Pansy a kezébe vette a nehéz bársonyfüggönyt és megszagolta. Tényleg szantálillata van? Szimatolt. Tényleg annyira hozzászokott a saját szantálos illatához is, hogy többnyire nem is érezte. A Blaise-ét is megszokta volna? Narcissa szavai nem mentek ki a fejéből. Draco lépett a vendégszobába.

-         Mit szagolgatod azt a függönyt? – kérdezte felesége mozdulatát látva.

-         Tényleg szantálillatú? – ráncolta a homlokát Pansy. Draco a függönyhöz lépett és belélegezte az illatot.

-         Szerintem hullaszaga van – vigyorgott Pansyra. – Csak nem a szeretőidet rejtegeted a függöny mögött? És itt kell kihalniuk, mert mostanában itt vagyok? – simogatta meg Pansy arcát.

-         Nem. Az a vacsorád, aminek a szagát érzed – lépett el a függönytől Pansy.

-         Speciális romlott polip? Kígyóméregmártásban? – nevetett Draco, s követte Pansyt a széles márványlépcsőn.

-         Igen. A savanyúság pedig gyilkosgalóca – Draco Pansy halántékához nyomta a száját és csókot lehelt rá.

-         Akkor felejthetetlen ínycsiklandozó vacsorát készítettél mint mindig - mondta magabiztosan, elhúzta a szalon függönyét és kikémlelt. – Jönnek! – idegesen összevillantották a szemüket és az oszlopcsarnokba siettek. Draco térdre borult, s Pansy mély pukedlibe ereszkedett Voldemort előtt. Voldemort kézintéssel jelezte, hogy felemelkedhetnek.

-         Örülök, hogy a családi villában köszönthetjük Nagyuram – egyenesedett fel Draco.  Voldemort vörös szemei egyikről a másikra villogtak. Voldemort mögött Lucius és Piton állt.

-         Volt mostanában házon kívül Pansy? – kérdezte fagyosan. Hát ez meg miféle kérdés? És erre mit lehet válaszolni? Vagyis mit kellene? Piton alig észrevehetően, de Voldemort mellett igent bólintott.

-         Igen voltam – mondta teljes nyugalommal Pansy. A szeme sem rebbent. Piton tett egy kört a szemével, hogy mondjon bármilyen sületlenséget, de mondja. – A Covent Gardenben. És az Abszolúton is – mondta nyugodt hangon Pansy. Tényleg ki sem tette a lábát, amióta Blaise itt volt.

-         Értem – szorította pengeélesre a száját Voldemort. A halálfalók a hátsó bejáraton át kezdték a házkutatást, hogy a háziak elkerülhessék a kínos helyzeteket. – Szívesen megnézném Deimost – sziszegte szűkszavúan. Pansy az emeletre invitáló mozdulatot tett és megindult a lépcsőn felfelé. Zöld bársonytalárban volt. Megcsippentette a szoknyarészt, hogy kényelmesen vehesse a lépcsőfokokat. Draco apja mellé csatlakozott.

-         Minden rendben? – súgta összezárt szája közül Draco.

-         Otthon igen – bólintott Lucius. – Nálatok?

-         Reméljük a legjobbakat – Pansy kitárta a gyerekszoba ajtaját és bevonultak. Deimos az ablakban ült.

-         Mássz le az ablakból Deimos! –szólt rá Pansy. A kicsi lesiklott a párkányról és anyjához totyogott. Pansy felvette az ölébe, s csípőjén támasztva várta, hogy Voldemort mit akar. Voldemort körbenézett a szobában. Éles szeme kiszúrta azt az egyetlen tárgyat, amit nem kellett volna. Deimos anyja zenedobozával játszott és most ott hevert a földön. Pansy szemén egy villanásig átsuhant a rémület, de közönyös arcot vágva várta, hogy Voldemort ránézzen.

-         Draco kérném azt a dobozt – intette a férfit a zenedoboz irányába. Draco felvette a földről és szó nélkül odaadta.

-         Ez Deimosé? – kérdezte Voldemort hidegen. Piton ismét jól helyezkedett. Pontosan Voldemort mögött állva adta az instrukciókat. Nemet intett.

-         Nem. Az ékszertartó az enyém – felelte Pansy nyugodtan.

-         Kitől kapta? – Voldemort felpattintotta a tetejét. A tükrön ott volt  a ráerősített fénykép a szenvedélyes öleléssel. Piton erősebben szorította a száját, de igent bólintott.

-         Blaise Zabinitől – suttogta halkan Pansy. Piton arcvonásai megkeményedtek. Pansy hűvösen állt, kezében Deimost tartva. Voldemort lassan formálta a kérdést.

-         Mikor?

-         Még a Roxfortban – vágta rá Pansy, de Piton lehunyta a szemét és mentálisan küldte át.

-         „Pansy legyen már észnél! A fénykép mostani. Voldemort azt hiszi, hogy maga hazudik neki!” – szájvonala teljesen eltűnt, ahogy szorította.

-         A kép nem ezt bizonyítja.

-         A képet később kaptam – lebbent Pansy szemöldöke. Voldemort összecsapta a zenedobozt, s a Walpurgis szám elhallgatott.

-         Járt itt Blaise Zabini? – fordult ki a szobából Voldemort. A tanácskozás egyből összenézett.

-         Mit válaszoljak? – kérdezte izgatottan Pansy. A férfiak tanácstalanul néztek össze. Piton nem tudta mire vélni  a kérdést.

-         Válaszoljon szíve szerint Pansy! – sziszegte oda a nőnek, mielőtt kilépett Voldemort után.

-         Milyen kérdés ez Nagyuram, amikor éppen a házunkat kutatják át Blaiset keresve? – vágta rá Pansy. Lucius mély levegőt vett, Draco a hajába túrt, Piton pedig keresztbe fonta a karját.

-         Egyetértek. Meg fogom tudni a választ – biccentett Voldemort halványan felfelé rántva szája szélét. Pansy letette a kezéből Deimost és Voldemort után ment.

-         Blaise Zabini ajándékát dédelgeti  - Voldemort megfordulva egyenesen Pansy szemébe mélyesztette tekintetét.  – És mint megtudtam az emeleti használaton kívüli vendégszobában egy férfi borotva van. Mivel magyarázza ezt?

-         A borotva az enyém Nagyuram  -lépett közbe gyorsan Piton.

-         Valóban? – siklott át Voldemort vörös tekintete.

-         Igen. Látogatóban voltam itt, amikor Londonban jártam, a legutóbbi küldetésen – mondta vontatottan Piton. Voldemort hűvösen elnézett és tovább haladt. A konyhába lépett és szemével körbesiklott az üstökön.

-         Új szokás Lucius? – nézte a wiskyspoharakat a szék alatt.

-         Az ember mindig otthon engedi el magát nem igaz? – emelte meg a szemöldökét Lucius.

-         Igen. Hogyne – sziszegte kimérten Voldemort. Pansy rémülten vette észre a kemence mögötti  apró asztalon a Zabini-papírvágó kést. Egyetlen villanással jelzett Dracónak.

-         Megkínálhatom a Nagyurat egy pohár wiskyvel? – lépett közbe Draco, s Voldemort elfordult Pansy felől. Pansy gyorsan a késhez kapott és érezte, hogy felvágja a húsát, ahogy a talárja alá csúsztatja a csuklójánál.

-         Inkább egy pohár vörösbort – bólintott Voldemort. Pansy leheletnyit összeszorította a száját, de tartotta magát.

-         Apám? – kérdezte Draco, a két férfi nemet intett. Csak Draco ivott Voldemorttal.  Pansy örült, hogy sötét talárt választott, s így nem látszik, ahogy  vére lassan színezi át a taláranyagot. Blaise! Aki Pansyval együtt ült a konyhában a karácsonyi készülődéskor. És az almát sütögette a tűznél. Pansy lassan kezdte érezni a vérveszteséget.  Szédült. Rossz helyen vághatta meg magát az biztos. Draco a szeme sarkából látta, ahogy Pansy arcából lassan fut ki a szín. Egyre halványabban nézett ki, de még tartotta magát. Lucius a menyéhez araszolt. Belekarolt Pansyba, mintha csak természetes családi bizalmaskodás lenne.

-         Rég voltam nálatok, sétáljunk a parkban, olyan gyönyörű a hóborította táj – invitálta ki Pansyt.

-         Már én is megyek – lépett közbe Voldemort. – Örülök, hogy ismét láthattam Pansy – biccentett Voldemort. A Malfoyok kikísérték, s Voldemort mögött alig zárult be az ajtó Pansy összeesett. Lucius fogta fel az esését, Piton azonnal  hozzálépett és feltűrte a talárujját.  Blaise levélvágó kése csurom vér volt. Piton elmormolta a varázsigét, hogy összeforrjon a seb. Pansy sápadtan feküdt Lucius karjaiban.

-         Észrevett valamit? – súgta.

-         Nem – nyugtatta meg Draco.  – Vagy legalábbis jól titkolta – fogta át Pansy kezét.

-         Sok vért vesztett  - nézte Pansy lebbenő szemhéját. Forgott vele a világ.

-         Számolni sem tudom hányszor főttem le ez alatt a röpke látogatás alatt – dörzsölte a homlokát Draco.

-         Te mondod! – nézett rá hűvösen Piton.

-         Tudtam, hogy jönnünk kell – állapította meg elégedetten Lucius. – Szétszórtak vagytok – rázta a fejét, majd Dracóra és Pansyra nézett. – Jeleztem, hogy jönni fogunk, mit csináltatok? - Pansy örült, hogy nincs elég ereje és vére elpirulni. Draco csak zavartan huzigálta a nyakkendőjét, miközben összeakadt a pillantása Pansyéval. Lucius elhúzta a száját. – Inkább ne válaszoljatok! – mondta, mire Piton megköszörülte a torkát.

-         Vigyük fel az ágyba! – Draco emelte a karjaiba Pansyt. Amint kifordultak a hálóból lecsapott az apjára Draco.

-         Anyám, hogy viselte?

-         Gondolhatod! Micsoda sértésnek vette! Átkutatták a birtokot! A hercegnői gőgjét vette elő – mondta hűvösen Lucius. – Nem baj, tartást ad a családnak. Legalább ő.

-         Meghívhatlak …

-         Mennünk kell – lépett közbe Piton.

-         Az ünnepségen találkozunk Draco – tette fel szőrmekalapját Lucius Malfoy. – Gyertek előbb hozzánk, nem külön megyünk. Együtt, egyszerre. És együtt vonulunk be.

-         Rendben – bólintott beleegyezően Draco. – Viszontlátásra! – bólintott Piton felé, aki csak összeszorított szájjal ült fel a Malfoy címeres fogatra. Draco körbejárta a villát, hogy megnézze történt-e bármilyen változás. Aine szerint semmi gond nem volt. Megnyugodva tért vissza a hálóba. Deimos az ágyon ugrálva nem hagyta nyugton Pansyt.

-         Deimos! Szállj le az ágyról! –szólt Draco erőteljesen a fiára. – Hagyjad anyukádat pihenni! – ölébe vette a kicsit és visszavitte a gyerekszobába. Deimos a játékai között matatott, Draco nyitva hagyta az átvezető ajtót, s leült Pansy mellé az ágyba.

-         Blaise-ért egy kis vérveszteség, mh? – emelte meg gúnyosan a szemöldökét Draco, Pansy kezét a tenyerébe véve.

-    Persze. Érte bármit! Ellentétben veled! – vágta rá gúnyosan Pansy. – Most fáradt vagyok – eresztette le kimerülten a szemhéját. Draco csókot nyomott a lezáródó szempillákra.