Pansy este korán lefektette Deimost, aki hevesen tiltakozott a művelet ellen. Mindenáron ragaszkodott hozzá, hogy legalább apját megvárja. Pansy közölte vele, hogy Draco valószínűleg olyan későn jön haza, hogy Deimos úgysem tudja megvárni. Alig sikerült ágyba dugni Deimost Pansyval már forgott a háló. Kóválygó fejjel dőlt az ágyra. És szeme elé tartotta a tenyerét, még lehunyt szemhéja mögött is szédült. Forgott vele az egész ágy. Pansy kereste az okát, hogy mi lehet ez az értelmetlen szédülés. Mikor érezte is ezt utoljára? Ujjaival dörzsölgette a homlokát. Már igazán régen volt, hogy ugyanígy szédelgett egész nap. Már lassan három éve, amikor… amikor Deimossal volt várandós. Hogyan? Nem, az nem lehet, hogy ismét…hogy most újból… Pansy hevesebben kezdte venni a levegőt. A felismerés teljesen váratlanul érte. Akaratlanul is, de átsimított a hasán. Tényleg? Hát ismét kisbabát várnak? Pansy a fürdőbe sietett és megmosta az arcát. Nem ismert a tükörben visszatükröződő eufórikus boldogságban sugárzó arcra. Pansy nézte a homlokán keletkező ráncokat. Hogy fogja ezt Draconak megmondani? És egyáltalán, hogy fogja Draco fogadni? Kezdett ráébredni, hogy mennyivel egyszerűbb dolga volt, amikor a birtokon várakozva egyszerre tudták meg. Ez teljesen más helyzet. És nagyon furcsa. Tulajdonképpen még nem is biztos. De hiába próbálta bármi másra is ráfogni a gyakori rosszulléteket rá kellett ébrednie, hogy mégis ez lesz a valódi ok. Nézte a lázasan csillogó sötét szemeket, amelyeket nem ismert. Még igazán fel sem fogta azt, ami az imént tudatosult benne. Tulajdonképpen most miért örülök? Kezdődhet elölről az a rengeteg szenvedés – próbálta helyes irányba terelni elszabadult jókedvét, de nem sok sikerrel. Mert ha csak arra gondolt, hogy ismét Draco gyermekének adjon életet, jóleső borzongás futott végig rajta. Hát ismét gyerekük lesz. Titokban tényleg vágyott már egy újabb kisbabára Dracotól. Pansy levette a köntösét és kábultan dőlt az ágyra. Kavarogtak  a fejében a gondolatok, de két óra álmatlan forgolódás és álmodozás után elnyomta az álom.

Az éjszaka csendjében halkan koppantak a szőnyegen a levetett cipők. Csendes surrogással csobogott a zuhanyvíz. Pansy álmosan pislogva nézett a fürdőből szűrődő fények felé. Draco hazajött. Pansy idegesen babrált az ágytakaróval. Most mondja meg? A szíve a torkában dobogott és a feje, a dobhártyája rezgette vissza a gyors szívritmust. Draco mezítláb lépett  a hálóba, a fürdőből szűrődő fényben meglátta, hogy Pansy őt nézi.

-         Na tessék, halljam! Felébresztettelek igaz? És ezt utálod -  morogta Draco a fülét dörzsölgetve a törülközővel. Pansy arcán árnyék suhant át. Nem ez most nem alkalmas.

-         Látom jól sikerült a megbeszélés – szólt hűvösen Pansy és feljebb húzta a takarót.

-         Remekül mint mindig – húzta el a száját Draco, s a székre dobta a törülközőt és becsúszott ő is a takaró alá. Pálcával szüntette meg a fürdőben a fényeket. Pansy fürkészve nézte Draco arcát.

-         Draco? – kezdte bizonytalanul.

-         Mondjad mit akarsz! – morogta Draco a párnáját igazgatva.

-         Semmit – Pansy hátat fordított és lejjebb csúszott a párnáján.

-         Most nagyon álmos vagyok, majd holnap jó?  - simogatta meg Draco engesztelően Pansy hátát. Pansy nem válaszolt. Draco közelebb csúszott és tenyerével átsimított Pansy vonalain. – Holnap végighallgatom a kegyetlen szóáradatodat, de ma már veszekedés nélkül nem menne – torokhangon nevetett, de látva, hogy Pansy már nem reagál ő is a párnájára hanyatlott.

Reggel Draco már a fürdőben borotválkozott, mikor Pansy felébredt. Amint felült azonnal megindult az émelygése. Nem kellett volna hajnalban enni… Most már késő. A fürdőbe sietett és sápadt arccal nézett Dracora.

-         Menj ki! – morogta Draconak.

-         Viszont szép reggelt!

-         Azt mondtam engedd át a fürdőt – türelmetlenkedett Pansy érezve, hogy pillanatokon belül rosszul lesz.

-         Még borotválkozom, nem fogom félbehagyni – makacskodott Draco.

-         Én vagyok a nő, engedd át a fürdőt nekem – sziszegte Pansy. Draco végül ellépett a mosdókagylótól.

-         A házasság gyönyörei – húzta el gúnyosan a száját Draco és ellépett Pansy mellett. – Köszönöm, hogy emlékeztetsz rájuk. Egyetértek a Malfoy-birtokon nincs ilyen problémánk – Pansy behúzta az ajtót és pálcaintéssel gondoskodott róla, hogy egyetlen hang se szűrődjön ki a fürdőből. Pansy egy fél órával később frissen mosdva kilépett. Draco morcosan nézett rá.

-         Elkészültél? Csodálatos – mondta undokul Draco és belépett a fürdőbe. Pansy már a gyerekszobába igyekezett. Nem, most reggel sem túl alkalmas megbeszélni ezt. Pansy felöltöztette Deimost, és a karjában a kisfiúval indult reggelizni. Draco már megint fürdőköntösben volt.

-         Menj öltözz át! – mérgelődött Pansy.

-         Már lejöttem – Draco megsimogatta Deimos szőke fejét.

-         Rossz példát mutatsz a gyereknek - ellenkezett Pansy. – Vagy sietsz valahova?

-         Délutánra megyünk – de Draco végülis elindult a lépcsőn felfelé. Pansy néhány falat után ismét érezte, hogy kavarog a gyomra. Felsietett az emeletre. Draco a talárja gallérját igazgatta.

-         Nos utánam néztél, hogy szépen felöltözöm-e? – gúnyolódott Draco.

-         Beszélhetnénk? – kezdte Pansy megörülve, hogy elmúlt a rosszulléte.

-         Most is beszélünk  - mosolygott gúnyosan Draco megsimogatva Pansy arcát.

-         Persze, csak szeretnék valami fontosat mondani – nézett össze-vissza zavartan Pansy.

-         Jó. Épp ráérek - simította le a kézelőjét Draco. – Mondjad!

-         Draco… - kezdett bele Pansy, majd zavartan elhallgatott.

-         Azt hiszem tényleg ki akarsz gyilkolni – topogott a lábfejével Draco Pansyra várakozva. – Vagy ezt a fontos dolgot akkor akarod elmondani, amikor már elporladtam? – emelte meg a szemöldökét Draco.  –Mégis hány évet várjak mire kinyöszörgöd? – tette keresztbe a karjait.

-         Öhm… Draco.

-         A falra mászom, amikor ezt csinálod -  húzta el a száját Draco.

-         Akkor nem akarok semmit sem mondani! – sziszegte Pansy és bevágta maga mögött az ajtót. Tényleg nagyon labilis az idegzete mostanában. Dracotól teljesen természetes, hogy gúnyolódik, de most miért viseli ennyire rosszul. Fáradtan kifújta az orrát és elindult az étkezőbe. Deimos és Draco már befejezték a reggelit, Pansynak már elment az étvágya. A hátsó park felé kezdett lépkedni. Draco valamiért visszaszaladva vette a  terasznál kettesével a lépcsőfokokat. A lépcsőn lefelé lépkedő Pansyt karjánál fogva megállította.

-         Valami baj van? – kérdezte fürkésző tekintettel Pansy arcán kutakodva.

-         Honnan veszed? – kérdezte elutasítóan Pansy.

-          Egész nap úgy járkálsz mint egy kísértet, és mostanában nem lehet veled beszélni, mert egyből elrohansz. És sorolhatnám még, hogy mennyi negatív tulajdonságod jött elő az…

-         Gyereket várok – bökte ki Pansy gyorsan és egyenesen. Draco első reakcióját vágta rá.

-         Azért nem kell belesápadni a gondolatba, hogy már megint teherbe ejtettelek – mondta gúnyos hangsúllyal. Pansy kitépte a karját és  a tó felé szaporázta a lábait. Nem akarta, de megeredtek a könnyei. Mi másra is számított Dracotól? Amikor mindent olyan nyersen és undokul fogad. Pont most viselkedne máshogy? Nem értette, miért érzi mégis ezt a fájdalmat. Hogy Draconak ennyire lényegtelen és fölösleges legyen az, hogy Pansy ismét…. Pansy legyintve továbbsietett, bár a könnyeitől már nem látott, de egy kéz rákulcsolódott a csuklójára.

Draco a terasz lépcsőjén állva bambán nézet Pansy után. A nap élesen sütött a teraszra, és ő igazán még fel sem fogta a hírt, amit Pansy alig néhány pillanattal ezelőtt közölt vele.  Bár felfogta a szavak értelmét, de a tudatáig csak lassan jutott el, hogy mit is jelent ez. Apa lesz. Nem is olyan sokára. Újból. Pansy ismét gyereket vár. Hát talán tényleg nem így kellett volna fogadni. Már megint akkora barom vagyok – Draco lesietett a lépcsőn és Pansy után futott. Magához rántotta és rebegve kapkodva csókolta a halványrózsaszín ajkakat. Tenyerével törölgette a könnycseppeket Pansy nedves arcáról, s szorosan magához ölelte.

-         Ó Pansy – suttogta az ajkakra, s szürke tekintete itta Pansy arcvonásait, s amikor Pansy felnyitotta a szemét a mélysötét szemekbe nézett. – Igazán boldog vagyok. Tudom kicsit hülyén fejezem ki

-         Hát eléggé – sütötte le a szemét Pansy.

-         Miért nem mondtad hamarabb?

-         Ezt próbáltam már nem tudom hányszor elmondani – morogta Pansy és Draco szorosabban magához húzta.

-         Egy kisbaba – vigyorgott zavartan Draco. – Pansy!

-         Na igen gyarapodik a család mi ? – Pansy szipogva igyekezett összeszedni magát.

-         Természetesen. Az ilyesmi mindig jól jön a Malfoyoknak – húzta ki magát Draco, s Pansy derekát átkarolva együtt lépdeltek tovább a tó felé. Draco megállás nélkül csókokat hintett Pansy arcára, halántékára, és feje búbjára. Deimos már a parton építette a homokdombot. Draco Pansy mögött állva figyelte a kisfiút és tenyerét rácsúsztatta Pansy hasára. Pansy, ahogy rátette a férfikézre a kezét összekoccant a jegygyűrűjük, s Pansy Draco mellkasához döntötte a fejét.