Blaise illanózva pihent a kandalló előtt. A tűzbe révedező szemmel hallgatta a halk ropogásokat. Már június van, ez a nyár mégis hideget hozott. Sok eső és erős lehülés. Halk koppintás után belibbent a fekete talár. Pansy puha léptekkel ért a kandalló elé.

-         Ismét meglátogatsz? Köszönöm, hogy így ápolod a lelkemet. Nem hagyod, hogy egyedül maradjak – mosolygott fel rá Blaise.

-         Ráérünk. Itt vagy, bezárva – mosolyodott el Pansy. Ő is előhúzta a szelencéjét.

-         Gondolom ismét faggatni szeretnél cicám – vigyorgott rá Blaise.

-         Remek érzés, hogy nem utasíthatod vissza – nevetett Pansy.

-         Tehát? Mit szeretnél hallani? – szívta meg az illanóját Blaise.

-         Rendben. Te mint a nők bálványa…mesélj az első élményedről – tette keresztbe a lábát Pansy, s a fotel háttámlájára döntve a fejét nézte a férfit.

-         Huhú! Nem kerülgetted a dolgot Pansy! – vihogott Blaise. – Szóval hallani szeretnéd? – Blaise a tűzbe kapta a tekintetét. Rekedtes hangon szólalt meg újból. – Tizennégy voltam. Büntetőmunkán. Piton raktárában…

A Roxfortban már sötétedett. Kihalt volt minden folyosó. Csend. Blaise a klubhelyiségből kilépve a hajába túrt. Nem volt messze a raktár. A folyosó legvégén. Blaise halk koppintással benyitott.

- Blaise Zabini – szólt a hideg sziszegő hang. – Címkéket ragaszt minden üvegre – lökte a listát Blaise elé. – Ha kész van távozhat.

- De tanár úr! Csak azért, mert megemlítettem, az óráján…hogy az üstömnek olyan a feneke mint egy női mell?

- Ne ismételgesse, emlékszem! Ha végzett elmehet – vágta be maga után az ajtót Piton.

- Akkor is úgy nézett ki – vihogott utána Blaise. Az ajtó kivágódott.

- Mondani akart valamit Zabini? – tornyosult az ajtóba Piton.

- Semmit a világon Piton professzor – nézte ártatlan szemekkel a tanárt. Hangos csapódás után Blaise egyedül maradt a raktárban. A polcok a mennyezetig tele üvegekkel. – A rohadt életbe, ezzel soha nem fogok végezni. Pedig igazat mondtam. Na persze az igazság fájdalmas – Blaise unottan kezdte kibetűzni a halvány fényben a feliratot. Úgy döntött alulról halad felfelé. Babramunka. Körömmel kellett lekapirgálnia a régi kiolvashatatlan cimkéket és felragasztani az újat. Teljesen elvesztette az időérzékét. Úgy érezte már órák óta címkéket kapirgál a vacak lombikokról.

- Piton már megint kicseszett velem! – dühöngött, amikor érezte, hogy egyik körme beszakad az erős dörzsölésben. Reménykedett benne, hogy reggel azért beszól a mogorva professzor, hogy ideje az órájára is bedugni a képét. Végre szemmagasságba ért a ragasztással. Kapirgálás, ragasztás. Már száradt a szeme, nagyokat pislogott, hogy nehogy elaludjon a létrán. Beljebb gördült a létrával és tologatta a lombikokat. – Micsoda lusta dög ez a Piton! Biztos nem volt kedve átragasztgatni, még kapóra is jöttem neki. Rám kente az egészet! Rabszolgamunkát végeztet velem! –sopánkodott Blaise minden sor után. Már teljes reményvesztettséggel megadva magát, hogy itt fog éhenhalni Piton raktárában, amikor kinyílt az ajtó. Egy mélybarna hajzuhatag. Kellemesen be lehetett látni  a talár mögé. Sőt felülről látszott a fejlett halmok hulláma is. A lány tanácstalanul keresgélte a kezében tartott üvegcse helyét. Blaise hirtelen meggondolásból leszólt.

- Szervusz szépséges Cicus! – vihogott le a lányra.

- Blaise! – a lány kacér pillantást vetett a fiúra.

- Hűha ismersz? – ugrott le a létráról a fiú.

- Téged ki ne ismerne a mardekárban Blaise? – söpörte le a porszemeket a fiú válláról.

- De hát végülis…felettem jársz legalább két évvel. A kicsiket nem ismerik a nagyobbak.

- Tévedés. Figyeltelek. Többször is – nyalta meg a száját a lány. Blaise tekintetével követte a mozdulatot.

- Öhm. Pontosan mennyi az idő?

- Már egy duplaóra lement. Piton küldött be, hogy hozzam át ezt – mutatta az üvegcsét a lány.

- Csak nem te is büntetőfeladatra? – vette ki a kezéből Blaise és a lányra kacsintott. – Kiara drága én szívesen segítek kellemessé tenni a büntetőmunkát! – vigyorgott a lányra. – Áh ezt tudom merre van – kezdte keresgélni az üveg helyét Blaise.

- Nem büntetőmunka – figyelte ahogy Blaise a helyére teszi az üveget. – De épp lyukasórám van – nézte a fiút, aki lassan megfordult.

- Ühm – Blaise szemei kijjebb dülledtek. – Hát az jó… - nyögte ki végül.

- Egyetértek – a lány mosolyogva lépett közelebb. – Tehát áll még az ajánlat? Van egy lyukasórám, tegyük kellemesebbé? – kihívóan nézett a vele most még egyenlően magas fiúra.

- Fuh! Hát ezt még senki nem mondta nekem – vigyorodott el pajkosan Blaise.

- Mert rosszakat kérdezel – csóválta a fejét Kiara. Megállt a fiú előtt, s egészen közelről néztek egymás szemébe.

- Meglehet – rebegte Blaise. Kiara átfonta a nyakát. – Bár idősebbeket nem is mertem…

- Na látod itt a gond. A Te korosztályod még nem tudja kellően kihasználni a felajánlott lehetőségeket – lehelete súrolta Blaise ajkait, s végül hozzányomta a száját a fiúéhoz. Blaise bizonytalanul tette a lány csípőjére a kezét. Kiara irányított. Falták egymás ajkait. S Kiara tűrte a bizonytalankodó, de kíváncsi fiúkéz kutakodását a testén. Blaise pedig ne mvolt rest kihasználni a helyzetet. Amikor tálcán kínálják neki, azt, amire már annyira vágyott. Kiara beletúrt Blaise hajába, s magához húzta. Blaise türelmetlenül hámozta ki a ruhákból a lányt, s végre meglátta a krémszín selyemmelltartót. Elakadt a lélegzete.  Kiara magas, karcsú és szép testű nő volt, és már hetedéves. A klubhelyiségben Blaisenek többször is megakadt rajta  szeme. – Azt hitted nem vettem észre? – duruzsolta Kiara. – Tévedsz. Nagyon is észrevettem – Blaise hagyta, hogy a lány vezesse a kezét, s ujjai már a lány alsóneműjében jártak. Megfordult vele a raktár. Ez egyszerűen hihetetlen. Itt van Piton raktárában a hetedéves mardekárosok egyik legjobb nőjével. Ezt még legmerészebb álmaiban sem gondolta. Na jó talán ott.  És most Kiara egyértelműen azt akarja. Tőle! Hát ez hihetetlen! Blaise tapasztalatlansága egyértelmű volt, de Kiara mindenben rásegített neki. A nyakkendőjénél fogva húzta magához, s másik kezével már Blaise övét oldozta. Blaise kikerekedett szemmel nézett a lány mosolygó arcába, amikor az ujjaival átfonta a férfiasságát, hogy magába vezesse. Megérezte az átölelő forróságot.- Azért ne siess nagyon jó? – búgta Kiara. Blaise a polchoz szorította a lányt és Kiara lábujjhegyre állva igyekezett  megadni a megfelelő pozíciót, végül Blaise emelte meg a lány lábát, hogy teljesen hozzájuthasson a helyhez. Az első erőtlen lökések után vett határozottabb irányvonalat a mozgása. A polcokon remegtek a lombikok. Az egész polcrendszer rezgett a lökésektől. Össze-összekoccantak az üvegek. Blaise a lány nyakára szorítva ajkait zihált. Kiara a polcnak döntve a fejét nyögdécselt. Tulajdonképpen Piton bármikor bejöhetne. Vajon azért mit kapna, ha a raktárában rajtakapná? Már csak az üstök kritizálásáért is címkéket kellett kapirgálnia. Ezért vajon milyen bünti járna. Főleg ha összetörik az értékes bájitaljait. Márpedig közel jártak hozzá. Minden polcrezgéssel egyre közelebb kerültek a lombikok a polc széléhez. Nem tartott sokáig. Kiara remekül érzékelte, mikor közeledik Blaise a csúcshoz, s így Blaise-el egyszerre nyögtek fel a kielégülést hozó lökésnél. Levegő után kapkodva néztek egymásra. Blaise hitetlenkedve. Kiara pedig elégedetten.

- Merlinre ez baromi jó volt – nyögte ki szájtátva Blaise. Kiara felnevetett.

- Blaise! – a fiú szép arcában gyönyörködött. – Veled még a pocsék szexet is élvezné az ember lánya – megigazította a fiú nyakkendőjét. – Olyan erotikus fülledtség vesz körül, hogy…Blaise. Ezt minden nő érzi rajtad. Minden nő! Nem a kislányokról beszélek – simogatta meg Blaise állát. – Meglátod menekülnöd kell majd a nőktől!

- Soha nem menekülnék előlük – vigyorgott rá Blaise.

- Azért elégedett vagyok, hogy én vezethettelek be először az élménybe – igazította meg a talárját a lány. – Nagyon helyes fiú vagy – kacsintott Blaisere és magára hagyta a raktárban. Blaise csak állt a raktár közepén és meredt az ajtóra. Ez egyszerűen nem létezik! Bejött egy lány és letámadta! Hát ilyen nincs! Ráadásul nem is akármilyen lány! Blaise még mindig az ajtót bűvölte, mintha csak újabb kuncsaftokat várna a raktárban. Néhány perc múlva kivágódott az ajtó.

- Zabini! Maga meg mit áll itt ilyen bárgyú vigyorral az arcán? – förmedt rá Piton. – Úgy látom mára elég a címkézésből! Szedje össze magát! Elmehet! – Blaise röhögve zárta be a vasajtót. A Klubhelyiségben Kiara a hetedévesekkel ült a sarokban a kanapén. De Blaisere nézve alig észrevehetően kacsintott. Blaise a hajába túrva vigyorgott rá vissza, s leült a kandalló elé Dracoékhoz.

- Na mi van Blaise? Jó volt a büntetőmunka? – kérdezte flegmán Draco.

- Természetesen – húzta ki magát Blaise. – Tudod szexeltem a raktárban egy jót.

- Blaise! – nevetett fel Pansy Draco mellett. – Már ismerjük az ilyen történeteidet.

- Nem vesztek engem elég komolyan – sopánkodott Blaise, s az asztalra dobta hanyagul a lábait, keresztbecsapva.  

- Blaise mikor mondasz te igazat? – legyintett Pansy.

- Én mindig cicám! – kapta el a lány kezét Blaise és kézcsókot hintett rá. – Azt hiszem máskor önként jelentkezem Pitonnak raktárátpakolásra, címkézésre, lomtalanításra…bármire, amit csak akar. Ő az én drága házvezetőm! Mindig olyan rendes!

- Blaise! Csak nem Pitonnal szexeltél? – szörnyülködött a szóáradatot hallva Draco.

- Fuh Draco! Ezt még kimondani is durva! – vágta a fiúhoz a cipőjét Blaise. S mindhárman hatalmasat röhögtek. – De meg sem gondoltam, hogy épp azt küldi be hozzám, aki után a legjobban sóvárogtam.

- Na jó ki az? – adta meg magát Pansy.

- Kiara – vágta ki egyenesen Blaise.

- Oké! Blaise kamu szöveget nyom nekünk már megint – vágta rá Draco. – Ezt soha nem fogod bemesélni nekünk Blaise!

- Merlinre! Hát ha nem hisztek nekem akkor nem – Blaise akkor döntötte el, hogy minden nőtől egy hajtincset kér bizonyság jeléül.

Pansy elnyomta az illanóját, s elnéző mosollyal figyelte a szantált eregető férfit.

-         Rendben. Tehát igaz volt – Pansy megrázta a fejét.

-         Én mondtam – nevetett fel Blaise. – Most már semmi okom nem lenne ezt hazudni, akkor is komolyan mondtam, csak ti nem hittetek nekem.

-         De aztán a hódításaidat látva be kellett ismernünk, hogy van némi valóságalapja a dolgoknak.

-         Na igen. De a kezdőlökés tényleg Kiara volt. Ő indított el ezen az úton. Az első nő. Tapasztalt volt, rutinos. És észrevétlenül léptem át azt a határt, ami szerettem volna lenni és ami már voltam. Az örök szédítő és csábító, a szeretők koronázatlan királya – röhögött magán Blaise.

-         Már megint túlzol Blaise – legyintett Pansy, miközben mindketten tudták, hogy igaza van Blaisenek. – Jó éjt! Álmodozz csak a nőidről! – állt fel Pansy.

-         Neked is jó éjt cicus! – vihogott Blaise, s ő is elnyomta az illanóját.