25. Kínos beszélgetések
callie 2007.02.04. 15:57
Draco elkapta a mellette elsiető Pansyt, s fanyar mosollyal az ajka körül Pansy cseresznyeszín ajkaira hajolt. Gyengéden ízlelgette az édes ajkakat. Percekig álltak így megfeledkezve a külvilágról. Draco tenyerével átsimított Pansy tarkóján és beletúrt az egyenes, sima bársonyos tapintású ébenhajba.
- Muszáj ezt épp az orrom előtt csinálnotok? – morogta Blaise a párnái közül. Pansy elhúzódott, s Draco az ágy felé fordította a fejét.
- Blaise. AZ irigység beszél belőled – vigyorgott elégedetten a férfira.
- Miért nem szóltál hogy fent vagy? – lépett az ágyhoz Pansy.
- Kinyitom a szemem és mit kell látnom? – vágott sértett arcot Blaise. Pansy felhajtotta a takarót és a még meleg krémmel kenegetni kezdte Blaise sebeit. Blaise végignézett magán. – Hát néztem már ki jobban is – jegyezte meg Blaise. – Hány napja élvezem a vendégszeretetetek?
- Alig várjuk, hogy kihajítsunk a hóba – ült az ágy mellé állított karosszékbe Draco.
- Már esett a hó? – Blaise az ablak felé fordította a tekintetét. Sűrű pelyhekben hullott a téli hó.
- Esik a hó – Deimos támaszkodott az ajtónak.
- Deimos még most ismerkedik az újdonsággal – nézte a fiát Pansy. – Draco megszánkóztatta a parkban.
- Ez nagyszerűen hangzik – Blaise a kisfiút nézte. – Nem látom egy pár hónapig és tessék már megint mennyit nőtt – rázta a fejét.
- Tizenhat hónapos. Ez csak természetes – mosolygott Pansy, Draco az ölébe emelte a fiát.
- Mostanság lesz karácsony? – ráncolta a homlokát Blaise. – Nálatok teljesen elveszítem az időérzékem.
- Maradsz karácsonyra nem igaz? – emelte a szemöldökét Pansy. – Még nem vagy elég erős egy utazáshoz. Már feldíszítettük a fát.
- Draco vedd le róla a kabátot! – szólt a férfira, s Draco vetkőztetni kezdte a fiát. Deimos amint lekerültek róla a téli kiegészítők máris izgatottan felállt Draco ölébe. Draco ujjaival átsimította fia szőke haját, s Deimos mögül igyekezett kikukucskálni Blaisere. Pansy az ágyon ülve csettintett Aineért, aki meghozta az erőlevest.
- A híres Parkinsonreceptes könyv kimerül a leveseknél? – vigyorgott Blaise.
- Nem tudom én mindig azt hittem a mérgező gombákból készített ételeket tartalmazza csak – vágta rá röhögve Draco.
- Mh. Már megint kezditek – morogta Pansy és felpattant az ágyról. Draco a csuklójára kulcsolva az ujjait megállította, s lehúzta magához egy csókra. Pansy indulatosan csókolta majd magukra hagyta a férfiakat.
- Mh. Mi ez Draco heh? – vihogott Blaise és kikanalazva a leves maradékát eltette öléből a tálcát és illanóra gyújtott. Draco is csatlakozott és ráérősen illanóztak. Deimos lemászott az öléből és szaladgálni kezdett a szobában.
- Mi az, hogy mi ez? – kérdezett vissza Draco.
- Nem vagyok vak Draco. Pansy és te – bökte ki szeme sarkából a barátjára sunyítva.
- Tudod házasok vagyunk. Ha még nem jutott volna el a tudatodig akkor most értesítelek a hírről – vihogott Draco kifújva az illanó füstjét.
- Tisztában vagyok a családi állapototokkal - eregette a szantálillatot Blaise. – Futó pillantások a másikra. Nem bírtok ki egy órát, hogy ne csókoljátok meg egymást. És alig tudjátok elrejteni a szemetek csillogását. Mi történt? Kistesó Deimosnak mh? – vigyorgott Blaise.
- Nem tudok róla – Draco elgondolkodva szívta az illanót. Tényleg ilyenek lennének mostanában? Bár valóban harmonikusabb lett a kapcsolatuk mint eddig bármikor.
- Van egy olyan érzésem, hogy szerelmesebbek vagytok egymásba mint valaha – vigyorgott Blaise, s kifújta a tüdejéből a szantálillatot.
- Képzelődsz – próbálta terelni a dolgot Draco.
- Az én szemem nem csal – nyomta el az illanót Blaise.
- Talán csak romlik – gonoszkodott Draco, de végül megadta magát. – Na jó, lehet, hogy mostanában Pansyval tényleg… - elvigyorodott. Blaise figyelte, hogy zavarodik Draco egyre jobban a mondandójába. – Voldemort már jó ideje nem hív. Nyugalom van. Sokat vagyok itthon. Együtt vagyunk és semmi idegeskedés – Draco a hajába túrt. – Amúgy meg semmi közöd hozzá.
- Értem én – kacsintott elégedetten hátradőlve Blaise. – De nagyon jó így látni titeket.
Karácsony este fahéj és sült alma illata keveredett a levegőben, Blaise a szalon kanapéján ült keresztbetett lábakkal, fekete dísztalárban. Draco és Pansy Narcissáékat fogadta. Ahogy beléptek meglátták Blaiset. Eléjük sietett és kezet csókolt Narcissának.
- Örülök, hogy találkozhatunk bárszalonom italkészletének szállítójával – biccentett hűvösen Lucius.
- Elvégre jutányos áron juttatom a rakományt – vigyorgott Blaise kezet rázva az idősebb Malfoyyal.
- Gyere csak, te kis forgószél! – kapta el unokáját Narcissa. Az étkezőasztalhoz ültek.
- Merre visz az utad Blaise? – emelte kezébe az étkészletét Lucius.
- Fogas kérdés – kortyolt a vörösborból Blaise. – Londonban kellene maradnom. Az ügyek oda szólítanak.
- London most veszélyes környék – intett nemet Lucius.- Nem tanácsolom. A minisztérium és Voldemort is ott sündörög. Keresnek Voldemortot soha nem láttam még ennyire dühösnek, amióta kicsúsztál a markából – mondta Lucius szárazon. Dracoval összevillantották szürke tekintetüket.
- Mi az? – csapott le azonnal Pansy.
- Túl sokat kíváncsiskodsz – morogta Draco.
- Voldemort a jövöhéten házkutatást tart a Malfoy-ingóságokon – húzta ki mereven magát Lucius.
- Akkor mennem kell – bólintott Blaise. – Sejtettem.
- Voldemort végignézeti az épületeket? – háborgott Pansy.
- Erre számítani lehetett. El kell tüntetni minden nyomot – Lucius elhúzta a száját.
- Egy szellőztetés sem árt itt, minden függöny beitta magába a szantálillatot – mondta élesen Narcissa. Pansy nyomban értette anyósa célzását. Már megint szekálja.
- Nem tudom honnan veszi, hogy szantálillat lenne a levegőben – felelte hasonlóan éles hangsúllyal Pansy.
- Természetes, hogy észre sem veszed. Ugyanis akitől származik túlságosan fontossá vált számodra – sziszegte Narcissa.
- Anya fejezd be a célozgatást!- lépett közbe Draco, amíg még menthető a helyzet.
- Ez az igazság! Mindenki tudja! Azt hiszitek nem szállt rátok a gyanú? – csattant Narcissa, s homloka gyöngyözni kezdett. Lucius nyugtatóan tette a kezét felesége ujjaira, de Narcissa lerázta. – Szerintetek nem várja mindenki, hogy végre átnézhessenek minden szobánkat? A birtok minden zugát? Mindenki egyértelműnek vette, hogy Pansy bújtatja a szeretőjét.
- Anya!- csapta az étkészletet az asztalra Draco, s felugrott ültéből.
- Ülj vissza Draco!- szólt rá hűvösen Lucius.
- Nem szeretném, ha Pansy hálója a mindenki által köztudott fanyar szantálillattal lenne tele – vágta még utolsó szúrásként Pansyhoz.
- Már majdnem elfelejtettem, hogy a család viperákkal van tele – jegyezte meg hidegen Pansy és a szájához emelte a villáját. Szárazon rágta a szájában az omlós húst.
- Mindenki arra számított, hogy hozzánk vezet Voldemort első útja – közölte diplomatikusan Lucius.
- Voldemort mégis késlekedett. És minket hagyott utoljára – súgta Pansy és összenézett Dracoval. Miért? Hiszen tudta! Tudta, hogy ő és Blaise a Montmorency utcában. És Voldemort is azt hiszi, amit mindenki más. Nem akart bizonyosságot? De miért nem? Miért nem akarta, hogy Pansy lelepleződjön? Miért a késleltetett házkutatás? Draco is ugyanezt gondolhatta. Árnyék suhant át a szükre szemeken, de nem szólt semmit.
- A villa tökéletes tisztasággal csillog és semmilyen füst nem itta magát a tapétákba sem – vágta rá durcásan Pansy. A célzás egyértelműen az ő háziasszonyi képességeit kérdőjelezi meg. Narcissa még Nagini mögött is elbújhat.
- Azért Draco szellőztess ki – vágta vissza Narcissa. – Aine már nem hallgat rám – jegyezte meg mérgesen Narcissa.
- Aine a feladatát végzi Narcissa – jegyezte meg Lucius. Blaise kínosan üldögélt a család körében. Egyértelmű a veszekedés oka ő. És a közte és Pansy között történtek. Lucius és Narcissa pedig kettős érzelmeket érezhet irányába. Egyrészről a Malfoy-hűség kérdőjeleződött meg. A házastársi és a Voldemort iránti is. Ingatag talaj. Voldemort mégis bizonytalankodott. Az oka pedig egyedül Pansy. Ezt mind sejtik. Voldemort mindenki másnál kereste Blaiset, csak épp a Malfoyoknál nem. A Nagyúr ismét igyekszik Pansy erényeit megőrizni. Azzal, hogy kifejezte nem rájuk gyanakszik elsősorban igyekezett megőrizni Pansy és a Malfoyok értékeit. Igazi lovagias magatartás. Voldemort. Egyre kevésbé lehet rajta elmenni. Akarja Blaiset, de nem Pansy lejáratásával. És a Malfoyoknak mennyire kínos az egész. Hogy Blaise tényleg náluk van. A családi veszekedés tárgya pedig itt ül közöttük. Blaise belátta a legjobb ha észrevétlenül kimarad a családi nagyveszekedésből.
- Hogy engedheted Draco? – Narcissa szemei egy pillanatra vizenyőssé vált, de nyomban le is sütötte szemhéját. Kihúzta a csuklójánál a ruha hajtásába erősített Malfoy zsebkendőt és áttörölgette gyöngyöző homlokát. – A Malfoy- becsület. Az egész aranyvérű varázslótársadalom rajtunk röhög – suttogta gondterhelten.
- Anya fejezd be. Semmi okod, hogy sértegess minket.
- ÉN csak felvilágosítalak, hogy állnak azok a híres Malfoy részvények – kiáltotta Narcissa. – Pansy az ellenséges halálfalók vezetőjével! Ekkora botrányt! És Blaise megszökött. Egyértelmű, hogy valakik Voldemort mellől segítették. Hogy mossuk ki magunkat ebből Draco? Gondolkodj már édes fiam! – pattogtak rendreutasító szavai.
- Blaise holnap elmegy – nyugtatta Draco.
- Attól Voldemort bizalmatlansága nem fog megrendülni.
- Nyugalom – Lucius, mint mindig a legnagyobb feszültségek között is a nyugalom szobraként ült közöttük. – Közeledik Voldemort születésnapja. A legnagyobb jelentőségű ünnep az évben. Elmegyünk. Mind. És egy páholyban leszünk – nézett a két fiatalra Lucius. – Mintha mi sem történt volna. Mintha semmi közünk nem lenne az egészhez. A darabot végig kell játszani, ha már elkezdtétek – húzta el a száját Lucius. – ÉS Narcissa legfőképpen neked kell pontosan olyannak lenned, mint amilyen eddig is voltál – nézett felesége vizenyős kék szemébe. – Ugyanaz a hűvösség, egy fokkal sem szívélyesebben mint eddig. HA bármi változást éreznek azzal egyértelműen eláruljuk magunkat. A nézeteltérést elnézték tavaly. Ebben az évben viszont túl sok minden történt, ami megköveteli, hogy a családi összetartást megmutassuk.
- Voldemort lépése érdekes lesz. Nagyon érdekes. Meg fogjuk tudni, hogy állnak a részvényeink Voldemort tőzsdéjén. A táncpartner választásánál – bólintott Narcissa.
- Feladtátok a kérdést Voldemortnak is – biccentett Lucius. – De most a házkutatáson legyünk túl.
- Voldemort emberei semmi bizonyítékot nem fognak találni, ezt garantálom – szólalt meg Draco. Pansy és Blaise csak a Malfoyokat nézve hallgatott. A két főbűnösnak jobb, ha meg sem szólalnak.
- Nem ilyennek képzeltük éppen a közös karácsonyozást – gyűrte az asztalra a szalvétáját Narcissa és kiviharzott az étkezőből.
- Voldemorttal jövök a házkutatáskor – nyugtatta Lucius a két fiatalt. – Nem lesz gond. Blaise! Sok szerencsét!- biccentett a férfi felé és felesége után sietett. A három fiatal egymásra nézve tehetetlenül hallgatott.
|