Blaise ruganyos léptekkel vette a lépcsőket. Az első emeleten Draco várta az étkezőben. Egy fiatal szőke fiú társaságában, Blaise meglepődve nézte a kettőst.

-         Gyere csak Blaise! – vágta rá flegmán a férfi. – Tudom, hogy meglepően jól nézünk ki, de azért nem kell így nézni.

-         Draco! A beképzeltséged az enyémmel vetekedik – rázott kezet a férfival.

-         Legutóbb nem állt módomban baráthoz illően üdvözölni…

-         Hát mivel láncra verve vittek a feleséged elé, hogy kedvét töltse rajtam… - Dracoval összeröhögtek

-         A fiam – tett rövid karmozdulatot a fiú felé Draco.

-         Deimos Malfoy – nyújtotta  a kezét a szürke tekintető komoly fiú, de a férfi szemébe nézve már mosolygott.

-         Blaise Zabini – Blaisenek egy pillanatra árnyék suhant az arcára. – Merlinre, amikor utoljára láttalak…

-         Három éves lehetett – bólogatott Draco. – Rég volt ugye?

-         Mh. Elég régen – méregette a karcsú fiút. Pansy és Draco fia.

-         Már anyám is jön – mosolygott Deimos. Draco megértőn biccentett.

-         Megérzi. Mindig – legyintett. – Bár én érezném így, tudnám mikor kell menekülni a hálóból – kacagott Draco.

-         De apa! – tiltakozott Deimos, s elpirult a szavakra.

-         Hallottam mindent!- lépett az étkezőbe Pansy. – Borzalmasak vagytok! – nézett a három férfira. – Legalább te megvédesz egyetlenem – Mosolygott Deimosra, s lábujjhegyre állt hogy puszit nyomjon fia arcára.

-         Bár nekem mondanál egyszer ilyet – zsörtölődött Draco, s Pansyba karolva a reggelizőasztalhoz ültek.

-         Anya Volde…

-         Csendet – szólt közbe Pansy hidegen.  – Draco mikor védenél te meg engem? Magad löknél a máglyatűzre, ha végre már boszorkányokat égetnének valahol.

-         Te csak ne szólj semmit! – vágta rá Draco szemtelenül.

-         Emeltél már pálcát Dracora? – kíváncsiskodott Blaise.

-         Hát persze. Mindig azt teszi. Gyerünk vetkőzz, gyerünk az ágyba, gyerünk gyorsabban – hahotázott Draco.

-         Draco ne mondj ilyet itt van Deimos is – pirult el Pansy.

-         Komolyan! – csapkodta a térdét Blaise. – Ez szuper. Merlinkém micsoda élmény lehet.

-         Hűhű! Az enyhe kifejezés.

-         Draco szavahihetősége tudod, hogy ingatag talaj ugye Blaise? – vajazta a pirítósát Pansy.

-         Hogyne. A szexben nem ismertünk tréfát Pansy – kacarászott Blaise.

-         Azt hiszem örülök, hogy nem hallottam ezeket a beszélgetéseket a fiúhálóban – Deimos figyelte a szüleit és a vendéget. És meg kellett állapítania, hogy Blaise meghozta az anyjáék fiatalságát. Blaise legalább tíz évvel fiatalította meg őket, és jó volt a mindig gondterhelt felhős homlokú anyját most ismét vidámnak és csevegően fiatalosnak látni. Sőt pirulni látni. Pansyt nem nagyon lehetett már piruláson kapni. Blaise pikáns mondatai és látható rajongása azonban bármikor képes volt erre.

-         Figyelj Pansy cica! Ha változatosság kell csak szólj! Hidd el kárpótollak az elvesztegetett évekért – vihogott a nőre.

-         Blaise, ne tegyél egyértelmű ajánlatokat a fiam jelenlétében nekem. Látom elő kell kerítenem Daphnét – sóhajtott Pansy. – Egyszerűen nem lesz nyugtom, amíg nem kapod meg azt a heti adagod – ráncolta a homlokát Pansy. – Nem is gondoltam, hogy ilyen nehéz foglyot tartani – bosszankodott Pansy, de végül mind felnevettek.

-         Blaise úgy hallottam jó vagy sakkban. Játszanál velem egy partyt! – vetette közbe Deimos.

-         Persze – hajolt meg Blaise és a fiúra mosolygott. – Had találjam ki a kastélyban nincs kártyapakli igaz? – Deimos nem felelt.

-         Nincs hát – röhögött Draco. - Minden másodikon Pansy gyilkos tekintete van,

-         ÉS minden elsőn Voldemortté – szúrta közbe Blaise.

-         ÉS minden harmadikon Dracoé – vágta rá Pansy.

-         ÉS minden negyediken Blaisé – szólalt meg Deimos.

-         Öhm…oké nem mondtam semmit – húzta meg magát Blaise, mire a Draco hozzávágta a kiskanalát, Deimos pedig a tojástartóját.

-         De fiúk! – szólt rájuk Pansy. – Hova lett a gondos nevelésem. Blaise felbolygatod a házunk rendjét! – tiltakozott Pansy.

-         Jaj Cicus ne légy már ilyen sótlan!- nevetett Blaise.

-         Draco indulnunk kell! – állt fel komoly arccal Pansy. A hangja parancsoló volt. Blaise meglepődve figyelte, hogy Draco engedelmeskedik.

-         Majd este folytatjuk – vihogott még Blaisere, aki csak kacsintott. Pansy lebegő talárral lépett ki az étkezőből a nyomában Dracóval.

Blaise és Deimos órákig tartó sakkjátszmát játszottak. Blaise rögtön tudta kivel játszik. Az alapokat Draco adta meg, de Pansy logikája sütött át a lépéseken. Élvezet volt Deimossal sakkozni. Akárcsak akkor egyetlenegyszer Pansyval. Blaise illanóra gyújtva gondolkodott. Ráértek. Volt idejük bőven. Sehova nem siettek. Minden lépésnél hosszan gondolkodtak. Deimos azonnal befogadta Blaiset. Mint mindig. Gyerekként se idegenkedett sose a férfitől. És most sem. Talán azért mert látta a szüleivel milyen. Nem volt erre igazán magyarázat. Csak az, hogy tudta, hogy érezte. Blaise eregette a tüdejéből a szantálillatot. A földszintről beszélgetések, és vidám nevetés csengett fel. Az étkező ajtaja nyitva volt. Blaise Deimos feje fölött kinézett az előtérbe. A márványlépcső felől cipőkopogások hallatszottak. Éppen az étkező előtt haladt el a hófehér macska. Blaise előbb a magassarkú fekete bőrcipőt vette észre. Félcipő volt. Karcsú női lábfej, fekete harisnya, a legdrágább anyagból, és hosszított mintával, nem láthatta a csipkevégződést, mert tengerészkék szoknya takarta el a szeme elől. Széles kiugró lebegő csípőcsont, karcsú derék és aranybarnán ragyogó egészséges hullámos ébenhaj. A nő ölébe kapta a macskát, és kényeztette. A folyosó végén állónak beszélt közben. Blaise tekintete futkosott a karcsú hosszú lábakon. És érezte, ahogy kiszárad a torka. A nő hátradobta a haját és nyakát hátrahajtva nevetett, a magasba emelte a macskát és megrázta. A magas sarok csak még jobban kiemelte a gyönyörű hosszú lábakat. Blaise megigazította a nyakkendőjét.

-         Öhm…Deimos? – nem vette le a tekintetét a jelenségről. – Ki ez a nő?

-         Miféle nő? – fordult hátra a fotelban Deimos. Majd felnevetett. – Nő?? Az nem nő, hanem a húgom! – felállt a sakkasztaltól és a lány üdvözlésére sietett. Blaise megrökönyödve ült a fotelban. Mármint ,hogy Grainne? Akit fürdetett? Akit még cumisüvegből etetett? Na nem. Hát az egy pici baba! Ez a lány…viszont…Blaise is felállt, az asztalnál még elnyomta az illanót, s miután Grainne kibontakozott bátyja öleléséből felé fordult.

-         Te még kevésbé emlékezhetsz a vendégünkre – lépett melléjük Draco. -  a lányom. Grainne a kezét nyújtotta.

-         Blaise Zabini  - mosolygott a lányra, s végre szemtől szemben álltak. Blaise megnézhette a lány arcát is. Pansy volt. És mégsem Pansy.  Magasabb volt jóval mint Pansy. És mindent örökölt, ami Malfoy. Nemes tartás és arcvonások, finomság, kecsesség. De a hajszín. Az arcbőr. És a szem. Igazi macskaszemek voltak ezek. Aranybarnán ragyogtak, nem olyan sötéten mint Pansyé. A keze hűvös, enyhén nyirkos, vékony ujjakkal.

-         Grainne Malfoy – mosolygott fel a férfira. Blaise nem engedte el a kézfogásból a kezét, hanem ajkaihoz emelte. Grainne lebegő pillákkal követte.

-         Lányom neked Blaise bácsi.

-         Apa ne hülyülj – fintorgott Grainne. – Blaiset nem hívhatom bácsinak, mert még Pitont oké.

-         Blaise csak úgy tűnik hogy fiatal – lépett hozzájuk Pansy – de közben – áttúrta Blaise haját. – Tele van őszhajszálakkal.

-         Mi? – Blaise áttúrta a haját. –Ősz hajszálak? Ugratsz! Nekem egy szál sincs.

-         Pansy mellett egy nap alatt szerzel százat tapasztalatból mondom – röhögött Draco. – Te meg lányom hívd csak úgy, mert Blaise még fürdetett is.

-         Komolyan? – lepődött meg Grainne. – Igazán kár, hogy nem emlékszem – kacsintott a férfira, mire Blaise elvigyorodott.

-         Felejthetetlen élmény volt.

-         Szívesen feleleveníthetjük az akkori élményeinket. Hátha beugrik egy halvány emlékkép – lebbentette meg kacéran a szempilláit Grainne.

-         Grainne!- szólt rá erélyesen Draco. – a Lányom tessék! – panaszkodott Draco. – Nehogy azt hidd te szoknyapecér, hogy kivételezett vagy ,mindenkivel ezt csinálja. Grainne ne tegyél ajánlatokat Blaisenek mert még behajtja rajtad!

-         Valóban? – nézett végig Blaise-en. – Nem vonom vissza – libbent el tőlük.

-         Nem lehet vele beszélni. Én nem tudom melyikünktől örökölte – rázta a fejét Draco. Az alacsonyabb, és kisebb fiú is megérkezett.

-         Falco Malfoy – rázott kezet a férfival.

-         Vége a sulinak el sem hiszem – a két fivér rögtön egymáshoz csapódott. Grainne a macskával az ölében utánuk sietett. Draco és Blaise a szalon felé mentek.

-         Draco! Neked megnőttek a gyerekeid!- állapította meg Blaise.

-         Bámulatos következtetéseket vonsz le Blaise – gúnyolódott Draco. – Áruld el, honnan ez a logika?

-         Hát tudod sok gyakorlás kérdése – röhögött Blaise.

Grainne a fiúk után sietett. Deimos és Falco maguk közé vették és a lány leeresztve a földre a macskát beléjük karolt.

-         Őszinte véleményt kérek fiúk – nézett egyik szürke szempárból a másikra.

-         Mh rendben – Deimos Grainne feje fölött öccsére mosolygott. – Hugicám. Az eslő szintre eljutottál – mondta határozottan.

-         Komolyan? – Grainne elégedetten mosolygott.  – Tehát észrevett.

-         Egyértelműen – bólintott Deimos. – Meddig akarsz eljutni a piramisán?

-         Még ezen nem gondolkodtam. Amióta megírtad, hogy itt van… - Grainne elnevette a végét.

-         Azóta le sem lehet lőni – húzta el a száját Falco. – Blaise így úgy amúgy. Előkapta a titkos paklijainkat is, meg a csokibéka kártyákat. Egyszerűen bezsongott – állapította meg Falco.

-         Ezt kezeltetni kell – ráncolta komolyan a homlokát Deimos. – Megyek a könyvtárunkban keresek valami hasznosat.

-         Fel tudja mondani a szöveget is hallgasd meg betanulta! – kacagott Falco.

-         Halljuk! – csipkedte meg húgát Deimos.

-         Komolyan? – nézet egyikről a másikra Grainne.  –Tehát. Blaise Zabini. Született: 1980 – Grainne elfintorodott. – Komolyan egy idős anyáékkal? Szerintem harminckettőnél nem néz ki többnek – révedt el.

-         Jó most ne elmélkedj ezen – legyintette le Falco. – Folytasd.

-         Huszonegy évesen vált ki a halálfalók soraiból és nyíltan a hírhedt feketemágus Lord Voldemort ellen fordult akkor még maroknyi csapatával. Seregei folyamatosan gyarapodtak, s ma már a levendulatalárosok vezetőjeként ismeri mindenki. Kiváló stratéga és vezető, aki Harry Potterrel egyesített erővel lép fel Voldemort jelenlegi utódja Pansy Malfoy ellen. Egyes nem megerősített információk szerint azonban egyéb jellegű népszerűségnek is örvend a jóképű levendulataláros Blaise Zabini. Vagyona szőlőbirtokokból gyarapodik, s jelenleg a varázsvilág legnagyobb termelője. A Híres Zabini borok atyja.

-         Bekattant – rázta a fejét Falco.

-         Merlinre végre én is a piramisra jutottam – kacagott Grainne.

-         Minden este a kártyával a párnája alatt feküdt le aludni.

-         Nem igaz! – pirult el Grainne.

-         Rendben. Halljuk mi a véleményed most, hogy személyesen találkozhattál vele? – kérdezte meg Deimos.

-         Hogy igazak a hírek. Nagyon… jóképű…és nagyon nagy erotikus kisugárzása van.

-         Lassan a testtel kislány! – szólt rá Deimos. – Ő az ellenségünk.

-         Tudom – rántotta meg a vállát Grainne.