Blaise gyertyát gyújtott. Halk cipőkoppanások a lépcsőházban, a szőnyeg elnyomja a többi léptet. A lány már a hálószobában állt. Blaise kacsintott.

-         Most már mindig így fogadsz? – nézett a lány a megterített kétszemélyes asztalra a hálóban.

-         Ha ellenedre van akkor nem – villantotta a lányra a mosolyát. Asztalhoz ültek, de nem sokat ettek. Blaise csettintésére egy manó eltüntette a vacsora nyomait és Blaise elindította a gramofont.

-         Ezt mi… - Grainne meglepődve nézett a férfira.

-         HA jól emlékszem táncolni akartál velem – vigyorgott rá Blaise és a tenyerét nyújtotta a lányért. Grainne belehelyezte a kezét és Blaise magához húzva már bele is kezdett a ringásba. Grainne meglepődve nézett rá. Blaise jól táncolt. Gördülékenyen, könnyen, csípőből. De minden oklumencia nélkül. 

-         A második lecke a lazulás – magyarázta tánc közben Blaise. – Szeretném, ha átengednéd az irányítást.

-         Eddig is te irányítottál Blaise – jegyezte meg Grainne.

-         Igen. De most az a lényeg, hogy csak átadd magad az érzésnek. Azt szeretném, ha teljesen ellazulnál – búgta a lány fülébe, lehelete súrolta a lány arcát. Grainne borzongva karolta át a férfi nyakát. Blaise tánc közben a lány fenekére csúsztatta a tenyerét és mélyen átsimított rajta. Grainne kábultan fúrta arcát a férfi mellkasának.

-         Blaise! – Suttogta Grainne. – Te aztán értesz ahhoz amit csinálsz – jegyezte meg, ahogy Blaise megismételte a mozdulatot. És ujjait bent hagyta a rövid szoknya alatt. Grainne meztelen fenekén tartotta az ujjait. A lány majd megveszett a tudattól, hogy minden lépésnél az ujjak könnyedén érnek a lába közé.

-         Hát a szexhez mindenképpen – vihogott Blaise. A lány ajkaira nyomta a száját. Grainne elgyengült lábakkal fogadta a lágy csókot. Blaise most úgy csókolta, amilyen a szeretkezés is. Nedvesen, könnyen, lágyan, és behatóan.  A lány lába közé furakodott. Grainne felsóhajtott, ahogy a halmot megérezte a lábai között.

-         Annyira szeretném már élvezni – sóhajtott fel Grainne.

-         Meglesz az is Cicus! – Blaise lecsúsztatta a könnyű alsóneműt. A könnyű szoknyát és blúzt is lekapta a lányról. Az ágyhoz araszolt a lánnyal. Grainne haja már rég az ágyra lebegett, mikor Blaise a derekánál tartva a lányt a baldachin alá engedte. Blaise is lekapta magáról a ruhákat és alulra lendült. Grainne értetlenül feküdt rajta.

-         Blaise?  - tartotta meg a haját a lány.

-         Most te légy felül – tette a lány csípőjére a kezét Blaise.

-         Nem fog menni – tiltakozott Grainne.

-         Egy próbát megér – mosolygott rá a férfi.

-         Mh…na jó legyen – Grainne megvárta, amíg a férfi feltépi a csomagot, majd felé helyezkedett.  Úgy kapkodta el magát ,mintha égette volna.

-         Grainne cicám!  - nevetett Blaise a vitustáncot figyelve. – Nem harap biztosítalak.

-         Dehogynem! Fájdalmat okoz – nézte rosszallóan az ágaskodó testrészt. Blaise hatalmasat röhögött. 

-         Magadnak sokkal jobban érzed, hogy mikor jó – bíztatta Blaise.

-         Hát nem tudom – Grainne megint megpróbált ráhelyezkedni. Blaise türelmesen várta Grainne próbálkozásait. Haja takarta a mellét. Blaise a lány csípőjét simogatta, s időnként az ujjaival becézte a lány nedves testrészét. Sehova nem haladt a lány egymaga, hiszen a legkisebb fájdalomra is megemelte magát. – Ez nem megy.

-         Persze, hogy nem megy, amikor görcsölsz rajta – morogta Blaise. – Már hány napja magyarázom, hogy lazulj el. Amíg feszíted addig nem fog menni.

-         Hogy lazuljak el amikor fáj – dühöngött Grainne.

-         Nyugodj meg Grainne! – simogatta a lány fenekét. – Semmi baj. Ha nem megy, nem megy. Ma kihagyjuk. – csípőjén futtatta az ujjait. Grainne  kedvesen mosolygott le a férfira.

-         Nem…nem.  –Grainne elszántabban kezdett újra a próbálkozásnak. Blaise türelmesen fogadta a lány kísérletezését. Grainne lassan ereszkedett rá majd vissza. Újra lejjebb ereszkedett majd ismét felszökkent. Teltek a percek, csendes volt az este. A szél halkan rezegtette az ablaküveget. Blaise nyugodtan lélegzett. Jól tartotta magát a folyamatos izgatás ellenére. Grainne segélykérőn nézett rá.

-         Mit szeretnél cicus? – búgta mosolyogva.

-         Vedd át te! – Grainne visszazuhant az ágyra.

-         Gondolod jobb ha én? – emelte meg a szemöldökét Blaise.

-         Te jobban csinálod. MH. Határozottabban.  – nevetett Grainne. Blaise gyors lökéssel haladt addig, ameddig Grainne. Majd a többire ismét lassított. Amint elérte a teljes befogadást rá is hullott a gyönyör.  Blaise figyelte a lány arcát. Grainne futó mosollyal libbent a fürdőbe. Hallgatta a csobogást beszívta a kiáramló rózsaillatot. Kezdte pedzegetni mit is akar a lány. A fájdalom ellenére minden nap jött és lefeküdtek. És addig nem nyugodott, amíg Blaise nem elégült ki. Célja volt ezzel. Hogy Blaise megkapja a napi gyönyört nem igényli másokét. Bár most, hogy a birtokra kellett gondot fordítania, igazán Grainne-el is alig tartotta magát. Ha több hétig ez lesz, akkor ki fog készülni előbb utóbb. Hajnali kettőig fent vannak. Utána reggel négy körül kelnek és igaz, hogy Grainne is és Blaise is utána még egyedül alszik, de hosszú távon kimerítő lesz.  Blaise ásítozva szívta az illanóját. Hallgatta a vízcsobogást, a tálcára hamuzott.  Terjedt a szantálillat a levegőben. Grainne ismét az ő fürdőköntösében lépett ki.

-         Jaj igen el is felejtettem – vigyorgott rá Blaise. Pálcájával a ruhásszekrényre pöccintett, mire az ajtó feltárult. Grainne meglátta a női ruhákat. – Csak a tied. Ma délelőtt ugrottam el beszerezni őket – kacsintott a lányra. Grainne kitágult szemekkel nézett a férfira.

-         Blaise! Minden szeretődnek ruhatárat vásárolsz a hálódba?

-         Ezekre a kérdésekre egy nőnek sem válaszolnék – nevetett pimaszul a férfi. GRainne a szekrényhez lépett és kiemelte a fehér macskaszerűen prémes hálóköntöst. Felvette és a szekrény tükrénél megfordult benne.

-         Ilyennek képzelsz álmaidban? – nevetett magán a lány. Nagyon jól állt a fehér köntös. Lebegő, légies, és Grainne mélybarna hajszínét erősen kidobta a fehérsége. Kacsú alakját, magas termetét egyszerűen minden előnyét kiadta. Tökéletes volt. A lány Blaisere katpa a tekintetét. A férfi őt nézte megrészegedve a lánytól. Igen, pontosan ilyennek képzelte. Egyszerűen szűziesen érzéki volt ebben a fehér köntösben a lány. Ó ha élvezné már egy kicsit is a szexet, most úgy kapná le róla, mint egy szőlőszemet a fürtről. Blaise a hajába túrt. Hogy lehet rá ekkora hatással a lány? Nem bírt betelni vele. Kívánta már megint. Mint annyiszor. Blaise felállt a lányhoz lépett és testével a szekrénynek nyomva csókolta. Grainne odaadóan viszonozta felhevült csókot. Blaise most vadul csókolta,a hogy nagyo ritkán és ahogy szeretkezés közben még soha. Mindig a gyengédség jellemezte ezekben az együtt létekben. A türelem, a kedvesség és a figyelmesség.  Most meglepődött, hogy a férfi mégis ilyen indulattal csókolja.  Blaise az illanót tartó kezét a szekrénynek támasztotta, hogy véletlen se feledkezzen meg róla, de másik kezével már Grainne melleit markolta.  Heves indulattal kapta el a lány derekát és szorította az öléhez a lány csípőjét. Vágyott rá, és már ismét akarta. Szenvedélyesebben. A szeretkezést is. Nem mint eddig. Ezeket a puhatolódzó erőtlen öleléseket. GRainne remegve bújt a férfihoz és átvette a férfi közeledésében tapasztalható lendületbeli változást. Blaise ajkai elváltak a lányétól. Homlokát a lányéhoz szorította. Le kell állítania magát. Ennek még nincs itt az ideje. Grainne-nek szoknia kell az új dolgokat. Mély levegőt véve próbálta lehűteni magát. Itt az ideje a hidegzuhanynak.  Grainne csalódottan nézett a férfira.

-         Most pihenj cicám! – simogatta meg a kerek arcot Blaise. Erővel kellett elszakítani a testét a lányétól, annyira felhergelte már magát a lányra. A fenébe is! Ez neki is nagy próba lesz. Visszafognia magát – elnyomta a fürdőben az illanót és a zuhany alá állt…