Grainne a vacsora óta lázasan gondolkodott. Tervezett. Egész éjszaka forgolódott az ágyban, hogy megoldást találjon. És reggelre megszületett a terve. Hófehér fésülködőasztalánál kapkodva bontogatta a haját, magára kapta a köntösét és átrobogott bátyja hálójába. Szinte viharzott a zöld hálóba. Falco morogva fordult a másik oldalára.

-         Falco! Ébredj! – lépett az ágyhoz Grainne és ráncigálni kezdte bátyja feje alól a párnát.

-         Mit akarsz? Hagyj még korán van! – motyogta álmosan a fiú.

-         Máris elkéstünk! Remek ötletem támadt! – lelkendezett Grainne és leült bátyjához az ágyra.

-         Hallgatom – dörzsölgette a szemét Falco.

-         Meg kell tudnom, látnom kell, hogy Blaise mennyire lenne kapható velem….egy – Grainne elpirulva felnevetett.

-         Csak egy? – ráncolta a homlokát Falco.

-         Na jó nem csak egyre gondoltam, de beérem a kicsivel is – Grainne felnevetett.

-         Megdöbbentő, hogy a saját húgom perverzebb nálam – Falco eltolta a lányt az útból és a személyes fürdőjébe lépett. – Jó és mégis, hogy szeretnéd véghezvinni? Csempésszelek be Blaise szobájába? Titkos átjárókon vezessem hozzád éjszaka? Vagy milyen egyéb őrült ötleted van? – kiáltotta ki Falco.

-         Mit akar tenni Grainne? – állt az ajtóban Deimos. Komoly arcán hitetlenkedés tükröződött.

-         Deimos ne gyere anya szövegeivel mert nem érdekel – nyúlt végig bátyja ágyán Grainne.  – Véghez viszem a tervem.

-         És a Malfoy-szabályzat? AZ első éjszaka joga? – foglalt helyet Deimos öccse hintaszékében.

-         Ezek elavult szabályok, amik engem nem érdekelnek – pislogott egyet hosszú szempilláit rebegtetve Grainne.

-         És a vőlegényed? – emelte meg a szemöldökét Deimos.

-         Látsz rajtam gyűrűt? – tartotta a magasba vékony tejfehér karját Grainne, s kacagott. – Mert én nem. Tehát nincs. Te csak foglalkozz a saját menyasszonyoddal Deimyke – ugrott fel az ágyról Grainne.

-         Csak nem akarom, hogy ostobaságokat csinálj, hirtelen fellángolásból, amit később megbánsz – figyelmeztette Deimos.

-         Blaise tapasztalt szerető szeretném megismerni – mohó szemekkel szemlélte Falco baldachinját.

-         Nem tudjuk lebeszélni – állapította meg Falco, s reménytelenül bátyjára nézett.

-         Tulajdonképpen be kellene köpni anyáéknak – villant Deimos szeme. Falco vette a lapot.

-         Szerintem apának bőven elég lenne, fogadjunk kiherélné Blaiset, ha megtudná, hogy egy ujjal is hozzányúlt Grainnehez – vágta rá Falco. Grainne egyikről a másikra kapta a tekintetét.

-         Most ellenem vagytok? – ejtette tehetetlenül az ölébe a kezét Grainne.

-         Dehogy vagyunk ellened hugi – ült mellé Falco és átkarolta az elszontyolodott lányt.- Véghez visszük azt az őrült ötletedet, na tálald nekünk – sóhajtott nagyot.

-         Igazi kincsek vagytok! – nyomott cuppanós puszit Falco arcára.

-         Tehetünk mást? – rántott vállat Deimos.

-         Tehát – kezdett bele lelkesen Grainne. – Deimos a te feladatod lesz…

A két fiú elkezdte a hadműveletet. Deimos ráakadt Blaisere, aki már az étkező melletti szalonban illanózott.

- Jó reggelt Blaise! – köszöntötte mosolygósan Deimos.

- Neked is jó reggelt Deimos – fordult meg a fotelban Blaise.

- Korán keltél – jegyezte meg a szőke fiú.

- Az illanófüggőség – nevetett Blaise. Mélyen elhallgatta, hogy jobbnak látta ha felkel, mert különben…olyanról álmodik, amiről nem lenne szabad.

- Hát ha már ilyen korán fent vagyunk…mit szólnál egy kártyapartyhoz? – kacsintott a férfira.

- Benne vagyok – kapta le lábát Blaise az asztalról. – Van kártyátok? – vihogott fel Blaise.

- Hát csak dugiban – suttogta halkan Deimos. – Mert ugye anyáék nem igazán szeretik.

Hozd le!

-         Mh – Deimos elgondolkodott. – A kártya tulajdonképpen a húgomnál van – sandított a férfira. Blaise egy leheletnyit visszafogottabb lett.

-         Mh. Akkor inkább hagyjuk – dőlt hátra Blaise.

-         Nem-nem – tiltakozott Deimos. – Felverem a húgomat, te addig hozd a könyvtárból a híres emberek kislexikonát.

-         Egy lexikont? – borzadt el Blaise, még a gondolatára is.

-         Úgy a legjobb játszani – kacsintott Deimos. – Kikérdezzük ki mit tud az illetőről és a lexikonban ellenőrizzük a plusz információkat – Deimos már viharzott is a kártyákért.

-         Jaj Deimos! Merre van a könyvtár? – kiáltott utána Blaise, de már későn. Bosszankodva állt fel, s elnyomta az illanót. Egy lélek sem mászkált még hajnal hat óra körül a folyosókon. Blaise a főlépcsőn indult el. Szerencsére a lépcsőfordulóban Falcoba botlott.

-         Egy lexikont merre lehet találni itt nálatok? – állította meg a lefelé siető fiút.

-         Második emelet bal szárny, a harmadik belső folyosón negyedik ajtó. De ha az zárva van akkor a második – s a fiút tovább is sietett. Blaise képes volt egyszerű vezérszavakat megjegyezni elvégre vezető volt, de most teljesen elbizonytalanodott. Felért a második emeletre. Balra fordult. A folyosó hosszúnak tűnt, és elég sok mellékfolyosóra nyílt, Blaise elindult a folyosón egyenesen. Miért kell egy könyvtárat így eldugni? Malfoy-logika!- legyintett Blaise. Most hol kell lefordulni? És melyik irányba? Ó ezt Falco nem mondta! Most jobbra menjek vagy balra? Blaise topogott a még sötét folyosón. Elindult az egyik irányba, aztán a másikba, aztán vissza, eltopogott a folyosó végére, aztána másik végére. Egyik sem tűnt egy impozáns Malfoy-könyvtár bejáratának. Vagy ez csak egy mellékajtaja?  Blaise teljesen eltévedt. Már nem találta meg a főlépcsőt sem, túl sötét volt, és a fáklyák bosszantó módon neki nem gyulladnak meg ebben a vacak kastélyban. Csak a Malfoyoknak. Így most tehetetlenül lépkedett. Végül úgy döntött a legközelebbibe benyit, akármi is lesz abban. Az ajtó nem nyílt. Most vajon a londoni villa védekező rendszere. Jaj nem, kinyitni azt ki tudta, csak visszafelé nem. Blaise a következő ajtóhoz lépve benyitott…és majdnem elájult, ott az ajtóban. Ugyanis nem a Malfoy-könyvtárba nyitott. De még nem is egy semleges szalonba, vagy egy átvezető szobába, hanem…hát persze amilyen az ő szerencséje éppen Grainne lakosztályába. Ami ennél is rosszabb, és ájulást keltőbb, hogy a lány pont ebben a szobában volt. ÉS most egyenesen ránézett. Blaise pedig ahelyett, hogy tisztességesen és illemtudóan, ha már így rányitott a lányra, nyaknál lejjebb nem nézett volna, de végigmustrálta az egész lányt, úgy ahogy volt. Kidülledt döbbent tekintettel pásztázott rajta mohó tekintettel tapintat nélkül. Grainne fehérneműben állt a szoba közepén és a fésülködőasztal felé akart nyúlni de a mozdulatban megállt az ajtónyitódásra. Blaise bambán eltátott szájjal meredt a lány fekete szép mintájú selyem melltartójára, a falatnyi könnyű alsóneműre, és a csipkevégződésű harisnyára.

-         Öhm…izé…ööö – Blaise nem értette saját magát sem, hogy mit makog össze vissza a lány előtt, aki most már leplezetlen mosollyal csípőre tette a kezét. Blaise végül megtalálta önmagát és elvigyorodott. –Ejha Cicus! Megnőttél mióta utoljára láttalak így – mérte végig még egyszer a lányt szemtelenül.

-         Blaise! – Grainne felnevetett, s az ágyról felkapta fekete selyemköntösét. – Igazán pajkos vagy ma! – kacarászott.

-         Nem, én nem csak ma – vihogott Blaise.

-         Az igaz! – Grainne a baldachinjába kapaszkodott. – Nos ha már így rám törtél, nem akarsz beljebb jönni, vagy továbbra is a hálószobaajtómban állva akarod legeltetni rajtam a szemed? – emelte meg a szemöldökét Grainne, szemében félreérthetetlen hívogatás volt. Blaisenek kiszáradt a torka, szárazon mozgott az ádámcsutkája, GRainne tenyerét pedig kiverte a verejték, ekkora bátorság nem is értette, hogy csúszhatott ki a száján. Ezt nem is tervezte. Mit fog reagálni a férfi? Merlinre! Egyenesen az ágyába invitálta? Te jó ég! Grainne te tényleg meghülyültél! Szegény Blaiset azért nem kellett volna így letámadni.

-         Figyelj Cicus!- kacagott fel Blaise. – Ha én betettem a lábam egy női hálóba, hát…annak következményei voltak. Jobb ha araszolok egy lépést hátrafelé- De képtelen volt megmoccanni, a selyemköntös alatt még mindig Grainne vonalait sejtette, s szinte látta maga előtt a csábos fehérneműkollekciót.

-         Akkor mégy vagy maradsz? – nézte szemérmetlenül a férfit Grainne.

-         Megéred a pénzed cicám én mondom! – rázta meg rá az ujját játékosan Blaise és gyorsan kimenekült a hálóból, amíg még képes volt rá. Merlinre! Nagyon látszik, hogy már három hete nem volt nővel. Jelenleg bárkit képes lenne letámadni. Bárkit? Vagy tényleg Grainne volt rá ilyen elemi hatással? Na jó hát szép és csinos lány, nála ez már tényleg elég. Blaise mély levegőt vett. Azt hiszem itt az ideje a reggeli frissítő hidegzuhanynak! – kóválygott a folyosók labirintusában Blaise. Grainne reszkető lábakkal rogyott a fésülködőasztalához. Remegett attól, ahogy Blaise nézte, ahogy félreérthetetlenül legeltette rajta a szemét, s ahogy egy másodpercre elfeledkezve arról, hogy kivel is áll szemben, csak a női test izgatta. Végre Blaise úgy nézett rá, ahogy kívánta, ahogy szerette volna, hogy ránézzen.  Mindketten nehezen szedték össze magukat Grainne sikeres akciója után. Jó félóra elteltével két ellentétes irányból léptek az étkező melletti szalonba. Falco és Deimos egyetlen összenézéssel megállapították, hogy a húguk sikerrel járhatott, és ők még asszisztáltak is hozzá. Hát ez borzalmas. Blaise torokköszörülve illanóra gyújtott, Grainne gyöngyszürke hosszú ruhában volt. Nem akarta tovább inzultálni Blaiset. A ruhában semmi kihívó nem volt. Földig érő könnyű nyári ruha. Háromnegyedes ujjú. Grainne feltűzte a haját, hogy ne melegítse, néhány rakoncátlan tincs hullott oldalt az arcába, amiket időnként félresepert. Egymással szemben ültek a kerekasztalhoz. Deimos keverte meg a lapokat, s gyorsan szétosztotta. Blaise felfordította a lapokat. Futó pillantást vetett Grainnere. Rányitottam, hát ez borzalmas! Grainne is felfordította a lapokat. Azt hiszem ma túlzásba vittem. EZ az egész akció nagyon átlátszó volt – ráncolta a homlokát Grainne.

-         Hugicám csak nem rossz lapokat osztottam neked? – nézte sajnálkozva Deimos.

-         Mh. Hát egy Blaise sincs közte – állapította meg pajkosan nevetve a lány.

-         Blaise neked azért van egy pár Potter? Vagy anyánk egy lapja? – vihogott Falco.

-         Nem. Viszont Voldemort vicsorog rám egy párszor – méregette a lapokat Blaise. – Ti így szoktátok játszani? – nézett a három fiatalra hitetlenkedve. – kibeszélitek, hogy milyen lapotok van?

-         Ez csak a fiúk szokása – húzta el a száját Grainne. Blaise megállás nélkül szívta a szantálillanót. Grainne már kábult a férfias illatot érezve. Laposakat pislogott. A kártyalapot tartó ujjakat bámulta, s időnként összeakadt a szeme a férfiéval. Egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből, ahogy ránézett Blaise. Állandóan az arckifejezése lebegett előtte.  Pedig reménykedett, hogy a gyors zuhany után kijózanodva ülhet mellette és képes a pillantását állni. De nem, most is megakad a légzése, ha megérzi, hogy Blaise csak futólag is, de ránéz. Pedig Blaise most már tényleg csak a játszma kedvéért pislant időnként rájuk. Igyekszik megállapítani a lapjárást. Egyszerűen képtelen kibírni Blaise pillantását, túlságosan zaklatott most. Grainne az asztalra dobta a lapjait.

-         Kiszállok! – lökte fel magát és szinte futva hagyta el a szalont.

-         Képtelen veszíteni – rázta a fejét Falco. A három férfi az asztalnál maradt s tovább játszottak.

-         A veszteség nem kellemes – értett egyet Blaise, s a lapjaira fújta a füstöt.