Kettesben ültek a gyertyafényes gyerekszobában. Deimos rajzolgatott, Pansy pedig felé hajolva figyelte, hogy miket készít a kicsi. Már feszülten nézte az állóórát. Draco azt mondta hat órára hazaér. Hol lehet már megint?  Deimos anyjára nézett.

-         Te is!-  mosolygott fel Pansyra.

-         Én is rajzolok látod? – Pansy ismét a pergamen felé hajolt és rajzolgatott. Csendesen teltek a percek, majd hirtelen vágódott ki az ajtó. Draco még halálfaló talárban volt, csak a maszkot vette le. Az arca feszült keménységbe merevedett. Pansyra és Deimosra nézett, s halványan megenyhültek a vonalai. Pansyrl mintha hatalmas kő gurult volna le, sóhajtott mélyet.

-         Nahát! Micsoda meglepetés! A saját lábadon képes voltál hazajönni. Lenyűgöző! – gúnyolódott Pansy. – Sem nekem nem kellett érted mennem, sem Blaisenek nem kellett hazahoznia.

-         Gyere a könyvtárba! – biccentett Draco, s kifordult a gyerekszobából. Pansy letette a pennát és a férfi után sietett.

-         Mi történt Draco? – faggatta elsötétedő szemekkel Pansy. Draco sokáig nem felelt. Idegesen töltött magának a wiskyből és a kandalló tüzébe meredt. Pansy úgy érezte szétpattan az idegességtől, mire Draco végül kibökte.

-         Elkapták Blaise-t – gyorsan felhajtotta a wiskyt.

-         Jaj ne! Tudtam! – kapta a szája elé a kezét Pansy. – És?!

-         Azért voltunk tovább. Voldemort elé hozták természetesen. Mindenki előtt kínozta. Borzalmas volt nézni is.

-         Ó Blaise! – Pansy rémülten meredt Dracora. – Miért nem léptél közbe?

-         Megőrültél? – nézett rá hideg szürke szemekkel Draco. – Nem tehettem semmit tudod nagyon jól.

-         Hol van most? – suttogta Pansy halálra váltan.

-         Voldemort várbörtönében. Eszméletlenül vitték ki – morogta borúsan Draco.

-         Mit akar vele Voldemort?

-         Szerinted? – Pansy nem mert válaszolni. – Meg fogja ölni. Ünnepség keretében. Mindenki előtt. Példát mutatva, mit tesz azokkal, akik ellene fordulnak. Egy hét múlva.

-         Akkor jó – zuhant a legközelebb fotelre Pansy. – Meg tudod szöktetni addig.

-         Pansy!- dörrent rá Draco.- Nem áll módomban értsd meg! – ült le Pansyval szembe és idegesen túrt a hajába. – ja és Voldemort küldi – dobott az asztalra egy borítékot Draco. Pansy feltépte a pergament és átfutotta a sorokat. – Mit ír?

-         Igaza volt apádnak. Voldemort újabb találkozásra invitál. Két nap múlva.

-         Randi? A Sötét Nagyúrral? – emelte meg gúnyosan a szemöldökét. Pansy ne mreagálta le, ugyanis egészen máson járt már gondolatban. Szeme félelmetes tempóban mozgott a könyvtár polcain miközben gondolkodott.

-         Tökéletes – suttogta Pansy.

-         Mi olyan tökéletes? – morogta Draco.

-         Két nap múlva megszöktetjük Blaiset – mondta teljes természetességgel Pansy.

-         Van fogalmad róla, honnan akarod megszöktetni? – Draco kezdett kételkedni a felesége épelméjűségében. – Voldemort várkastélyából. Ahol halálfalók tolonganak. Voldemort mindenhova biztonsági embereket tesz őröknek. A várbörtönt különösen nagy gonddal figyelteti, főleg most, hogy elfogta, aki a legjobban akart.

-         Egyszerű. Én elterelem Voldemort figyelmét, te mint halálfaló lazán bejuthatsz a várbörtönbe. Főleg, hogy azt hiszik Blaise irányába van egy kis leróni valód. Mondjuk megtorolni, ami velem tett. Még azt hihetik, jól megkínzod ezért a gaztettért.

-         Elhiszem, hogy élveznéd, hogy érted küzdünk Blaise-el. Ez legyezte mindig is a hiúságod. Csak hát én soha nem mozdítottam még a kisujjamat se érted – gonoszkodott Draco . – Apád tálcán kínált fel nekem.

-         Blaise-ről beszélünk. A barátod nem? – tette karba a kezét Pansy.

-         Túl veszélyes – tiltakozott Draco.

-         Blaise a barátunk! – kiáltotta Pansy. – Nem hagyhatjuk Voldemort várbörtönében senyvedni, és hogy Voldemort megölje.

-         Ha elkapnak? Ha Voldemort rájön? Gondolkodj már Pansy! – kiabálta vissza Draco.

-         Egy próbát megér nem? – vágta rá sötéten Pansy. – Én megpróbálom lesz, ami lesz, ha segítesz, ha nem akkor is – mondta ki az elhatározását Pansy.

-         Nem engedem – jelentette ki Draco.

-         Nem tudsz megakadályozni – Pansy máris izgatottan futtatta át a tervet. A probléma az, hogy nem ismeri a területet.

-         Mh – Draco hatalmasat sóhajtott. – A börtönrészt én sem ismerem, mivel még nem töltöttem ott egy órát sem – Draco megadóan koppintotta meg a titkos átjárót. A belső teremben előkereste a Voldemort várkastélyának tervrajzait. – Persze nem árt ilyesmit is kéznél tartani – vigyorgott Pansyra. Pansy is a tervrajzok fölé hajolt.

-         Honnan van nektek ilyesmitek? – nézett csodálkozva Dracora.

-         Voldemort, amikor újból beköltözött átalakításokat végzett a váron. Tehát pontosan nem tudhatjuk, hogy mi változott – Draco ezüstszürke szemei a tervrajzokon siklottak. – A várbörtön – bökött a kiválasztottra Draco, s az három dimeniósan kiemelkedett. – Persze fel kell készülni, hogy élőben kicsit másabb, mint ezen a tervrajzon.

-         Ezt igazán neked kell memorizálnod – intette le Pansy.

-         Hát éppen nem – ingatta a fejét Draco. – Tehát te lefoglalod Voldemortot, amíg bejutok a börtönbe és elindulunk kifelé. De a  vár védőrendszere azonnal be fog indulni, ahogy megérzi a szökést. Neked kell értünk jönnöd, különben Ott hagyom én is a fogam, és a börtönrendszerbe leszek bezárva Blaise-el együtt.

-         Csodás gondolat. Megszabadulhatok mindkettőtöktől – szúrta közbe Pansy.

-         De máshol nem lehet kijutni ezentúl – Draco figyelmen kívül hagyta Pansy megjegyzését. – Csak a kastély körüli várárok vizén keresztül, ami a kastély északi oldalánál csatlakozik a várbelsőhöz is. A vízen át úszva tudunk kijutni. Mindössze egyetlen percünk van eljutni a börtönből a vízig és lehetőleg kiúszni a várból, mielőtt a zsilipek lezáródnak ezzel megakadályozva, hogy bárki kijusson. Nagyon kevés idő. Főleg, ha Blaise képtelen lesz a saját lábán közlekedni – ráncolta a homlokát Draco. – Hányra kért időpontot Voldemort?

-         Hat órára. Miért?

-         Nem jó. Túl világos lesz. A vízben csaknem húsz métert kell úsznunk. Ez alatt a bástyákról könnyen észrevehetnek.

-         Akkor Deimosra hivatkozva egy későbbi időpontot kérünk, amikor már alszik. Mondjuk este fél kilenc?

-         Az már jó. A közelben erdő van. Odáig el kell jutnunk és zsupszkulccsal fogunk a lehető legtávolabbra kerülni a kastélytól. És mindezt nagyon gyorsan meg kell tennünk.

-         Crak és Monstro?  - bizonytalankodott Pansy.

-         MH. Azt hiszem hátvédeknek tökéletesek lesznek. Feltartóztatják majd Voldemort dühös parancsát teljesítő halálfalókat. Beállnak az ajtóba és torlaszt csinálnak – nevetett Draco. – Velük lassabbak lennénk Pansy. Rosszul úsznak és lassan futnak. Semmiképpen sem jönnek velünk.

-         Rendben – bólintott Pansy. – Akkor ezt megbeszéltük.

-         Folyamatos mentális kapcsolatban leszünk, de ezt Voldemort elől rejtened kell. Nagyon ravasz tudod.

-         Megoldom – intette le Pansy. Draco töltött Pansynak és koccintott vele.

-         Azt hiszem szükségünk lesz a szerencsegyertyáidra kedvesem – húzta el gúnyosan a száját Draco. Pansy csúszkáltatta a nedves kristálypoháron az ujjait.

-         Ha elkap Blaise sorsára jutunk igaz? – lebegett Pansy szemhéja.

-         Igen. Talán vele együtt végez ki minket is. Így szép az élet nemde?  - ironizált Draco.

-         Csodálatos lesz veletek kínhalált halni – fanyalgott Pansy.

-         Nem. az én sejtjeim tiltakoznak ez ellen – mondta panaszos hangon Draco.

-         Na menj írd meg az időpontváltozásról a levelet Voldemortnak. Nem fog neked nemet mondani rá, ebben biztos vagyok   - morogta Draco.

-         Csak irigykedsz, hogy Voldemort ilyen kitüntetett figyelmet mutat irántam.

-         Amennyiben nekem is lenne az ami neked rám is így tekintene – morogta Draco.

-         Most az agyra gondoltál kedvesem? – emelte meg undok arckifejezéssel a szemöldökét Pansy.

-         Nem. A szeméremdombodra – morogta Draco.

-         Mást akartál mondani igaz? – mosolygott gonoszul.

-         Nem akartam ilyen nyersen fogalmazni. De másra gondoltam igen – vigyorgott Draco. – Blaise egész életében hálálkodhat nekünk ha sikerül kijuttatnunk Voldemort karmai közül.

-         Ha nem. akkor meg hallgathatjuk odaát, hogy még ezt sem tudtunk megoldani nélküle – bólintott mosolyogva Pansy.

-         Megyek mesélek egy szépet a kicsinek – Nézett az emelet felé Draco. – ha végeztél gyere fel – súgta Pansy fülébe. Pansy megborzongott a hangra, de elhúzódott. Az íróasztalhoz lépett és saját kézírással papírra vetette a rövid időpontváltozást kérő sorokat. Az ablakhoz lépve várta a bagolyház felől a baglyát. Sokáig nézett a távolodó bagoly után. S nem akarta, de félelem szorította össze a szívét. Ha nem járnak sikerrel, akkor nem kerülhetik el Voldemort bosszúját. Nem kegyelmez nekik sem. Még neki sem. Bár ha szerezhetne egy pálcát… Nem. Jobb elkerülni Voldemort dühét. Két nap… Ó Blaise! Kicsit vigyázhattál volna. Nem egyenesen engedni, hogy elfogjanak…Nagy galibát okoztál nekünk is. De Blaise-ért mégiscsak meg kell próbálni. Hiszen mire való a mardekáros közösség? HA nem az összetartásra. Még, ha most éppen Voldmort kijátszására is. Draco és ő többet veszíthet az biztos. De Blaise? A barátjuk és a barátság barátság marad bármi történjen, bárhol is állnak bármelyik oldalon…