Besütött a szeptemberi álmosító koraesti fény az ablakon. Deimos az ágyon ült. Pansy  öltöztette.

-         Nyújtsd a jobb kezed! – Deimos engedelmesen megemelte. – A Bal kezed kérem! – Pansy gyorsan lehúzta a kis pulóvert Deimos derekára.  A földszinten már hatalmas zsibongás volt. Pansy a karján vitte le Deimost. Blaise illanózva járkált a meghívottak között. A szokásos mardekáros csapat. Amint meglátta Pansyt elmosolyodott.

-         Megérkezett a hercegnőnk! –vigyorgott rá Blaise.

-         Már megint tervezel valamit? – gyanakodott Pansy.

-         Gyere játssz valamit a kedvemért! – invitálta a fekete lakkozott zongorához.

-         Jaj nem! – tiltakozott hevesen Pansy.

-         Ugyan, Draco említette, hogy szoktatok otthon zongorázni. Leülök melléd és lapozok na? – vihogott Blaise és kivette Deimost a kezéből, s Draco ölébe tette. – Csüccs apuci ölébe, most anyukáddal szórakozom – kacarászott Blaise. Blaise már paskolgatta maga mellett a zongoraszéket.

-         Ha ennyire ragaszkodsz hozzá…

-         Nagyon ragaszkodom – bólogatott izgatottan és a zongoratetőre állított poharába kortyolt. Pansy leült mellé.

-         Mit szeretnél? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Valamit, ami személyesen nekem szól – röhögött Blaise.

-         Olyat Pansy nem tud játszani – szólt közbe Draco a fotelből.

-         Egyet csak írtak rám is a nagy zenebolondok – eregette a füstöt a billentyűkre Blaise.

-         Egyet éppen lehet – nevetett Pansy és megkezdte az előfutamokat. A Zongora felett Dracora nézett. Felismerte a törökös hangzású dallamot. Gúnyos mosolyra húzta a száját, de Pansy nem reagált. Nagy levegőt véve belekezdett az énekbe. Halkan játszott, és halkan is énekelt. Csak Blaise és Draco hallották. A Terem túlsó végében ülők csak foszlányokat kaphattak el. Blaise hallgatta a szöveget. És elkapta a mondatokat.

-         …holdas éjjel vígan tréfált…szultántól se félt… - Pansy félig komolyan félig mosolyogva énekelte a törökös dalt, s Blaise kidülledt szemekkel hallgatta a politikai áthallású szöveget. Valóban illett rá. Pansy megrezgette a mély akkordokat. -  Héttoronyban látták…s láncra verve élt… - mind a hárman elkomorodtak a szöveget hallgatva. A veszély, amely felettük lebegett igen. – Megszökött… s egy szép leánnyal most is kéz a kézben ülnek…boldogan egy kis ház előtt – Az utolsó strófát sokáig énekelte vissza, ismételve, míg lágyan elhaltak az utolsó akkordok is. Pansy levette a kezeit a klaviatúráról. Blaise egy ideig töprengett, hogy Pansy ugyan miért ezt a dalt választotta, végül vigyorogva kezetcsókolt a nőnek.

-         Ez gyönyörű volt Pansy – vigyorgott és Pansy arcához nyomta ajkait, majd újra töltött az üvegből. – Igazán szép a vége. Tetszik – vihogott Blaise.  Pansy a jegygyűrűjét simogatta zavarában. – Megérte ennyi évet várnom, hogy halljam  - mosolygott Blaise és Pansy kezébe nyomott egy borospoharat. A fülében még ott csengett Pansy tiszta hangú lágy éneke. Pansy tényleg csak neki énekelt. És úgy érezte apró csengettyűk csilingelték a dallamot Pansy édes hangján, hogy emlékezetében elraktározza ezt is a többi emlék közé. Blaise komótosan szívta az illanóját. Előre látna valamit? Pansy soha semmit nem ok nélkül választ ezt tudta. Figyelmeztetni akarja, hogy legyen óvatos? Minden bizonnyal.  Blaise megsimogatta Pansy arcát. Pansy csak lesütött szemmel bólintott.

-         Táncoljunk!  - pattant fel a székről Blaise és Daphné derekát elkapva egy gyors ritmusú Walpurgis- számot választott. A többiek is csatlakoztak. Pansy  Draco mellé ült.

-         Az ősz végére Voldemort újabb ütközetet tervez – morogta Draco.

-         Gondoltam. Nem nyugszik. Amíg Blaise tevékenykedik, addig ott az esély, hogy mások is átállnak.

-         Igen – Draco lassan kortyolgatta a bort.  – Persze Voldemort még élvezi is, hogy megmutathatja a hatalmát az erejét – Blaise  lerogyott a szemközti fotelba.

-         Borús felhőket látok – vigyorgott. – Jöttem mint friss szellő kifújni. Láttátok mostanában a mogorva Piton professzorunkat? – nézett rájuk.

-         Szinte minden nap találkozom vele – dünnyögte Draco.

-         Mond csak a szája széle még most is szokott rángatózni, vagy az ilyen szokását a Roxfortban hagyta – röhögött Blaise a karfát csapkodva.

-         Várjunk csak, most a lefele, vagy a felfele görbülő rángásra gondolsz – ráncolta vihogva a homlokát Draco.

-         Fiúk, olyanok vagytok!  - csapott Draco térdére Pansy. – Pitonnal én magam is találkoztam és semmi jelét nem láttam, hogy bármi idegproblémája lenne.

-         Nem is ideg az ,visszafojtott gúnyos kacaj. Ördögi nevetés – mosolygott magabiztosan Blaise.

-         Én tudom. Mert biztos meglepődtök, de futólag én is találkoztam vele. Éppen a minap. És megjegyezte: Blaise, ha maga annyit foglalkozna más dolgaival mint a nőügyeivel…azt hiszem félnünk is kellene – Blaise felnevetett. – hát nem édes pofa? – a társaság felnevetett.

-         Ez feddés volt Blaise! – nevetett Pansy. – Mert mit csináltál?

-         Hát – Blaise elpirult  - véletlenül pont az ő fogatának dőlve….khm. szórakoztattam egy kis cicust.

-         Blaise ez nagyon durva! – szörnyülködött Pansy.

-         A fene se gondolta, hogy közönséges fogaton jár. Azt hittem lombikos címere van minimum – vigyorgott Blaise.

-         Blaise téged Piton mindig rajtakap.

-         Szerintem megérzi. Egyszerűen mindig tudja, hogy mikor van valami – suttogta bizalmasan Blaise.

-         Ebben lehet valami – gondolkodott el Draco, az utolsó karácsonyra visszaemlékezve a Roxfortba. Pansy fülig pirult.

-         Na végre! – csapta össze elégedetten a tenyerét Blaise. – Ugye végre beismeritek, hogy igazam van nekem! – lekapta Daphnét egy csókra.

-         Kártyázzunk? – lépett közelebb Monstro.

-         Nem kártyázom velük – mutatott Dracora és Pansyra – Csalnak.

-         Csak annyira mint te Blaise – vágta vissza Pansy.

-         Én soha nem csaltam még – tette az ártatlant Blaise.

-         De közel jártál hozzá – nézett sötéten Blaisere draco.

-         Most még a szextémánál vagyunk? – bizonytalankodott Blaise. Majd hangosan felröhögött.

-         Nekem mindegy. De felviszem Deimost, mert Blaise egyszerűen magállás nélkül perverz és erkölcstelen életvitelt folytatsz – feddte meg a férfit Pansy és kivette Draco öléből a kicsit. Blaise megvárta amíg hallótávolságon kívülre ér Pansy.

-         Van egy remek ötletem – suttogta halkan Blaise. – Tegyük próbára Pansyt!

-         Nem nem tetszik az ötleted – vágta rá azonnal Draco.

-         Félsz, hogy alul maradsz? – Blaise felröhögött. – Bár felőlem maradhatsz alul. Majd én felül.

-         Ocsmány dolgokat gondolsz Blaise – röhögött Draco . – Na jó halljuk!

-         Tehát eloltjuk a gyertyákat. A társaság kimegy a szőlőket csodálni és mi ketten mintha elnyomott volna minket az álom bent maradunk. A Kérdés kihez lép Pansy – villantotta Dracora a szemeit Blaise.

-         Vagyis kit választ, amikor azt hiszi mindketten alszunk? – Draco elgondolkodott. – Ez egyértelmű, hozzám lépne, hogy betakarjon, nehogy megfázzak – vigyorgott Blaisre.

-         Vagy hozzám lép, hogy titkos csókot lopjon – vágta vissza Blaise.

-         Ok. Benne vagyok – vágta rá Draco. Tulajdonképpen ő is tudni akarta Pansy kiállja e a próbát. ÉS mit tesz.

-         Ez az!- csapott a tenyerébe Blaise. A társaság terv szerint kivonult táncolni iszogatni a kellemes éjszakai csillagfény alá. Blaise és Draco pedig elhelyezkedve izgatottan várták Pansyt.

-         Azért kicsit idegel mi? – vigyorgott Blaise halkan suttogva.

-         Mh. Hát a feleségem – felelte kitérően Draco.

-         Én mindjárt illanóra gyújtok az izgalomtól – vihogott Blaise.

-         Pszt! Nem szeretném ha meghallana – súgta vissza Draco. Csaknem fél órát feküdtek teljes csendben. Blaise időnként tényleg el is bóbiskolt a kanapén. De hát ebben már rutinos volt. Ő mindig itt szunyókál este iszogatás közben. Draco agya lázasan forgott. Mit fog lépni Pansy? Behunyta a szemét. És meghallotta a halk könnyed lépteket az emeltről. Pansy közeledett. A két férfi szinte lélegzetvisszafojtva várta mit lép a nő. Pansy belépett a szalonba. Mind a ketten kiíváncsian fülelték a neszeket, hogy Pansy merre halad. A sötétben megbotlott az egyik ládában. Bevághatta rendesen a lábát, mert sziszegve fél lábon kezdett ugrálni. A két férfi teljes önfegyelemmel fojtotta vissza még a rekeszizom mozgását is, nehogy elárulják magukat a nevetéssel. Pansy  a két kanapé közé lépett, s egyikről a másikra nézett. Egyetlen villanás volt az egész, a teremben az összes gyertya meggyulladt Pansy pálcaintésére erős fényt adva a szalonnak.

-         Felkelni részeges macskák!  -  mosolygott gonoszul.

-         Ah Pansy! – nyögte Blaise a vakító fényre. Pansy szinte milliméter pontossággal állt kettejük között. – Ez nem ér! Erre nem is számítottunk.

-         Draco? Blaise? Már megint egy fogadás? – nézett egyikről a másikra Pansy. – Csodás, hogy rajtam szórakoztok – Draco az ölébe rántotta a bosszús Pansyt. Már megint okos volt. Mint mindig. Szájon csókolta a feleségét.

-         Az az igazság én tudtam, hogy ezt fogod csinálni – mosolygott csibészesen Draco.

-         Tényelg tudtad? – nézett rá Blaise.

-         Persze. Pansy mellett ébredek minden reggel. A kegyetlenség a legszebb eszköze.

-         Jah, hát úgy könnyű – vihogott Blaise.

-         Mindig ezt csinálja. Bökdös, rúg, harap, karmol, ami épp eszébe jut. Mesébe illő az ébredés mellette – simogatta meg Pansy derekát Draco.

-         Mh. Már kezdem érteni, miért nem akarok megházasodni – kacagott Blaise.

-         Én tudtam, hogy Pansy nem hazudtolja meg magát – vihogott Draco.

-         Látom nektek teljesen mindegy, így is jól szórakoztok – háborgott Pansy.

-         Pansy mindig felvidítasz – vigyorgott Blaise. – Valójában minden ötletem csakis azért volt, mert tudom, ha rosszul sül el, te akkor is olyat teszel, ami igazi élménnyé teszi a kis kalandot – mosolygott melegen Blaise. –EZ a majdnem felbotlás remek volt – fogta a hasát a nevetéstől.

-         Majdnem szétpukkadtam – röhögött Draco is.

-         Ahelyett, hogy segítségemre siettél volna ,hogy elvágódjak – nézett durcásan Dracora. – Blaise ne is legyél férj, minden udvariasságot kiölnél magadból. Pedig nálad kedvesebb férfival még nem találkoztam – gúnyosan figyelte Draco reakcióját.

-         Pansy ne mtudsz átverni – legyintett Draco.

-         TE soha nem mondasz nekem olyanokat mint Blaise – emelte meg gúnyosan a szemöldökét Pansy.

-         Persze, mert én bármikor megkaphatom azt, amiért Blaise talpal – vigyorgott Draco.

-         Mennyit itattál Dracoval, hogy ilyen szörnyeteg lett? – nézett Blaisere PAnsy.

-         Nem ivott egy kortyot sem azért ilyen – röhögött Blaise.

-         Olyan szemetek vagytok –pattant fel Pansy sértetten.

-         Jaj cicus tudod, hogy csak ugratunk- kapta el a kezét Blaise. – Ez a lételemünk.

-         Azt sajnos megtapasztaltam – morogta Pansy. – Na jó adj egy poharat!- Blaise eleget tett a kérésnek, s koccintgatva énekelgetni kezdett, amit végül mindenki átvett és közösen énekelgettek együtt hajnalig.