A hold fel-felbukkant a felhők mögül. Fagyos téli éjszakai levegő söpört végig a várárok felett. Pansy lenézett az átjáró alatt befagyott vízre. Nem is olyan régen úszták át hárman ezt a vizet. Draco a karjára tette felesége karját s megszorította a hideg ujjakat, s futó szürke villanást küldött felé. Mindketten ugyanarra gondoltak. Pansy halkan megköszörülte a torkát és felvetett fejjel az előttük haladó Lucius és Narcissa lebbenő talárjára nézett. Mind a négyen feketében voltak. Egységesen, nagyon elegánsan. És mind jól mutattak a feketében. Igazi ünnepélyes szín. Voldemort már a trónuson ülve várta a halálfalóit. Lucius, amint elkísérte a páholyba Narcissát, visszalépett Voldemort mellé. Draco is hasonlóan tett. Pansy Narcissa mellett didergett a sötétben.

- Megerősítettétek a védelmi rendszert a villán? – sziszegte hűvösen Narcissa. – Jobban örültem volna, ha Deimos a Malfoy-birtokon van, amíg távol vagyunk.

- Draco maga ellenőrzött mindent. Deimos alszik, semmi gond nem lesz – felelte egyenletes hangsúllyal Pansy.

- A Malfoy-birtok biztonságosabb. London túl forgalmas – legyezte meg magát fekete csipkelegyezőjével Narcissa. Pansy elgondolkodott, hogy Narcissa csak nemtetszése miatt legyintget a legyezőjével, vagy tényleg melege lenne, amikor ő már úgy érezte a lábujjai lilára fagytak. A távolból úgy tűnt a két nő könnyedén cseverészik. – Alaina át fog jönni a műsor után.

- Felőlem – Pansy igyekezett mozdulatlanul fogadni az információt. Alaina túl aranyvérű. Túlságosan bigott. Bizonyosan rossz szemmel nézi a gyanúsítgatásokat. Ráadásul Alaina túlságosan ellene beszél. A saját érdekei ellen. A behódolás nem Pansy tulajdonsága. Alaina pedig ezt ajánlja. Ezért Pansy elhatározta, a Malfoy páholyt mindenképpen elhagyja Alaina érkezésére. Draco ért hozzájuk, és így Pansy átült a  hátsó sorba.

- Minden rendben? – kérdezte Draco, könnyedén átsimítva Pansy gerincvonalán. Pansy csak bólintott. Lucius is elfoglalta a helyét és lassan elsötétedett a terem.  Draco hátradőlve figyelte a műsort. Voldemorton pedig nem lehetett eldönteni untatja, vagy élvezi a neki tartott produkciót. Kígyók, mint már annyiszor.

- Kit fog választani? – súgta Pansy halkan.

- Rejtély. Semmi utalás nem volt rá – tett elhárító mozdulatot Draco, majd nyugtatólag megütögette Pansy kézfejét. – Nem kell idegeskedni. – Draco már olyan rutinosan rendezte a zenekart, hogy észre sem lehetett venni, mit hogy váltott. Voldemort feltűnően nyugodt volt. Hűvös, és mozdulatlan. A végén elégedetten bólintott, és méltóságteljes lassúsággal emelkedett fel a trónusról. A választás pillanata. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte kit fog választani Voldemort. Elhaladt a Lestrange ás a Malfoy páholy mellett is. A sustorgások megindultak. Voldemort végighaladt a páholyok között. Meglepően sokáig. A választására senki sem számított. Voldemort a Parkinson-páholynál állt meg. És Pansy édesanyját kérte fel. A Malfoyok arcáról semmit nem lehetett leolvasni. De a páholyon belül lázas mentális eszmecsere folyt.

- Ez mit jelent? – vetette fel Draco.

- Egyértelmű. – Lucius szemével követte, a táncoló párt. – Voldemort Parkinsont választott. Azt a családot, amelyet a gyanúsítás érte. Pansy megnyugodhat. És így mi is.

- Ha Pansyt kéri fel, az részrehajlás lett volna. És a mostani helyzetben…zavaró. Voldemort ismét taktikus volt. Nem minket kért fel, de kifejezte amit akart – nyugtázta elégedetten Narcissa. Bár kiválóan rejtették a kíváncsi szemek elől, valójában hatalmas megkönnyebbülés volt ez a Malfoyoknak.

- Ravasz. De kiváló mint mindig. Voldemort fejben verhetetlen – Lucius nyugodtan dőlt hátra a párnázott bársonyszékén. A következő táncnál Draco kezét nyújtva kérte fel Pansyt.  Gyengéden vezette a lassú keringőre a feleségét. Pansy teljes testfelületével hozzásimult, hogy a meleget minél nagyobb felületen érezhesse, s Draco gúnyos mosollyal reagált a közeledésre.

- Tessék, most is csak kihasználsz. De közlöm, hogy nem vagyok jól megrakott kályha – gúnyolódott.

- Tényleg?- húzta fel a szemöldökét Pansy. – Nem valóban nem a kályha szót használnám. Inkább egy sivatag. Amilyen forró, olyan hideg is.

- Épp olyan borzalmasan táncolsz, mint anyád – jegyezte meg szárazon Draco.

- Voldemort mégis őt választotta a tieddel szemben –vágta rá Pansy. – Bár valóban nem érzem azt, hogy anyámmal élvezet lehetett a tánc – Voldemort a trónuson iszogatott, a köré gyűlt társaság középpontjában.

- Táncoljon csak anyáddal. Inkább mint veled – morogta Draco. – Na menjünk vissza!

- Ne! – nézett Pansy a Malfoy-páholy felé, ahol Alaina már Narcissa közelében volt. Draco egy ideig gondolkodott a választáson, de végül bólintott.

- Ha nem akarod, akkor nem – egyezett bele. – Egy Monstro-beszélgetés? – javasolta, s Pansy Millicentékre nézve bólintott.  Millicent a páholybelsőbe húzódott.

- Pansy! Gyere csak! – integetett a nőnek és behúzta maga mellé. – Hallottam az ügyekről. Mesélj!

- Itt? – nézett körbe Pansy. Draco felületesen beszélgetett Monstroval.

- Hogy van Blaise? – suttogta Millicent.

- Jól, minden rendben – motyogta a fejét lehajtva Pansy.

- És hol van most? – tátogta Millicent.

- Azt mondta egy ideig a Montmorency úti házban marad, de tovább is megy. Nem tudom – lebegett zavartan Pansy szempillája.

- Kapcsolatban vagytok vele? – csillant a kíváncsiság Millicent szemében.

- Nem. Most túl veszélyes. Azt mondta, majd jelentkezik – fordította el a fejét Pansy.

- Remélem óvatosabb lesz most már – mondta halkan Millicent.

- Azt én is – Pansyra hátranézett Draco. – Mi történt? – kérdezte Pansy azonnal.

- Felébredt a kicsi – állt fel Draco. – Most üzente Aine.

- Akkor menjünk – igazította meg a kesztyűit Pansy. Draco átkarolta és a csípőjét simogatva búcsúzott a többiektől.

- Még Voldemorttól mindenképpen elköszönünk – Ahogy közeledtek felé, Voldemort rájuk emelte a pillantását.

- Még találkozunk – biccentett Voldemort. Draco és Pansy meghajlás után  sietősen hintóba szálltak. A villában Deimos már keservesen sírt. Aine lehozta eléjük  az oszlopcsarnokba.

- Semmi baj Deimos! Itthon vagyunk mindketten – vette a fiát ölbe Pansy. Deimos szemeit dörzsölgetve nézett rájuk. – Ssss! – Pansy az emeletre igyekezett. A hálóban lerúgta kényelmetlen cipőjét és mezítláb lépett a gyerekszobába. Draco hűségesen követte őket talárja kapcsát szétpattintotta a nyakánál ás ledobta a kanapéra. Átvette Pansytól a lassan megnyugvó Deimost.

- Menj öltözz át!- vigyorgott Panyra és Deimossal a könyvespolchoz lépett.

Pansy hálóköntösben tért vissza a gyerekszobába. Deimos Draco ölében nézegette a képeskönyvet, miközben Draco olvasta neki a történetet. Pansy figyelte a két egészen világos szőke hajú férfit. Draco kellemesen dallamos mély hangját és Deimos lassan ereszkedő pilláit.  A kisfiú bekucorgott Draco mellkasához, s Draco fia lábát tartotta, hogy ne csússzon le. Pansy az ajtónak dőlve hallgatta a mesét, míg Draco egy lapozásnál fel nem nézett, s egy gúnyos mosollyal fogadta, hogy Pansy már hosszú percek óta őket nézi, majd a szürke tekintet hívogatóan intett. Pansy ellökte magát és csendben leült Draco mellé. Deimos álmos pislogással anyjára nézett, majd beljebb bújt apja karjaiba. Pansy engedte ki Draco nyakkendőjét, aki nem szakítva meg a felolvasást, egy lapos pillantást küldött a nő felé. Pansy  felhúzta  a lábát a kanapéra és Draco vállára hajtotta a fejét. Behunyt szemmel hallgatta a zöngéket egészen közelről. Egyre mélyebben vette a levegőt.

-         Te még ne aludj el – súgta halkan Draco.

-         Mh? Miért ne? – motyogta halkan Pansy.

-         Mert veled még terveim vannak ma éjszaka – súgta sokat sejtető hangon.

-         Miféle tervek? – de érezte, ahogy az izgalom átjárja a testét, már csak Draco hangjának hallatára. Pansy elvette a mesekönyvet és Draco a baldachinos ágyba fektette az alvó Deimost. Pansy még egy ideig nézte Deimost, majd Draco után ment. Draco hozzálépett és lágy mozdulattal átkarolta. Pansy hevesen emelkedett lábujjhegyre és tapadt férje ajkaira, ujjaival már a tarkóra omló selyemtincsekkel játszott. Draco tenyerével átsimított Pansy arcán és eltávolodva fürkészte a sötétben Pansy vonásait.

-         Valld be még örülsz is neki, hogy hamarabb eljöhettünk – búgta Pansy szétnyitva Draco köntösét.

-         Persze. Ha későn jövünk, utána már nem lett volna kedved. Deimos olyan kis tünemény – vigyorgott Draco, s ujja közé fogva Pansy köntösének övét, finoman maga felé kezdte húzni. Pansy pihegve nézett Draco szürke szemeibe, miközben szédült tempóban emelkedett és süllyedt a mellkasa. A selyem megfeszült, ahogy a csomót elérte, és Draco egy erősebb rántással elérte, hogy a csomó kibomoljon. Résnyire szétnyílt Pansyn a hálóköntös és Draco szemével kutatva itta a mögötte sejlő alakot, és az áttetsző hálóruhát. Pansyhoz lépett és a vállánál fogva ujjaival egyre lejjebb csúsztatta a köntöst Pansy válláról, s az anyag lebbenve hullott a földre.

-         Draco? – nézett rá kérdőn Pansy.

-         Szándékosan vetted ezt fel igaz? – súgta rekedtesen Draco, elsötétült pupillákkal siklatva tekintetét az áttetsző fekete anyagon.

-         Hát lehet – vágta rá gonoszul Pansy, de karjaival türelmetlenül karolta át Draco derekát. Draco gúnyosan mosolygott és  a baldachin fájához szorította Pansyt. – Mondtam már, hogy mennyire gonosz vagy? – nedves ajkaival Pansy hófehér nyakára hintett csókokat.

-         Tudom, hogy miért hízelegsz – lihegte Pansy Draco hajába túrva. – De kivételesen én is akarom most – mosolygott gúnyosan. Draco megemelve Pansy lábát ujjaival a nedvességbe siklott. – Mh ezt nagyon régen csináltad.

-         Egyetértek. Azóta sokkal jobb lehetőségeim vannak – a hangján hallatszott, hogy mosolyog. Pansy felnézett és hűvös ujjait Draco arcára szorította. Draco lecsúsztatta a baldachinról és  karjával felfogva az esést zuhant Pansyval az ágyra. Pansy vad türelmetlenséggel seperte le Draco válláról a köntöst és Draco már türelmetlenül megkezdte a behatolást.

-         Még le sem vetkőztettél – tiltakozott Pansy, a könnyed hálóruha a derekára gyűrődött.

-         Nincs is rajtad semmi – vetette ellen Draco, a teljesen átlátszó fátyolanyagot nézve, de egyetlen mozdulattal  lekapta a semmi kis anyagot Pansyról. Pansy azonnal Draco felé lendült és ő adta a ritmust. Az egész ágyat szanaszét túrták, ahogy egyik végéről a másikra gördültek.. Kimerülve és kimelegedve pihegtek egymás mellett.  Draco Pansy felé gördült.

-         Nos? Meg vagy elégedve? – simogatta ki a barna tincseket Pansy arcából.

-         Egész tűrhető volt – vágott gondolkodó arcot Pansy, Draco csípőjére ejtve  a kezét.

-         Akkor még javítanom kell – csúszott Pansy öléhez közelebb Draco.

-         Jaj, ne, már kifáradtam.

-         Hát ha csak tűrhető…

-         Jó csodálatos volt, na hagyj!- akarta lelökni Dracot ,de  máris érezte a lüktető testrészt a lábai között. – Már megint elégedetlenkedsz.

-         Te kezdted – tette az ártatlant Draco. – Szeretnék a kedvedre tenni – nézett rá komolyan Draco.

-         Ez is kedvemre volt – nevetett Pansy, de kifulladva leeresztette a szempilláit.

-         Most csak én munkálkodom az ügyön, nem fogsz lefáradni ígérem – súgta rekedtesen Pansy fülébe.- Egyébként mindig magadat fárasztod le. Mert úgy küzdesz mint egy vadmacska.

-         Te teszel ilyenné – emelte meg a csípőjét Pansy.

-         Lehet – egyezett bele Draco, s újra elmélyültek egymásban.