Sűrűn hullott a hó. Mindent vastag hópaplan borított. Draco és Blaise húzta a hóban Deimost. A szánkó sebesen siklott a park fái között. Hullámos csíkot rajzolt a szűz hóba.  Deimos visítozott az éles kanyaroknál. A férfiak újabb játékot eszeltek ki. Halk diskurzus után, pálcával irányították a szánkót. Szemvillanással jelezték mikor veszi át a másik az irányítást. Blaise illanóra gyújtott és időnkénti pálcapöccintéssel billegtette Deimost a szánkóban. Dohogva köhögött a hidegben időnként fázósan összecsapkodva a bokáját topogott a hóban. Draco egy óvatlan pillanatban Blaise-hez vágta a hógolyót.  Blaise kezéből kiesett az illanó és bosszankodva nézte, ahogy kialudt a hóban, gyorsan lehajolt és gyúrt egyet, s Dracóhoz vágta.  Deimos tapsolva szurkolt az apjának a hócsatában, ami a két férfi között kialakult. Blaise hagyta nyerni Dracót, s köhögve hátrált a széles fa mögé. Draco kikapta a fiát a szánkóból,s Deimos máris hóembert készült építeni. Blaise a szánkóra ülve újabb illanóra gyújtott és figyelte, ahogy Draco tanítja a gyereket. A vastag hóban Deimos menni is alig tudott, de segített apjának a hóemberépítésben időnként erősen ráütögetve a hó aránytalanul eltolódott, mire Blaise hatalmasat röhögött. Pansy az emeletei ablakból figyelte a férfiakat.

-         Ne röhögj! – mordult rá Draco . –Inkább segítenél!

-         Hát mit gondolsz értek én a hóember építéshez – vihogott Blaise.

-         Hát reméltem jobban mint én – motyogta Draco, ahogy a hókupac mindenféle piramis formát igyekezett felvenni, de semmi gömbölyded alakja nem volt.

-         Tudod én télen is más dolgokkal foglalkoztam – dohogta a kesztyűjébe.

-         Igen, mintha lenne halvány emlékképem – nézett rá vihogva Draco.

-         Na jó egyszer tényleg rohadtul megfáztam – nevetett fel Blaise. – A franc se gondolta, hogy a hó ilyen hideg tud lenni. Meg hát az a cica is rendesen kimelegített.- nosztalgiázott Blaise. – na mindegy szóval a hóember építés nem az én műfajom – röhögött fel.

-         Blaise! Nézd nézd! – csapkodta kis kesztyűjéból a nedvet Deimos.

-         Neked Blaise bácsi fiam – vette el a csurom vizes kesztyűt a fiától és pálcájával igyekezett megszárítani a kicsinek.

-         Jaj Draco ez nagyon öregít – fintorgott Blaise. – Mi az, hogy Blaise bácsi, az ilyesmit ősz szakállas hintaszékben üldögélő papáknak mondják. Én viszont aranyifjú vagyok – simította végig nedves fürtjeit Blaise.

-         Álmodozz csak! Nem szeretném ha Deimos mindenkit letegezne – morogta Draco. – Rajtad meg tökéletes gyakorolni.

-         A lányod is le fog bácsizni? – vihogott Blaise.

-         Persze. Ő meg főleg! Már előre reszketek mi lesz ha megnő. Nem engedem a közeledbe az biztos.

-         Ugyan – legyintett Blaise.  – Pansy is a közelemben volt.

-         Az más. Ő a feleségem, most meg a lányomról van szó. – vágott flegma arcot Draco. – Nem mintha Pansy biztonságban lenne melletted – méregette a barátját Draco. Deimos már türelmetlenül ágaskodott a kesztyűjéért. – Jól van! Jól van! – Draco az arcához érintette a kesztyűt, hogy megnézze elég száraz-e, s visszahúzta fia kezére.

-         Anya úgy mutatta, hogy egy kis golyót kell formálni és azt forgatni a hóban – próbálkozott Deimos a Dracotól eltérő hóemberépítést javasolni.

-         Jaj, mert anyád sem ért hozzá – mordult Draco, amikor látta, hogy megint összeomlik a hókupac.

-         De anya ért hozzá – tiltakozott Deimos.

-         Tisztára magához neveli látod? – mutatott Deimosra Draco miközben panaszosan Blaise-re nézett. – Nem hisz nekem a fiam, Sőt vitatkozik velem. Én mondom neked Blaise ha fiad lesz ne engedd!

-         Jaj, kímélj ettől – hárította el Blaise a szantálillatot eregetve. – Egyébként szerintem is Pansy módszerét kellene alkalmazni.

-         Miben? – nézett rá bambán Draco.

-         Hát a hóemberépítésben – bökdösött a hókupac felé Blaise. Elhajította az illanót és Deimoshoz guggolva elkezdték görgetni a kupacot. Draco morogva nézte a két férfit. Nagyokat hümmögött, amikor egy kör után már méretesebb hógörgeteggel tértek vissza. – Huh ez bejött! – vigyorgott elégedetten Blaise.

-         Nem értem, hogy mutathatta volna meg neki Pansy, amikor már jó ideje lehajolni sem tud – gondolkodott erősen Draco . –Vagy már megint csak ugrat?  - bizonytalankodott, mire Blaise megcsapkodta a hátát.

-         Hát azt sosem lehet tudni – segített rá Draco bizonytalankodására szemtelenül.

-         Na ezért kap odafent! ÉS még én segítek neki felvenni a cipőjét, holott az Aine dolga lenne. Hát így átejteni egy Malfoyt! – bosszankodott Draco. – Én tényleg hülyét csinálok magamból.

-         Nem én mondtam! – húzódott hátrébb Blaise mentegetőzve, de széles vigyorral az arcán. Draco megrökönyödve tapasztalta, hogy még Blaise sem mond semmi ellenvetést a ténymegállapítására.

-         Mh – húzta el a száját. – Na szép kis barát vagy mondhatom – hajolt le Deimoshoz és a következő hógörgeteget együtt készítette Deimossal. Deimos már ugrándozott a hóban, ahogy apja egyik hógömböt a másik felé emelte.

-         Ó Apa! Ez olyan szép lett!  -ugrálta körbe a méretes hótömeget.

-         Na építettem hóembert a fiammal – húzta ki magát Draco. – Azért jól csináltam nem?

-         Hát hogyne – vihogott Blaise. Deimos ahogy észrevette felügyelet nélkül maradt máris a hóba vetette magát és hentergett a friss puha paplanban, belélegezve a finom hóillatott kacarászott. – Nahát, mintha magamat látnám. Bár én nem egyedül szoktam ezt csinálni – dohogta Blaise a kesztyűjébe. Draco odakapta a fejét a már hókupacnak tűnő Deimosra.

-         Deimos! – szólta kicsire.

-         Én is hóember leszek – nevetett csilingelőn a kisfiú. Draco felkapta a gyereket a hóból és gyorsan lesepergette róla a havat. – kész az ebéd gyere! – Deimost már nem tette le az öléből, mert nem akart a kicsi után szaladgálni, amíg sikerül beterelgetnie a villába. Blaise az üres szánkót húzta maga után. Trappolva csapkodták le csizmájukról a havat az előtérben. Pany sötét szemekkel méregette az egyre nagyobb tócsát a kövezeten.

-         Ugye nem hűlt meg egyikőtök sem? – imbolygott feléjük.

-         Te csak ne szólj semmit. Még megjátszod nekem, hogy nem tudsz lehajolni. Többet nem ugratsz be!  - sziszegte rá Draco. Pansy egy ideig hápogott kikerekedett szemmel, majd Blaisre kapta a tekintetét.

-         Tulajdonképpen mi a csudának hoztad ki az azkabanból! Én olyan jól megvoltam nélküle – vágta a férfihoz, majd elviharzott. Draco elhúzta a száját.

-         Ühm. Már megint megsértődött – nézett a sötétzöld lobogó talár után. Deimost Blaise kezébe nyomta és Pansy után sietett. Pansy a gyerekszobában pityergett. Draco belépett, s Pansy gyorsan letörölte a könnycseppeket.

-         Mit akarsz!? Az ebéd nem a hálónkban van tálalva, hanem az étkezőben – szólt fagyosan. Draco a fotelre tette a kezét, amiben Pansy ült. Betöltötte a hatalmas fotel belsejét. Draco megkerülte a fotelt és Pansyval szemközt lehajolt, hogy a szemébe nézhessen. A karfára támaszkodott.

-         Nem gondoltam komolyan tudod – súrolta a leheletével Pansy arcát.

-         Hagyjál! – akarta ellökni Pansy.

-         Már megint hisztizel – állapította meg Draco.

-         Nem hisztizek – nézett fel sötéten, majd gyorsan elfordította a fejét.

-         Jó nem hisztizel, csak kiborultál – mondta engedékenyen Draco. Pansy mostanában minden eddiginél szeszélyesebb volt. És Draco nem győzött alkalmazkodni a hangulataihoz.

-         Tulajdonképpen minek vettél feleségül? És miért engem ejtesz teherbe, ha utálod, amit teszek vagy mondok, azt meg főleg ha terhes vagyok – dühöngött Pansy.

-         Ez nem igaz - ült a karfára Draco, és felesége  kezét a kezébe vette. – Imádom, amikor terhes vagy, mert az én gyerekemet várod – Draco utálta, hogy ilyeneket kell mondania, de tudta, hogy Pansy egyszerűen nem nyugszik meg ha nem hallja.

-         Önző dög vagy – morogta Pansy sértetten.

-         Miután kellőképpen lehordasz mindennek mehetünk ebédelni? – türelmetlenkedett Draco.

-         Miért engem vettél feleségül? – követelődzött Pansy makacsul.

-         Mert mindig is arra vágytam, hogy legyen aki megkérdőjelezze ezen ostoba döntésem helyességét. És tudtam, hogy az egyetlen aki megteszi az te leszel. Kielégítő volt a válaszom? – húzta fel a szemöldökét Draco, s merőn farkasszemet nézett a nővel. Pansy szeme cikázott az arcán, végül bólintott.

-         Jó mehetünk ebédelni – Draco kézcsókot lehelt a nő kézfejére, s segíteni akart felállni, de Pansy meglegyintette.

-         Hagyj! – morogta és hátul megtámasztva karjával igyekezett fellökni magát a fotelből.  – Jaj csak lenne már január vége – sóhajtott fel, ahogy  lefelé haladt a lépcsőn. –Utálom, hogy nem érzem a lépteim ritmusát. Hiányzik. Úgy bicegek mint egy maci – nézte magát a tükörben Pansy. Draco mellé lépett és megsimogatta a pocakját.

-         Mint egy morgó maci – vihogott rá a tükörben. Pansy csak szúrós pillantást vetett rá és belépett az étkezőbe. Blaise már javában borsócsatát vívott Deimossal.

-         Blasie! Deimos! – kiáltott fel Pansy a gyönyörűen megterített asztal romjait látva.

-         Ühm hát…ööö – Blaise cinkosan Deimosra kacsintott, majd megköszörülve a torkát megjegyezte. – Hát ez gyors menet volt Cicus – Pansy rá is vetett egy gyilkos pillantást és leült a fia mellé.

-         Deimos kisfiam az étel nem játék ezt már elmagyaráztam – szólt a kisfiúra és pálcamozdulatokkal rendezgetni kezdte az asztalt.

-         Igen anya – sütötte le a szempilláit Deimos és az asztal alatt matatott a kis kezeivel.

-         Blaise valami értelmeset is mondtál a gyereknek vagy csak ilyen fölösleges dolgokkal szórakoztatod? – nézett gonoszul a férfira.

-         Öhm. Hát persze. Elmagyaráztam neki a lufik technikáját – Draco a szalvétájába vigyorgott, Blaise lenyelte a röhögését, Pansy még sötétebben nézett rá. – Mármint a lufik…

-         Értettem a szót Blaise. Ugye semmi turpisság? – szedett Pansy Deimos tányérjára.

-         Semmi. Tudod levegővel felfúvódás… méretnövekedés – Pansy Blaise motyogását hallgatva ráncolta a homlokát.

-         Azt hiszem egy lufihoz hasonlítok – sopánkodott Pansy.

-         Nem édesem – nevetett fel Draco . – Te egészen mástól fújódtál fel.

-         Most a méregre gondolsz? – vágta rá gúnyosan Pansy.

-         Nem. Egészen másra – súgta az asztal felett a kétértelmű megjegyzést. Blaise nem bírta tovább és hatalmas hahotázásba kezdett. A férfi nevetését látva Deimos is kacagni kezdett, s végül Pansy is elmosolyodott, s fejét rázva nézte a három nevető férfit maga mellett.