Deimos a parton totyogott a tóból merítve hordta a vizet a homokra. Kis cipője már tocsogott a nedves homokban. A lapáttal ráütögetett a homoktorlaszra, és tetejére öntötte a vödör vizet. A homok nedvesen lejjebb süppedt, és Deimos tanácstalanul nézett az anyjára. Pansy elmosolyodott fia igyekezetén. Deimos amióta Dracoval elmagyarázták neki, hogy hogyan csordogál le a csapadék a dombokról, azóta mindenütt ezt játszotta. Még Narcissa fátyol stóláit is csapadék patakocskáknak és forrásnak minősítette. Deimos bedühödve egyszerűen vízzé változtatta az engedetlen türkisz fátylat és Narcissa mindig mozdulatlan márvány arca is csodálkozást tükrözött, amikor Deimos ilyesmire vetemedett. Pansy azóta is többször felidézte magában azokat az estéket. A tavasz meglehetősen sok csapadékot hozott ebben az évben. Deimos pedig elégedetlenséggel fogadta, hogy a rossz időre való tekintettel kevesebbet mehetett ki szüleivel a parkba. Ezért a szürke zuhanyfüggönnyel vert ablakoknál Deimos oktatást kapott Dracotól és Pansytól felváltva. Annyira hatásosra sikerült sajnos, hogy Deimos azóta csak ezt játszotta. Pansy a padon ülve olvasott, s időnként leeresztette a könyvet és a fiát nézte. A héten meglepően gyakran kimerült volt. Délutánonként Deimossal együtt lefeküdt aludni. És ma még a szokásosnál is rosszabbul volt. Egész nap émelygett és szédült.

-         Deimos gyere, ma már visszamegyünk – szólt oda a kicsinek.

-         Nem, nem! – tiltakozott Deimos. Pansy mosolyogva állapította meg, hogy Deimos valóban sűrűn használja a tiltó szócskát. – Még nem készültem el.

-         Akkor gyorsan készítsd amit szeretnél – kezdte összepakolni a homokozólapátot és szitát, és egyéb homokozó eszközöket a földről. Ahogy lehajolt ismét szédelgés fogta el. Lehunyva a szemét próbálta megtalálni az egyensúlyát. – Deimos! –várta a fiát Pansy. Deimos gondolkodva nézte az engedetlen homokkupacot és a tó vizét, végül egyetlen szemrebbenéssel a homokbucka tetejéről csordogálni kezdett a víz. Deimos már megint a varázserejét használta. Pansy megrázta a fejét és várta, hogy Deimos beletegye apró tenyerét a kezébe.  – Teljesen összekoszoltad magad – nézett végig a kicsi ruháján Pansy. – Ebből ebéd előtti fürdés lesz – Deimos mosolyogva felnézett.

-         Nem baj – vágta rá egyenesen.

-         Ezt is akartad igaz? – nevetett Pansy. Deimos nagyon szerette a vizet. És alig lehetett kihúzni a fürdővízből.  Pansy a lépcsőfordulóban ismét érezte, hogy húzza a feje. Megállt egy pillanatra.

-         Anya? – nézett fel rá Deimos.

-         Menj előre ügyesen és tedd a helyére a játékokat – adta a kicsinek a homokozószettet. Deimos a korlátba kapaszkodva egyesével véve a lépcsőfokokat eltűnt a folyosó vége felé szaladva. Pansy megvárta, amíg elmúlik a bizonytalanság érzete és továbbment. A fürdőben már megengedte a vizet a kádba.

-         Ó miért ezt? – nézett csalódottan anyjára Deimos, amikor látta, hogy nem a medence telik meg vízzel.

-         Majd este medencében fürödhetsz – kezdte el lefejteni a kicsiről a könnyű kabátot. – Deimos összetopogtad a szobádat a koszos cipőddel? – Pansy fáradtan látta, hogy Deimos még mindig a kinti cipőjében van. Lekapta a sáros cipőket a gyerek lábáról és lehúzta a kis nadrágját. Deimost beleengedte a fürdővízbe és gyorsan szappanozni kezdte.

-         Sietünk? – kérdezte Deimos.

-         Aine már kitette az ebédet. Kompót is lesz – figyelte, ahogy Deimos a gondolatra már izgatottan kenegette magán a habot. És gyorsan elmerült a vízben. Pansy kábultan ült a kád szélén. Sápadtabb volt mint általában. És miért ez a buta szédülés már napok óta? Deimos felbukott a vízből és már fel is ugrott. Pansy a puha kilépőre emelte a kicsit és gyorsan dörzsölgetni kezdte a törülközővel. Deimos már fürdőköntösben rohanni akart az étkezőbe.

-         Nem-nem – intett nemet Pansy. – Átöltözünk. Nem ülünk az étkezőasztalhoz fürdőköntösben.

-         Miért? Apa is azt szokta – vágott durcás arcot Deimos. Na igen., Draco mostanában csak kapkodja a vacsorát, a reggelit és rászokott, hogy fürdőköntösben járkál az étkezőbe.  Az időhiány.

-         Apukád most siet. De mi sehova nem sietünk – nyugtatta Pansy és ölbe kapva a kicsit átlépett Deimos személyes kis öltözőjébe. Deimosra mogyorószín pulóvert  adott.

-         De anya olyan meleg van.

-         Csak úgy érzed – intette le Pansy. – Az étkezőben elromlott a kandallónk – letette Deimost az öltöztetőasztalról és visszalépett a hálóba.

-         Mehetek enni? – Deimos türelmetlenül topogott az ajtóban.

-         Várj meg kincsem! – Pansy is átöltözött Deimos már a háló padlóján mászkált bekukucskált az ágy alá.

-         Nahát itt egy… - Deimos kis kezével kúszva araszolt a tárgy felé. Pansy idegesen kinézett. Na vajon mit találhatott Deimos az ágy alatt? Aine még nem takarította volna át a hálót? Lehet. Pansy gyorsan közbe akart lépni, de Deimos már kihúzta a hosszú…

-         Ez egy nyakkendő? –emelte fel Deimos és értetlenül nézte.

-         Na mi van fiam, nem lehet már egy nyakkendőm se az ágy alatt? – Draco állt az ajtóban. Deimos és Pansy is kíváncsian néztek az ajtóban állóra.

-         Te meg hogy kerülsz ide? – szaladt ki Pansy száján.

-         Egyszerűen annyira imádlak titeket, amikor látom milyen nagy örömmel vártok haza – jegyezte meg gúnyosan Draco, ahogy a két értetlen szempárral találkozott a tekintete.

-         Deimos menj üdvözöld apádat – szólt vissza hűvösen Pansy. Deimos a nyakkendőt szorongatva Dracohoz szaladt és a lábát átölelte. Draco leguggolt hozzá és felkapta az ölébe.

-         Hát szia te nagyfiú! - simogatta a frissen mosdott Deimos fürtjeit.-  Hát a hálószobánkban kutakodsz, igen?

-         Mond apa miért kell az ágy alá tenni a nyakkendőt? Ez ugyanolyan mágia mint amikor anya harisnyája volt ott? – gondolkodott Deimos homlokráncolva. Pansy elpirult és gyorsan átmenekült a fürdőbe. Draco nyakkendőjét igazgatva kikapta a gyerek kezéből az anyagot, amit ha jól látott Pansy tegnap este alaposan szétszaggatott.

-         Nem ez azért volt ott, hogy kínos kérdéseket tehess fel apádnak – dörmögte Draco, és eltüntette Deimos szeme elől a ruhadarabot. – Deimos mit matatsz állandóan a hálónkban? Elvesztettél valamit?

-         Nem –rázta mosolyogva a fejét Deimos.

-         Akkor csak kíváncsiskodsz? Igen? – Draco megcsiklandozta Deimos hasát és Pansy után nézett.

-         Már megint fogmosás drágám? – nézett rá Draco gúnyosan. – Mostanában kínosan ügyelsz a fogaidra, vagy már a gondolatától is irtózol, hogy meg kelljen csókolnod?

-         Minek teszel fel fölösleges kérdéseket, ha úgyis tudod a választ? – nézett sötéten Pansy a férfira. Tudta, hogy ez lesz.

-         Na mi van? Semmi csók hazatérő hitvesednek? – állt az ajtóban flegmán Draco.

-         Megérdemled? – nézett rá Dracora. – Sajnálom most nem – vette ki Deimost Draco karjából.

-         Egy ilyen szerető asszonyért bármikor megéri hazajönni ebédre – követte őket Draco.

-         Hogyhogy itthon vagy? Voldemortnak megcsappant a vagyonkészlete és az ebéden spórol? – méregette hidegen Dracot.

-         Teljesen másról van szó – ült az étkezőasztalhoz Draco. Deimos már ficánkolva nyúlkált a kompótért. Pansy pedig kimerült mozdulattal csúsztatta Deimos elé. Deimos a kanalával már gyorsan kapkodta be a kompótszemeket.

-         Aztán nehogy megfulladj fiam. Úgy eszik mintha egész nap éheztetnék. Éhezteted drágám? – emelte meg a szemöldökét Draco és megrovón nézett Pansyra.

-         Csak ha itthon vagy akkor kap enni. Egyébként alig várom, hogy már éhen haljon. Nem baj, hátha Voldemort pár hónapra ismét elhív. Akkor sikerül a tervem – mondta bosszúsan Pansy.

-         Mi van savanyú a szőlő? – súgta gúnyosan Draco.  Pansy idegesen rágta  a falatot, majd egyetlen gyors mozdulattal kiviharzott a teremből. Draco Deimosra nézett. – Mitől kattant be anyád?

-         Nem tudom – Deimos értetlenül nézett apja szóhasználatán. És valószínűleg nem is tudta miről volt szó, a kompót adta élvezetekben merült el. Draco áttörölgette Deimos arcát, ami már kezdett ragadni az édes kompótlétől. Egy ideig nézte Pansy tányérját aztán a nő után ment. Pansy lenyugodva már visszafelé tartott.

-         Na mi van abban reménykedtél, hogy már kihaltam és jöttél eltüntetni a nyomaim? – sziszegte Pansy.

-         Mik ezek a hisztirohamok? – állította meg Draco magához rántva Pansyt.

-         Nem értem miről beszélsz – igyekezett Pansy elütni a témát.

-         Állandóan ezt csinálod. Mint a Roxfortban. Megakadsz a szópárbajunkban és elrohansz kibőgni magad.

-         Nem bőgtem – húzta fel az orrát Pansy.

-         Tudom mi hiányzik kedves – vágta rá elégedetten Draco és lecsapott felesége ajkaira. Pansy lebegve karolta át Draco nyakát és úgy érezte összeesik a lendületes csók hatására. Draco megemelte a fejét. – Nos ez hiányzott?

-         Szólj ha felébredtél – mosolygott rá negédesen Pansy és visszaigyekezett az étkezőasztalhoz. Deimos egyikről a másikra nézett, ahogy visszaültek a felnőttek az asztalhoz.

-         Minden rendben – mosolygott a fiára Pansy és folytatta az ebédet. – Még mindig nem válaszoltál – váltott hangtónust Pansy, ahogy a megjegyzést Dracohoz intézte.

-         Már mondtam. Voldemort hazaengedett.

-         Csak így?

-         Igen. Mindjárt megyünk vissza – tette hozzá Draco teljes nyugalommal.

-         Új változat? Most már éjszaka rángat el mellőlem? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Nem tudom mit akarhat. Gondolom megint csak tervezgetni. Semmi mást – ütötte el a témát Draco.

-         Már megint ütközet? – kezdett feceregni Pansy.

-         Valószínű. Mintha azt rebesgették volna, hogy Blaise indította volna a hadüzenetet – Deimos már hosszasan ütögette a poharát az asztalhoz, mire végre felfigyeltek rá. Pansy töltött neki gyümölcslevet. Draco kitiltotta Ainét az étkezőből, amíg étkeznek, hogy nyugodtan beszélhessenek.

-         Akkor már egész jól felépülhetett – ráncolta a homlokát bizakodóan Pansy.

-         Na persze a te kényeztetésed alatt bárki felépül egy másodperc alatt, még a haldokló is – vágta rá gonoszul Draco. – Mindegy csak megszabaduljanak a kezeid közül.

-         Akkor az Ispotályba kellene mennem.

-         Na azt már nem  - tiltakozott Draco. Deimos várakozva nézett a szüleire.

-         Mondjad kincsem – nézett rá Pansy.

-         Pisilnem kell – türelmetlenkedett.

-         Akkor apádnak szólj

-         Apa!- fordult Draco felé.

-         Most miért én? – nézett bosszúsan Pansyra az asztal felett Draco.

-         Mert rájöttem, hogy a fiadat még pisilni sem tanítottad meg. Az pedig egy férfi dolga. Szóval menj és tanítsd meg neki – utasította Pansy.

-         Mást is megtanítottál neki. Például nemet mondani is.

-         Igen mert azt valóban egy nőtől lehet megtanulni a legjobban.  A pisilést az  apjától kell megtanulnia. Menj – intett nekik. – Így is most kell rájönnöm, hogy ez kimaradt Deimos életéből eddig. Gyorsan pótolni kell.

-         Na persze – Draco lesegítette a  kicsit a magasított székről. – Jókor jut eszedbe az ilyesmi.

-         Még épp időben – vágta vissza Pansy és figyelte ahogy Draco maga előtt terelgeti a fiát a mosdó felé. Pansy utánuk ment, s Deimos már mosolyogva ugrált az ágyán.

-         Nos sikerült? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

-         Persze. A fiamat megtanítottam férfiasan pisilni, majd még gyakoroljuk –vigyorgott Draco.

-         Nyomás az ágyba! – kapta el az elszaladó Deimost Pansy. Átöltöztette és betakargatta a kicsit. Draco  a baldachinnál állva figyelte őket. Deimos kis tükrében megigazította a nyakkendőjét. Pansy a mozdulatot látva felnézett.

-         Már mégy is? – kérdezte meglepetten Pansy.

-         Ebédről volt szó, nem másról – húzta el gúnyosan a száját Draco.

-         Akkor menj! –legyintett Pansy.

-         Majd sietek – nézett rá Draco.

-         Nem fogsz. Ismerem Voldemortot – fintorgott Pansy. – Neki a család nem szent, neki az is csak eszköz mint minden más. – Draco a karjához kapott.

-         Menj már nem akarom, hogy a szemem láttára kínozzon.

-         Még élveznéd is – vigyorgott Draco, s a karját szorongatva lesietett. Pansy álmosan Átsietett a hálóba és ő is kimerülten a párnák közé zuhant.