Blaise végigsimított a lány karján és rákulcsolta ujjait a lányéra. Összefonták az ujjaikat. Blaise húzta maga után a lányt. A lépcsőházban az emeletre. A szőnyeg elnyomta a lépések hangját. Grainne a sötétben szinte semmit nem látott, csak Blaise kezét érezte, ahogy húzza a folyosón, s ő követte. Megérkeztek. Grainne bejutott oda, ahova csak gondos válogatással juthatnak a nők. Blaise halójában állt. Egy pillanatra végigfutott rajta a gondolat hány nő lehetett itt előtte. A széles franciaágyon, a sajátjához hasonló fehér baldachin alatt. Blaise a halántéka szorította a száját.

-         Ezen ne gondolkodj Grainne! – kérte. A lány végighordozta tekintetét a hálószobán. Egyszerű, elegáns és nagyon Blaise-es volt. Tömör fabútorok. Az ébenfa sötét anyagából. És egy lányszobába is irigylésre méltó fésülködőasztal uralta a szemközti oldalt. Szárnyas tükrökkel, hatalmas volt. A fában világosabb motívumok futottak. Arannyal futtatott domborminták. Egy férfi hálóban egy ennyire nőies bútordarab, ráadásul nincs nő akinek ne tetszene ez a fésülködőasztal. Az éjjeliszekrényen ott az illanó hamujának a  két ezüst tálca. Na igen. Daphnéval bizonyára igényelte mindkét oldalon ezt. Az ágyon hófehér ágyneműhuzat, s most Grainne nem láthatta, de kivételesen ezüst hímzés futott benne. A szekrények sötéten ugrottak elő a fehér faltól.  Ijesztően méretesek voltak. Sokan előzték meg itt, az ágyban is…

-         Grainne – ingatta a fejét Blaise. – Erre semmi szükség – Blaise lerúgta a cipőit és vetkőzni kezdett.

-         Egyetértek a ruháidra semmi szükségünk most – felelte rá Grainne.

-         Arra, hogy ilyeneken kattogjon a fejed szex közben. Nem szeretem, ha a nők gondolkodnak közben – vigyorgott Blaise.

-         Szoktak? – lepődött meg Grainne.

-         Hát persze – legyintett Blaise.  – Azt hiszem a férjes asszonyok a legrosszabbak ilyen szempontból.  Az egyiknek eszébe jutott, hogy a kandallóba nem gyújtott be este, és fogta magát és itthagyott – röhögött Blaise. – Életem legviccesebb szeretkezése volt. De ne kérdezősködj! – intette le Blaise.

-         Anya azt mondta egy aranyvérű és szép nőt sem utasítottál még vissza.

-         Ezért voltál biztos a sikeredben? – emelte meg a szemöldökét pajkosan Blaise.

-         Hát az aranyvérben biztos voltam a másikban nem – nevetett halkan Grainne. – Szépnek tartasz?

-         Itt vagy a hálószobámban – mondta feleletként Blaise.

-         Megnéztem volna milyen arcot vágsz, ahogy faképnél hagynak – kacagott fel Grainne. – Nem sértődtél meg? Mármint így itthagyni a leghíresebb szeretőt!

-         Oda se neki – vigyorgott rá Blaise. – A gondolatok…elterelik a figyelmet – Grainne csak most döbbent rá Blaise már teljesen meztelenül közeledett felé. Egy cseppet sem volt feszélyezett. Ellenkezőleg ha lehet még lazább és még magabiztosabb lett, mint a szokásos lezser ingjeiben és nadrágjában. A lányhoz lépett és a lány válláról lecsúsztatta a köpenyt. Grainne felnézett rá. A macskaszemek villogtak a sötétben. Csak a holdvilág sütött a hálószobába. Az ágyra vetette sápadt fényét. Blaise a lány arcán futtatta tekintetét. – Előre figyelmeztetlek az elsők még velem is fájni fognak – mondta komoly hangon. – Még mindig akarod? – emelte meg könnyedén a szemöldökét. Grainne csak zavartan lesütött pillákkal bólogatott. Blaise a lány meztelen derekára csúsztatta a tenyerét, hogy közelebb húzza magához. Grainne átkarolta a férfi nyakát és lerúgta közben a cipőit. Blaise behajlított térdekkel csókolta a lányt és Grainne lábujjhegyre állva fogadta a vad nyelvjátékot. És ahogy összesimultak megérezte a meleg lüktető férfiasságot a combján. Blaise a lábai közé furakodott, s futólag megemelte a fejét, hogy a lányra nézzen. Grainne fátyolos szemekkel mosolygott rá.

-         Mh el sem hiszem – suttogta.

-         Hát én sem – ingatta a fejét Blaise csábosan mosolyogva. Az ágyra húzta a lányt. Meglepően kényelmes és ruganyos volt. Nem túl puha és nem is túl kemény. Teljesen ideális. Mégis olyan, ahol szívesen ellustálkodna bármeddig. Grainne arcán futó mosoly suhant át. Na persze, Blaise szakértő lehet az ágyak kiválasztásában. És bizonyos, hogy ez a legtökéletesebb ágy, ami csak létezhet. Abban, amiben most már ő is itt fekszik. Blaise csak a derekukig igazította a  takarót és elkezdte a hadműveletet a lány testén. Grainne el-elakadó lélegzettel fogadta a férfi kényeztetését. Blaise lassan haladt. Grainne mindenütt rózsaillatú volt és Blaise szédült, mintha egy bódító rózsalugasban lenne. A lány fölé gördült és kiseperte az ében tincseket az arcából. Lágyan hullámzott a szép selymes haj a párnán, az ágy szélénél is lengedezett néhány. Grainne várakozóan nézett rá. Arcvonásai kisimultak, ahogy a párnáról nézett fel rá. A macskaszemek , amelyek már az első pillanatban megigézték ahogy meglátta őket, most szerelmesen néztek rá. Blaise a lány haját fésülte ujjaival.

-         Grainne! Annyira szép vagy, hogy azt elmondani sem lehet – suttogta megrészegedve a lánytól.

-         Minden nőnek ezt mondod  - túrt Grainne is a férfi hajába.

-         Ezt meg honnan veszed? –ráncolta a homlokát Blaise. – Csak nem te voltál az a kis egér aki az ágy alatt kapirgált egész éjszaka? – Grainne felnevetett, s mellkasa a férfihoz nyomódott.- Ezentúl gondolatoknak behajtani tilos tábla van érvényben Grainne. Már látom ezt kell legelőbb leküzdenem  - sóhajtott Blaise. – Az okos nők gonosz átka. Túl sokat forog az agyuk – A lány ajkára tette a kezét. – SSsss! Elég a beszédből! – vigyorgott a lányra. Blaise persze nem árulta el, de tudatosan beszélt a lányhoz. Oldani akarta a légkört, hogy Grainne szokja a helyzetet. Elvégre életében először van meztelenül egy ágyban egy férfival. És Grainne bármennyire is vágyott az eseményre, lassan oldódott ezt érezte. Túl gyorsan jutottak el ide. Ez érződik is. Grainne még szorosan összezárt combokkal feküdt alatta. Ha tudatilag fel is készült az új élményre testileg semmiképpen sem. Nagyon merev volt , feszült, talán kicsit ideges is? Blaise a lány nyakára hajolt, megszívta a fiatal bőrt, Grainne leeresztette a pilláit. Blaise a lány vállaira hintett csókokat, s kezével könnyedén járta be a lány testét. A rózsás mellbimbókra tapadt ,s megszívta az érzékeny bőrt. Grainne ívben feszült meg alatta a borzongástól, Blaise gyorsan siklatta az ujjait a nedvesedő intim részhez, ahogy hírtelen utat kapott. Ajkaival a lány hasára vándorolt, hogy a lányos vonalakat végigcsókolja. Nagyon szép hasa volt, lapos, karcsú, mégis izgató. Blaise érezte, ahogy Grainne erősebben feszíti a kezének magát, és végre engedett. Blasie a lány combjára csúsztatta a kezét és nyelvével követte is a mozgást, most hogy Grainne a lábai közé engedte. Blaise érezte, hogy közeledik az idő. Megfelelő pillanatot kell elkapni ő tudta nagyon jól. Amikor kellően felhergelte és nem csapott át az unatkozó várakozásba az előjáték. Nehéz megtalálni a határt, de Blaise már rutinosan kitapasztalta, mikor jutnak el odáig, amikor már fölösleges tovább húzni az időt, mert a behatolás utáni kedv látványosan kezd zuhanni a grafikonon. Grainne közeledik a grafikon legmagasabb pontjához. És ezt a lány is érezte. Percek alatt jutott el oda, hogy vágyja, hogy többet is érezzen. Blaise meleg kezének és remegtető csókjainak hatására, szinte villámlásszerűen tört rá az érzés. Biztos kezekben volt tudta nagyon jól. A legtapasztaltabb férfi kezei között volt, akinek nincs új a nap alatt a szexben. Aki mindent kitanult, aki mindent ismer, és aki mesterien űzi is a szerelmet. És most egyetlen villanással eljuttatta őt is ide. Blaise visszasiklott. Grainne már a lepedőt nedvezte, itt nincs mire várni. Blaise az éjjeliszekrény felső fiókjához nyúlt, hogy kivegye belőle a csomagot.

-         Blaise! Blaise! – Grainne türelmetlenkedve feszítette hozzá magát. Kinyitotta szemét, hogy lássa, miért maradt el egy pillanatra a férfi érintése. Meglátta a hatalmas férfiasságot. Nyelt egyet. Hát reménykedett benne, hogy azért kisebb lesz. Hogy lesz képes egy ekkora valamit befogadni? – ráncolta a homlokát.

-         Türelem Cicám! – Blaise feltépte a csomagot. – Vigyáznom kell rád! – mosolygott a lányra. Észrevette a lány megszeppent tekintetét. – Abbahagyjuk?

-         Nem-nem, csak… - Grainne elhallgatott. Mégsem mondhatta, hogy most már kezd megijedni ettől a behatolás dologtól.

-         Mh. Biztosíthatlak teljesen átlagos a mérete – nevetett fel Blaise, megleste a lány gondolatát, de hát tudnia kellett mi kavarog ebben a furmányos agytekervénybe.

-         Belenéztél a gondolataimba! – nézett rá morcosan Grainne, s elpirult.

-         Megmondtam, hogy fejezd be a gondolkodást – figyelmeztette Blaise. – De igazat mondtam. Az enyémnél sokkal…méretesebbek is vannak.

-         Biztos? – kételkedett Grainne.

-         Mert azt hitted azért lettem a szeretők királya, mert nekem a leghosszabb? Hűhű! Szóval ezt gondolják a nők. Na jó hát tényleg ezt hitték egy páran, de tévedésben élnek. Aki igazán tudja milyen egy igazán méretes példány…fájdalmas erről biztosíthatlak. Mármint többnyire nem kellemes a nőknek…

-         Ezt honnan tudod?

-         Most megint csevegésbe csapunk át? – morgott Blaise. – Akkor hozok egy kis Wiskyt, csak ahhoz nem kellet volna meztelenre vetkőznünk.

-         Daphnétól tudod igaz? – könyökölt fel Grainne.

-         Nem kell megijedned a lényeg ez – zárt le Blaise. – tehát? Az utolsó lehetőséged Grainne! Most még visszafordulhatunk. Érintetlen vagy. Hazamehetsz mintha mi sem történt volna – Blaise hagyott gondolkodási időt a lánynak. De Grainne elszántan nézett rá.

-         Túlélem – nézett a férfi szemeibe.

-         Hát arról még nem hallottam ,hogy valaki a szüzessége elvesztésébe halljon bele, bár ki tudja, lehet te leszel az első Grainne – vigyorgott rá Blaise.

-         Csodás halálom lesz – nevetett fel Grainne. – a karjaidban – kacsintott a férfira.

-         Így van, utánad megyek én is, mert apád gondoskodik majd erről ne aggódj – Blaise a lány fölé könyökölt. Átharapdálta a lány ajkait és édes, buja csókolódzásba kezdtek, Blasie közben könnyedén áttapintotta a lány alhasát. Mh Hát merev egy kicsit. Ajkaival a kulcscsontokat simogatta, miközben ujjai szüntelen táncot jártak Grainne intim testrészén.

-         Lazítsd el egy kicsit – suttogta, ahogy a lány füléhez ért az ajkaival. Grainne lehunyt szemmel koncentrált. Blaise megkezdte a behatolást. Grainne azon nyomban a csípőjére csúsztatta a tenyerét. Blaise pihentette egy kicsit. Még nem ért el a hártyához. Grainne egész alhasa görcsben volt. De innen már nincs mit tenni.

-         Ez fáj! – panaszkodott Grainne.

-         Persze hogy fáj – morogta Blaise. – Nem vagy hozzászokva.  – megállás nélkül csókokkal borította a lány arcát, nyakát és mellkasát ,de tudta, hogy most a lány úgyse tud ezekre figyelni. Mert csak egyetlen dologra koncentrál, az ismeretlen érzésre, amely most feszíti, nyomul és egyszerre vágyja és elutasítja. Hosszú küzdelem lesz. Blaise milliméterenként haladt, s minden milliméter után megállt.  Grainne a csípőjének nyomva a tenyerét feszítette távolabb magától.  

-         Blaise!

-         Grainne! Egy centire se vagyok benned – elhúzódott Grainne meglepődve nézett rá. De Blaise nem azért távozott mert feladta, hanem, hogy új lendülettel kezdjen neki. Tudta semmi értelme a ki-be csúszkálásnak sem, de azért megadta a lehetőséget.  Szoros volt az út. Grainne teste tiltakozóan préselte a behatolót. Blaise addig siklott ,amíg az előbb utat tört magának. Majd ismét lassabb tempóra váltott. Grainne összepréselt ajkakkal és összeszorított szemhéjjal fogadta az előrenyomulást. Tenyerét a férfi csípőjének feszítette. Újabb egy egységet haladt előre, mielőtt kicsúszott. A következőnél már eléri a szűzhártyát. A szünetben Grainne kényeztetésére fordított gondot.

-         Sok bajod van velem Blaise látod? – mosolygott rá Grainne.

-         Butaság Cicám! – mosolygott rá Blaise. – örömömre szolgál – nevetett torokhangon.

-         Még normálisan a szüzességem sem tudom elveszíteni, ilyen az én formám.

-         Természetes, hogy nem megy könnyen Grainne! Az első élményed. Majd belejössz, biztosítalak felőle. Magam tanítalak ki – kacsintott a lányra.

-         Azt hiszem hasonló stílusban biztatgattak amikor kanalas köptetőt kaptam – ráncolta a homlokát Grainne.

-         Hát az egészséghez is hosszú az út egyetértek – készülődött Blaise. – Most már megleszünk – kacsintott a lányra.

-         MH. Nagyon fog fájni? – nézett rá bizonytalanul a lány.

-         Hát azt hiszem – nem akart hazudni a lánynak. Jobb ha felkészül rá.

-         A tied vagyok – adta be a derekát Grainne, s mosolyogva hunyta le a szemét. Blaise ismét megkezdte a bejutási akciót. Grainne a csípőjét markolta. Elérkezett a kapuhoz. Blaise megérezte a hártyát. Könnyed nyomással akarta átszakítani, de a lemez masszív volt. Behunyta a szemét és egy jól indított erőteljes lökéssel átszakította. A hártya berepedezve engedte tovább a behatolót. Blaise és Grainne egyszerre nyögtek fel. Grainne a fájdalomtól, Blaise a befogadó meleg okozta élvezettől.  A lökés ereje csaknem  teljes hosszra futotta. Grainne a combjaival szorította, kezével Blaise csípőcsontjának összeroppantásán fáradozott. Blaise abba akarta hagyni, hiszen tudta, hogy Grainne innentől egy csepp élvezetét sem fogja lelni benne.

-         Nem-nem! – Grainne érezte, hogy Blaise ki akar siklani. – Nem azt kértem, hogy vedd el a szüzességem, hanem hogy feküdj le velem. Azt akarom, hogy élvezd – nyitotta ki a szemét és Blaisere nézett. Blaise döbbenten nézett a lányra. Ez nem igaz! Ez a lány egyszerűen folyamatosan meglepetéseket okoz neki. Miért olyan fontos ez most neki? Amikor majd megőrül, annyira fájhat az öle?

-         Cicám… – mondta engedékenyen.

-         Nem. Blaise szeretném, ha neked jó lenne – gyűrte le a fájdalom miatti szenvedő arckifejezését.

-         Ha ezt akarod… - rázta a fejét Blaise. Grainne vállgödrébe hajtva a fejét, megadta a teljes hosszat.  Nagyon finoman adta a lökéseket, és nem húzta sokáig. A szorító még járatlan lányos forróság, Grainne rózsaillata, a karjaiban tartott szépség és egyetlen utolsó rezgéssel zuhant rá a tudatlanság állapota. A sötétség pillanatokig tartott. Grainne elégedetten hallotta a férfi kielégülésének hangjait. Blaise legördült róla, s magukra húzva a takarót simogatta a lány testét. Grainne elégedetten bújt hozzá. Blaise a lány hátát és fenekét simogatta.  Grainne hosszú haja a háta közepéig ért. Blaise minden simításával a lány hajához is ért. Tetszett neki a haja. Megemelte a fejét, hogy a lány feje búbjáról belélegezhesse a rózsaillatot. Grainne is megmoccant. Kisiklott a takaró alól.

-         Szemben veled – adta meg a fel sem tett kérdésre a választ Blaise. Grainne rámosolygott és nem tévedett. Ahogy benyitott a fürdőszobában találta magát…