A Malfoy-kastély csecsemősírástól volt hangos. A már lassan két éve nyugodt kastélyba a család beköltözésével megérkezett az élet. Grainne és Falco egymást felváltva sírtak, s rendszeresen felébresztették egymást. Draco és Narcissa felváltva vették karjukba, hol az egyik, hol a másik csecsemőt. Pansy ágynak esett az első hetekben. S a széles baldachinos ágyban várta a gyerekeit. Deimos lelkesen szaladgált anyja szobája és az újszülöttek ágyai között, amíg rá nem szóltak, hogy fejezze be, mert zavarja mind a három nyugodt pihenését. Deimos most anyja ágyán üldögélt és képeskönyvet lapozgatott. Pansy álmosan pislogva ébredezett. Deimos a tenyerébe hajtva az állát nézegette a sárkánynevelésről a képeket. Majd ujjaival a betűkből próbálta kihámozni a jelentést.  A sárkány szót már bárhol felismerte, mert a családfát nézegetve a családtagok nevét már bárhol beazonosította. Pansy figyelte fia előrebukó hajtincseit, és az erőteljes gondolkodást, ahogy a szájával artikulálva igyekezett kiolvasni a szavakat.

- Szervusz nagyfiú! – simogatta meg erőtlenül fia fejét. – Már megint olvasgatni próbálsz?

- Szia Anya! Képzeld a kistesóim már megint alszanak – vágta rá Deimos. – Nézd anya ide az van írva, hogy hogyan neveljünk sárkányt?  - fordította át anyja felé a könyvet. Pansy átfutotta a sort.

- Miért akarsz te sárkányt nevelni kisfiam? – nézte meglepetten Pansy. A mondatot Deimos valóban elolvasta.

- A sárkányok szuper lények. Egy sárkány közelébe senki se megy szívesen…

- Hogy milyen igazad van… – próbált felállni Pansy. a sebe rettenetesen fájt. – Többet én se megyek apád közelébe – sziszegett ahogy fellökte magát az ágyról.

- Arra gondoltam egy sárkánnyal védem a házunk bejáratát, hogy senki ne jöhessen be – fontolgatta Deimos figyelmen kívül hagyva anyja megjegyzését.

- Ha tudják, hogy apád itt van biztos nem jönnek be…

- Már megint kezded? – lépett be a szobába Draco, és nézte, ahogy Pansy az ablakpárkányba kapaszkodva araszolgat a mosdó felé.

- Csak folytatom – morogta Pansy és végre eljutott a fürdőig.

- A kicsik már éhesek – topogott az ajtóban Draco. A háttérből már erőszakos éhes sírások hallatszottak.

- Akkor etesd meg őket!- dünnyögte Pansy.

- Én?? – bökött a mellkasára Draco. – Pansy mégis milyen anya vagy te? Hogy egy ilyen ősi szabályt is rámhárítanál…- nyögte flegmán a nőnek. Pansy az égre emelte a tekintetét és bebotorkált a zuhany alá.

- Nők – vihogott Draco mögött Blaise. – Látod? Ilyenek. Ellöknék maguktól a csemetéiket.

- Most az anyádról beszélsz? – fintogott Draco.

- Anyámat ne merészeld bántani – dohogott Blaise. – Mindent megad nekem.

- És most hol van? – gonoszkodott Draco.

- Hát most nem tudom, hogy új férjet néz-e magának, vagy csak simán szeretőt. Tudod anyám nagyon elfoglalt asszony – mondta komolykodva Blaise.

- Ühüm. Hát igen. A férjeket eltenni láb alól ez valóban nehéz elfoglaltság. Remélem nem árulja el a titkát Pansynak…mert akkor kezdhetek komolyan rettegni…- Falcot igazgatva a karján leült a kandalló elé. – Na jól van, kezd te az etetést – nevetett Draco.

- Mármint én? – Blaise bizonytalanul szemezett a már szinte barnás mélykék szempárral.  – Hát nem is tudom…etettem már nőket….de annak egészen más vége lett – vihogott fel Blaise és szép fogsora villogott a fényben. Draco átpasszolta egy laza dobással a cumisüveget, Blaise pedig mintha csak seprűn lenne könnyedén elkapta a háta mögött várakozó kezével. Lehuppant a fotelba Grainne- el a karján és bizonytalanul a szájához tartotta a kicsi tejjel teli cumisüveget. A kislány mohón rákapott és szívta az anyatejet. Blaise figyelte a kicsit, majd felröhögött.

- Mit nevetsz a lányomon!? – tiltakozott mérgesen Draco, de sejtette, hogy Blaise-hez hű választ fog kapni.

- Nagyon jó a szopómozdulata – vihorászott.

- Ne perverzkedj a lányomon! – fenyítette meg Draco. Blaise eltartotta a cumisüveget, hogy Grainne pihenhessen a szünet nélküli mohó étkezésében. Grainne elégedetten tátogott, szájával már keresgélve újból az anyamellet, amiből éhesen kortyolhatna.

- Jaj,de szép kis nyelve van! – simogatta meg a kislány arcát. – Igen! Gyönyörű nyelvecskéd van. Nekem nagyon tetszik! – gügyögött a kicsinek, s Draco vihogva figyelte a barátját. Pansy köntösében kilépett a fürdőből és elvette Blaise-től a kislányt.

- Blaise, amit teszel a lányommal az borzalmas! – nézett sötéten a még mindig vigyorgó férfira. – Folyamatosan zaklatod. Ez liliomtiprás!

- De Pansy! Csak egy kisbaba! – csapkodta a térdét Blaise.

- Ki tudja mire vetemedsz, ha egyszer ki vagy éhezve – ült le Draco mellé a kislánnyal Pansy.

- Ettől nem kell tartanotok, ott az állandó partnerem, Daphné, és hát mindig akadnak mások is.

- Akkor megnyugodtam – simogatta a kislánya hátát Pansy.

- Blaise mellett egy nő sincs biztonságban – nézték ketten sötéten a férfit.

- Látom mindenki ellenem van megyek is – akart felállni Blaise, de Deimos ekkor viharzott át a szobájából.

- Blaise bácsi láttad a kistestvéreimet? – lelkendezett Deimos és anyjához majd apjához lépve  megkukkantontta a kicsiket. –nahát, kivételesen fent vannak és nem sírnak – állapította meg Deimos elégedetten és a felnőttek felnevettek. – Neked van sárkányod?

- Sárkányom? – ráncolta a homlokát Blaise. – Hát…ööö…tüzelő állatra gondolsz? -  motyogta Blaise, de szája sarkában már vigyor bujkált.

- Kisfiam Blaisetől semmit ne kérdezz, mert nem tud megfelelő válaszokat adni neked – szólt rá Pansy.

- Ismerek több tüzelő nőstényt is, de ők a szemükkel vetnek tüzet…azt hiszem – motyogta Blaise vigyorogva. Deimos felmászott a férfi ölébe és a képeskönyvét mutogatta a férfinak. Blaise ráérősen gyújtott újabb illanóra miközben hallgatta Deimos lelkes szóáradatát a sárkányokról.

Ühüm – Draco lapos szürke tekintettel méregette őket. – Tehát mindenkinek más az asszociációja a srákányokra. Pansynak én, Blaisenek… azt tudjuk kik – tért ki az egyértelmű megfogalmazás alól Draco – nekem  a házisárkány Pansy…egyedül a fiam tudja még eredeti valójában beazonosítani, pedig ő a gyerek.

-         Elmegyek megvacsorázom – szólt fenyegetően a két férfira Pansy. – Addig itthagyhatlak titeket a gyerekeimmel? Nem okoztok maradandó tévkárosodást a felfogásukban ugye? – Pansy sötéten pislogott egyik férfiról a másikra.

-         Ugyan – legyintett Blaise. – Ilyesmitől nem kell tartanod…

-         Blaisenél csak az ivarérettek számítanak, szóval nyugodtak lehetünk – röhögött Draco flegmán Blaisere nézve.

-         Na add szépen vissza a kiscicádat –  Blaise elnyomta az illanót, s elvette Grainnét , aki nagyra nyitott szemekkel meredt rá.

-         Jaj Draco kedvesem addig fürdesd meg a kicsiket – szólt vissza az ajtóból negédesen Pansy.

-         Feleség! Látod? Komolyan úgy érzem, hogy nekem szülte őket – sopánkodott Draco.

-         Hát neked is szülte nem nekem – vigyorgott Blaise.

-         Had találjam ki gondolatban már vetkőzteted a lányom, igaz? – csillant huncutul Draco szürke szeme. Blaise végignézett az aprócska babán, aki lábait időnként megmozgatta és békésen szuszogott a karjában.

-         Hát…ööö…- Blaise ingatva a fejét tapogatta meg Grainne apró fenekét. – Nem is tudom… végülis – nézett kérdőn Dracora. – Nem, most még nem tartom elég kívánatosnak – vihogott, s a kicsi apró ujjait puszilgatta.

-         Na jó megengedem, hogy te fürdesd! – mondta kegyes királyi hangon Draco.

-         Mármint, hogy én? – lepődött meg Blaise. – Mh…- Blaise elgondolkodott majd kajánul Dracora vigyorgott és lenézett a kislányra. – Ezt mondanád tizenhat év múlva is? – kacsintott a kislányra, aki csak hatalmasra nyitott szemekkel pislogás nélkül nézte a férfit.

-         Nem – bökte ki határozottan Draco. – Szóval még most használd ki, hogy engedem – vihogott a fréfira.

-         Rendben. Élek vele – vigyorgott, s a fürdőbe lépett vele. Aine már kikészítette a fürdővizet a kicsiknek. Blaise finoman vetkőztetni kezdte a babát, aki ficánkolt a meztelen bőrén érezve a meleg férfiujjakat.

-         Huhú! – mosolygott a kicsire Blaise. – Még sosem vetkőztettem ilyen fiatal lányt – vihogott kajánul. Draco az ajtófélfának dőlve nézte Blaise kissé esetlen mozdulatait.

-         Felizgatott igaz? Látod mire képes a lányom már néhány hetesen? – vágta rá Draco, s ő is elérzékenyülve figyelte a lányát, ahogy elégedett babahangokkal fogadja a fürdővizet.  Blaise könnyedén locsolgatta a meleg vízzel Grainne lábait.

-         Meztelen nő van a kezemben természetesen izgat a tény – vágta rá szemtelenül Blaise. Ujjaival átsiklott Grainne lábai közt. – Uh! Nem is gondoltam, hogy ilyen a nőknek, amikor kicsik – tapadt szemével a testrészre.

-         Ti meg mit műveltek itt?! – állt meg Draco mögött az ajtóban Pansy és Deimos kezét fogva kukucskált a fürdőben zajló eseményekhez. – Draco te megengedted neki, hogy rátegye a mocskos kezét a lányunk ártatlan testére? – borzadt el Pansy játékosan háborogva.

-         Mit tehettem, láttam azon a sóvárgó szemén, hogy vágyik rá – mentegetőzött Draco.

-         Pansy! Miket feltételezel rólam!- tettetett felháborodást Blaise. – Egy csecsemőről van szó.

-         Nálad sosem lehet tudni Blaise – Blaise még egy ideig pancsolgatta Grainneét, de Draco mellé lépett.

-         Na elég volt az élvezkedésből. Vedd ki a vízből!- vigyorgott rá és már tartotta a fürdőlepedőt a kicsinek.

-         Pedig még most kezdtünk belemelegedni, igazam van Grainne? – kacsintott a kislányra Blaise. – Na igaz a szülők előtt mégse huncutkodjunk… majd máskor kedves – kacarászott Blaise és kikapta a fürdővízből a rúgkapáló kislányt. Draco törölgette szárazra a lányát. Pansy folytatta a fürdetést Falcóval.  Deimos figyelte anyja mozdulatait.

-         Engem is így fürdettél? – kíváncsiskodott a kiskádra tenyerelve.

-         Igen. Te is ugyanilyen baba voltál – mosogatta a kisfiút Pansy. Valóban nagyon hasonlított Falco a kicsi Deimosra. Bár Falco kisebb volt.

-         MH. Megnőhetne már – méregette a kisbabát Deimos. – Akkor nevelhetnénk együtt sárkányt. – Pansy csak fejét rázva hallgatta Deimos gondolatmenetét. A folyóvíz után most a sárkányok kerültek előtérbe. – Már úgy játszanék vele.

-         Majd nagyon sokat játszhattok, de még most sokat kell pihennie és erősödnie, hogy olyan kisfiú legyen mint te – Pansy kiemelte a fürdővízből a kisbabát. Igen. Grainne a Malfoy-hercegnő. A férfiak szeme fénye. Szegény fiúk teljesen háttérbe szorultak Grainne születésétől. Deimos így erőteljesen anyja szeretetét igényelte. Mert Blaise, Draco és még Lucius is a kislányban gyönyörködött és kényeztette egész nap. Kivételezett helyzete volt a Malfoy-kastélyban a férfiak között. Pansy pedig minden energiájával igyekezett a két kicsi mellett Deimos felé is érzékeltetni, hogy ugyanúgy fontos maradt nekik. Deimos így egészen könnyen viselte az átállást, hogy már nem egyedüli gyerek a Malfoy családban, és a felnőttek szeretetén osztoznia kell kistestvéreivel is.