Grainne az ültetésrendet nézte. Blaise mellé ma Deimos kerülne. Rendben. Amikor a bátyja leért a reggelihez, Grainne egyértelműen jelezte, hogy ő akar Blaise mellett ülni. Mindenki helyet foglalt a reggelizőasztalnál. Blaise meglepődve látta, hogy Grainne ül mellette, de nem tette szóvá. A lány hajából friss rózsaillat szállt felé. Blaise egész reggeli alatt kábultan ült a lány mellett. Szédült a lány illatától, ami kísértette az éjszakai magányában is. Mérhetetlen önfegyelem szükségeltetett ahhoz, nehogy véletlen is a lányhoz érjen. Mert tudta, az elemeiben rengetné meg a most még nyugodt falat kettejük között.

-         Közelebb adnád a lekvárt Falco? – hajolt át Blaise másik oldalán ülő bátyjához Grainne. Kezével Blaise székére támaszkodott ahogy átvette, és mintegy észrevétlenül ott is felejtette. Blaise ellenben feszengve érezte, hogy Grainne ujja szorosan a combjához simul. A beszélgetésben semmit nem lehetett észrevenni, de Balise nem bírta sokáig a testi érintést. Gyengéden átemelte a lány kezét, Grainne ölébe. Grainne lesütött szemmel fogadta a finom visszautasítást. Blaise Dracoval bontott asztalt és átvonultak a szalonba. Pansy lecsapott a lányára.

-         Gyere utánam!- szólt hűvösen a lányához, s a dolgozószobájába vonult.

-         Hajoljak is meg anya? – gúnyolódott Grainne.

-         Ne szemtelenkedj! – sziszegte Pansy, és hideg barna szemekkel méregette a lányát. – Mit művelsz, mh? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

-         Nem értem miről beszélsz – nézett el ártatlanul Grainne.

-         Nagyon is érted. Mit akarsz Blaise-től?  - Pansy bosszúsan illanóra gyújtott és járkálva kerülgette a lányát. – Blaise jelenleg olyan mértékben ki van éhezve egy nőre, hogy bárkire rávetné magát. Fogalmad sincs mekkora erőfeszítésében van megtartóztatnia magát tőled, mikor folyamatosan kacérkodsz vele. De megteszi, mert tisztel annyira téged és a családunkat, és mert tart apád és az én haragomtól is. Szóval ne nehezítsd meg az itt tartózkodását, és a bezártsága napjait.

-         Semmit nem tettem – tiltakozott Grainne.

-         Nem az iskolatársad vagyok, hogy átejthetsz. Mit képzelsz magadról ? – sziszegte a lánya arcába Pansy. – Egy csitri vagy hozzá képest, mit akarsz Blaisetől mh? Fogd vissza magad, de nagyon gyorsan és egy Malfoyhoz megfelelően próbálj viselkedni, ahogy azt nagyanyád olyan kiválóan igyekezett beléd nevelni. És jegyezd meg! Blaisenek nem okoz gondot és fejtörést leszakítani egy virágot sem. Nehogy azt hidd, hogy meghatja a te próbálkozásod. Fogalmad sem lehet, hány nővel volt már dolga. Annak tarthat téged és a viselkedésed is ami valójában. Egy ostoba fruska buta és erkölcstelen felajánlása. Legyen már egy kis tartás benned lányom!

-         Csak irigykedsz, mert én nem vagyok rest kihasználni az alkalmat, míg te apámra tekintettel visszautasítottad azt, amire titkon vágytál. Meg akarsz engem is ugyanúgy fosztani tőle mint magadat is. Mert valójában te is le akartál volna feküdni vele – sziszegte rá Grainne. Pansy tenyere élesen csattant lánya arcán. A két barna szempár ,anya és lánya ellenséges hideg tekintettel meredt egymásra. Dühösen, indulatosan.

-         Blaisenek egy lennél a sok közül. Ezt akarod? Döntsd el, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel, de viseld is a következményeit. Apád el fog fordulni tőled és a Malfoy-pártfogást nem élvezheted, ha megszeged a szabályokat. Daphné Malfoy is így járt ne feledd. Nagyapád húga is. Ezt akarod? Miért hiszed azt, hogy ellened beszélek? Blaisenek csak szex kell de az sok. Valójában egy nő sem számít. Neki nem érték a házasság, az utód, ő a mát élvezi, és ma akar élni, lehetőleg minél több nővel. A jövő nem érdekli. Be akarsz kerülni a gyűjteményébe? Tessék! Menj! Nehogy azt mond, hogy megakadályoztalak! De gondold át! Mert Blaise gyorsan váltogatja a partnereit! Ma még te, holnap már más! Nem beszélve arról, hogy ennyi kapcsolat után…nem kizárt, hogy összeszedett egy-két betegséget is. Ezt akarod? Blaise lehet, hogy harminckettőnek néz ki, mert jól tartja magát, de valójában negyvenkettő, ezt ne feledd!  - Pansy az íróasztala mögé zuhant a székébe. – Ne kerülj a szemem elé! Nem árt egy kis lakosztályban tengődés, hogy átgondolhasd a dolgaidat! – fordult az akták felé Pansy. – Elmehetsz! – már nem nézett a lányára. Túlságosan ideges volt. Észrevette, hogy lánya belehabarodott Blaisebe. De ő ismeri Blaiset. És félti tőle a lányát. A csalódástól. A kudarctól. És a kétségbeeséstől. Hogy Blaise szokásához híven vált, vagy egyszerre több nőt is szédít majd, mint általában. És akárhogy is nagy a korkülönbség. Túl nagy.

Este vacsora után döngették meg a Malfoy-kastély kopogtatóit. Vendég érkezett. Blaise iszogatva a szalonban üldögélt, már elalváshoz készülődve álmatag hangon vihorászott Dracoval, amikor meghallotta a jól ismert cserfes hangot.

-         Hát így kell látnom az én kandúromat! Ejnye!  - Blaise hirtelen fordult meg a fotelban és meg is rántotta a derekát, fájlalva tapogatta a tenyerével. De nem tévedett. Az ajtóban az éjfekete hajú élénkzöld szemű nő állt.

-         Daphné cicám! – pattant fel Blaise és a felé szaladó nőt ölbe kapva megforgatta. – El sem, hiszem, hogy látlak! Hogy kerülsz ide?

-         Az utód személyes meghívására – kacsintott rá Daphné.

-         Pansy?! – Blaise megrökönyödve bámult az ajtóban álló feketeruhás nőre.

-         Igen. Én – Pansy kettős meggondolásból is indokoltnak látta Daphné szolgálatait kihasználni. – Semmi politikai dologról nem beszélhettek. Természetesen csak érintőleges felügyelet lesz, aki tájékoztat engem, hogy ne kövessetek el eszmecserét és ne kaphasson Daphné utasításokat. A Látogatása pusztán személyes jellegű lehet – szabta meg a szabályokat Pansy.

-         Rendben – Blaise nem bírt betelni a nővel. Csak most, hogy ismét a karjaiban tartotta, most ébredt rá mennyire hiányzott neki. Daphné mohón csüngött Blaise száján, megállás nélkül csókolóztak, miközben a titkos átjárón az érzelmes viszontlátás örömét hárman is figyelték.

-         Látod én megmondtam – húzta el a száját Deimos. Grainne Falcohoz bújva hullatta könnyeit.

-         Azt hiszem ez tényleg fáj – állapította meg sírós hangon Grainne.

-         Te akartad megnézni – felelt rá Falco. Grainne a csókolózó párt nézte, és szeretett volna a nő helyébe lenni. Hogy őt tartsa így Blaise, az ő testét tapogassa át ilyen türelmetlenül, mint ezt a nőt. Draco egy Walpurgis lemezt keresett elő, s feltette a gramofonra.

-         Nektek ilyesmitek is van? – vigyorgott fel Blaise.

-         Akad, akad – ingatta a fejét Draco, miközben Pansy mellé ült a kanapéra. – Bár mi nem hallgatjuk. – Blaise már nem foglalkozott a többiekkel. Örült, hogy ha csak ilyen módon is, de megkaphatta ismét Daphnét. A nő pedig szintén viszonozta az izgatott vágyat, amit ő érzett. Blaise még mindig szédítően táncolt. Daphné hátrahajolva hagyta, hogy fekete haja a fenekét csapdossa, ahogy Blaise megadta a ritmust. Már számolni sem tudják, hányszor táncoltak így. Hány oklumenciaszexen voltak ketten túl és hány táncuk fulladt érzéki testiségbe. Blaise azonnal megkezdte az oklumenciát, és Daphné hörögve reagált a heves behatolásra.

-         Blaise! Te jó ég, hát ennyire nehezen viselted már? – kacagott Daphné.

-         Elmondani sem tudom, mennyire – morogta a nő hajzuhatagába a füléhez szorítva a száját. Daphné már kiválóan ismerte Blaise minden mozdulatát, tudta, hogy mit akar és mikor. Előttük már nem volt semmi sem ismeretlen a másikban. Draco ráncolva a homlokát nézte a párost.

-         Mh Pansy! Nem gondolod, hogy jobb ha távozunk mielőtt a tánc átcsap valami másba?

-         Mh. De talán tényleg jobb, ha elvonulunk, nem szeretném végighallgatni Daphné és Blaise kettősét – nyomta el az illanóját Pansy és Dracoval együtttávoztak.

-         Menjünk mi is Grainne – akarta elhúzni a húgát Falco.

-         Nem-nem. Látni akarom.

-         Mit? Végig akarod nézni, hogy Blaise szerelmeskedik ezzel a nővel? – villant a szürke szempár a sötétben.

-         Hát nem is tudom – Grainne nem bírt elszakadni a látványtól. Végre láthatta Blaiset erotikus pillanatában is. Nagyon harmonikusan táncoltak Daphnéval és félreérthetetlenül. Blaise  az ajtófüggönyhöz nyomta a nőt és már abbahagyva a táncot túrt a nő hajába, birtoklóan falta ajkait és Daphné a férfihoz paszírozva magát ernyedt Blaise ölelő karjaiban. Szempilláit lehunyva ívesen hajolt hátra Blaise kutató ajkait érezve a nyakán és a kulcscsontján.

-         Grainne én megyek – lépett el a titkos átjáróból Falco.

-         Várj! Megyek én is – suttogta erőtlenül Grainne. Nem tényleg erkölcstelenség lenne végignézni a párocska együttlétét. Pedig már csak látva Blaise rutinos erotikus mozgását, a simításait, már csak ettől remegni kezdett a lába, pedig nem is vele tette. De Blaiset így látni is izgató volt. A szobájában a hűvös ablaknak szorította a homlokát. Valahol igaza van anyjának igen. És a bátyjainak is. De…de neki mégiscsak Blaise kell. Még akkor is ha az lenne az egyetlen éjszaka. De érezni akarja milyen. Milyen Blaise-el eljutni a mennyországba. Egyszerűen borzongott, futkosott a hátán a remegő vágyódó rezgés, hogy Blaise-el legyen. Akarta őt. Mindennél jobban. Még így is. Még akkor is ha tudta, a férfinak semmit nem jelentene ez. Csak egy lenne neki a többi közt. Nem értette honnan jött ez a szerelem, de amióta ismeri Blaiset, amióta látta, nem tudja kiverni a fejéből. Éjszakánként nem tud elaludni, mert rá gondol és vágyakozik az érintése után itt az üres hófehér baldachinos ágyban. Amely most hidegnek és unalmasnak tűnik. Blaise-nélkül. Fantáziájában már ezerszer elképzelte milyen lehet Blaise az ágyban, de az nem ugyanaz mint valójában megismerni. Egyszerre félt tartott ettől s kívánta is. Nem értette önmagát. De azt tudta az érzés erősebb, mint az akarata és a család szabályai.