A vacsoraasztalnál ültek. Blaise az asztalon könyökölve emelte időnként az illanóját a szájához. Lapos tekintettel méregette a lányt. Grainne haja, most egyenesre volt fésülve. Blaisenek így is tetszett a lány haja. A lány az asztal sarkán matatott. Időnként aranybarna szemei a férfira villantak. Megnyalta a szája szélét. Blaise követte tekintetével a mozdulatot. Kábán pislantott. Gyorsabban szívta az illanót.

- Grainne cicám ne nézz ilyen szemekkel – intette le Blaise illanójával hullámot rajzolva a levegőbe.

- Mégis mire gondolsz Blaise? – nézett rá ártatlan kiscicaszemekkel a lány.

- Tudod te azt nagyon jól kislány! – mordult Blaise.  – Aj mikor lesz már vége a hétnek – sóhajtott. – Nos mire vagy kíváncsi?

- Potter és te. A szövetség – támasztotta  a tenyerébe az állát Grainne és hosszú szempillákkal pislogott a férfira.

- Te vadmacska! Kínzol engem – rázta a fejét Blaise. – Hát igen. Döntő lépés volt. És…nem számítottam a következményre…

Blaiset ágynak döntötte a tüdőgyulladása így a farsangon nem is vehetett részt. Bár értesült Nottól, hogy Voldemort Pansyt kérte fel a farsangon mindenki előtt, ugyanúgy mint Blaise, más sem tulajdonított ennek kimagasló jelentőséget. Blaise a Montmorency utcai házban ült a dolgozószobájában. A pergamenjei között kotorászott.  Illanója megpörkölte az egyik szélét legyezgetve a levegőben állította meg az égési folyamatot.  Az elrendezett papírokra nehezéknek egy borospalackot használt. Nott lépett a dolgozószobába. Blaise megszívta az illanót. Helyet foglalt a férfival szemközt a bőrfotelban és nézte az ideges szemekkel kapkodó Blaiset.

-         Látom rajtad, hogy napok óta tervezel valamit. Ki vele! Ismernünk kell! – formált piramist az ujjaival Nott.

-         Rendben. Hamarosan úgyis el kell mondanom. Komolyan fontolóra vettem, hogy felveszem a kapcsolatot. A másik ellenálló csoporttal.

-         Mégis mire gondolsz Blaise? Csak nem Potterre? – nevetett fel Nott.

-         De igen. Pontosan rájuk  - bólintott Blaise lábait felrakta az íróasztalra és hátradőlve szívta meg az illanóját. – Jelenleg esélyünk nincs egyenlőkként felvenni a harcot Voldemorttal. Ha összefogunk, könnyedén legyőzhetjük.

-         De Potter hogyan is szövetkezne egykori halálfalókkal.

-         Úgy ahogy az egykori halálfalók Potterrel. A célunk azonos. Voldemort megdöntése, az aranyvérű eszmék elleni fellépés. Voldemort ellen indulhatnánk együtt. A két különböző csoport együtt. Ez a legnagyobb csapás, amit mérhetünk Voldemortra. A két csoport találkozása, és közelebb hozása. Ha egyesülünk a harcokban, akkor…

-         Blaise te maximum Ginny Weasley-el akarsz egyesülni, régen is fented rá a fogaid – szólt közbe Nott. – Azt mondtad, más a politika más a szórakozás.

-         Most is fennáll ez. Ginny Weasley ráadásul úgy néz ki Potteré. Nem szeretném beleártani magam a dolgokba. Pusztán taktikai húzás lenne. Voldemort nem külön külön harcolna velünk, hanem ha egyesülünk az egyesült csapatokkal kellene felvennie a harcot. HA külön külön maradunk csak magunkat gyengítjük, de ha összefogunk egymást erősítjük. Voldmeort pedig nem tehetne semmit.

-         Ebbe nem egyeznek bele. Soha nem fogadnánk el Pottert vezetőnek.

-         Megoldható lenne. Potterrel megegyeznénk. A halálfalókat továbbra is én vezetem, a sajátjait ő. A mi színünk továbbra is levendula marad. Az egyetlen különbség, hogy Potterrel összehangolva egy időpontban támadnánk, és bizonyosan egyeztetnénk a stratégiánkat és harci taktikánkat, hogy ne legyenek ütközések, átfedések. Egyébként független csapattestekkel harcolnánk egymással.

-         Van logika abban amit mondasz –ráncolta a homlokát Nott.

-         Hát persze, hogy van – röhögött Blaise. – Én találtam ki, csak logika lehet benne.

-         Beszéljünk meg egy találkozót Potterrel, ahol előadhatjuk a terveinket neki – Blaise fáradtan dörzsölte a homlokát. – Potter az aurorparancsnokságon könnyen elérhető. Warringtont vetjük be, ő készítse elő a terepet a minisztériumban Potterrel – Blaise a bárszekrényhez lépett. – Bort, Wiskyt? – Nott nemet intett. Blaise töltött magának és  az ablakhoz lépve kortyolgatta. – Hogy van a kislányod? – Nott arca keményebbé vált.

-         Sajnos azóta se jobban – tette keresztbe a lábát Nott. Blaise ismerte a helyzetet. Notték már öt éve próbálkoznak reménytelenül, hogy a felesége újból teherbe essen. Egyetlen beteges, a legkevésbé sem életre való kislányuk született. És a fiú csak nem akar érkezni.

-         Sajnálom – nézett barátjára Blaise. – Elküldtem hozzátok Pitont. Ő sem?

-         Ah, a Davis család…és az enyém is…Hiszen apám is mindig beteges volt – legyintett Nott. – Piton semmilyen csodaszere sem használhat erre.

-         Furcsa egy helyzet nemde? Piton, aki velünk is van és voldemorttal is. Őrület lehet az élete.

-         Neked pedig nélküle – sandított Blaise duzzadt lábára. Blaise elvigyorodott.

-         Az igaz. Nem is tudom, mihez kezdenék egy ilyen kiváló bájitalfőző nélkül – vihogott fel Blaise.-  Indulsz? – látta, ahogy Nott készülődve feláll. – Első Potter! Várom a megbeszélésünket. Bármi időpontot ad, fogadd el.

-         Rendben! – biccentett Nott és gyors kézdogás után, már ki is lépett a kovácsoltvas kerítésen túlra.

Egy héttel később kezdték meg a tárgyalásokat. Semleges területen. Egy elhagyatott külvárosi házban találkoztak. Blaise  Nottal és Warringtonnal az oldalán érkezett meg. Levendulatalárban, szantálillanót szívva. Potter  a Weasley ikrekkel volt. Szemüvege mögül vészjóslón méregette a három levendulatalárost. Blaise nem bírta megállni, hogy el ne vigyorodjon. A házak közti ellentétek még itt vannak. De hát felnőttek azóta.  A kócos hajú férfi áttúrta a szurokfekete tincseket és ujján ott csillogott az arany karikagyűrű. Ideges volt persze. Blaise megállt a korridor szélfútta huzatos közepén. Kezét  a nadrágja korcába dugta és méregette a szemben állókat.

-         Hát ezt is megéltük Potter – vigyorgott a fiúkra. A Weasley-ikrek viszonozták a vigyorgást, de Potter arca komor volt.

-         Zabini – felelte hidegen – Mindig is tudtam, hogy a mardekár kétszínű alakokkal van teletömve. A sajátjaid ellen fordultál?

-         Hogy elpusztuljon a világ miért ne kezdjük magunkkal? – röhögött Blaise.

-         Na igen – igazgatta az üzenőláncát Harry.

-         Segítek elpusztítani a leggyűlöltebb ellenfeledet ez igazán kedves tőlem nem? – húzta fel a szemöldökét Blaise.

-         Egyedül is legyőzöm – szorította ökölbe a kezét Harry.

-         Na persze. Azért vagy most itt, mert olyan kiválóan sikerül legyőznöd egyedül mi? – villant össze Blaise szeme Nottal.  – Hagyjuk a korábbi sérelmeket Potter. Nem ezért jöttünk ide, azt hiszem. A követem értesített a terveimről, elfogadtad a személyes egyeztetésre való felkérésemet, tehát…hajlasz a kompromisszumra?

-         Belátom, hogy egyesült erőkkel igen. Többre jutnánk mindketten. ÉS ha valóban azonos a célunk, akkor miért ne küzdhetnénk együtt – bólintott lassan Harry. A smaragdzöld szemek kutatva méregettek a másik hármat. Komolyak voltak, még BLaise látható vigyorgása ellenére is. Levendulatalárban, és Harry jól értesülten tudja, hogy a halálfalókkal már összecsaptak ők is. Tehát egyértelmű bizonyítéka van annak, Blaise kivált a halálfalók voldemorthoz húzó tagjai közül.

-         A kérdés az, ki legyen a tényleges vezető – villant Blaise tekintete. – Megférünk mi ketten egymás mellett? – Blaise ismerte Pottert. Aki mindenben feltűnt akár akarta akár nem. A varázstalanoknak egyértelműen ő a vezetője. Hogyan fogadnák, ha a harcokat két vezető vezetné? Potter és Zabini? Nem. A fő képet, az egység egyértelmű kimutatását meg kell adni. Ezt mindketten érezték.

-         Te akarsz egységet Zabini,.

-         De te is Potter!

-         Voldemort ellen én képviselem leginkább a szembefordulást! – csattant Potter. – A tied csak alattomos kis lázadás.

-         Az alattomos kis összeesküvésem Voldemort seregének egynegyedét képezi. Nem kis szám, te is jól tudod Potter – vágott vissza fagyosan Blaise.

-         A vezető én leszek. Vagy elfogadod, vagy nincs miről tárgyalnunk – zárta le Potter türelmetlenül. Blaise oldalt nézett két társára. Nott nem befolyásolta. Warrington azonban a fejét ingatta.

-         Blaise! A halálfalók éppen annyira gyűlölik Pottert mint Voldemortot, nem fogják lenyelni, hogy átadod a vezetést! – nézett Blaisere. Blaise Pottert szemmel tartva bólogatott. Érezte. Potternek valahol igaza van. Potter fogja össze a muglik nagyszámú társadalmát, a varázsvilág megmentőjének tartják, nem veheti el tőle ezt a jogot, amit még ha csak a hihetetlen szerencséje miatt is de kiérdemelt.  Nem veheti el a kis túlélőtől ezt az eredményt.

-         Jól van Potter – csengett keményen Blaise hangja. – A szerződésben átengedem, hogy a teljes sereg felett te leszel, de a saját csapataim felől én rendelkezem. ÉS nem szólhatsz bele a mi ügyeinkbe.

-         Ezzel alárendeled magad Potternek! – tiltakozott Nott.

-         Nem – rázta a fejét Blaise. –Az egyesült ellenállás fő vezetője Potter. Ez a számfölény miatt is érthető. Hiszen ők messze többen vannak, mint mi – nyugtatta két társát Blasie. – De attól a mieink az én kezem alatt maradnak. Két teljesen külön seregként működünk. Teljesen külön gyűlésekkel és csupán én egyeztetek Potterrel. Harry nem adhat parancsokat nekem sem , a seregemnek sem – szabta meg a saját feltételeit Blaise. – És nem szólhat a mi ügyeinkbe – A két vezető sokáig nézte egymást.

-         Rendben – bólintott Harry. – Együtt leszünk ketten. De a teljes ellenállás fő vezetője én leszek.

-         Megegyeztünk. Voldemort ellen küzdünk. HA Voldemort megdöntése sikerült mi visszalépünk – adta meg a saját szabályait Blaise.

-         Hát, ha voldemort hatalma megdől, onnantól nekünk sem lesz feladatunk – ingadozott Harry. Tulajdonképpen ős em az aranyvérűeket akarta msézárolni. Neki is csak Voldemort kell.

-         Voldemort ellen megéri szövetkezni és megéri átadni a teljes hatalmat is .Ráadásul a muglik vezetőjének nem is tartanám sohasem magam – röhögött Blaise. – Megegyeztünk. – a két férfi kezet fogott.  – Nott megírja a szerződést, ha megfelel nektek. A házassági okiratunkat – vigyorgott Harryre, aki zavartan vakargatta a tarkóját. – Aztán vigyázz Potter a vezetőkre mindig tapadnak a nők – kacagott Blaise.

-         Azt én is észrevettem – húzta el a száját Harry. Majd felnevetett. – de hát ebből neked több örömöd lehet  - jegyezte meg futólag, ismerve a Blaise kicsapongó életéről szóló pletykákat.

-         Hamarosan találkozunk…

A szerződés készen állt. Nott tisztázott szép írásával, a tanúk pecsétjével ellátva, már csak a két aláírás szertartására vártak. A halálfalók engedelmesen fogadták Blaise döntését, és belátták az egyesülés teljesen indokolt és elkerülhetetlen ha teljes erővel és intenzitással akarták a fellépést Voldemort ellen. Csak a legfontosabbak állták körül a kerek tárgyalóasztalt.  Finom selyemtalárban, hivatalos arccal. Blaise az illanóját szívva figyelte a papírhoz lépő Pottert. Nem is sejtette, hogy ebben a pillanatban már szorgos manókezek varrják Pansy beavatási és egyben kinevezési ruháját, mérföldekre tőle a Malfoy-kastélyban. Voldemort véletlenül hibázott rá az időpontra. Ezen a délután küldte szét a meghívókat a másnapi gyűlésre. Ahogy Blaise és Harry, úgy Voldemort is gyors és meglepő fordulatot akart. Erősebb fellépést. És hatalmas traumát és megdöbbentést. Ahogy az ő szerződéskötésüket is teljes titoktartás övezte, úgy Voldemort is a legtitkosabban kezelte a hatalom átadását célzó tervét. A Malfoyok is csak Bella által sejtették. Mert az egyetlen személy, aki tudta, mit tervez ezekben a napokban Voldemort, az Bella volt. Vihar tombolt odakint. Blaise elismerően figyelte az időjárást, mint mindig most is kiválóan méltóságteljes az idő is a komoly eseményekhez. Zuhogott az eső, Mennydörgés rázta az eget. Harry ellépett a szerződés lapjai mellől és átadta a helyét Blaisenek. Az egyetlen aláírás, ami még hiányzott, az övé, ő volt az, aki végleg döntött a kivált halálfalók sorsáról. De ez szükséges. Elkerülhetetlenül szükséges, ha Voldemortot le akarja tiporni az eszméivel együtt. És Blaise előtt most egyedül a kígyósziszegésű, vörös tekintetű kegyetlen Lord képe lebegett. Határozott mozdulattal mártotta a pennát a tusba, de a papír felett még egyetlen pillanatra elgondolkodott. Itt és most határoz végleg. A saját vére a saját mardekáros barátai ellen fordul. De az eszméje mindennél fontosabb, és nem csak a saját érdekeriől van szó. Hanem a jövő nemzedékeiről. A halálfalói bíznak benne. ÉS ha sikerrel akar fellépni, akkor szükséges ez a lépés is. Hogy erősebbek legyenek. Blaise nagy levegővel Kezdte meg a B betű hullámzó hasait vésni. A többi már gyorsan gördült utána. Az utolsó i-re is feltette a pontot. Kettős értelemben is. Döntött. Nézte a két egymás mellett még nedvesen fénylő nevet. A Voldemort elleni harcok fő vezére Potter, de a neve alá tagozódó halálfalóké Zabini. Két teljesen egyenlő félként foglalnak helyet a harcokban a szerződés szerint. És egyiküknek sincs köze a másik csapattestéhez. Csupán a támadásokat indítják egyszerre, együttesen. Mindketten elégedettek lehettek. A fő okmányt aláírták. A későbbi papírokat csak másnap formaságként írják meg dokumentálják, és egyesítik. Kötik most már a védő és átokvarázslatok őket a szerződés betartásához… Blaise az asztal felett Potterre nézett. Mindketten ígérő tekintettel bólintottak a másiknak…De amint hazaérnek, mindkettejüket meglepetés fogja várni…meglepő és nem várt fordulat…Ahogy Piton is mondta. Hosszú szünet és nagy fordulat…

Blaise vörös szemekkel túrta át a haját, megszívta az illanót. Nincs mit tenni. Megtette volna-e akkor is, ha nem így lenne? Ha már akkor tudja, mit tett Voldemort? Mi volt a fontosabb? Az eszme, vagy a Pansy iránt érzett szerelem? Nem tudna válaszolni rá. És nem is kell. A szerződés Potter és közte hamarabb született, mint , ahogy Pansyt kinevezte Voldemort. És már a védővarázslatok miatt sem léphetett vissza Blaise.

-         És amikor megtudtad? Hogy már nem is Voldemort ellen szövetkeztél? – dőlt erőteljesebben az asztalra Grainne, hogy közelebb legyen Blaise-hez.

-         Ne. Ezt ne ma Grainne! – kérte szomorúan Blaise. – Majd holnap. Egy kicsit még átgondolom addig, ezt az egészet…

-         Sokáig beszéltünk most – nézett az órára Grainne. – Akkor majd legközelebb – lépett a férfihoz, és kezénél fogva felhúzta a székről. Blaise Grainne derekára téve a kezét indult vele az emeletre.