Draco feszülten igazgatta a talárját a tükör előtt. Az ujjakat meghúzgálta, hogy a kézfejére bukjanak és ne gyűrődjenek feljebb. Ádámcsutkája szárazon mozgott le és fel, ahogy kiszáradt torokkal szorította rá a nyakkendőt. Szürke szemei idegesen néztek rá vissza, némi félelemmel csillogtak. Gyűlölte magát ilyenkor. Elfordult a tükörtől és az öltözőasztalán álló vizespohár tartalmát kiitta. Ahogy koppant a pohár az asztalon akkor lépett be Pansy az öltözőbe. Elmaradhatatlan fekete macskája a sarkában somfordált.

-         Megmondtam, hogy kivágom ezt a macskát a villából. A macskák rengeteg fertőzést terjesztenek. Nem akarom, hogy miatta legyen baja a gyerekeimnek – morogta Draco rosszallóan figyelve a peckesen lépkedő macskát.

-         Ha rossz kedved van azt ne Karmillán töltsd ki – húzta el a száját Pansy.

-         Semmi köze a kedvemhez. Terhes vagy, vigyázhatnál az egészségedre -  süllyesztette a pálcáját a kézelőjébe Draco, s a tükörben sötéten a feleségére nézett.

-         Ezen ne aggódj! – lépett közelebb Pansy, s hátulról átkarolta Draco derekát.

-         Hagyj most! – fejtette le az ujjakat idegesen Draco, és eltávolodott Pansytól.

-         Csókolj meg! – kérte Pansy.

-         Jaj, hagyj már! – akarta kikerülni Draco, de Pansy a nyakába csimpaszkodott és ajkát követelően nyomta a férfi szájához. Draco bosszankodva de engedett és visszacsókolta a nőt. Nem szeretett érzelmeskedés után harcba indulni. Ismerte magát, szétszórtabb és figyelmetlenebb, ha érzelmi behatás után megy a harctérre. Pansy csókja pedig mindig ezt váltotta ki belőle. Egyszerűen kívánta és többet akart, és pálcaforgatás közben is erre gondolt. A jól ismert oklumencia Pansyval kapcsolatban nem akar működni. Pansy csókját idézte fel, a búcsúcsókot és innentől egyfolytában csak ez járt a fejében, hogy mikor térhet már vissza Pansyhoz. Pansy idegesen, kapkodón és rebegve csókolta. Ahogy Draco lefejtette a tarkójáról az ujjait és elhúzódott Pansy sötéten nézett fel rá. Soha nem merte mondani, hogy vigyázzon magára. Ez túl…ühm…nem illik hozzájuk. Draco szinte érezte, hogy Pansy szíve szerint mégis ezt mondaná. Ujjaival gyengéden átsimított Pansy arcán.

-         Ühm…- Draco szürke tekintetével bejárta felesége arcvonásait, igazán ő sem tudta mit mondhatna.  – A végrendeletem a könyvtárból nyíló titkos ajtó mögött van  -vigyorgott gonoszul Pansyra. – De legalább a halálhírem várd meg jó? Ne türelmetlenkedj! Úgysem hagyok rád semmit – vágta oda pimaszul.

-         Nem is kell semmi tőled – felelte rá Pansy elégedett gonosz mosollyal. – Ha nem tudnád a Parkinson-birtokok az enyémek. Én ellentétben veled, nem vagyok mérhetetlenül telhetetlen és kapzsi.

-         Nem valóban nem vagy az. Te egyszerűen csak a méregkeverés specialistája vagy. Milyen sötét erőkhöz fohászkodtál az éjjel, hogy megszabadulhass tőlem? MH? – emelte meg egyik szemöldökét kérdőn Draco. Pansy gyorsan lesütötte a szemét.

-         Azt hiszem a pokol ördögeihez, hogy ragadjanak már el és vigyenek de nagyon gyorsan és nagyon messzire tőlem – babrálta a kézelőjét Pansy.

-         Akkor azt hiszem a túlvilágon találkozhatok a fiammal, megnyugtatsz – csapkodta meg gyengéd elégedettséggel Pansy derekát.

-         Tessék? Deimosnak semmi ilyesmit nem kívántam – tiltakozott hevesen Pansy.

-         Persze, hogy nem. Ezt én kívántam neki – nevetett fel Draco. – Amikor tegnap egyszerűen nem akart elaludni.  – Pansy is felnevetett. Hát tényleg nem a legjobb éjszaka van mögöttük. Deimos hisztizett, egyszerűen nem bírta elviselni a gondolatot, hogy az apja nem lesz otthon egy-két napig. Pansy titokban kiosont gyertyát égetni, és Draco valószínűleg észrevette a homlokáról nedvedző védőgyertya színét. Draco hol Deimos, hol Pansy, hol egyszerűen saját maga idegesítése miatt nem tudott elaludni. Mind a hárman fent voltak éjszaka, Pansynak amúgy is minden nap rossz a közérzete, sokat szédül, és Draco legalább éjszaka akarta tehermentesíteni Pansyt Deimostól, de Pansy most ragaszkodott hozzá, hogy pihenjen, mert ha kimerült annak csak rossz vége lesz. Így végül egyikük sem tudta kipihenni magát. Deimos egész délelőtt nyűgösködött és csak most nyomta el az álom.

-         Már hív – érezte meg a karján a mozgást Draco. – Mennem kell – tolta el Pansyt, s a tükörnél felvette a halálfaló álarcot. Pansy követte tekintetével a mozdulatot, s fáradtan bólintott. Draco még átsimította Pansy ében haján, s sietősen rohant a bejárat előtt várakozó fogathoz.

Lassan bukott le a nap a dombok mögött, de sugarai még világították az égboltot. Az apró felhők sárgás rózsaszínes fényben úsztak az ég kék tengerében. Blaise talárja csuklyáját a fejére húzta. Gyors mozdulattal irányította a csapattesteket. Szemközt már közeledtek a Voldemort irányította halálfalók. Draco apja és Bella között haladt. Már látták a felsorakozott levendulataláros sereget. Bella összefogta a haját és a talárja alá rejtette, hogy ne zavarja a harcban. Lucius is hasonlóan tett.  Draco a maszkját babrálgatta. Melege volt alatta és majd megveszett, pedig a vezetők valóban késői időpontot választottak, hogy ne kelljen a nyári melegben tikkadniuk a sötét talárban. Reménytelen próbálkozás volt. Bár a nap már nem sütött a meleget még ontotta a talaj magából.

-         Megadták az indítást!- bökte meg Lucius a fiát, hogy figyeljen, mert Draco még mindig csak levegőhöz próbált jutni az álarc mögött. Draco is felnézett. Élénk levendulaszín fények hullottak alá az égről. Blaise tehát megadta az indítást a csapattesteknek. Bella egyenletesen és gyorsan mozgott mellettük és már alig várta, hogy személyes párbajba keveredhessen a levendulatalárosokkal. Nem kellett sokáig várnia. Néhány méter után elérték az ütközővonalat. Lucius és Draco mindvégig törekedtek arra, hogy együtt maradjanak és egymás mellett harcoljanak. Mindig ez volt a technikájuk. Szem előtt tartani a másikat és szükség esetén a másik segítségére sietni. Persze csak burkoltan. Nem szerették volna, ha ez mint jellemző felismerhetővé tenné őket. Az ellentáborban is bőven ott vannak az ellenségeik. Semmi szükség rá, hogy rájuk ismerjenek.  És Blaise sem lehet mindenütt, hogy távol tartsa embereit a Malfoyoktól. Voldemort szokásához híven kellő biztonságban tűnt fel hol az egyik ponton hol a másikon. Lehetetlenség volt így harcolni vele. Blaise pedig ez miatt már egy egész szantálerdőt elfogyasztott mérgében. Hiszen az ő célja mindvégig Voldemort volt, ahogy ez viszont is érvényes volt. De azért Blaise is igyekezett elkerülni egy újabb fogságba esés lehetőségét. Már az első fél órában el szokott dőlni az ütközet kimenetele.  És érezhették, ez a harc is ismét meddő lesz. Semmi eredménnyel, egy-két veszteséggel, de nem többel. Lucius és Draco a fejét csóválva nézte, a lassan hátráló levendulatalárosokat. Blaise nem volt az őrültségek híve. Ha látta, hogy értelmetlen a harc, azonnal visszavonulót fújt. Ezért voltak a több napos és rövid összecsapások.  Voldemort ragaszkodott az újabb és újabb ütközethez, ha már összehívta a csapatait. A mai eredménytelennek bizonyult.

Draco a Malfoy-birtokon öltözött át. A talárja föld és vér szagát árasztotta. Ettől pedig mindenképpen meg akarta kímélni Pansy amúgy is háborgó gyomrát. Zöld talárba öltözött és már igyekezett is a várakozó hintó felé. Narcissa a csillagvizsgálóból jött.

-         Hová mégy?

-         Haza a feleségemhez. Hová mennék? – vágta zsebre a kezét Draco. A haja még nedvesen tapadt a homlokára és a tarkójára. Futólag fésülte át, de nem szárította meg. Túl meleg volt az este.

-         Igen?  - húzta fel a szemöldökét Narcissa. – Ne siess annyira. Maradj vacsorára.

-         A feleségemmel vacsorázom – törölt le egy vízcseppet a homlokáról Draco.

-         Én a helyedben nem sietnék. Ki tudja, még a végén kellemetlen meglepetéseket találnál az ágyadban – nézte hidegen a fiát.

-         Valóban Pansy is kellemetlen meglepetés. Egy kígyót nem szívesen tart az ágyában az ember, még ha mardekáros akkor sem – vigyorgott Draco.

-         Nem. Nem. Én egy másik fajta csörgőkígyóról beszélek. Aki levendulaszín talárt hord.

-         Anya fejezd ezt be megmondtam!- csattant Draco idegesen és a tarkójáról is lesimította a nedvességet.

-         Csak óva intelek. Nem akarom, hogy csalódás érjen- tette az ártatlant Narcissa. Dracoban gyorsan pattant az ideg. Szélsebesen az anyja előtt termett és az arcába sziszegte.

-         Nem kételkedem a feleségem hűségében, és te se tedd azt! Pansy nem csalt meg sem Blaise-el sem Voldemorttal! Az egész egy félreértés. Merlinre fogd már fel!

-         Valóban?

-         Igen. Én tisztáztam az ügyet, és jó lenne, ha te is befejeznéd már a célozgatásodat, ha valaha is viszont akarsz minket látni a Malfoy- birtokon – sziszegte az anyjának.

-         Mit akarsz ezzel? – simította le a szoknyáját hűvösen Narcissa.

-         Azt, hogy amennyiben nem változtatsz a modorodon, nem jövünk vissza. A családommal együtt jövök vissza, és nélkülük nem. De a bosszantásod nem csak Pansynak nem kellemes de nekem sem. Amennyiben magad mellett szeretnéd tudni az unokáidat, akkor tegyél le a Blaise-ügyről egy életre.

-         Januárban úgyis jöttök – nézett el Draco válla felett hidegen Narcissa.

-         Igen. Mert Pansy ragaszkodik hozzá – húzta el a száját Draco. – Én nem engedném. Januárban jövünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy maradunk is – tette hozzá hidegen Draco és megfordulva lesietett a lépcsőn.

Amint belépett a villa oszlopcsarnokába már hallotta a fürdőből érkező hangos nevetéseket. Deimos kacarászott a medencében. Időnként hatalmas vízcsapkodások, és csobbanások hallatszottak. Draco benyitott a fürdőbe. Pansy  köntöse csurom víz volt, ahogy a fiával egymást fröcskölték a vízzel. Deimos visítva ugrált a vízben, ahogy meglátta a belépőt.

-         Apa! Apa! -  csapkodta a vizet és kezeit nyújtogatta a magas férfi felé. Draco Pansy kezébe nyomta a hatalmas csokrot és kikapta a fürdővízből a kicsit, a magasba lengetve hagyta, hogy a vízcseppek ráhulljanak a kicsiről.

-         Szervusz Deimos! Látom, igazán jól szórakozol apád nélkül is. Most kivételesen anyádat áztatod el a fürdésnél? – nézett Pansyra, aki meglepetten nézte a hatalmas vörös rózsacsokrot a kezében.

-         Ez meg mi? – nézett kétkedőn Dracora.

-         Szúrnak – jegyezte meg gúnyosan Draco. – A tüskéjük pedig méreggel van átitatva.

-         Olyan kedves ajándékokkal halmozol el – mosolygott negédesen Pansy. – Mire föl?

-         Hát gondoltam, ha már teherbe estél valami hasznod is legyen belőle – tette hozzá Draco s zavartan elnézett s Deimos fürdőlepedője után nézett.

-         Apa mi az, hogy teherbe esni? – könyökölt apja vállán Deimos. Pansy és Draco köpni nyelni nem tudtak. Draco csak most jött rá, hogy Deimos előtt miről beszélt.

-         Ühm…hát…ööö – Draco gyorsan dörzsölgetni kezdte Deimost a törülközővel, miközben időnként megvakarta a fejét, s közben Pansyra pislogott. – Pansy?

-         Mi van? Tőled kérdezte – gonoszkodott Pansy.

-         Gondoltam elmagyarázhatnád…

-         Te hoztad szóba – tiltakozott Pansy.

-         Véletlen volt – harapta be a száját Draco.- Te vagy az anyja.

-         Te meg az apja!

-         Te vagy terhes! – csattant Draco.

-         És? Te ejtettél teherbe – ült le a fonott székbe a csokorral a kezében.

-         Na álljon meg a menet. A pisilésbe még beleegyeztem, ok. De ezt igazán elmondhatnád te.

-         Apa! Apa! Miféle teher? – nézett egyikről a másikra Deimos. Draco hirtelen nagyon forrónak érezte a fürdő levegőjét.

-         Hát tudod – Draco finoman megdörzsölte a tarkóját.- ööö… - Draco bosszankodva nézett Pansyra. – egyébként te miattad csúszott ki a számon. Ha nem kérdezel hülyeségeket eszembe se jut ezt említeni Deimos előtt. – Deimos várakozóan nézett az apjára. Szürke szemei hatalmasra nyíltak. – MH. Deimos. Tudod. Hamarosan kistestvéreid lesznek.

-         Mi az hogy testvér? – ráncolta a homlokát Deimos.- És ez miért függ össze a teherrel?

-         MH – Draco toporzékolni tudott volna. Most, hogy vágja ki magát ebből. – Huh. Hát…ő Tudod a nagymamád és Bella néni is testvérek. Ami azt jelenti, hogy az anyukájuk azonos és az apukájuk is.

-         Tehát nekem is lesz testvérem, akinek te vagy az apukája és anya az anyukája? – Deimos bizonytalanul fintorgott. – Nekem ez nem tetszik. Apa te csak az én apukám lehetsz másé nem – tiltakozott Deimos dühösen. Draco a mennyezetre emelte a tekintetét. – É anya is az én anyukám nem másé.

-         Igen persze. – Draco és Pansy összemosolyogtak fiuk akaratos és kisajátító mondatait hallva. - Attól te ugyanúgy a mi gyerekünk leszel, de  a te testvéreid is a mi gyerekeink lesznek – Deimos tovább ráncolta a homlokát. – osztoznod kell anyád gonoszkodásában és kegyetlenségében a kistestvéreiddel és velem.

-         Ne mondj ilyet! – legyintette meg Pansy.

-         Apa ez a testvér dolog valami mágia? – kezdett derengeni Deimosnak az elképzelés ,s kis ujját  a szájához tartva gondolkodott

-         Mh. Hát olyasmi – túrt a hajába Draco.

-         Már értem!- lelkesedett Deimos. – Tehát erre kellett az ágy alá a harisnya és a nyakkendő! – virult ki Deimos, hogy végre értelmet nyert előtte az eddig értelmetlen ruhadarabok ágy alatti volta. Pansy beleröhögött a rózsacsokrába, Draco pedig összeszorított ajkakkal rázkódott a nevetéstől. – Nagyon bonyolult mágia lehet ez a kistestvérvarázslat – fontolgatta a kicsi.  – Mond apa megéri ezt a varázslatot?

-         Biztosíthatlak fiam, hogy megéri – vigyorgott Draco, miközben Pansy hozzávágta az egyik szál rózsát. Deimos látszólag megnyugodott a választól.

Este Pansy a fésülködőasztalánál összecsapta a naplóját és a középső fiókba csúsztatta a kis bőrkötéses könyvet. Draco az ágyból figyelte, ahogy Pansy leveszi a köntösét és a közeli szék karfájára hajítja. Csak az ágy két szélénél égett a gyertya. Draco szürke szemei kutatva jártak felesége testén.

-         Már látszik – mosolygott fel csibészesen a nőre.

-         Komolyan? – nézett végig magán Pansy.

-         Nem nagyon. Egy kicsit. A melleden, és a hasadon – vigyorgott rá Draco. Pansy visszalépett a tükör elé. Egy leheletnyit valóban duzzadtabbak voltak a mellei és egy icipici dombocska keletkezett a hasán. Pansynak még tényleg fel sem tűnt a leheletnyi változás, persze ő minden nap látva magát észre sem vette ezt.

-         Csak így levetkőzve látszik. Talár alatt még egyáltalán nem – fürkészte a változásban levő női testet. Pansy feltérdelt az ágyra és becsúszott mellé a takaró alá. Draco a nő felé könyökölt és  tenyerét az apró domborulatra tette. Intésére elaludtak a gyertyák. Szürke szemei összekapcsolódtak az egészen sötét, szinte fekete szempárral. Pansyn jóleső borzongás futott végig ettől a gyengéd nézéstől. Draco ritkán nézett rá így, fanyarul elmosolyodott és ujjaival feltűrte a hálóinget egészen Pansy derekáig. Lehajolt Pansy hasára és sűrű puszikat hintett rá.

-         Szervusztok legkisebb Malfoyok – suttogta Pansy hasára. Pansy felnevetett.

-         Draco, miket mondasz!

-         Hagyjál a gyerekeimmel beszélgetek!- intette le Draco.

-         Használj oklumenciát! – gonoszkodott Pansy.

-         Vigyázzatok odabent, mert anyátok vére erős mérgezést okoz – gonoszkodott Draco, de teste rázkódott a nevetéstől. Nyelvével súrolta az érzékeny bőrt, és tenyerével megállás nélkül simogatta Pansy apró hasát. Feljebb csúsztatta a hálóinget és a megduzzadt érzékennyé vált mellbimbókat kényeztette megnedvesedett a puha bőr. Pansy sóhajtva túrt Draco szőke hajába. Draco végigsimogatta Pansy egész testét, megállás nélkül izgatva minden porcikáját. Pansy már türelmetlenül feszítette hátra  a fejét. Draco besiklott a forróságba.

-         Mh ,azt hiszem kihasználom ezt a helyzetet, amíg még lehet – morogta vigyorogva Draco, Pansy felé könyökölve. Pansy felnyögött Draco ingerlő csípőmozgását érezve. – Hiányozni fog –sajnálkozott Draco. – Szeretem amikor magam alatt gyötörhetlek.

-         Gyötörni akarsz? – zihálta Pansy. – Sajnos ki kell ábrándítsalak. Mert én is élvezem, ha te vagy felül – mosolygott Pansy, de szempillái billegve lecsukódtak, ahogy a sötétségben úszva lebegett a gyönyör hullámaiban.