Deimos az asztalnál varázskockákból épített várat. Pansy az íróasztala mögött ülve figyelte  a próbálkozásokat. Alaina levelét olvasta. Ritkán váltottak levelet, de ha igen, az többnyire nyomós indokból történt. A halálfaló-asszonyok ismét nem tudták mik történnek. Nem harcok voltak. Csendes tapogatódzás. De Voldemort ilyenkor sem tétlen ebben biztosak lehettek. Draco  pedig ismét hallgatásba burkolódzott már napok óta. Pansyt nem akarta idegesíteni semmivel. S bár ő maga nem beszélt a nehézségekről, az újabb feladatokról és gondokról, Pansy érzékelte közeledik valami. Draco tegnap este indult útnak.  Halálfaló álarcban. Az éj leple alatt. Pansy hallotta, ahogy halkan teszi be maga mögött az ajtót, és hallgatta a kövezeten nyikorgó kerekek zaját. Draco nem akarta, hogy tudja, ismét küldetésen van. Tehát úgy tervezte reggelre hazaér. Ezért nyugtalankodott Pansy. Délelőtt sehol senki, semmi üzenet sehonnan. Mivel Narcissával véletlen sem akart levelet váltani, a másik mindent tudó aranyvérű nőnek, Alainának küldött levelet. Alaina nem tagadta meg a választ tőle. De Piton  úgy tűnik nem vett részt a mostani akciójukban. Talán csak Dracora bízta a feladatot? Pansy nyugtalanul nézte a kattogó ingaórát. Este hat óra. Hol lehet már Draco? Pansy feszülten gyűrögette a kezei között a levelet, A kicsik élénk mocorgásba kezdtek, s Pansy nyugtatóan simogatta a kis végtagok okozta mozgás helyét.

-         Semmi baj kincseim – simogatta a kis lábacskákat a domborulaton. Ekkor Ainéval egyszerre rontott a szobába a fekete taláros férfi. Szeme nyugtalanságot és sürgetést sugalltak. Pansyn végleg eluralkodott a rémület. A férfi felmérte a helyzetet és nyugalmat erőltetett magára.

-         Szép estét cicáim! – vigyorgott rájuk, de hangja idegesen lebegett.

-         Szia! – állt fel az asztaltól Deimos. – Képzeld várat építek a kistesóimnak – mosolygott a férfira. – Anya hasában fészkelődnek, gyere nézd meg!-  húzta Blaiset a kezénél fogva.

-         Állandóan ezt csinálja, amióta megmutattam neki, mindenkit beavat – csóválta a fejét Pansy. Deimos anyja hasára nyomta  Blaise kezét, aki azonnal megérezte az izgatott fészkelődést odabent. Melegen Pansyra mosolygott, majd mentálisan küldte az üzenetet a nő szemébe nézve.

-         „Sietnünk kell! Amilyen gyorsan csak lehet!”

-         De mi…?

-         „Majd később Pansy” – küldte, s Deimos felé  fordult. – Mit szólnál egy kis utazáshoz Deimos? Remek kirándulóötleteim vannak – kapta ölbe a kicsit.

-         Blaise várj, írok üzenetet!

-         Azt semmiképp se!- vetette el a javaslatot Blaise. – Gyere! – karolt a nőbe, hogy segítse a nőt. Gyors tempót diktált, és Pansy rémülten  kapkodta elnehezülő lábait.

-         „Merlinre Blaise mi történt?”- küldte kapkodva az üzenetet Pansy.

-         „Elkapták Dracot! Már az Azkabanban van” – siettette a nőt Blaise.

-         „Tessék?!” – Pansy úgy érezte összeesik, de Blaise erősen tartotta. Pansy könnyű szobacipőben volt, nem volt ideje átöltözni sem. Aine dobta rá az útiköpenyét is. Deimosra pedig Blaise segítette a kis ezüstszín köpenyt. Blaise méretes léptekkel vágta át a villa előtti parkot.

-         Mivel jöttél? – loholt utána Pansy.

-         Gyalog. Rohantam, hozzátok ahogy csak tudtam – súgta Blaise. – Ugyanis nem szeretném, ha bárki is megelőzne – Blaise a közeli utcába vezette Pansyt, s alig egy perc várakozás után már a Kóbor Grimbusz állt előttük.

-         Ezzel menjünk? – szörnyülködött Pansy.

-         Ez a legbiztonságosabb, minden fogatot átnézetnének most értetek.

-         De hát mi történt? – állította meg Blaiset ,aki már felugrott a Grimbuszra és fizette a jegyüket. Blaise felhúzta magához Pansyt és  a legfelső szintre húzta maga után. Lenyomta az ülésre, Deimost az ölébe ültette, és ő is lehuppant melléjük. Deimost már lekötötte az ablakon  való nézelődés, így végre nyugodtan beszélhettek.

-         Nem tudom pontosan mi történt. Ami biztosnak tűnik, hogy Draco a minisztérium titkos részlegeiben matatott. A baj az, hogy a minisztérium fülest kaphatott, és várták az érkezőket. Már az azkabanban vannak. Nem szeretném, ha miattad vagy Deimos miatt információkat csikarnának ki Dracoból.

-         Attól nem kell félni – legyintett Pansy.

-         Nem igaz, te is nagyon jól tudod. Ha a ti épségetek forogna kockán Draco mindent kiadna – nézett Blaise mélyen a nő szemeibe. – Nem akarom, hogy veletek zsarolják Dracót. És ezt Draco sem akarná – mondta komolyan Blaise.

-         Honnan tudod? Hogy mi történt? – tette hozzá gyorsan Pansy.

-         Nekem is megvannak a magam informátorai. Ahogy Voldemortnak is. Az ilyesmi szükséges, tudod. A minisztériumot mindig figyeltetem.  – dőlt hátra Blaise és körbenézett, nem-e hallgatja őket valaki. A felső szint üres volt. Blaise már a mellényzsebében kotorászott. Illanózni akart. De most nem lehet. A szantálillatot tényleg sokan az ismertetőjének tartják. Azonnal lebukna.  Idegesen harapta be az ajkát.  – Látták, ahogy az azkabani őrök hozzák ki őket.

-         Kiket? – csapott le Pansy ijedten.

-         Dracot és… Luciust. Ketten voltak csak. Azt hiszem a besúgó kettős ügynök. És a Malfoyok ádáz ellensége. Nem kétlem, hogy már a Malfoy-birtokra is megérkeztek, sőt a villába is. Versenyt futunk az idővel Pansy. Azt hittem már nem érek el hozzátok – simogatta meg Pansy térdét. – Gondolod Lucius nem intézkedett volna már értetek? Dehogynem. Csak nem tehetett ő sem semmit. És veletek fenyegethetnék őket most. A család mindkettőjüknek fontos hiszen tudod.

-         És Narcissa? – gondolt az anyósára Pansy.

-         Nem lesz gond. A Malfoy-birtokon rengeteg lehetőség van. Narcissa pedig mindet ismeri. Őt nem kell félteni.  Rögtön tudtam, hogy mi a tervük. Pansy valaki nagyon ellenetek van. Nem tudom ki az, de jobb ha kezdtek megijedni tőle.

-         Dracot már meg akarták mérgezni, nem is olyan régen.

-         Igen. – bólintott Blaise látva, hogy Pansy megértette, mit akar mondani. – És most csak arra várt, hogy Voldemort elküldje a két Malfoyt együtt. A nők egyedül maradnak otthon védtelenül.

-         Nem vagyok védtelen – csattant dühösen Pansy, s ökölbe szorította a kezét.

-         Tudom Pansy – nyugtatta gyorsan Blaise. – De Deimos is itt van, és akárhogy is Pansy másállapotban vagy. Te magad mondtad, hogy alig bicegsz egyik helyről a másikra. Ilyen erőnlétben képtelenség egy egész tucat férfival szembeszállnod, akiket kiküldhettek a villába. Kezében lennétek már az esküdt ellenségeteknek réges-régen. Az egész Malfoy család. Könnyűszerrel elintézhetné a családot egy életre, és Voldemort semmit sem tehetne. Az Azkabanban már nincsenek dementorok, hiszen mind nála vannak. Nem kétlem, hogy Voldemort is elindította a maga mentőakcióját értetek, csak félő, hogy később értek oda, hiszen a besúgója árulta el a Malfoyokat is.

-         Ki az?

-         Nem tudom Pansy. Nem tudom ki az , aki bármi eszközzel is, de el akar titeket tüntetni a föld színéről. Már rég voltam ahhoz halálfaló. Túl rég. De remélem, hogy Dracoék sejtik ki az és amint tudják… nos megszabadulnak tőle – simogatta meg Pansy rémült arcát. - Ne idegeskedj cicus!

-         Már, hogy ne idegeskednék! A férjem azt Azkabanban. Nem mehetek vissza a birtokainkra! És itt ülök a kétes Kóbor Grimbuszon a fiammal.

-         De velem vagy – vigyorgott rá Blaise. – Pansy ne idegeskedj legalább a kicsik érdekében ne – nézte ahogy Pansy az ujjait idegesen összekulcsolja a hasán. - Nem kétlem, hogy titeket akartak megkaparintani. Ezzel a legnagyobb gond elhárult. Draco megnyugodhat. Nem fogtak el titeket. Voldemort pedig lazán elintézi, hogy kiengedjék két leghűségesebb halálfalóját. Draconak nem kell információkat kiadnia életben vagytok. Leszállunk – nézett ki az ablakon Blaise. Lesegítette őket a Kóbor Grimbuszról. Már teljesen sötét volt odakint. Nyirkos a macskakő. Hideg a szél. Pansy könnyű cipőjében máris fázott.  Blaise átkarolta a vállát és Deimost a karjára ültetve siettek a dombon felfelé.

-         Hová megyünk? – bizonytalankodott Pansy. Ideges lett. Nem ismerte a helyet, és kezdett már abban is kételkedni, hogy Blaise van vele. A zsebébe nyúlt és kikapta a tükrét.

-         Jaj ne most cicomázd magad Cicám! Most jobb dolgunk is van – nézte a nőt Blaise. Pansy a  halvány utcai fényben Blaie felé villantotta a tükröt. Megnyugodva látta, hogy Blaise áll mellette. Kifújta a levegőt.

-         Jól van ,az óvatosság soha nem árt – értette egyet Blaise. – Azt hitted nem én vagyok?

-         Hát nem is tudom – motyogta Pansy.

-         Figyelj, ez egy vidéki házam. Az enyém. Többnyire itt szoktam bújtatni,… nos, akiket szükséges. Tehát senki nem fog keresni. A házat úgy tudják csak téli üdülésre használom. – Blaise az utca szélén  egy apró két emeletes ház ajtajánál matatott a kulcsaival. Belökte az ajtót és berántva Pansyt gyorsan bereteszelte az ajtót. – A karmában két hónapi élelem van mindig. Nem jöhetek hozzátok ugye érted? Az feltűnne az ittenieknek is. Lehetőleg ne mutatkozzatok, az utca felé a zsaluk mindig legyenek leeresztve. – sorolta Blaise  a biztonsági intézkedéseket. – Csak a hátsó szobákba gyújtsatok fényt, mert az pontosan a hegyoldalra néz, onnan senki nem láthat titeket.  Amint történik valami valamilyen módon értesítelek. Ne nyiss ajtót senkinek! – adta az útmutatást a nőnek, arca beesett és sötét volt, szemei alatt mély karikák. Blaise az emeletre rohant a zsaluk résein kukucskált ki. A hegyvidéki városka utcái kihaltak. Csend, semmi mozgás, csak a fáradt őszi felhők kezdték magukból facsarni a cseppeket. Blaise megnyugodva szétnézett a házban, még a  padlásra is felnézett. – Minden rendben. Ne idegeskedj cicám! Egy igazi nyaralás nálam, ennél jobb dolog a világon nincs, ugye?

-         Hát én azért tudnék párat – suttogta erőtlenül Pansy. – Blaise! Köszönjük! – nézett vizenyős szemekkel meredt a férfira.

-         Jól van, jól van. Voltam már én is Voldemort csodálatos kínzó cellájában – paskolgatta meg Pansy kezét. – Vigyázzatok magatokra! – nézte aggódó szemekkel Pansyt. Felhúzva fejére a csuklyát kilépett az esőbe. Pansy gyorsan bereteszelte  az ajtót, s figyelte a fal mellett sötétben rohanó férfit. Még hosszú éjszaka áll előtte. És reménykedett, hogy nem lesz semmi baj, ebből az idegeskedésből. Főleg Pansy miatt aggódhat, egyedül, segítség nélkül… és közeledik a szülés ideje… Hogy fogja ezt kibírni?