30. Családi örömök
callie 2007.02.10. 18:54
Draco talárja söpörte a hűvös reggeli földet, ahogy végighaladt a várkastély belső kerengőjén. Lucius az egyik boltívnél állva várta be fiát. Draco kérdő tekintettel nézett apjára. Lucius díszes talárjában egyenes tartással, hűvös nyugalommal állt a napfényben és szürke lapos tekintettel csak az emeleti ablak felé intett.
- Mi az nem kezdünk? – tapogatta ki Draco a mellényzsebéből a zsebóráját.
- Bella van bent nála – felelte röviden Lucius..
- Az bármit jelenthet – süllyesztette vissza az órát Draco.
- Legalább említhette volna, hogy ma jöjjünk később. Ma nyerésre álltam a kártyában – bosszankodott Lucius.
- Történt valami? – ráncolta a homlokát Draco.
- Hát végülis a minisztérium tervez bizonyos tapogatódzást tudod – emelte meg az állát Lucius. – Elképzelhető, hogy Voldemort ezzel kapcsolatban akar valamit.
- Én bánnám a legkevésbé, hogy nem lesz ütközet – morogta Draco kitérően, s a csoportokban álló halálfalókat végigmérte. A folyosó végéből Piton közeledett.
- Tíz perc és mehetünk – szólt oda mindenkinek, s már Lucius a kesztyűjét igazgatva el is indult, de Draco megállította a hírrel tovább igyekvő Pitont.
- Mh. Piton professzor – Draco zavartan igazgatta a nyakkendőjét . – Kérhetnénk ismét abból a tesztből, amivel a legutóbb is kisegített minket – Draco reménykedett, hogy nem kell sokat magyaráznia a mindent értő Pitonnak, és Piton hideg tekintetén látta is, hogy érti mire gondol. Kérdőn megemelte a szemöldökét, de csak ennyit válaszolt.
- Természetesen, egy hét múlva kész lesz, eljuttatom – igyekezett tovább Piton. Lucius kérdő vegyes meglepődéssel nézett a fiára. Draco igyekezett kerülni apja tekintetét és ezért a zsebéből kikapta illanós szelencéjét és gyorsan rágyújtott egy fenyőillatú illanóra.
- Van valami amiről nem tudok? – kérdezte egyenletes hangsúlyú mély baritonján Lucius.
- Pansy úgy érzi ismét állapotos – szívta meg gyorsan az illanót Draco és rövid villanásig a két szürke pillantás összekapcsolódott.
- Mármint, hogy – Lucius megrökönyödve nézte a fiát, és szürke tekintete máris a lehetőségeket mérte fel.- Hát talán…
- Tudom mit akarsz – legyintett Draco és kifújta a fenyőillatot. – A csillagállást igaz? – emelte meg Draco a szemöldökét, s a szájához emelte az illanót. – Nem tudok segíteni. Elképzelésem sincs melyik lehetett a sok közül – Draco már csak akkor jött rá mit is mondott, amikor kicsúszott a száján. Lassan vette át a piros színárnyalatait az arca, s végül lángoló vörösen állta apja tekintetét. Az igazság azonban tényleg ez volt. Pansyval szinte minden nap szeretkeztek, és volt, hogy napjában többször is. Elképzelése sem volt, melyik alkalommal történhetett a fogantatás. De ezt most még ha burkoltan is így az apjához vágni! Lucius nem bírta megállni. Egy pikáns, fanyar mosolyt küldött a fia felé, s végül csak ennyit mondott.
- A sok közül. Értem. Hát azért talán majd megpróbáljuk behatárolni. A csillagokat mindig jó megkérdezni – mondta torokköszörülve Lucius. Draco kínosan topogva szívta az illanóját. De apja mosolyát látva ő is elvigyorodott. Nincs mit takargatni, a rendezett életük Pansyval a szexuális életükben is megmutatkozott, s bár Lucius titkolta, de észrevette a fián, hogy egészen kisimultak fia arcvonásai már hosszú hónapok óta. És minden eddiginél nyugodtabb és magabiztosabb volt. Egyszerűen sugárzott róla a megállapodott elégedettség, és ezt semmi más nem érheti el, csakis ha kiegyensúlyozott a házasélete. Lucius ezt nagyon jól tudta, és bár nem említette, azért észrevette. És hosszú időre ismét megteremtette a nyugalmat magának, hogy a fia nagyon boldog a házasságában s ezért talán még hálás is volt Pansynak. Az évek alatt egyre jobban megdöbbenti mennyire jól választott még annak idején Draconak. Anélkül, hogy bármit is tudott volna. S ma valóban Draco szemében nem az elszántság csillog, hanem a belső boldogság. Családi örömök elé néznek hát ismét. Lucius azonban azt is kikövetkeztette, hogy ezek szerint a várható legifjabb Malfoy lány lesz. Míg Deimos előtt hosszú-hosszú távollét volt, most túl sűrű volt az együttlét ahhoz, hogy fiú lehessen. Sebaj! Egy Malfoy-lány. – Nem is említetted, hogy gyereket terveztek.
- Mh. Hát konkrétan szerintem nem terveztük. Bár talán mindkettőnkben megfogalmazódott, de nem beszéltünk róla – nyomta el az illanót Draco.
- Gratulálok fiam! És várom a fejleményeket – tette Draco vállára széles tenyerét Lucius és együtt léptek be Voldemort dísztermébe.
Egy héttel később Pansy Deimos után igyekezett aki az oszlopcsarnokon száguldott át a megbűvölt póniján. Szélsebesen száguldozott és Pansy nem győzte a pálcájával megállítani a gyereket, mielőtt nekiment volna valaminek. Kifulladva kapaszkodott az egyik kígyóoszlopba, amikor a főbejáraton kopogás hallatszott. Pansy sietett ajtót nyitni. Perselus Piton állt az ajtóban.
- Draco még nem ért haza? – tette fel fagyosan a kérdést.
- Még nem – Pansy megszeppenve nézte a magas férfit. – Már vége is a gyűlésnek?
- Igen – Piton két üvegcsét húzott elő a talárjából. – Végülis úgyis magának kell – nyomta Pansy kezébe, mire Pansy mélyen elpirult.
- Valami baj történt? – kezdte kapkodni a levegőt Pansy és érezte ahogy forogni kezd vele a csarnok.
- Ne izgassa magát! Luciussal együtt indultak el, akkor valószínűleg együtt jönnek a birtokról – Piton biccentett és a fogatra is ült. Pansy leállította a száguldozó Deimost és ölbe vette.
- Jaj ne anya! Még hagy játsszak! – nyafogta Deimos.
- Most nem tudok rád figyelni. Majd holnap – Pansy nagyon ideges lett. Nem szerette mostanában, ha nem tudja, hogy hol van Draco. És állandóan ez a feszült idegesség költözött a gyomrába ilyenkor. De nem kellett sokáig idegeskednie. A kapu kivágódott és Draco lépett be.
- Hol voltál? – szegezte neki a kérdést Pansy.
- Hol lettem volna? – morogta Draco . – Elugrottam a birtokra. Apám azt mondta kíváncsian várják az eredményt – vigyorgott Pansyra. – Piton még nem jött?
- De az imént ment el – Draco kivette az öléből Deimost és gyengéden Pansy ajkaira hajolt.
- Nos? – suttogta halkan. – Megnézzük a tesztet? – Pansy megbillegtette a két üvegcsét és felszaladtak az emeltre. Pansy kiitta az első üveg tartalmát. Piton besorszámozta neki az üvegeket.
- Négy óra múlva lesz meg? – Pansy már türelmetlenül az állóórára nézett. – Jaj nem bírom ki addig.
- Dehogynem – sandított a feleségére Draco. – Nekem remek tervem van, mivel üthetnénk el addig az időt.
- Sejtem mire gondolsz – húzta el a száját Pansy.
Deimos a mellettük levő szobában már mélyen aludt. Pansy és Draco egymás karjaiban hevertek, s Draco Pansy derekát simogatta. Pansy felkönyökölt, hogy Draco szürke szemébe nézhessen.
- Na mond! –sóhajtott Draco megadva magát. Tudta Pansy megemelt szemöldökéből, hogy faggatni akarja.
- Rendben. Mit szeretnél? Fiút vagy lányt? – gonoszkodott.
- Ez miféle kérdés? Beugratós? – ráncolta a homlokát Draco.
- Válaszolj! – szorította a tenyerét Draco állára és megrázta.
- Na jó. Szerintem lányt szeretnék – mosolygott Draco.
- Miért? – Pansy igazán nem ezt várta Dracotól. Azt hitte tipikusan fiús apa. Aki a fiúkat tartja fontosabbnak.
- Hogy miért? Nem is tudom – gondolkodott Draco. – Tulajdonképpen teljesen mindegy. Egyformán örülnék a lánynak és a fiúnak is. És te? – kérdezte vissza.
- Én fiút akarok – mosolygott Pansy.
- Most csak azért mondod, hogy ellentéteset akarj mint én igaz? – vágta rá Draco.
- Nem. Nyugodtabb vagyok, ha két fiunk van. Rossz idők járnak. Azt akarom, hogy a Malfoy név fennmaradjon.
- Ez az én szövegem nem? – ráncolta a homlokát Draco.
- Fiút akarok – makacskodott Pansy. – Még ha a te szöveged is.
- Lányunk lesz – vigyorgott Draco. – Én csináltam érzem, hogy lány lesz.
- Nem-nem. Fiunk lesz. Teljesen úgy érzem magam mint amikor Deimost vártam.
- Az semmit nem jelent. Ha terhes vagy így érzed magad, függetlenül a gyerek nemétől – legyintett Draco. Pansyra sandított. – Meg kell állapítanom, hogy ezentúl mindig teherbe foglak ejteni.
- Nem kell ilyen eszközökhöz nyúlnod, hogy érezzem kínzol. Mindig ezt csinálod.
- Nem erre gondoltam bár ez sem hátrány – nevetett Draco . – De áldott állapotban sokkal jobban kívánod a szexet – Pansy megcsapkodta Draco arcát.
- Nem is igaz – tiltakozott elpirulva.
- Nagyon is. Máskor gyakran mondtál nemet, mostanában viszont egyszer sem – kacarászott Draco, s lefejtette magáról Pansy karjait. Felkapta a köntösét és a bárszekrénynél bort töltött magának. – Nos megnézzük az eredményt? – fordult Pansy felé. Pansy bólintott és lecsúszva az ágyról a limonádéjába keverte a másik üveg tartalmát. Egy hajtásra kiitta. Elfelejtette, hogy a legutóbb is egy pillanatra elszédült, s most Draco sietett felfogni az esését. Pansy lehunyt szemhéja mögött figyelte a színeket. Először azt hitte mégiscsak tévedett a jelekben. Mert nagyon sokáig csak a sötétség borult rá. Csalódottan simult Draco karjaiba. Még nem akarta felnyitni a szemét, hogy közölje Dracoval téves riasztás volt az egész dolog. Már annyira beleélték magukat, hogy gyerekük lesz…de ekkor megérkezett a szín. Rózsaszínen villant fel, majd a sötétség után már Pansy kinyitotta volna a szemét, amikor kék szín is felderengett. Pansy értetlenül kereste a magyarázatot. Draco izgatottan próbálta leolvasni Pansy arcáról a hírt. A földön térdepelt Pansyval az ölében, ahogy elkapta a megbillenő nőt. Pansy szemhéja akadozva felnyílt, s pillantása találkozott az izgatott kíváncsi szürke szempárral.
- Nos? - sürgette Draco . – Mond már!
- MH. Nem tudom – motyogta Pansy.
- Már megint gyötörsz – állította talpra a feleségét és bosszúsan ellépett tőle.
- Tényleg nem tudom – túrt a hajába Pansy. – Két színt is láttam.
- Kettőt? – ráncolta a homlokát Draco. – Gondolod Piton elrontotta a tesztet? – nézett vissza Pansyra.
- Nem tudom – emelte meg tanácstalanul a vállait Pansy. Ezzel egy időben kapkodó kopogás hallatszott a hálószoba ajtaján.
- Mit akarsz Aine! – kiáltotta ki türelmetlenül Draco.
- Uram! A nagyasszonyék vannak itt. Piton professzorral – merészkedett be Aine.
- Anyám nem bírt a fenekén ülni sejtettem - morogta Draco. – Öltözz te is! – szólt Pansynak, aki még mindig a könnyű krémszín hálóköntösében álldogált. Draco már a nadrágja övét igazgatta. Pansy az öltözőben keresgélte a talárjait.
- Jaj! Nem is számítottunk rájuk – rebegte zavartan. Draco a széles tükörnél megállt mögötte és a nyakkendőjét kötötte.
- Nem baj, legalább Pitontól megtudjuk, amit szeretnénk – Draconak úgy remegett a keze, hogy képtelen volt bekötni a nyakkendőjét. Pansy segített neki, s ahogy a csomót beigazította felmosolygott a férfira. Draco megsimogatta ajkaival a bársonyos női ajkakat, majd ellépett. – Menjünk le! – Pansyt kézenfogva húzta le az étkezőbe. Jól sejtette apja vacsorára invitálta a mogorva professzort és most idegesen doboltak ujjaikkal a fiatalokat várva a terített asztalnál.
- Csakhogy megérkeztetek – jegyezte meg hűvösen Narcissa és végigmérte a két fiatalt. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Pansy ruháján még nincs megkötve a hátsó masni, s Draco előreengedve a feleségét gyorsan megkötötte a selymet, mielőtt asztalhoz ültek. – Mi lett az eredmény? – Narcissa szinte hadarta a kérdést.
- Nincs eredmény. A teszt nem sikerült – húzta el a száját Draco.
- Mi az, hogy nem sikerült? – mordult a sarokból Piton. Pansyra nézve kérdezte. – Mit látott?
- Két színt. Ez nem azt jelenti, hogy rossz a teszt? – nézett a szikár férfiarcra.
- Két színt? - Piton bólintott. – Egymás után villantak fel és a két szín eltérő volt?
- Igen – bólintott Pansy várva a magyarázatra.
- Ikrek – felelte egyszerűen Piton. – Ha rózsaszínt és kéket is látott, azt jelenti, hogy egy lány és egy fiú.
- Mármint, hogy kettő? – kerekedett el Pansy szeme.
- Ahány színt látott annyi – morogta Piton . – Ha kettőt, akkor kettő. Ezen nem kell csodálkozni, ha jól tudom, az édesapja is ikerterhességből született nem igaz?
- De igen – bólintott Pansy ámulva Dracora nézve.
- Az ilyesmi öröklődhet. Nem szoktam elrontani a bájitaljaimat – húzta el sértettem a száját Piton.
- Nem is úgy értettük Piton professzor – tiltakozott hevesen Pansy. Piton csak biccentett és folytatta a vacsorázást. Draco és Pansy összenéztek az asztalnál, de megkeményítették az arcvonásaikat. Lucius és Narcissa elégedetten emelték meg a pezsgőspoharaikat.
- Gratulálunk - Draco koccintott a szüleivel, majd szokásos nyugalommal folytatták a vacsorát.
Amint a vendégek elhagyták a villát Draco magához húzta Pansyt és megemelve finoman a falhoz szorította. Pansy nevetve nézett le rá.
- Akkor mindkettőnk kívánsága teljesült – mondta Pansy elégedetten.
- Pansy! Két gyerek! Ez nagyon jól hangzik! – Dracoval együtt lebegtek a boldogságban, alig bírták megvárni, hogy csak ketten maradjanak és örülhessenek, mert azért a többiek előtt nem akarták kimutatni, ezt az őrült ünneplést. Draco ölébe kapta Pansyt és felszaladt vele az emeletre. Pansy a két keze közé fogta Draco vigyorgó arcát és lábujjhegyre állva csókolta a férfit. Draco szorította magához a féltett női testet, amely most minden kincsnél értékesebb lett számára. Futkározott rajtuk a jóleső borzongás megállás nélkül. Draco nem győzte simogatni Pansyt, ahol csak érte.
- Draco-Draco – ingatta a fejét boldogságtól sugárzó arcon Pansy. – Nem lenne szabad ennyire elhagynunk magunkat. Tessék gúnyolódni.
- Jaj, hagyj most nem megy – tiltakozott Draco.
- Nem szoktunk mi így együtt örülni.
- Már dehogynem, egy csomó gonoszságot csináltunk együtt és mindnek örültünk.
- Akkor ez is egy gonoszság? – ráncolta a homlokát Pansy.
- Igen. Te gonoszkodsz velem. Két gyerek! Egyszerre fognak visongani, felébresztik egymást és gyötörnek, kínoznak, nem hagynak aludni, cipőfűzőt kötni, meg masnit kötni, és egész éjszaka két gyereket kell a karjaimban rázni, hogy csendben legyenek. Ez szörnyű. Rendben tied az örökségem, csak kegyelmezz szegény fejemnek – nézett esdeklően Draco.
- Én gonoszkodom? – lökte el Pansy Dracot. – Nekem kell elviselnem a két gyereked gyötrését. Kilenc hónapon át! Nem hagynak reggelizni, az utolsó hónapokban meg aludni, és Deimost is alig bírtam az utolsó hetekben. Mi lesz velem két gyerekkel? Ez a te módszered a víg özvegységre? – emelte meg gúnyosan a szemöldökét Pansy.
- Na megnyugodtam – mondta elégedetten Draco és közelebb húzta Pansyt. – Azért megy még ez a gúnyolódás - s átkarolta Pansy derekát.
- Ó Draco! – simult a karokba Pansy és szinte a föld felett lebegett a gondolattól. Dracotól gyereket vár! És ráadásul ikreket! Átvetette karjait Draco vállain és beletúrt a szőke hajzuhatagba. – Draco! Annyira…
- Ss – tette az ujját gyorsan Pansy ajkaira Draco, majd röpke csókot nyomott a fecsegő ajkakra. – Tudom kedves. Hidd el én is gyűlöllek! – suttogta mosolyogva a puha ajkakra.
- Én is – nevetett torokhangon Pansy. – Sőt annyira utállak mint gyűlöllek.
- Jól hangzik – búgta kellemes mély hangján Pansy fülébe, s az ágyra húzta.
|