A Malfoy kastély kocsifeljáróján ezüst címeres hintó várakozott. Az ajtóban Lucius Malfoy tartotta a karján unokáját, Draco pedig fia kicsi kezét puszilgatta. Deimos lelkesen integetett szüleinek és alig várta, hogy nagyapjával játszhasson az óriási kastélyban. Pansy nem szállt le a fogatról, csak távolról integetett a kicsinek, s várta, hogy Draco visszaérjen mellé. Draco könnyedén felszökkent s leült mellé a bársonyülésre. Együtt integettek a távolodó két szőke alaknak.

- Irány vissza Londonba! – mosolygott Draco.

- Remélem nem fogja anyád sületlenségekkel teletömni Deimos fejét – morogta Pansy.

- Apám ott lesz ne aggódj, ő majd felügyeli a dolgokat – simogatta meg felesége térdét Draco. Eddig csak külön-külön látogattak el az apró villába. A kerítés előtti park egészen apró volt. A bokrok magasan és rendezetlenül nőttek. A kovácsoltvas kapu nyitva állt és bentről már halk zene szólt. S időnként nevetések csattantak fel. Draco lesegítette Pansyt a hintóról és egymásba karolva csengettek be a ház ajtaján.

- Várva várt vendégeim megérkeztek! – hallatszott a vidám mélyhegedűs férfihang, mire többen kacarásztak. Szélesre tárult a bejárati ajtó, és fogait kivillantva, dülledt mosolygós szemekkel Blaise állt az ajtóban. – Örülök, hogy elfogadtátok a meghívásom, gyertek csak beljebb – megropogtatta barátait a karjai között és bevágta az ajtót. A szalonban a régi mardekáros csapat zsúfolódott össze.

- Blaise! Látom nem kíméled magad – nézett végig a vendégseregen Pansy. – Nem veszélyes ez? – Crak, Monstro, Flint, és Baddock akik ízig-vérig Voldemort hívei együtt üldögéltek a kandalló előtt, és persze Blaise saját bizalmi emberei: Nott, Harper, Warrington, és Montague.

- Érdekes így együtt látni a társaságot nemde? – vihogott Blaise.

- Elég furcsa, alig néhány napja még egymás ellen indultatok most meg együtt iszogatunk? Nem ellentmondásos ez egy kicsit? – ráncolta a homlokát Pansy.

- Imádom azt az édes gyanakvó természetedet – röhögött Blaise és megsimogatta Pansy arcát. – De ne idegeskedj. Fegyverszünetet kötöttünk. Természetesen csak magunk közt – vihogott Blaise. – Sajnos a pálcákat kint kell hagyni a biztonság kedvéért – kérte el a két ezüst markolatú elegáns  Malfoy-pálcát. Draco és Pansy átnyújtotta. – Tudjátok az ördög soha nem alszik – nevetett Blaise – Nem szeretném, ha Voldemort egy titkos imperióval megöletne a szemetek láttára, ez méltóságomon aluli halál lenne – kacarászott Blaise.

- Egyetértek, nem beszélve arról, hogy ennek egyikünk sem lenne szívesen szemtanúja – sötétült el Pansy szeme.

- Mit hozhatok nektek? Bor? – kacsintott Pansyra. – Vagy lángnyelvwisky? – fordult Draco felé.

- A bor megteszi. De most a félszáraz változatot kérem – vetette le talárját Draco. Blaise tüstént tálcákkal megpakolva tért vissza. Pansynak is a kezébe nyomta a poharat és visszahuppant a kanapéjára, Daphné mellé. Daphné semmit nem változott, szinte azonnal Blaisere vetette magát. Blaise egy ideig csókolta, majd elhúzódott.

- Egy igazi nagy kártyapartyt terveztem – Blaise előkapta a kígyómintás kártyapaklit, ami egy egész toronynak tűnt. – Mivel sokan vagyunk a kártyaszámokat kicsit meg kellett növelnem – kacarászott, és gyorsan szétosztotta a lapokat. Szeme sarkából észrevette, hogy takarva, de Pansy poharat cserél Dracoval, és Draco issza ki Pansy poharából is az alkoholt. Nem reagálta le, de elraktározta magában az információt. Máris széles vigyorral körbenézett a széles kerek asztalnál ülőkön. – Kezdhetjük? – Pansy felfordította a lapjait és meglepődve nézte a kártyán a képet…a képen Blaise volt. Kikerekedett szemmel meredt a kártyalapra, majd zavartan körbenézett. Most a szeme káprázik? Mit keres Blaise egy híres varázslókból álló kártyasorozat között? Blaise megbűvölte volna a kártyákat? Pansy szeme összeakadt Blaise pillantásával.

- „Ez meg mit jelentsen?” – vonta kérdőre Pansy mentálisan.

- „Azt, aminek látszik”- vigyorgott Blaise.

-„Mire véljem ezt? Megváltoztattad?” – simított át a lapon Pansy.

- „Nem Pansy, sajnos nem talált” – nevetett fel Blaise. – Az én drága cicusom megkapta a meglepetés kártyát! – nézett körbe a társaságon. – Légy kedves fordítsd fel azt a bizonyos lapot! – szólította fel Blaise Pansyt. Pansy vonakodva de az asztalra tette felfordítva a lapot. Mindenki a kártyalap felé hajolt és igyekeztek kivenni a képet. Aki a képet készítette kiválóan ismerhette Blaiset. Mert pontosan olyan volt, mint amilyen ő. Dülledt szem, vigyorgásban kivillanó szép fogsor, mosoly amiben benne van a kéj és huncutság, markáns, férfias arcvonások. Levendulaszín talárban volt, természetesen. És a jellegzetes kissé borzasan áttúrt haj. Nagyon Blaise-es volt a kép.  – Bizony-bizony – bólogatott mellkasát kidüllesztve Blaise. – Híres ember lettem – vigyorgott hatalmasat. – Az arcképem bekerült a nagy fejesek közé – egyértelmű elismerés volt ez. A kártyák közé azok kerültek akiknek számon tartják a nevét.  – Hehe. Még a csokibéka kártyákra is felkerültem – röhögött Blaise és illanóra gyújtott. – Na mit szóltok? Milyen barátotok van? MH? – nézett körbe a megrökönyödött társaságon. Mindenki hatalmas szemekkel meredt a kártyára. Tulajdonképpen számíthattak volna erre. Blaise. Szembeszállt halálfalóként! Voldemort ellen gyűjti s a seregeket. Ez csaknem Potterhez mérhető, sőt még őt is meghaladja. Hiszen Blaise mardekáros. Aranyvérű. Halálfaló. Minden ami Voldemort mellé rendelné. És ő dacolva mindezen tulajdonságokkal szembefordult a világ legnagyobb feketemágusával. Nagy tett. Történelmi tett. Ezt mind tudták és érezték. Suttogva de róla beszéltek mindenütt. A női szalonokban különösen. Nem véletlen. Blaise népszerű a nőknél. Gazdag, és nagyon helyes, jó kiállású férfi, és bátor. És a mi legfőbb, hogy független. Tökéletes partner. És a női szalonokban szívesen pletykáltak róla. Bárki aki kapcsolatba került Blaise-el részletesen elecsetelt mindent. Márpedig Blaise karjaiban bőven váltották egymást a szép asszonyok, nők, és lányok. De mindez mégsem negatívumként tűnt fel. Blaise ágyába jutni csaknem elismerés volt. Mert bármennyire is sűrűn váltogatta a szerelmi partnereket, Blaise nagyon válogatós volt. Ami a legfontosabb, és amit nem tudott kiölni magából, hogy a nő aranyvérű legyen. Ki tudja miért maradt ez meg ilyen erősen benne? De ebből nem engedett. A másik, hogy szép legyen. Blaise csak szép nőkkel feküdt le. És mindenképpen megkövetelte önmagától is, hogy a nőt ismerje. Ha nem is nagyon, de legalább minimális ismeretei legyenek róla. A kor, a családi állapot, az nem számított. Így a tény, hogy Blaise szemet vetett egy nőre, az elismerés volt a szépsége iránt. Blaise alkotta meg az aranyvérű nők között  a rangsort. A piramis csúcsán pedig Pansy állt. Ezt mindenki tudta. A következő szinten alatta viszont meglepően sokan, Daphné vezetésével. Minden aranyvérű nő besorolást kapott. A vízválasztó pedig egyetlen tény volt. Hogy Blaise felfigyelt-e az illetőre vagy sem. A piramis legalsó szintjén azok a nők álltak, akiket Blaise legalább egyszer megnézett. A nők szó szerint versengtek a Blaisetől kapott pontokért. A férfiak háborújában a nők maguk között is háborúztak. Függetlenül attól, hogy melyik oldalon álltak, Blaiseről mindenki tudott. Bár Blaise elsősorban a halálfaló körökben mozgott a női szalonokban. És érthető okokból a halálfaló nők forogtak meg Blaisenél. És a pirulós részleteket nem sajnálták egymástól a halálfaló feleségek. Akit Blaise ágyba vitt az pedig bőven dicsekedhetett a pikáns részletekkel, erről Blaise gondoskodott. Ám Daphné szintjére csak egy szűk réteg jutott. Blaise háremében Daphné volt a vezető. Akihez Blaise örökké visszatért, az egyetlen aki apró állandóság volt Blaise életében. A nők versengtek maguk között, hogy megkaparintsák Blaiset. Blaise lázadó lélekkel Voldemorttal dacoló veszélyes élettel, tökéletes ágybeli partnerként a halálfaló nagyasszonyok elképzelésében a tökéletes szeretőt testesítette meg. Blaise ügyesen bánt a szavakkal és akit el akart szédíteni azt sikerült is. Éhes női szempár tucatja követte minden estélyen a mozdulatait, vágyta csak egyetlen pillantását, s az esélyt, hogy megismerheti Blaise lehengerlő, sokat emlegetett és titokban elsuttogott bizalmas információkból származó, sejtetett ágybeli képességeit. És Blaise-en egyszerűen látszott is ez. Aki kéjesen és csábosan mosolygott minden nőre, de nem ugyanazzal a mosollyal. Mert Blaise minden nőre úgy mosolygott, hogy úgy érezhette az csakis neki szól és másnak nem mosolyog így. Persze Blaise-től óva intettek minden jó házasságra készülő lányt. Blaise erről az oldaláról kiszámíthatatlannak tűnt. Csapodár, és élvhajhász élete az arisztokrata fiatal lányok apjai szemében egyenesen kártékonynak számított. Titkon a hevesen tiltakozó és felháborodó nők is vágytak Blaisere. És a fiatal lányok is. Ami veszélyes. A politikai házasságkötések szemszögéből nézve. És Blaise bekerült a kártyák közé. Itt volt. Igazi női szíveket romboló hódítóként a kép a fiatal, tetterős és csibészes mosolyú Blaiseről.

- Jaj Blaise! – nevetett fel Pansy . –Igazán mindent gondoltunk volna rólad! Na de ezt?  - mosolygott rá melegen Pansy.

- Ugye? – kacarászott Blaise. – Szent Potter mellett, és Voldemort mellett most már az én képem és nevem is bekerült a nagyok közé. Fennmarad a Zabini név az idők végezetéig – csapkodta az asztalt elégedetten Blaise.

- Mikor tudtad meg? – dőlt hátra Pansy.

- Talán egy hónapja – legyintett Blaise. – Nem mondom meglepett a dolog.

- Sejtem kik követelték ki – húzta el a száját Pansy. Blaise meglepetten nézett rá. – Hát a nők. Hallottam egy s mást – nézett kérdőn Blaisere, mire a férfi zavartan felnevetett.

- Na igen a hírem mindig hamarabb ér el mindenhova mint én magam – túrt a hajába és megszívta az illanót.

- Epedve várja minden női szalon, hogy a te szantálos illatoddal teljen meg a hálószoba levegője.

- Egyetértek – morogta Draco vigyorogva. – És mi tagadás én olyasmit is hallottam, hogy ahol csak összecsaptunk a környéken a lányok még álmukban is megterhesedtek tőled – a társaság hangosan felröhögött.

- Hékás erről szó sem volt! – tiltakozott hevesen Blaise, de belepirult a hallottakba.

- Nna de Blaise! – intette meg fenyegetően az ujját Blaisere Pansy. – Látom nem kell féltenünk, hogy a harcok elveszik az életkedvedet.

- Most mind ellenem vagytok? – panaszkodott Blaise körbenézve.

- Mond te szoknyavadász, mégis hány nő lábai közé jutottál be az utóbbi…mondjuk három hónapban? – vágta ki a kérdést Draco, szemöldökét húzogatva.

- Mardekár- mardekár – csóválta a fejét Blaise. – Hiszen ismeritek a Mardekár vért. A vérünk hajt minket. Mit tehetek én arról, ha tapadnak rám a nők? – vihorászott. – Minden mardekáros szexet akar. A nők főleg  – csapkodta meg Daphné térdét. – komolyan ilyen rohadt jól néznék ki? – kacsintott Pansyra Blaise. A társaság férfitagjai Blaisehez vágták a kártyájukat, s Blaise öle tele lett a lapokkal, s karját az arca elé kapva menekült a kártyazápor elől.

- Csak reszkessetek! – röhögött Blaise. – Mert nem tudjátok a feleségetek volt-e nálam vagy sem – húzta a társaságot Blaise. Persze csak ugratta őket. Blaise alapszabálya, hogy akiket túl bensőségesen ismert azoknak a feleségeit és lányait kerülte nagy ívben. Az ilyesmi már vérre megy, ő aki Draco mellett élte meg a serdülőkort jól tudja ezt. Süteményeket hozott be tálcán, és az asztalra tette. Daphné bekapcsolta a lemezjátszót és a többség táncolni kezdett. Blaise visszazuhant a kanapéra és a borát kortyolgatta. Illanóját szívva nézte a szemközt ülő párost. Pansy nagyokat nyelt és Draco rögtön megsejtette Pansy rosszullétét.

- Megyek iszok egy kis vizet – sietett fel az emeletre Pansy. Csak Draco és Blaise maradt az asztalnál. Blaise kérdő tekintettel fürkészte Dracot. Draco egy ideig kerülte a pillantást, de végül megadta a választ.

- Pansy terhes – Blaise bár számított erre, meglepte a hír.

- Vagy úgy – kortyolt a kristálypohárból, majd elvigyorodott. – Bár ez már karácsony környékén is várható volt. Sejtettem. Pansy egy korty alkoholt nem ivott még az este. Jól van Draco – állt fel Blaise és megcsapkodta barátja vállát miközben elhaladt mellette. – Látom bebiztosítod magad. Nem várakoztál sokáig – vihogott, s újabb üveget hozott magának. Pansy kicsit sápadtabban, de visszatért, s Draco szürke szemeivel kérdőn nézett rá. Pansy csak nyugtatóan meglebbentette a szempilláit.

- Ej-ej Cicus!- vigyorgott a nőre meleg mosollyal Blaise. – Hallom már megint nem védekeztetek! – vihogott a házaspárra. Pansy elpirult, s összevillantotta a szemét Dracoval.

- Hát valóban nem – nevetett zavartan Pansy. Váratlanul érkezett a piros jelzőfény a szobára. Öt másodpercenként felvillant. Blaise azonnal intézkedett. Felpattant és mintha egyetlen kortyot sem ivott volna józanul irányítani kezdte az embereket.

 - Harper! Nott! Igyekezzünk – Blaise elhallgattatta a gramofont. Az illanókat a tűzbe dobta, a poharakat pedig Harper és Nott vitte szélsebesen a kamrába. Draco felhúzta a kanapéról Pansyt és Blaise segítségére sietett. Visszarendezték a szalon bútorait az eredeti helyükre. – Warrington induljatok!  - szólt oda az ajtóban állónak. Pansy a féktelen kapkodásra értetlenül ide-oda kapkodta a fejét.

- Draco! Draco! Mi a baj? – kiáltotta Pansy ,de Blaise gyorsan a szájára tette a kezét.

- SSss! – búgta a fülébe. – Nyugi Cicus! Villámgyorsan felszívódunk innen. A Miniszter emberei megneszeltek minket. Nem szeretném, ha megtudnák, hogy Draco nálunk járt, szóval ne sikongasd a nevét – hangján egyszerre érződött a komolyság és a vigyorgás is. Az ajtón már dörömböltek. Draco kérdőn nézett Blaisere.

- Merre? – suttogta halkan miközben mellényzsebébe süllyesztette a két ezüst markolatú pálcát.

- A hátsó kijárat felé – mutatott a megfelelő irányba Blaise és Draco után vonszolta a megkövesedett lábú Pansyt. Magára kapott egy sötét talárt, s Draco már a kapuban várta őket. – Egy háznak mindig jó, ha két bejárata van – vigyorgott rájuk Blaise. – Még találkozunk! Nem mehetünk tovább együtt. Majd keressük egymást! Merlin legyen veletek! – búcsúzott el a házaspártól és a fejére húzva a csuklyát az ellenkező irányba sietett. Draco a feleségébe karolva a másik irányba igyekezett Pansyval. Alig fordultak be a sarkon az aurorok már  a hátsó kijáraton léptek ki. Körbenéztek a társaság nyomait keresve. Nem láthatták, ahogy Draco egy régiségboltba húzza a feleségét. Potter és Weasley is a felkutató küldöttség között volt. Legalább egy tucat aurort kirendeltek. Nyilván nagy rajtaütést terveztek a halálfalókon. Ez nem sikerült Potter!  - húzta el gúnyosan a száját Draco, s Pansyval nézelődni kezdett a bolt régiségei között.