Blaise a baldachin alatt feküdt. Hallgatta a vízcsobogást. Mi lehet a hiba? Miért nem megy? Lassan már el kellene érniük valami változást. Legalább a fájdalom terén. Lehet, hogy…mégis a belé nevelt szabályok valahol a mélyen? Hiába a dacos szembeszegülés velük, ha gyerekkorától ezt nevelték bele. És most lelkileg nem tud túllépni? Elnyomta az illanót, és gyors léptekkel a fürdőbe lépett. Grainne meglepetten nézett a férfira. Még sose lépett be hozzá a fürdőbe szeretkezés után. Blaise elzárta a zuhanyt és a kádat kezdte megtölteni.

-         Mh Blaise? – nézte értetlenül a férfit.

-         Nem is értem, hogy ez eddig, hogy nem jutott eszembe – kacsintott a lányra és a szekrényből elővette a rózsaszirmos tasakot. Beleszórta szirmokat a vízbe, s ledobta magáról a köntösét, s belépett a kádba a lányhoz.

-         Mit tervezel? – nevetett a lány.

-         Elcsábítalak – vigyorgott rá Blaise.

-         De hát azt már megtetted! – kacagott Grainne. Blaise a lány lába közé furakodott. Grainne haja már a vízbe ért. Blaise elzárta a csapot.

-         Vízben sokkal könnyebb ellazulni – vigyorgott a lányra. Grainne bőre rózsaillatú volt. Blaise csókolva szárította fel a lány válláról a vízcseppeket. – Tudod ez a harmadik lecke – búgta Blaise.

-         Ez a lecke kifejezetten tetszik – suttogta Grainne. Blaise lágyan simogatta a lány combjait. Grainne nedves karjait átvetette a férfi karján, a fények halványan pislákoltak a sarokban, a rózsaszirmok ontották illatukat és Blaise besiklott a forró ölelésbe. Grainne könnyebben fogadta magába mint általában. Meglepődve nyitotta ki a szemét. Blaise csak a szemével intett.

-         Még az előző miatt voltál kitágulva – megkezdte a csípőmozgást. Grainne leeresztette a szemét és most, hogy fájdalom nélkül érezhette a férfi mozgását kíváncsian várta az érzést. Különös élmény volt magában érezni a férfit. A szoros csúszást. Oda-vissza. Blaise az egész kád vizét mozgatta, túl sokat engedett a kádba, most minden lökéssel egy egy adag víz csorgott ki a kádból le a földre. Blaise tartotta Grainne lábát, aki ernyedten hajolt a kád szélére és lehunyt szemmel fogadta Blasie vágyát. Jó volt most minden kellemetlenség nélkül érezni Blaise közelségét. Az intim érintkezést. Blaise szó szerint szédült. Grainne fejét a kádnak döntötte, haja már kibomlott és szétterült a vízen. A lány maga is rózsaillatú volt és a szirmok közt…mindig is őt kereste. Szép volt, szeretkezés közben még szebb. Hófehér térde és vállai ragyogtak a vízből kibukkanva. Nedvesen,  sötét haja a vállára úszott, majd vissza. És most végre könnyedén haladt a lányosan szoros járatban. Grainne szorosan kapaszkodott belé, hogy felvehesse a ritmust. Blaise vállán is csorogtak a vízcseppek a tarkóján csorgott a nedvesség, összevizezte a haját. Grainne most elenyészően kicsinek érezte magát, ahogy a férfi fölötte mozgott.  Hosszú lábai a férfi derekát szorították. Na persze Blaise-nek méretes kádja volt. Érthető módon. Nyilván nem egyszemélyes fürdésre választotta. Blaise sokáig szokatta Grainne-t az új élményhez, és közben gyönyörködött a látványban. Már kezdtek mindketten kiázni a lassan kihűlő vízben. Blaise nem bírta tovább visszatartani magát és hagyta, hogy ráhulljon a gyönyör. Grainne mosolyogva nyitotta ki a szemét.  Blaise zihálva hajtotta fejét a lány mellkasára.

-         Ez egészen jó volt – súgta rekedten.

-         Hát legalább elértük, hogy nem fájt – kacsintott rá Blaise. S talpra segítette a lányt. Ráadta a köntöst, s újra csókolni kezdte. Grainne készségesen viszonozta a csókokat. – Mindjárt megyek én is -  Blaise leengedte a kádból a vizet s mivel teljesen rózsaillata volt a szantálos tusfürdőjével gyorsan átzuhanyozta magát. A háló üres volt. Blaise felkapta a nadrágját és az ingjét és illanóra gyújtva a földszintre igyekezett. Már a lépcsőn meghallotta az éles tiszta hangokat a szalonból. A lány zongorával kísérte az énekét. És Blaise felismerte a dallamot. Az a régi török dallam volt, amit ugyanennél a zongoránál Pansy énekelt neki. És most itt van Grainne, aki valószínűleg teljesen tudatlanul énekli ezt a dallamot. Blaise azonban most nem azt hallotta ki a dalból, amit akkor, hanem valami egészen mást.

-         …sima tükrű márvány-tenger…látott akkor vért…mert a szép leányért…véres díjat kért – Blaise megállt a lépcsőn és hallgatta az éneket. – megszökött a lány is hozzá…s holdas éjjel ülnek…egy kis ház előtt… - Blaise elgondolkodva hallgatta az éneket, elhaltak az utolsó akkordok is, továbbsietett a lépcsőn és belépett. A lány még a klaviatúrán matatott. Pansy és mégsem Pansy ült a zongoránál. A zavarbaejtő hasonlóság és különbség. Pansy hangja és mégsem az övé. Grainne minden volt ami Draco és Pansy együttesen. Minden adottságukat örökölte mégis annyira más volt mint ők. Grainne a fekete bárány a családban ez egészen biztos. És akárhogy is Grainne felülmúlta még anyját is. Ami nagy szó.

-         Ezt még édesanyád énekelte nekem – dőlt az ajtónak Blaise. Hangja halk és rekedtes volt.

-         Nem tudtam – nézett el zavartan Grainne. Tudta nagyon jól, hogy Blaise nem közömbös az anyja iránt. Látta a képet, tudta, amit tudott.  Ha nincsenek a Malfoyok ő most Zabini lenne. Blaise lánya. Ebben biztos lehetett.

-         Szerelmes vagy még az anyámba? – kérdezte halkan, a billentyűkön futtatva az ujjait. Nem ütött le egy hangot sem. Csak simogatta a billentyűket. Blaise sokáig nem felelt. Mit is mondhatna erre a kérdésre a lánynak.

-         Grainne! Ez nagyon bonyolult…

-         Tehát igen – Grainne sértetten lökte fel magát a zongorától. Az indulata Pansyé, és Dracoé. Hát igen. Blaise megrázta a fejét.

-         Nem érted Grainne. Ő…

-         Velem feküdtél le de az anyámba vagy szerelmes, mindent értek! – Grainne szeméből már megint eleredtek a könnyek. – Szex közben is őt látod bennem? – megérezte a férfi meleg tenyerét a vállán. Blaise a lány halántékához szorította a száját.

-         Komolyan azt hiszed csak a Pansy miatti korábbi érzelmeim miatt vagyok most veled? – rázta a fejét Blaise. – egyáltalán nem. Semmi köze a mi kapcsolatunkhoz Grainne. De így én is kérdezhetném, hogy a kicsinyes játékaidhoz hasznot igyekeztél húzni abból, hogy tudtad mit éreztem és érzek anyád iránt, és tisztában vagy vele, hogy nem sokban de hasonlítasz rá?

-         Nem válaszoltál a kérdésemre.

-         Te sem az enyémre – vágta rá Blaise. Felsóhajtott. – Grainne! Nem tagadom, hogy Pansy…igen szerelmes voltam belé. Éveken át. Ha nem évtizedeken át. Jelenleg ő a halálfalók vezetője. Ellene harcolok és mégis szeretem. Hogy is mondjam. Ő a plátói szerelem, de ő csak egy ábránd. Teljesen más az amit irántad érzek. Veled meglehetősen erős fizikai alapokra lépett a kapcsolatom.

-         Igen. Hasznot akartam húzni abból, amit tudtam. Tudtam, hogy anyámat szereted. Akkor engem miért ne. Szinte ő vagyok.

-         Nem igaz. Teljesen más vagy. És ellentétben anyáddal még nem foglalt – vigyorgott rá Blaise. – Ez azért nyomós indok és előny.

-         Szóval csak azért mert mellettem nincs egy olyan fiú, mint anyának apa?

-         Nem én mondtam – vihogott Blaise.

-         Ez sértő! – nevetett fel Grainne. Blaise magához szorította a lányt.

-          Ma meglehetősen furcsa kérdéseket teszel fel nekem – ráncolta a homlokát Blaise. Persze elütötték a témát megint. De hát nehéz és bonyolult alapokon állt a kapcsolatuk és rengeteg minden szólt ellene, amibe jobb nem belegondolni. Blaise visszahúzta a lányt a hálóba. Hanyatt fekve feküdtek egymás mellett.

-         Egyetértek – nevetett torokhangon a lány. – a mi kapcsolatunk meglehetősen fizikai – oldalt fordítva a fejét nézte a férfit. Blaise felfelé a baldachin felé eregette a füstöt. – Belegondolva elég sűrűn vagyunk együtt. Ma különösen.

-         Ez teljesen természetes Cicám! – szívta meg az illanót Blaise. – A kapcsolatok elején ez mindig így van – a tálcára pöccintette a hamut. – Minél többet adod nekem magad annál erősebb a kötődés köztünk.

-         Mh. Ebbe bele sem gondoltam.

-         Hát lehet nem tudatosan, de te is ezt alkalmazod – vihogott rá Blaise. – Kezdetben sűrűbb, aztán kicsit ritkul. Ezzel alakul ki a tudat, hogy az enyém vagy – nevetett a lányra. – Az elején sűrű az intim együttlét, amely növeli az összetartozás érzését. Vagyis, hogy minden más hímtől megkülönböztetetten nekem adod magad.

-         Ez elég számítóan hangzik – ráncolta a homlokát Grainne.

-         Egyszerű kapcsolati mechanizmus. Számtalanszor találkoztam vele. De sosem volt ellenemre a dolog – röhögött Blaise és belélegezte a szantálillatot. – Tehát nyugodtan cicus, minél többször igényelheted, hogy töltsem kedvemet rajtad, vagy benned, ahogy jobb… - kacagott.

-         Blaise! – a lány rátámadt a férfira, Blasie elnyomta az illanót és leszorította a lány csuklóit a párnára.

-         Sajnálom Cicus! De én vagyok az erősebb – vihogott rá.

-         Nem is sajnálod, örülsz neki. Na máris kedvedet akarod rajtam tölteni? Ki  is az, aki azt a kötődést akarja kialakítani?

-         Ugyan! Te adod nekem magad, mindig a nő adja meg magát.

-         Igazán? – emelte meg a szemöldökét a lány, macskaszemei csábítóan villogtak.

-         Hát nekem igen – vigyorgott Blaise és ráhajolt a húsos édes, női ajkakra.