anyja karjaiba, mellei közé fúrva az arcát.

-         De lennék a helyébe – vihogott Blaise a kicsit nézve. – Micsoda kandúr lesz belőle egyszer! Hajaj! – nézte Deimos szőke fejét. Szép hatalmas szemeit, ahogy most potyogtak belőle a könnyek.

-         Akárcsak Draco – billegtette a fenekét előre Daphné . – Pansy- Pansy igazán régen nem láttuk egymást.

-         Mindkettőnk örömére – húzta el a száját Pansy.

-         Na jó, hát sosem voltunk kebelbarátnők az igaz – kacarászott Daphné, haját dobálva. – De ez teljességgel természetes. Olyan felfokozott és kibogozhatatlan szerelmi egyvelegben.

-         Hallom most már igyekszel azért kiélni azokat a régi ösztönöket – nézte gúnyosan Pansy.

-         Természetesen. Mindent a cél érdekében – vihorászott, mire Blaise a fenekére csapott.

-         Elhoztuk hű barátomat Nottot is.

-         Örülök, hogy látlak Nott – bólintott a háttérben meghúzódó fiúnak. – Ti hoztátok Dracot?

-         Igen – mosolygott bizonytalanul a fiú, felesége kezét szorongatva. Pansynak tovább siklott a tekintete.

-         Millicent – nevetett a lányra. – Nahát téged is látni! Draco teljesen eltávolított tőlem – szorongatta meg a lány karját.

-         Egyéb dolgok is közbejöttek tudod hogy van ez…

-         Az ünnepeltünk! – harsogott a levegőbe Blaise hangja. Draco vonult le a lépcsőn hűvös nyugalommal. Daphné éhes szemekkel tapadt a fekete talárba öltözött Dracora. Feszült rajta a dísztalár és gyorsan kezet rázott Blaise-el. – Merlin éltessen közöttünk sokáig  - csapkodta a vállát Blaise széles mosollyal. Crak és Monstro azon nyomban Draco mellé szegődtek és szinte rátapadtak, követték mint az árnyék.

-         Mint a régi szép időkben – húzta gúnyos mosolyra a száját Pansy. – Blaise teljesen váratlanul leptetek meg nem is számítottunk rátok – mentegetőzött Pansy.

-         A tegnapi is tökéletes lesz Cicám! – simogatta meg Pansy arcát. Pansy átsietett a konyhába, és gyorsan felsorakoztatta a lángnyelvwiskyket, borokat, pezsgőket, a süteményeket és az ebéd és vacsora fogásait. Aine segítségével az étkezőbe lebegtette, s az asztalokat roskadásig megpakolva a fal mellé tolta, az étkezőt a szalonnal összekötő ajtót pedig kitárta, így egy légtérré alakítva a két helyiséget. – Látom Pansy tegnap kitettél magadért. Rád se ismerek! – mosolygott Blaise. – Pansy mint háziasszony! MH! – Blaise bekapott egy süteményt és elégedetten hümmögött. – Draco megérdemled te ezt?

-         Nem! - vágta rá Pansy.

-         Igen! – egyszerre mondták ki. S Draco és Pansy összenézett. – Mi az, hogy nem érdemlem meg? – vetett sértett hideg pillantást Pansyra. Blaise egyikről a másikra kapva a tekintetét felröhögött.

-         Hát nehogy azt képzeld, hogy megérdemled – sziszegte Pansy.

-         Jó én inkább nem zavarom a jelenlétemmel a szerelmes civakodást – vihogott Blaise és gyorsan eliszkolt.

-         Most miért tünteted fel rossz színben a házasságunkat? – sziszegte Draco Pansy arcába.

-         TE meg miért vagy ennyire beképzelt? – suttogta vissza gyilkos pillantással Pansy. Draco közelebb lépett és dühösen megcsókolta Pansyt. Már ezt akarta, amióta meglátta a fekete passzos hosszú ruhájában az öltözőben. Kezével esetlenül karolta át Pansyt, de Deimos már apja mellkasát ütögette. Draco elhúzódott. Pansy sötét szemekkel nézett fel rá, s végül hátat fordítva felszaladt az emeletre.

Pansy  éjszaka fáradtan baktatott le az emeletről. Deimost végre elnyomta az álom. A szalonban már a megfelelő hangzavar volt. Blaise a legújabb Walpurgis-lemezeket cserélgette és mindenkit megtáncoltatott. Természetesen az egyre, akit a legjobban várt, Pansyt szerette volna már táncba vinni. Pansy belépett a szalonba. Draco az étkező asztalánál kártyázott Crakkal- és Monstroval. Daphné a lángnyelvwiskyk kábulatában csemegézett a sarokban. A Millicent testvérek a szalonban felváltva táncoltak Blaise-el. Pansy is az étkezőasztalhoz lépett. Egész nap csak neki nem volt ideje rendesen enni, s most igyekezett ezt bepótolni. Draco a csuklójára szorítva ujjait megállította.

-         Elaludt? – kérdezte halkan.

-         El – Pansy ellépett és szomjasan felhajtott két pohár bort. Blaise a szalon felől közeledett. A dohányzóasztalnál elnyomta az illanóját és egyenesen Pansy felé vette az irányt.

-         Szabad egy táncra? – mosolygott le csábosan Blaise. Draco távolról beleegyezően bólintott, Pansy egyik lábáról a másikra billentette  testsúlyát. Végül elfogadta Blaise felé nyújtott kezét. Blaise összefonta az ujjaikat, miközben a szalonba átvezette. Kicserélte a lemezt. Csak Nott és a felesége táncoltak még rajtuk kívül. Blaise közelebb húzta magához Pansyt a derekánál fogva. Feketébe volt Blaise is. Hasonlóan, mint akkor, a Montmorency utcában. Pansy lesütötte a szemét. Blaise próbálta vezetni, de nem sikerült.

-         Merev vagy Cicus! – suttogta Pansy fülébe behízelgően. – Lazulj el egy kicsit! Úgy sokkal élménydúsabb – hangja rekedtes volt és a lehelete erős szantálillatú.

-         Blaise – nézett fel sötéten Pansy, de Blaise csak vigyorgott rá. – Ugye semmi huncutkodás?

-         Csak táncolunk látod? – emelte meg védekezően a kezét Blaise és egy pillanatra eltávolodott. Amikor ismét átkarolta Pansyt erősebben húzta magához. Tenyerét lecsúsztatta Pansy feneke alá, hogy irányítani tudja Pansyt, kissé terpeszbe nyitva a nő lábait.

-         Blaise!

-         Ezt így kell táncolni Cicus – mosolygott a férfi, s megroggyantva a lábát megadta a ritmust, csípőjével Pansyéhoz simulva. Combjuk teljes felülete összesimult. Jól vezetett, de Pansynak teljesen más jutott eszébe erről mint a tánc. Bár Blaiset már többször látta így táncolni, főleg Daphnéval.  Blaise kifordította tánc közben. Pansy rekeszizma felett tartva szétnyitott ujjaival szorította magához a nőt.  Blaise adta a ritmust és Pansy lassan vette fel a táncstílusát. Lefogta Blaise  kezét kitapintva a Zabini pecsétgyűrűt. Blaise másik kezével a csípőjénél tolta a megfelelő irányba. Csípőjével szorosan Pansy fenekéhez nyomulva. Pansy lehunyta a szemét. A Walpurgis szám pontos tempót adott, és Blaise pontosan vette fel. Meg sem gondolta volna, hogy a Walpurgis számok ilyen ősi ritmust vesznek fel. Hát ezért rajonganak értük annyira. És ezért rajongott érte annyira Blaise is. Draco és Pansy soha nem táncoltak a Walpurgis számokra úgy mint Blaise. Persze Blaise jól ismerte ezt az új táncstílust, de Pansyban fel sem vetődhetett, hogy valójában ezt takarja. Szédületesen erotikus volt ez a tánc. És megijedt a testén átfutó borzongásoktól. Blaise segítette a ritmusban, és a mozgásban, de Pansy éppen ettől ijedt meg.

-         Hagyjuk abba! – suttogta Pansy.

-         Nahát, mostanában ezt egyre többet mondod nekem – búgta Blaise a fülénél, s Pansy megremegett a hangtól. – Pedig most csak táncolunk.

-         Ez nem tánc!

-         Túl élénk a fantáziád Cicus! – a hangján hallatszott, hogy vigyorog. Pansy érezte a fenekéhez nyomódó halmot, s inkább gyorsan megfordult. De ha azt hitte ezzel kevésbé érezheti, tévednie kellett. Blaise máris szorosan magához húzta, s megroggyantva a lábát újra Pansy lábai közé furakodott. Pansy behunyta a szemét és azonnal megérezte… a behatolást. Felpattant a szeme.

-         Nyugi nem történik meg – búgta mosolyogva Blaise. – Te is tisztességesen fel vagy öltözve és én is nézd meg! -  simított végig a testük között Blaise.

-         Hogy csináltad? – sziszegte Pansy.

-         Mh. Oklumencia. Szinte valóságos – Blaise csillogó, vad, tüzes tekintettel nézett le rá. – Pusztán fejben – Blaise ravasz volt mint mindig. Amióta Pansy eljött tőle ezen törte a fejét. Ezen az egy módon fejben is hasonló szintre kerülhetne mint Draco. Persze csak elméletben. Pansy soha nem tenné meg vele. De a képzeletükben miért ne játszadozhatnának? Abban semmi bűn nincs, nem igaz? Ott Pansy is minden későbbi bűnbánat nélkül megtehetné. Blaise nem is értette, miért nem jutott eszébe hamarabb ez a nagyszerű ötlet. De most olyan egyértelműen tisztán állt előtte. És miért ne adná meg kettőjüknek ezt? Hiszen akárhogy is Pansy sem szent. Fejben bármit kipróbálhatnak. – Nos? Akarod? – emelte meg izzó tekintettel a szemöldökét. – Kipróbálod velem? – suttogta elhalón.

-         Nem is tudom – bizonytalankodott Pansy.

-         Kíváncsi vagy, tudom én – vigyorgott le rá Blaise. – Semmi nem történik, a nyílt színen vagyunk. Draco bármikor ránk nézhet. Mi csak táncolunk.

-         Na de hogy? – Pansy kutatva nézett Blaise arcába. A markáns férfias vonásokra. Blaise várakozó szerelmes tekintetébe. A dolog ismét rajta áll. És kíváncsi volt tényleg.  Egy Blaise közeli helyzet, tánc közben. Milyen lehet? Már a gondolatra remegni kezdett. – Na jó benne vagyok – Blaise széles mosollyal nézett le rá, s Pansy feneke alá csúsztatta mindkét tenyerét. Pansy a vállán pihentette a karjait. És Blaise mindent beleadott. Most, hogy a lámpa zöldre váltott és szabad utat kapott, még ha csak oklumencia által is. Egymás szantálos illata lebegett közöttük. A nőies és a férfias változat, megbolondítva Pansy levendulaparfümével. Blaise megrészegedett az illattól. Pansy leeresztette a szempilláit és Blaise belegyönyörödött Pansy szép metszésű ajkaiba, szemeibe, pisze orrába ében hajába, ami most a sötétben szinte feketének tűnt. Pansy a mellkasához feszülve várta az érintést. Blaise csípőringással tartotta a tempót és leeresztve  szemhéját megkezdte az oklumenciabehatolást. Pansy felsóhajtott. Meglepően valóságos volt, szinte érezte magában a lüktető férfias erőt.  Pedig Blaise tényleg csak ruhán keresztül nyomult az öléhez. Fékezhetetlenül izgatta a tudat, hogy Blasie szorosan szinte emeli a fenekénél, ahogy próbál közelebb jutni a megfelelő ponthoz. Pansyn áthullámzott minden egyes ringás. Blaise egyszerűen szédületesen táncolt. Erotikusan és izgatóan. És Pansy csaknem érezte magában is a mozgást. Türelmetlenül akart gyorsabb ütemet.

-         Nyugi Cicám. Sajnos nem lehet – morogta Blaise kicsit levegő után kapva. – Tartani kell a Walpurgis ritmust, ha eltérünk azzal félreérthetetlenül lebukunk -  Blaise valóban mestere volt a titkos szerelmeknek. Pansy is lehunyt szemmel adta át magát az oklumenciaélménynek. Azt hitte Draco csak viccel amikor oklumenciaszexet emlegetett. Rájött a szó eredete valószínűleg Blaisetől eredt, aki a mesterévé fejlesztette magát. Na igen mindenki másra használja az oklumenciát. Nem meglepő, hogy épp Blaise használja erre. Pansy lélegzetvisszafojtva fogadta Blaise ingerlő csípőmozgását, s halkan  felnyögött.

-         SSss – súgta halkan Blaise. – Az égre kérlek Pansy ha a csúcsra érsz nehogy felsikolts, mert nem tudom, hogyan magyarázzuk ki magunkat – morogta rekedten.

-         Honnan veszed….

-         Hát tudod hetedévben is Draco hálótársa voltam -  vigyorgott Blaise. Pansy elpirult. Valóban felsikoltott volna ott Draco ágyán  a függöny mögött? –Többször is cicám! – biztosította Blaise.

-         Ó – formálta kábultan Pansy. De elhallgatott, hogy ismét fogadni tudja fejben Blaise irányítását.  Blaise tökéletesen őrizte a tánc látszatát, miközben fejben már vadul szeretkezett Pansyval. Eszméletlen jól csinálta. Kicsit alacsonyabbra roggyantotta a térdét ezzel közelebb kerülve Pansy érzékeny pontjához, hogy  a valóságos ingerléssel Pansy mélyebben érezhesse a behatolást fejben is. Pansy beharapta az ajkát, nehogy véletlen is hangot adjon ki. A testén megindultak a remegések, izmai tehetetlenül feszültek, szívták volna a behatolót, hiszen agyilag úgy tudták, hogy ott van. Blaise –en is végigsöpört a meleg borzongás. Sokáig tartottak a gyönyör pillanatai. Blaise ugyanúgy folytatta tovább a táncot, mintha mi sem történt volna. – Merlinre Blaise! Azért te is tudsz valamit – mosolygott a férfira felnyitva a szemét.

-         Köszönöm. Tőled hallani ezt, mindennel felér – vigyorgott le rá csibészesen Blaise. – Élmény veled az oklumencia Pansy – Blaise kipörgette a nőt, s ringva tovább táncoltak, miközben Blaise dúdolta, fütyülte a Walpurgis szám dallamát. Egyértelműen Blaise kijátszotta a hűséget, Pansy tiltakozását, és mindenkit. Taktika. Amiben mindenki felett vezetett. A legjobb sakkjátékos volt mindig is. És most ismét taktikusan a maga élvezetére irányította a dolgokat. Magában egyértelműen Kiváló minősítést adott saját magának ezért a sikeres haditervért. A cicus saját kíváncsisága és az ő ravasz taktikájának a csapdájába esett. És végre, ha csak egy közös álmodozás és képzelődés erejéig is, de megkapta Pansyt. Persze az álmok nem azonosak a valósággal. Edevis tükrében Pansyt látná továbbra is. De egy élménnyel ismét gazdagabb lett. És még szemétnek sem kell éreznie magát. Hiszen Draco beleegyezésével táncoltak és Pansy is akarta. Na persze álmodozni szabad ezt mind tudták.