Blaise nézte a haragos sötét szemeket. Pansy fújtatott. Még lihegett a sietős tempótól, ahogy felrohant a lépcsőn. Szó szerint kihajtotta magából a szuszt is dühében. Most pihegve állt a férfi előtt. Ujjai kifehéredtek a pálcán, ahogy szorította.  Blaisenek nincs pálcája, persze. Elvették tőle, amint elfogták. Pansy bosszúsan a kandallópárkányra csapta a sajátját, mert ismerte magát, hogy dühében meggondolatlanságokat tesz. ÉS Blaise-el előbb beszélni szeretne, mielőtt agyonkínozza. Járkálással igyekezett nyugtatni magát , és reszkető kézzel kotorta elő zsebéből az illanóját. Kapkodva gyújtotta meg és belélegezve a nyugtató levendulaillatot gyilkos tekintettel a férfira nézett. Blaise rezzenéstelen arccal meredt a nőre. Figyelte Pansy izgága járkálását. Ő már csak erre a napra várt azóta, amióta elfogták. Végre elérkezett. Pansy itt van vele szemközt és dühös. Elmondani sem lehet mennyire.

-         Hazudtál te szemét! – sziszegte a férfira.

-         Csak nem összecsaptatok ismét? – vigyorgott Blaise.

-         Ne üsd el tréfával Blaise! Visszaadtam a halálfalóálarcot! Megkapták. És tessék! – Pansy bosszúsan fújtatott.

-         Csak nem vesztettetek? – vihogott Blaise. Viselkedésével csak tovább bosszantotta Pansyt.

-         Miért is hallgattam rád! Az ellenség szavára soha nem szabad adni! Hogy felejthettem el! – sziszegte Pansy egyszerre volt mérges magára és a férfira is. – Azt hittem az álarc lehet az oka.

-         Tehát nem hiszed, hogy a maszk? – nyomta el az illanóját Blaise.

-         Vesztettünk az álarc ellenére is!- csapott a falra Pansy agresszívan. Blaiset akarta ütni, amiért hiszékeny volt, és Blaise szavára adott.

-         Ugyan Cicám gondolkodj!- röhögött Blaise.

-         Megölhettelek volna már réges régen. Miért is nem tettem! – fordult a férfi felé Pansy. – Tudhattam, hogy az álarc semmit nem ér.

-         Nincs igazad Pansy.

-         Hagyd ezt. Két ütközet és mindkettőben veszítettünk. Nem értem. Nem vezeted őket! A halálfalók pedig Potternek nem engedelmeskednek. Gondolom Nott vette át a helyedet. Mi a hiba? Miért nem sikerült nyernünk?  - Pansy idegesen markolta a haját. Gyűlölte a veszteség érzését. És most Blaise nélkül is veszített. Ez a legcsúnyább vereségek egyike. Még ha Potter se lett volna…Ez az egész az ő erejét gyengíti, az ő hatalma látszik kevesebbnek. És Voldemortnak hogyan magyarázza meg a három veszteséget zsinórban. A halálfalóálarc ellenére.

-         Miért? – Pansy kifáradva rogyott a kanapéra. Fáradt volt. Még poros az arca, a talárja, a körme alatt a friss föld még mindig ott volt, ahogy megkapaszkodott. Te jó ég majdnem lezuhant! Ha nincs Draco mögötte…senki nem vette észre, hogy a szirten szélen állt Pansy. Életveszélyben volt. Úgy mint még soha. Dracoval közösen rémültek meg. Egyetlen hajszálon múlott. Merlinre! Mi a hiba? Soha nem voltak ennyire szétszórtak, ennyire amatőrök a harcban mint most. Valami nincs rendben, nagyon nincs rendben.

-         Gondolkodj egy kicsit Cicus!- Blaise észrevette a gondolkodásváltást Pansyban. Már csak hajszálak választották el Pansyt attól, hogy rájöjjön. – Nos tipped sincs mi lehet az, oka, hogy sorozatban vesztetek?

-         Te? – Pansy megrökönyödve meredt a férfira. Hirtelen világosodott meg előtte az eddig elképzelhetetlen tény. Most olyan egyszerűen és világosan állt előtte. – Amióta a foglyunk vagy azóta….

-         Azóta egyre romlik a harcteljesítményetek…- adta meg a befejezést Blaise. – Igen. Ez nem véletlen.

-         Te csináltad igaz? Te mocsadék! – Pansy a férfinak rontott és körömmel akarta sérteni, de Blaise lefogta az éles karmokat.

-         Pansy! Nyugodj le! – kérte Blaise és hagyta, hogy a nő a mellkasára boruljon. – Lásd be, hogy meg kellett tennem. Azért, hogy garantáljam a testi épségem, az életben maradásom.

-         Fekete mágiát alkalmaztál, hogy biztosítsd visszaengedünk, ha elfognánk? – Pansy szemében már könnyek csillogtak. - Ó Blaise! – Pansy kimerülten zokogott. Egész két hónapi küzdelme kudarcba fulladt. – Miért? – tehetetlenül zokogott az ellensége és a barátja mellkasán áztatva az inget.

-         Ss! Tudom, hogy utálod a veszteséget cicám! De értsd meg, nem tehettem mást. A biztonság kedvéért végrehajtottam a mágiát már évekkel ezelőtt. Amíg nem engedtek el, esélyetek sem lesz nyerni. Amíg vissza nem kerülök az enyéim közé, addig a ti teljesítményetek folyamatosan romlik.

-         Blaise! Mindig elfelejtem, hogy mi ketten voltunk a legjobb sakkjátékosok a mardekárban – szipogva ellökte magát Pansy. Morcosan nézett a férfira. Hiába tartja fogva. Hiába nem tud érintkezni a csapataival, a feketemágiás védővarázs miatt nem tudja legyőzni Blaise csapatait. – És, ha megöltelek volna?

-         Ebben biztos voltam, hogy nem teszed meg – röhögött magabiztosan Blaise.

-         De ha megtettem volna?

-         Ne…ne akard megtudni – rázta a fejét Blaise. Pansy kidülledt szemekkel meredt a férfira. Tehát mégis. Ha megöli Blaiset azzal a saját halálos ítéletét is aláírta volna. Sőt talán Deimosét is. Pansy megborzongott. Blaise sem volt rest alkalmazni a feketemágiát a saját bebiztosítása érdekében úgy látszik. Nem, hiába. Kiváló feketemágusok voltak mind. A fekete mágiában pedig nincs kegyelem, se barátnak se ellenségnek. Pansy nem tehet semmit. Ha nem akarja tovább zülleszteni a saját seregét, akkor el kell engednie Blaiset. Mert az átok annál erősebb, minél később engedi el.

-         Alábecsültelek Blaise – nézett fel a férfira Pansy. Blaise taktikusan és jól gondolkodott. Nem hiába az eszme szeretete mindkettejükben erősebb volt minden másnál. És az ügy érdekében bármit képesek megtenni. Persze, azért nem feledkeznek el soha a másikról.

-         Nos, mindent tudsz. Tényleg szemétség volt tőlem? – bizonytalankodott Blaise.

-         Nem. Igazad van. Tulajdonképpen ezt a varázslatot én is használtam – mosolyodott el Pansy. – Csak mivel én nem vagyok olyan ügyetlen mint te, engem nem fogtatok el.

-         Tehát mindketten a másikra gondoltunk a mágiában, amikor a halálba akartunk rántani magunkkal valakit? Hűhű! – Blaise füttyentette egyet. – Pansy, hát mi ez ha nem szerelem? Még a halálba is a másikat rántanánk magunkkal.

-         Roppant szellemes vagy – húzta el a száját Pansy. Nagyot sóhajtott. Nincs mit tenni. El kell engednie Blaiset, ha nem akar még nagyobb károkat okozni a halálfalóknak.

-         Ugyanazt a mágiát használtuk és nem is tudtunk róla – rázta a fejét hitetlenkedve Blaise. Még ennyi év után is előjönnek a hasonlóságok Pansyval. Hát ez nem igaz. Igen. Mindig is ilyen ellenfelet vágytak volna maguknak. Aki ugyanolyan taktikusan ravasz mint a másik. És egymásban tökéletesen megtalálták ezt az ellenfelet.

-         Mit akarsz tenni Cicus? – vágta zsebre a kezét Blaise.

-         Nincs más választásom. Minél hamarabb el kell engednem téged. Te ravasz macska! – nézett bosszúsan a férfira.

-         Mikor?

-         Nincs mit várnom. Ha tovább vagy a foglyunk az csak rosszabb lesz. Holnap elengedlek. Ma megírom a levelet Nottnak, hogy jöjjön érted.

-         Sajnálom Cicám! Tudom, hogy szerettél volna békésen kiiktatni engem a harcokból. Sajnos nem tehetem. Túl fontos vagyok. Ezt nem engedhettem neked sem.

-         A harc az harc, akárki ellen is küzdünk igaz? – mosolygott fanyarul Pansy – Pedig azért szép tervem volt nem? – nézte sajnálkozva a férfit.- Az, hogy politikai halottá tegyelek. Olyan jó terv volt. Csendesen kiiktatni téged a köztudatból. Nem sikerült – Pansy fáradtan emelte le a pálcáját a kandallóról.

-         Köszönöm a vendéglátásotokat Cicám! Jó volt veletek lenni ismét – mosolygott szomorkásan Blaise.

-         Ah! – Pansy legyintett. – Azért barátilag ellátogathatnál néha. Mint a régi szép időkben – mosolygott Pansy. Milyen hülye helyzetben vannak, már évtizedek óta. Barátok, szerelmesek, ellenségek. Blaiset ők mentették meg Voldemorttól, hogy aztán most Pansy ellen forduljon. Önmaguk előtt sem érthető, ez a helyzet, hát még másnak.

-         Légy óvatos Pansy! – Blaise megszorította a nő kezét.

-         Azért te is Blaise! – rázta a fejét Pansy. Blaise a keleti szárny felé igyekezett. Holnap tehát vége. Ismét minden visszatérhet a régi kerékvágásba, a régi életébe. Furcsa lesz. Kezdte megszokni a Malfoyoknál az életet. De rengeteg teendő vár rá. Két hónap esett ki az életéből. És Nott igaz a jobb keze a harcokban, de azért mégis neki kell megszervezni a harcokat. És igen. Volt még valaki, aki miatt szívesen viselte volna még ezt a fogságot. Grainne Malfoy. De a mai nap túl sok minden történt. Jobb lesz a fenyegető macskaszemek elől messzire kerülni, mert Pansy a lányáért már nem bocsátana így meg neki, mint egy kis feketemágiás üzérkedésért. A tabu neki is tabu. Még ha az egyik legkívánatosabb tabu már nem is tudja mióta. Holnap vége a még el sem kezdődött afférnak. A távozása kettős szempontból is hasznos a Malfoyoknak: a harcok és Grainne miatt is.