21. Rózsa és Szantál 3.
callie 2007.03.10. 14:33
Grainne bezárta maga mögött a fürdőajtót. Könnyed gyertyák lobbantak meleg barátságos fényt adva a csempéknek. Bizalmas helyen járt tisztában volt vele. Blaise fürdőjében. A személyes fürdőjében. A kád klasszikus stílusú rézlábakon állt, hófehéren ragyogott. Grainne körbenézett. A kagylón semleges illatú szappan. Grainne tusfürdőt keresve nyitotta ki az egyik szekrényt. Fogkefe, szantálos borotválkozószett…nem nem itt lesz. A másik szekrénybe nyitott. Üvegcsék sora. Amit anyja vitt át neki, a barnás üveg, mellette zöldes gömbölyded lombik. Köhögéscsillapító, és balzsamok… úgy tűnik titkos gyógyellátmánya ebben rejlik. Tulajdonképpen kotorászik a férfi tulajdonai között. Mégsem illendő így meglesni az intim dolgait. Végre a kád felőli szekrénykében megtalálta, amit keresett. Túlnyomórészt szantálos tus és habfürdők, fürdősók, kristályok…gyógylevelek, sőt még egy rózsaszirmos tasak is volt…ejnye Blaise! Lebuktál rendesen! - nevetett magában a lány. De ráakadt egy unisex tusfürdőre is. Na persze Blaisenél nem kell meglepődni az ilyesmin. Az alsó polcon pedig egy felbontott hajtűs doboz állt. Alig néhányat használtak el belőle, Grainne ismerte ezeket az egyszer használatos hajtűket. Vajon Daphné hagyta itt? Vagy Blaise maga vásárol ilyesmit a fürdőjébe? Zavarba ejtő kérdések. Grainne kihúzott egyet a dobozból és feltűzte a haját, hogy ne legyen vizes. Megengedte a zuhanyt és a permet alá állt. Még mindig képtelen volt felfogni. Blaise engedett neki. És szeretkezett vele. Megborzongott a friss élményre. Blaise érintésére, csókjaira és odaadó figyelmére és kedvességére gondolva. Igen. Blaise nagyon türelmes és odaadó partner volt ezt meg kellett már elsőre állapítania. Nem véletlen, hogy a nők kedvence. Akinek a legfontosabb, hogy a nő jól érezze magát az együttlétben, és örömét is lelje benne. Felidézte az együttlétüket. Blaise férfias szantálillatát, a felé nehezedő férfi mozdulatai, bőrének tapintását, és ahogy ránézett. Blaise vágytól csillogó szemeit. A meleg tenyér simításait. Blaise nagyon értett a női testhez, minden porcikájához úgy ért, ahogy kellett. Jó volt Blaise-el még így is még az első is. Hogy megadhatta a férfinak ő is a gyönyört. Mert ez Grainne előtt nagyon fontos volt. Tudta, Blaise-nek központi kérdés a szex. Ezért tartotta fontosnak, hogy Blaise megkapja tőle ezt. Izgató volt a fehér férfitest, Blaise lihegő kapkodó szantálos lélegzetének szele a bőrén. Alig hagyta el az ágyat, máris hiányolta Blaise karjainak ölelését. Azok a szép művészi kezek. Blaisenek férfiként gyönyörű keze volt. Grainne-nek talán ez tetszett a leghamarabb a férfiban. Férfiasan szép. És most ennek a kéznek az érintését tapasztalhatta meg. Egyszerűen hihetetlen! Tényleg megtették! – Grainne úszott a mámoros boldogságban.
Blaise az ágyban maradt, a lepedő még véres volt mellette. Blaise csak meredt a sötét foltokra a fehér anyagon. Most döbbent rá igazán, hogy mit is tett. Lefeküdt Grainne-el. Merlinre! Ennyire sokat ivott? De a tény az tény. Itt a bizonyíték, még szinte meg sem száradt a lepedőn. És ő volt az, aki elvette a Malfoy-lány szüzességét. Grainne neki adta magát, az első éjszaka joga pedig a legkevésbé sem őt illetné. Blaise a fésülködőasztalhoz lépett és előkotorta az alsó fiókból az illanós dobozát. Kihúzott belőle egy szálat és sercegve meggyújtotta. A komódból előkapott egy tiszta lepedőt és áthúzta az ágyat. Mohazöld köntöse akadt a kezébe, s magára kapta, majd visszazuhant az ágyra. Hanyatt fekve nézte a felső baldachint. Hát ilyen nincs! Szájához emelte az illanót és megszívta. Hogy tehette ezt? Persze hiába volt minden szemrehányás, amikor nagyon jól tudta, hogy miért. Nem csak a lány kérése miatt ment bele, hanem azért mert ő is akarta. Éppen ugyanannyira mint Grainne. Kívánta a lányt, és szeretkezni akart vele. Amióta először meglátta, ott a folyosón. A lágyan lengedező melegbarna hajat, amelynek a tapintása olyan, mintha a felhőket markolná. Vonzódott a lányhoz az első találkozásuk óta. És nincs menekvés, az ágyában akarta tudni egyszer mindenképp. Az elérhetetlen álom pedig két lábon jött el hozzá önszántából. Mi lesz ha kiderül? Draco és Pansy közösen herélik ki ebben biztos lehet. Ő ismerte őket a legjobb barátai. És ezt tette a lányukkal. Ellentmondások és ütköző érdekek sorozata már megint. És az önzősége kerekedett felül a józan eszén, na meg egy bizonyos testrésze akarata. Egyet kell érteni a rossz nyelvekkel. Túlságosan befolyásolja ez a testrésze. De hát ez az ő stílusa – vihogott halkan Blaise. Ó ha nem a Malfoy- lány lenne az, aki ilyen hatással van rá. Aki képes minden őrültségbe belevinni. De a végzete, hogy éppen a Malfoy-lányról van szó. Hallgatta a vízcsobogást. És maga elé képzelte a vízsugárban álló Grainne-t. A lányosan remegő melleket, a lapos hasat, a karcsú hosszú combokat… Blaise lepöccintette a tálba a hamut és újra megszívta az illanót. Még szinte öt perce se szeretkezett, de már megint kívánja a lányt. Hát soha nem öregszik ki ebből? – nevetett fel. A vízsugarat elzárta a lány. Néhány pillanat múlva pedig az ő fehér fürdőköntösében nyitott ajtót. Haja lengedezett, ahogy az ágyhoz lépett.
- Gyere cicám! – búgta felkönyökölve Blaise, s a kezét nyújtotta a lánynak, aki elfogadva ült az ágyra. Észrevette a lepedőcserét és zavartan sütötte le a szemét. Blaise a tálcán elnyomta az illanót és ujjaival fésülte át a lány haját. A hívogatásában annyi gyengédség volt, hogy Grainne nem győzött ámuldozni, s egyben fülig pirulni. Furcsa volt most Blaise-el lenni. Amikor, amikor…már együtt voltak. Hogy lehet a szemébe nézni így, hogy…nemrég lefeküdt vele. Az előbb még egymásba gabalyodva szeretkezett vele, most meg… - Ki vele Cicus! – vigyorgott rá Blaise. – Csalódtál igaz? – Blaise érezte a lány zavarát, s azon volt, hogy elüsse, amennyire csak lehet. Nem akarta, hogy a lány feszélyezve érezze magát előtte, a történtek után. Megsimogatta a lány arcát.
- Nem ilyennek képzeltem. Illetve tudtam, hogy nem lesz kellemes…de, hogy ennyire – járatta Grainne a lepedőn járatta a szemét.
- Na igen. A teljes tévhit. A lányálmok bezavarnak…belejössz majd meglátod – mosolygott a lányra Blaise.
- Azt mondták a szex tök jó dolog. Ez nem is igaz! – jegyezte meg Grainne.
- Jó dolog az majd meglátod! – kacagott a lány naivságán Blaise. – Ha belejössz, abba se akarod hagyni majd meglátod.
- Kezdek benne kételkedni.
- Grainne nézz meg engem! Úgy nézek ki, mint aki nem élvezi a szexet? És sorolhatnék nőket, akiket te is jól ismersz és nem vetik ám meg.
- Hát most nem tudok hinni nekik – kuporodott össze Grainne.
- Cicám! – nyomott puszit a lány arcára Blaise, s magához ölelte. – Túl gyorsan akarsz mindent – állapította meg és a fürdőbe lépett. Gyorsan csapatta át magát. Amikor friss szantálillattal kilépett a fürdőből Grainne már az ágyban aludt. Blaise elnézte a szép arcvonásokat. Óvatosan siklott a takaró alá, nehogy felébressze. Grainne mégis megérezte a meleg férfitestet. Elkábult az erős szantálillattól. Blaisehez simult és a szájára nyomta az ajkait. Blaise viszonozta a csókot. Sokáig játszottak a másik nyelvével és szinte álomba csókolták egymást.
Blaise mocorgásra ébredt. Ösztönösen magához húzta a nőt, amikor kinyitotta a szemét először rémülten nézett a lányra. Grainne volt vele egy ágyban. Aztán az első álom utáni döbbenetből rájött ,hogy hát persze, éjfélkor eljött hozzá a lány. És együtt voltak. Grainne. Álmos szemekkel mosolygott rá.
- Mégis mennyi az idő te vadászó kismacska? – ásított Blaise.
- Hajnal fél öt. Mennem kell – a lány fellökte magát az ágyról és levette magáról a fehér köntöst. Blaise csak a lány gerincét látta és a feneke felett a két szép kis gödröcskét, de szinte ugyanebben a pillanatban már kívánta is a lányt. Grainne felkapta az útiköpenyét.
- Öhm…Grainne! – botorkált ki az ágyból Blaise is. –Várj hazakísérlek!
- Nem. Ne fáradj! – intette le a lány. – öt előtt otthon leszek. Nagyanyám pontban ötkor már a toronyban ücsörög. Sietnem kell.
- Szeretnélek hazakísérni – vigyorgott rá Blaise.
- Blasie nem lehet! Nem akarom, hogy bárki is megsejtse eljöttem otthonról, főleg nem akarlak téged veszélybe sodorni – igyekezett le a lépcsőn Grainne.
- Grainne várj! – szaladt utána a férfi. – Biztos?
- Igen – állt az ajtóban Grainne.
- Vigyázz magadra Cicus! – simogatta meg a szép arcot Blaise. Grainne csak kacsintott és gyorsan a fogatra szállt. Negyed óra utazással már a Malfoy birtokon volt. Falco a hálójában várt rá. Végignézett húgán, a ragyogó boldog mosolyából azonban rögtön leolvasta.
- Szóval megtörtént – jegyezte meg Falco.
- Igen.
- Amikor már hajnal háromkor nem jöttél, akkor már tudtam. Komolyan képes voltál odadobni magad annak a…levendulatalárosnak? Hiszen minden nőt meghúz akit meglát Grainne! – mérgelődött Falco.
- Falco fejezd ezt be, menj feküdj le aludni.
- A húgom vagy ez az igazság. Csak rávilágítok, hogy mit csinálsz. Szerinted apáék mit fognak szólni ha megtudják? – ült a lány ágyán a szőke fiú.
- Azt szólnak amit akarnak, de honnan is tudnák meg igazam van? Hiszen te nem mondod el nekik – mosolygott kedvesen a bátyjára.
- Nem mondom el. De Grainne! Az a férfi a legrosszabb mind közül. Csak kihasznál! Ha megun, akkor majd eldob.
- Jaj Falco rémeket látsz! Szórakozunk ennyi az egész.
- Ez a szórakozás megszegi a Malfoy-törvényeket. Grainne odadobtad az ártatlanságod annak a senkiházinak.
- Egyáltalán nem senkiházi. Aranyvérű. És még gazdag is. Jóképű. Mi állna közénk?
- Az eszme. Szerinted anyáék beleegyeznének ,hogy a gyerekük egy- egy levendulatalárost válasszon? Persze, hogy nem.
- Ki mondta hogy hozzá akarok menni? – legyintett pajkosan Grainne.
- Mert te nem? Nem is akarsz hozzámenni? – Falco nem győzött borzadni húga erkölcstelenségén. – Akkor meg minek adtad neki magad?
- Merő kíváncsiságból és élvezetből bátyuskám – csapkodta meg a fiú arcát Grainne.
- Felháborító ahogy viselkedsz. Még jó, hogy nem az én feleségem leszel – húzta el a száját Falco.
- Gúnyolódj csak! - kacagott Grainne. – Kit zavar ez az egész?
- Tudom mit akarsz elérni Grainne. Daphné helyébe akarsz lépni Blaise oldalán igazam van? – tette keresztbe a karját Falco.
- Igen. Ez a tervem.
- A szajhák királynője akarsz lenni a szeretőd oldalán? – csattant Falco bosszúsan.
- Falco sértő a fogalmazási modorod.
- Tudom. Apámtól tanultam – vágta rá Falco, mire a testvérek összenevettek. – Jaj Grainne féltelek. A csalódástól! Szeretném ha boldog lennél.
- Most az vagyok Falco – mosolygott ikertestvérére Grainne.
- Nyolckor reggeli. Megyünk együtt? – állt az ajtóba Falco. Grainne csak bólintott…hosszú lesz a nap. És hány óra, amíg ismét Blaise karjaiban lehet.
|