Blaise ásítozva borozgatott a kandalló előtt. Későre járt az idő. Már köntösben üldögélt. Kattant a zár és Pansy lépett be. Ő is hálóköntösben volt már. Leült  a kandalló előtti fotalba.

-         Azt hittem ma már nem jössz – nézett rá meglepetten Blaise.

-         Sok volt az elintézni való – felelte kitérően Pansy.

-         Ütközet? – tapintott rá Blaise.

-         Erre nem válaszolok – mondta röviden Pansy.

-         Téma? – vihogott rá Blaise.

-         Daphné – gyújtotta meg komótosan az illanóját Pansy.

-         Hát ez azért nehezebb ügy mint az eddigiek – állapította meg Blaise. – De legyen…

Negyedév félideje. Daphné a téli napfordulón esett át a rituális szertartáson. És gyűlölte a világot. Mert a tény végleg megfosztotta Dracotól, aki addig sem nézte semmibe. Egy világ csalódása és fájdalma kavargott a lelkében. Lázadni akart. Kitörni a világból és mindenkit megkínozni. De ehelyett tehetetlenül ült a padban Blaise mellett. Blaise is a szokásosnál is pocsékabb hangulatban volt. Pansy. Az elérhetetlen álom. ÉS most egyszerűen nem tudta túltenni magát rajta. Mágiatöri órán ültek. Nem jegyzeteltek. Blaise pennájával bosszúsan próbált a padból lefaragni egy kicsit, Dapnhé meg a körmeit huzogatta a szálakon, véletlenül ért Blaise kezéhez. Blaise ránézett, s szokásos vigyorát küldte csak. Szinte egyszerre született meg bennük a gondolat. Mindketten valaki más után epedtek teljesen reménytelenül. Blaise akkor már jó pár kapcsolaton túl volt, persze futó kapcsolatokon. Mint a Kiarás ügy. Daphné elvesztette a szüzességét éppen az undorítóan vörös képű Parkinsonnal. Pansy apjával. Daphné végigsírta az egész rituálét, pedig kellően el volt kábítva. Gyűlölte a helyzetet, hogy ezt kell tennie. ÉS undorodott a tudattal, hogy az a kövérkés durva ember érintés volt a bőrén, még ha csak kényszerből is. Minden nap szinte véresre sikálta magát, de a lelke volt beszennyezve nem a teste. Az egész világra haragudott, és értelmetlennek látta az egész életét. Világvége hangulat ült rajta. Hirtelen jött az ötlete. A pergamenre firkantotta: „Gyere a klubhelyiségbe utánam!” – átcsúsztatta a lapot Blaise elé és rosszullétre hivatkozva elkérte magát. A Mágiatörténet tanár szinte észre sem vette, hogy eltűnt a padból, mondta tovább monotonon a szövegét. Blaise is váratlan rosszulléttel kimentette magát és Daphné után sietett. Daphné a klubhelyiség kandallójánál várta körmével kopogott a párkányon.

-         Daphné? – Blaise értetlenül meredt rá. Daphné mindig velük lógott, de egyébként Dracon csüngött.

-         Feküdj le velem! – lökte hátra szépen fésült fekete haját Daphné.

-         Öhm… - Blaise szeme kidülledt. Hát oké, hogy ajánlották már fel, de így? – Hé várj cicus! Azért…

-         Te sem akarod? – Daphné sértődötten fordult a kandalló felé. – Férfiak! – szemét elfutotta a könny. Vágyott a szeretetre, s reménykedett benne, ha más úton nem legalább Blaisetől majd megkapja. Blaise egy szemvillanás alatt mellette termett maga felé rántotta a lányt, és lecsapott az ajkaira. Daphné mohón kapott a húsos ajkak után. Blaise átkarolta s tenyerével bejárta a lány testét. – Szeress most csak engem! – követelte Daphné.

-         Jól van cicám – Blaisenek tetszett a lány, mindig is. De Daphné túl távolságtartó volt, túlságosan más kötötte le. S most… Daphné a fiúháló felé húzta. Blaise ágyára dőltek és Daphné szinte megerőszakolta Blaiset. Türelmetlenül vágyta Blaise érintését, csókjait. Blaise hagyta, hogy Daphné irányítson. A lány a csípőjére ereszkedett. Fekete egyenes haja takarta hófehér kebleit, Blaise kiseperte a tincseket a látótérből. Daphné zöld szemei izzottak a vágytól. Nem még nem volt azon a szinten, hogy eljusson a kielégülésig. Blaise segített rá az ujjaival. Daphné zihálva dőlt el mellette. Olyan gyorsan történt minden, hogy igazán még ők is meglepődtek, hogy mit tettek. Az első együttlétük szükségből volt. Szeretetre vágytak mindketten és a másik megadta nekik. A szex által elsősorban, de jelenleg mindketten csak erre vágytak. Egyetlen mágiatörténet óra leforgása alatt. Blaise és Daphné kapcsolata elválaszthatatlan szükségen és függésen indult. És Daphné először élvezte a szexet. Blaise volt az, aki elfelejtette vele az első szörnyű élményt. A fiatal, bohókás és kedves fiú, aki ekkor már járatos volt valamennyire a szerelemben. Aki tapintatosan ügyelt arra, hogy a nő is élvezetét lelje az együttlétben. És Daphnénak pontosan erre volt szüksége. És Blaise megadta neki. Innen indult az ő furcsa kapcsolatuk. Egymásnak voltak. A tengerben sziget, a megpihenés két kapcsolat között. A biztos pont amit ismertek, amihez visszatérhettek. Nem volt kérdés, hogy innentől sosem voltak egyedül, mert a másikra bármikor számíthattak.

Pansy elnyomta az illanóját. Kíváncsian dőlt előre a fotelban, hogy Blaise szemébe nézhessen.

-         De miért éppen Daphné?

-         Több oka is van. Meglepően hasonló a gondolkodásunk. Tudjuk, hogy ez szex. És szeretünk együtt szexelni. Mert mindketten jók vagyunk benne. Daphné nem társ, hanem ágybeli partner. És…- Blaise elhallgatott. Sokáig nem folytatta, végül nagyon halkan ejtette ki a szavakat. – És nagyon hasonlít…az anyámra…

-         Komolyan? – lepődött meg Pansy.

-         Igen. Ezt senki nem tudja, mert nem sokan ismerik az anyámat. De hasonlóan hófehér arc. Zöld szem. Gyönyörű fekete haj. Daphné nem is tudja, miért ragaszkodom már évek óta annyira hozzá. De hát ez is közrejátszik. És hát azért jó a tudat, hogy valaki fixen van az ember életében. ÉS nekem Daphné ez a személy. Belegondolva, Daphné az egyetlen, akivel tartós kapcsolatom van. Már úh…komolyan több mint huszonöt éve! Áh! – nevetett fel Blaise és a hajába túrt. – nagyon megszoktuk egymást… - bólogatott Blaise. – A magunk furcsa módján nagyon szeretjük egymást. Azt hiszem az anyám iránti szeretetem is benne van a Daphné iránti rajongásba. És nálunk nincs tabu. Daphné és én. Mi bármiről beszélhetünk…

Dracoék lent maradtak a klubhelyiségben. Blaise és Daphné meztelenül hevertek egymás karjaiban a fiúhálóban a baldachin alatt. Mindketten illanót szívtak. Daphné Blaise mellkasán levő apró szálakkal játszadozott. Zöld szemei álmosan pislogtak fel rá. Megszívta az illanót és magasan a mennyezet felé fújta. Haja összeborzolódott a vad szeretkezés közben. Remegett az egész padlózat, az ágynak kitört az egyik lába, s Blaise az előbb javította meg. Blaise a hajába túrt újra és újra, élvezte a hosszú haj lágy selymét, Daphné nagyon szemrevaló nő volt. Gyönyörű formás feneke volt. És Blaise már ha csak meglátta kívánta a szexet. És Daphné szeretett felül lenni. Blaise pedig nem győzött gyönyörködni Daphné hófehér kívánatos testében. ÉS Daphné nagyon jól mozgott. Volt, hogy csak Daphné juttatta el kettejüket a tetőpontig. Szép hasa volt és köldöke. Egyszerűen szép látvány volt szeretkezés közben. Blaisenek nagyon tetszett és szívesen is tért mindig vissza Daphné mellé, amikor csak a lány akarta. Bár Daphné is mindig engedett Blaise kérésének.

-         Blaise? – kérdezte halkan. – Komolyan Pansyba vagy szerelmes?

-         Hát jah. Miért te meg Dracoba! Na? Paffon maradtunk cicus! Be kell érnünk egymással – simogatta meg Daphné melleit.

-         Azért nem olyan vészes ez – nevetett fel Daphné kéjesen.

-         Ah. Látod kicseszett velünk az élet – legyintett Blaise.

-         Rendesen – sóhajtott Daphné és a földre pöccintette a hamut. – Sokat gondolsz rá?

-         Remélem azért szeretkezés közben nem Dracoról álmodozol – vihogott Blaise.

-         Hát… - kacagott fel csilingelőn Daphné.

-         Komolyan igen? – könyökölt fel Blaise. – Ezt sértésnek veszem. Te nőstény vadmacska!

-         Mond csak egyszerűen hogy szuka! – kacagott Daphné és ujja közé markolva Blaise testrészét magába fogadta.

-         Még nem szívtam el – mérgelődött Blaise.

-         Én sem – szívta meg az illanót Daphné.

-         Teljesen rászoktatsz erre a baromságra, hogy közben illanózunk – morogta Blaise.

-         Aztán mi van akkor? – legyintett Dahné.

-         Azt, hogy már mással is ezt csináltam, és rájöttem, hogy azért más nincs ennyire hozzászokva mint mi – zihálta Blaise.

-         Azt hiszi nem is vele foglalkozol mi? Látod én nem fosztalak meg a többszörös élvezetektől – mozgatta a csípőjét körkörösen Daphné.

-         Ne! – tette rá a csípőjére a tenyerét Blaise. – tudod, hogy ettől hamar…

-         Kedvedre akarok tenni.

-         Akkor teszel a kedvemre ha te is – vigyorgott rá Blaise. – ezzel meg nem éred el tudom nagyon jól.

-         Jó. Lassítok!- nevetett Daphné s abbahagyta a körözést Blaise csípőjén.  Daphné elszívta az illanót. Blaise is elnyomta a sajátját és átadták magukat a belefeledkezett szeretkezésnek.