Callie műveinek irodalmi elemzése

1. fejezet

Műfaji kérdések és Callie-ra jellemző stílusjegyek

Az első fejezet arról fog szólni, hogy Callie művei szerintem milyen műfajba tartozhatnak. Ez bonyolult kérdés, mert sok műfaj jegyeit hordozzák magukban, és így nem sorolhatóak egy kategóriába, inkább valamiféle kevert műfajiság jellemző rájuk.

Ez mellett összeszedtem azokat a stílusjegyeket, amik szerintem Callie-ra és a regényeire nagyon jellemzőek, és amik által, még ha nem is tudnám, hogy egy regényt ő írt, akkor is rájönnék, ha elolvasnám.

Első ránézésre a hat regény fanfictionnek tűnik, de ha jobban belemélyedünk az olvasásukba, kiderül, hogy bár az alapot JKR Harry Potter regényei adták, Callie mégis egy saját világot alkotott. Megalkotta a Malfoy-család és a Potter-család történetét, amelyek bár ellentétes oldalt képviselnek, pont ezért szorosan össze is fonódnak egymással. Ezek a regények annyira részletesen kifejtik a két család, de főleg a Malfoyok történetét, hogy már inkább nevezném családregénynek őket, mint fanfictionnek. Bár a karakterek megegyeznek JKR karaktereivel, mégis milliószor kidolgozottabbak és élőbbek, mint az eredeti történetekben.

A családregény címke mellett a regényeknek mindenképpen meg kell kapniuk a politikai regény jelzést is, mert míg JKR-nél a politika kimerül annyiban, hogy utáljuk a muglikat, és ezért irtsuk ki őket, addig Callie esetében, mindhárom politikai csoportnak (Voldemort/Pansy, Harry Potter és Blaise Zambini csoportjának) megvan a maga politikai programja. Vannak okaik, vannak terveik, vannak eszméik. Érthető, hogy mit, miért csinálnak, és hogy miért lennének képesek meghalni is akár az elveikért.

Míg JKR megpróbálja elhitetni velünk, hogy a világ kétpólusú, és minden csak fekete és fehér lehet, addig Callie regényei realista módon bebizonyítják, hogy a szürke szín is megtalálható a palettán, sok egyéb szín mellett. Vagyis, még ha a történet egy nem létező világban is játszódik, mégis nevezhetjük realista regénynek, mert ha kivonjuk belőle a mágiát és a varázslatokat, akkor ugyanolyan embereket kapunk, mint amilyenek mi is vagyunk. A regény szereplői közül senki sem csak jó, vagy csak rossz, mint ahogy a valóságban sem léteznek szentek vagy ördögök. A karakterek esendők, és pont ettől lesznek emberiek és érdekesek. Ez a fajta realizmus nem csak a szereplők személyiségében jelentkezik, hanem a mindennapi történésekben is. A karakterek ugyanúgy szenvednek, boldogok, féltékenyek, betegek, fáj nekik az első szerelmeskedés, vagy egyáltalán nincs is kedvük hozzá.

A regényeket szerelmesregényként is felfoghatjuk, hiszen több szerelmespár is a regények középpontjában áll. Az első és legfontosabb pár Draco Malfoy és Pansy Parkinson Malfoy. Az ő szerelmüket az első fellángolástól kezdődően, remélhetően életük utolsó pillanatáig végigélhetjük a regény folyamán. A másik nagy pár Harry Potter és Hermione Granger Potter, akiknek az életébe szintén nagy betekintést nyerhetünk. Láthatjuk, hogy a különös okok miatt kötött házasságuk során hogyan szeretnek egymásba. A harmadik nagy pár, akivel egy egész regény foglalkozik Blaise Zambini és Grainne Malfoy (Draco és Pansy Malfoy lánya). Az ő történetükbe is az első találkozásuktól betekintésünk van. A három nagy páron kívül is sok szerelmespár található a regényekben. Ilyen például Narcissa és Lucius Malfoy, Perselus Piton és Alaina Piton, Voldemort és Bellatrix Black és még sok megemlített párocska. Róluk most nem írok többet, mert majd külön fejezetet szeretnék szentelni a szerelmi szálak elemzésének.

Érdekes stílusjegyként mindenképpen meg kell említenem az iróniát és humort (vagy inkább az ironikus humort) is, ami Callie regényeinek szerves része. Az írónő olyan zsenialitással csavarja a szavakat, hogy azt bármelyik író megirigyelhetné. Első pillantásra bántó és sértő szavakat képes a legszebb szerelmi vallomássá változtatni, és a legegyszerűbbnek tűnő mondatnak is képes még egy rejtett értelmet tulajdonítani.

A másik Callie-ra jellemző dolog, a ruhák, ékszerek és szobák berendezésének részletes és érzékletes leírása. Más íróknál (lásd Jókai) annyira unalmasak ezek a leírások, hogy a legtöbben simán csak átlapozzák őket olvasás közben, de Callie regényeiben tényleg annyira realisztikusra sikerülnek ezek a leírások, hogy az ember szinte látja maga előtt az anyag színét, érzi az ujjai közt a selymet, a nyakában az ezüstöt. A tárgyak gyönyörűsége pedig, elbűvöli az embert, és ahelyett, hogy unná a leírásokat, élvezettel olvassa végig mindet.

Sok belső monológ is található a műben. Bár szóban sosem mondják ki a szereplők az érzéseiket, az olvasó a reakcióikból és a belső monológokból mindig megtudhatja, hogy mit is gondolnak, éreznek éppen.

A jelképek használata is rendkívül jellemző Callie-ra, de erre megint csak egy külön fejezetet szeretnék fordítani, így erről megint csak nem írok többet.

A jelképekkel szorosan összekapcsolódik a hagyományok tisztelete is, ami a regényekben nagyon nagy hangsúlyt kap. Az aranyvér és ezáltal a nemesség, mint társadalmi csoport a regény középpontjában áll. Sok aranyvérű hagyomány jelenik meg a műben, amik által csak még jobban megismerhetjük ezt a társadalmi réteget, és megérthetjük, hogyan működik a családi életük, a halálfalók szervezete, és hogyan gondolkoznak ők maguk is.

Fontosak a műben az utalások, és rejtett információk is, melyek által az olvasó, ha elég figyelmes, maga fejtheti meg a rejtélyeket és titkokat, vagy rájöhet arra, hogy mi történhet majd még a jövőben a szereplőkkel. Ezeket az utalásokat általában a monológokban vagy az olyan párbeszédekben találhatjuk meg, amik tele vannak kétértelmű mondatokkal.   

Amit még muszáj kiemelnem, az a gyermekek leírása. A cselekedeteik, a beszédmódjuk, a mozdulataik annyira kifejezőek és élethűek, hogy az ember előtt tényleg megelevenednek a kis lurkók.

Míg sok írónál a karakterek beszédmódja és viselkedése összeolvad egymással néha akaratlanul is, addig Callie-nál minden szereplőnek önálló beszédmódja, önálló személyisége van, amit egy pillanatra sem veszítenek el.

Külön fejezetet érdemel még a szexualitás kérdése, de pár dolgot, muszáj itt is megemlítenem. Az erotika sokszor már mondatok szintjén is megjelenik Callie párbeszédeiben. A hangsúly pedig, sosem magán a szexuális aktuson van, hanem inkább az előzményeken és az azt követő eseményeken, ezáltal pedig még izgatóbb és erotikusabb lesz az ilyen részek kifejtése. A szexben is megjelenik a realitás. Az emberek testileg is ugyanúgy működnek a regényben, mint a valóságban. Sok író túlidealizálja a szeretkezést, és ezzel irreálissá teszi az egészet. Callie-nál igenis előfordulhat, hogy egy férfinek nem megy éppen a szex, mert túl ideges a politikai helyzet miatt. Az is megeshet nála, hogy a nő számára fájdalmat okoz az együttlét, mert még sosem volt férfival, vagy nem régen szült éppen. És ez így tökéletes és természetes.

Callie regényei annyira valószerűek, hogy az olvasó néha már úgy érezheti a szereplők szinte életre kelnek olvasás közben.