Blaise fáradtan rogyott a kandalló előtti fotelba. Megkezdődött a szüreti időszak. Mire leszüretelnek…hát igen. ilyenkor jön rá, milyen hatalmas a birtok. Ásítozva iszogatta a wiskyt. Az étkezőben ült, s a szárnyas ajtóban megjelent a lány. Blaise sokáig nézte. Grainne zavartan babrált a kendőjével.

-         Öhm egy manó mondta, hogy itt vagy… - kezdte zavartan.

-         Hát ma is eljöttél – mondta rekedten Blaise. Grainne levette a kendőjét és oldani kezdte a köpenye övét. Blaise visszatartotta a lélegzetét. De nem. A lányon blúz volt és szövetnadrág.  Blaise elvigyorodott. – Azt hittem ma is egyenesen a lényegre akarsz térni – Grainne elpirult.

-         Wiskyt cicus? – nézett a lányra Blaise.

-         A varázsvilág legnagyobb bortermelője wiksyt iszik? – emelte meg a szemöldökét Grainne.

-         Hát tudod, most érzi az újat, ilyenkor nem jó a bor. Az évi ciklikusság. Ez olyan mint a nőknél…pihentetni kell – Blaisetől megszokható volt ,hogy úgy beszél mindenről, ahogy az természetében van, de Grainne lángvörös arccal úgy érezte menten elég az intim témát hallva. Bele se mert gondolni mit csináljon, ha…elérkezik az időpont.

-         Ne haragudj cicus! Nem akarlak zavarba hozni, csak hát a nyelvem mindig gyorsabban pörög – Blaise felröhögött. A kétértelműség erdeje már megint.

-         Nem kérek wiskyt – rázta a fejét Grainne. Blaise sandítva nézett a lányra. – Vacsoráztál már?

-         Éjfél elmúlt Blaise – sóhajtott Grainne. – Természetesen. Hiszen tudod este fél nyolckor nagyvacsora az étkezőben.

-         Ami után én még javában éhes voltam fél tizenkettőkor – morogta Blaise. – Te nem?

-         Nem tudom – nézett rá Grainne. Blaise elvette a köpenyt a lánytól, és közben könnyed csókot nyomott a szájára. Grainne alá tolta a párnázott vörös széket. És leült vele szemben. Blaise fáradtan vagdalta a sült húst és gyorsan kapkodta a krumplit.

-         Azt hitted már nem jövök többet? – nézett rá kíváncsian Grainne.

-         Nem tudom mit hittem. Nem, nem igazán úgy tűnt a dolog mintha egyetlen éjszakát akarnál – kacsintott rá Blaise és összenevetett e lánnyal. Csettintésére őszibaracklé jelent meg a lány előtt. – Megfelel?

-         Tökéletes – kortyolt a friss gyümölcsléből Grainne. Blaise is az őszibaracklevet iszogatta. Szemük összevillant az asztal felett. Gyorsan kapkodták a késő vacsorát. Blaise áttörölte a száját és a lányhoz lépve felhúzta magához. Grainne követte a férfit a hálóba.

-         Cicám! Légy tisztában a helyzettel. Alapjában semmi nem fog változni a tegnapihoz képest. Tehát fájni fog. Szeretnéd?

-         Mh hát azt nem szeretném, hogy fájjon viszont szeretkezni akarok veled – mosolygott rá a lány.

-         Sajnos a kettő együtt jár – mosolygott szomorkásan Blaise. – Nem bántam volna ha egy hét múlva folytatjuk – tette hozzá Blaise miközben köntösre váltotta a fekete ruháit.

-         Ezt miért mondod? – lepődött meg Grainne.

-         Nem magam miatt, hanem miattad. Néhány napig maga a hártya után maradó seb is fáj – ráncolta a homlokát Blaise. – Persze valószínűleg egyre megy, mert így is úgy is fáj  - Blaise örült, hogy most nem dobta el magától az illanósszelencéjét és kitehette az asztalra. Vágyott egy szálra, de…majd később. Grainne is besiklott mellé az ágyba. Várakozóan nézett a férfira. Blaise egy ideig csodálta a szép metszésű macskaszemeket.

-         Rendben – hangja rekedtessé vált. – Az első lecke.  – átsimított a lány derekán.  – Kizárni a külvilágot. Tehát nem szeretném, ha most azon gondolkodnál, hogy reggel hánykor indulsz vissza, vagy milyen szép a baldachin redője – Grainne akaratlanul is felnézett és megállapította, hogy tényleg jól néz ki a redőzése az anyagnak. – Meg még ki tudja mikre gondolnak ilyenkor a nők.  Most azt gondolod könnyű feladat. De egyáltalán nem Grainne. Mivel jelenleg úgyis maga az aktus elveszti a fontosságát, mert egyikünk nem fogja élvezni, aki ebben az esetben is kétségtelenül te leszel , tehát bőven lesz időd az elején koncentrálni arra, hogy kizárd az egyéb gondolatokat.  

-         Értettem professzor úr – vágta rá Grainne.

-         Cicám! – kacagott fel Blaise. – Az irányításom azért van, hogy minél hamarabb eljuss oda, amikor már nem kell utasításokat adnom, ahhoz, hogy élvezd. Mert ezt szeretnéd nem? S ha jól értettem minél hamarabb. A mai leckét igyekezz megtanulni hogy továbbléphessünk – vigyorgott a lányra. – ÉS jó professzorhoz híven figyelni fogom a mentális csatornáid, úgyhogy mindent tudok, amit gondolsz….

-         Ez nem ér ellenőrzöl – vágta rá Grainne.

-         Csakis a kettőnk örömére. Tehát nem csalunk, figyelem mikor térsz el gondolatban – Blaise közelebb csúszott a lányhoz. Grainne belesimult a férfi karjaiba. Blaise lágyan futtatta ujjait a lány pihekönnyű testén. A szép halvány bőrön, amely libabőrössé vált az érintése alatt.  Grainne passzívan feküdt ismét. Erős volt a kontraszt kettőjük ágybeli viselkedése között. A tapasztalatlan és a rutinos találkozása. A fiatal lány és a meglett férfi. Blaise lassan haladt a lány lábszárát végigpuszilgatva, és elidőzött a gyönyörű térdkalácson. Blaise a lány combjait simogatta és csókokkal borította a belső puha bőrfelületet. Grainne felsóhajtott. Csendben teltek a percek.

-         Cicus!- Blaise felpillantott a lány lábai közül. – Én itt töröm magam te meg azzal vagy elfoglalva, hogy ma nem süt be a hold az ablakon? – vigyorgott Blaise.

-         Miért, te meg felidézted, amikor először láttad a lábam – vágott vissza Grainne.

-         A kettő nem ugyanaz – vágta vissza vigyorogva Blaise. – Amúgy szó sem volt, hogy a diákom is meglesi az én gondolataimat.

-         Így egyenlő a játék nem? – kacagott fel Grainne.

-         Szó sem volt játékról. Te tanulsz az mikor volt neked játék? – röhögött Blaise – ajkaival a lány csípőjénél járt végül eljutott a gyönyörű keblekig. Grainne végre leeresztette a pilláit és átadta magát az élménynek. Blaise ujjai ismét a nedvességhez értek, s most becsúsztatta az ujját. Grainne kezével tolta el.

-         Fáj? – Blaise felkapta a fejét. Tehát minden behatolás fáj a lánynak. Mh. – Ez nehezebb lesz mint gondoltam – állapította meg Blaise. Grainne akármennyire is nedves, magától a behatolástól ellenreakciókat produkál. Grainne ráérzett a gondolkodás nélküli élménybefogadásra. Blaise elégedett lehetett. Ujjaival csak kívülről ingerelte a lányt.

-         Azt hittem szeretkezni fogunk – szomorodott el Grainne.

-         Sss! – Blaise mosolygott a lány elégedetlenségén. – Szeretném megmutatni, hogy egy férfival is lehet jó ez – duruzsolta a lány fülébe. Lecsapott a lány ajkaira és mintha repültek volna szédültek az ágyban. Grainne mohón szívta a férfi ajkait, követelte a folytatást. Blaise gyorsított a tempón és Grainne testén megindultak a remegések. Hosszan, a lány feszítette magát az ujjaihoz. Ahogy elültek a lány felnézett rá.

-         Nem szeretkeztünk – vágta rá.

-         Előbb neked akartam örömet szerezni – vigyorgott rá Blaise. – Tegnap rájöttem, hogy utána már nem vagy kapható ilyesmire – mosolygott csábosan. Kikapta a fiókból a következő csomagot és feltépte a tasakot. Grainne engedte, hogy a férfi a lábai közé helyezkedjen, s a tegnapi érzés köszönt vissza. Ugyanúgy mint akkor, ugyanazzal a fájdalommal. Blaise előre tudta, hogy ez lesz.

-         Lazítsd el! Görcsben van az egész alhasad – rázta meg gyengéden a lány hasát, ahogy  kettejük közé csúsztatta a tenyerét.

-         Nem tudom – morogta Grainne.

-         Cicám! Én még annyira sem tudom mint te. Te feszíted – seperte ki a hajszálakat a lány arcából. Grainne felett könyökölt és várta, hogy enyhüljön a szorítás. – Engedd el magad! Ne gondolj arra, hogy mi következik! – ajkaival megkereste a lány száját, s csókolta kifulladásig. Várta, hogy Grainne mikor kezd a csókra figyelni, ezzel elterelve a behatolás tényétől a gondolatait. A szorítás nem enyhült. Hiába is próbálkozott. Beljebb siklott. Grainne ismét csípőjénél fogva próbálta lassítani az amúgy is kínzó lassúságú tempót. Blaise türelmesen megállt minden apró előrejutás után. Hosszabb ideig tartott most is a bejutás, mint az egész szeretkezésük. Maga az aktus pedig elenyésző semmiség volt, mivel Blaise gyorsan véghezvitte, tudva, hogy Grainne még a teljes befogadás tényével is küszköd. Zihálva vonult vissza Grainne öléből. A lány kimerülten feküdt alatta.  Elhúzódott és a fürdőbe lépett. Meglepődve állapította meg, hogy rózsaszappant talált a kádnál sőt, rózsaillatú női tusfürdőt is. Elmosolyodott. Tehát a férfi valóban várta ma estére is. Meg sem gondolta ezt a figyelmességet Blaisetől. Pedig a férfi gondot fordított ezek szerint arra, hogy a saját választott illatát használhassa nála is. A fehér köntösben lépett vissza a hálóba. Blaise ugyanúgy mint tegnap, már illanózott. Végignézett a lányon.

-         Sajnálom – mondta halkan Grainne

-         Cicus! Ezt meg sem hallottam – ingatta a fejét Blaise és az ágyba húzta a lányt. – Csodálatos voltál, csodálatosabb mint tegnap – suttogta a szép esésű hajzuhatagba. Grainne elmosolyodott.

-         Had találjam ki, most füllentesz – nevetett rá halkan.

-         Nem. Nekem teljesen jó volt ma is – vigyorgott beképzelt arcot vágva Blaise.

-         Blaise olyan vagy! – legyintette meg a lány. Blasie elkapta a kezét és megcsókolta.

-         Cicám ne keseredj el, eleinte senkinek sem megy – simogatta a lány combjait. Érezte, ahogy ismét átjárja az izgalom. Grainne friss rózsaillata már az orrában volt. De nem. Még erre nem alkalmas az idő. Grainne-nek az az egy alkalom is épp elég lehetett. Még nem elég járatos hozzá. Blaise felsóhajtott. Elnyomta az illanót és a fürdőbe lépett. Grainne ébren várta meg. Blaise mellé feküdt az ágyra. Nézte a lány szép  rózsaszín ajkait. Grainne haja a vállára omlott, ahogy lehajolt a férfi szájára. Blaise beletúrt a selymes hajzuhatagba. Gyengéd lebegve csókolta,  s Grainne a mellkasára borulva aludt el.

Reggel friss pirítós illatára ébredt. Grainne felnyitott a szemét. Blaise az ágyon ült vele szemben.

-         Jó reggelt kismacskám! – nevetett rá Blaise.

-         Elaludtunk? – Grainne rémülten ült fel.

-         Hajnali négy óra – nyugtatta Blaise. – De szerettem volna ágyba hozni neked a reggelit – vigyorgott rá Blaise. – Tegnap úgy elrohantál, hogy észhez sem tértem.

-         Minden nőnek az ágyba viszed a reggelit mi? – nézett rá huncut szemekkel Grainne.

-         Hát tudod talpalni kell, hogy fennmaradjon a szerencsecsillagom – nevetett rá Blaise. Grainne felütötte a lágytojás tetejét és kanalazni kezdte. Blaise is felvett a tálcáról egy pirítóst.

-         Ez számítás Blaise! – tiltakozott nevetve Grainne.

-         Tudom, de hát megéri látod? – vigyorgott Blaise.

-         Te szoknyavadász! – nevetett Grainne, s gyorsan kapkodta magára a ruháit. Még bekapta az utolsó falatot és csókot nyomott a férfi szájára. – Este jövök! – súgta.

-         Én itt leszek! – kacsintott rá Blaise és nézte ahogy leszalada lány a lépcsőn.