Grainne a zeneszalonban ült a hárfánál. Nagyanyja az ablaknál nézelődve hallgatta unokája játékát. Grainne-nek semmi türelme nem volt a zenéléshez. Ujjaival átpengette a húrokat. Jaj mikor lesz már este?! Végre ismét együtt lehetnek. Sejtette Blaise milyen türelmetlenül várta ezt a napot. És igen, ő is.

-         Grainne! Már megint rossz húrokat fogtál le! – szólt rá a hűvös hang. Narcissa kék szemei egy pillanatra a lányra vetették fényüket. A haja még mindig mézszín volt. Mint az illata is. Gondosan őrizte a szépségét és a fiatalság látszatát. Legalább haszna is legyen a bájitalfőző tudományának. Grainne a húrokra fordította tekintetét. Már fájtak az ujjai a pengetéstől, több mint egy órája gyakorol. Miért nem fiúnak születtem!? Most elég lenne zongoráznom mint Falconak! Na persze, akkor Blaise nem legeltetné rajtam így a szemét! – kacagott fel Grainne magában. Mosolyát a hajával takarta nagyanyja elől, nehogy rákérdezzen mit vigyorog a hárfa mellett, ha nem is megy olyan jól a játék. Nem is gondolta, hogy a folyosón már felmentősereg közeledik. Deimossal Perselus Piton lépett a zeneszalonba. Narcissa máris le akarta foglalni a férfit, de Piton hűvösen Grainne elé lépett.

-         Válthatnék az ifjú hölggyel néhány szót? – sziszegte hidegen. A szája széle már megint rángatózott, amitől Grainne-nek állandóan nevethetnékje támadt.

-         Természetesen! – lökte el magától a hárfát Grainne és hálás szemekkel meredt az idős bájitalmesterre. Piton csak morgott egyet és a kandalló felé húzta a lányt. Narcissa átült a hárfa mellé, é átfuttatta az ujjait. Úgy játszott, mint a tündérek. Könnyedén, szórakoztatva magát is. A legszebb hangszer, ami csak létezik. És Narcissa mesterien játszott rajta. Bár ritka alkalom volt ,hogy idegenek hallhatták a játékát. Piton hűösen pislantott a hárfázó felé.

-         Khm…Grainne Malfoy – húzta el a száját Piton. – Az a megdöbbentően lealacsonyító helyzet jutott nekem, hogy közönséges bagollyá alacsonyítottak egyesek. Ez az öné! – nyomta a lány kezébe az összehajtott pergament. Grainne idegesen bontotta szét a pergament. „ A tegnapi beszélgetésünk elterelt egy fontos ténytől. Holnap a Montmorency utca 69-be gyere. A londoni házamba. Az a téli tartózkodási helyem, csak kiverted a fejemből, hogy szóljak te vadmacska! Éjfélkor várlak! Blaise” Grainne elpirult. Blaise ideküldte az üzenettel Pitont! TE jó ég mit gondolhatotta férfi!

-         Hát igen! Nem gondoltam ,hogy ilyen szolgálatokat is tennem kell – morogta Piton.  – Szerelmi levelezést bonyolítsak én! – húzta ki magát sértetten a professzor. Kikapta Grainne kezéből a pergament és a kandalló tüzébe dobta.

-         Jaj ne! – akarta kikapni Grainne, de a férfi visszatartotta.

-         De igen Miss Malfoy! – fogta erősen a férfi. – Maga is tisztában van a helyzetükkel igaz? – olyan halkan beszélgettek ,hogy esély sem volt hallani. – Blaise külön figyelmeztetett, hogy ha maga nem teszi meg én vessem a tűzre. Azt akarja, hogy kitudódjon? – nézte hideg fekete szemekkel a lányt. – Ezt a szemtelenséget is csak Blaise Zabini engedi meg magának, hogy egy ilyen feladattal ideküldjön – morogta Piton. De mégis megtette. Ő, aki Voldemortnak, Dumbledore-nak, Pansy Malfoynak, Potternek és Blaise Zabininek is teljesíti a kérését az egyensúly. Mh. Piton morogva nézte a lányt ahogy fülig vörösödik előtte. Hát igen. Blaise-nek muszáj volt valakit beavatnia, hogy időben értesítse a lányt. A feledékenység, a szétszórtság, ami erősebben jellemző rá mint valaha. Nem küldhetett levelet hsizen Narcissa Malfoy úgy figyeli az üzenetközvetítő csatornákat, mint egy kém sem tenné.  Grainne azonnal lebukna. Blaise egész délelőtt törte a fejét, hogyan értesíthetné a lányt, kit küldhetne a legártatlanabb módon a Malfoy-kastélyba az üzenettel, hiszen ő maga képtelen üzenni, az oklumenciában is csak a szexhez ért. És akkor beugrott. Ki az egyetlen, aki mindenhol járatos. Aki a tudásával és semlegességével minden házba bejuthat és nem is feltűnően. Hát Perselus Piton. A jó öreg, házvezetőtanár, aki mindig kihúzta őket a bajból.  Piton nem győzött borzadni, amikor megtudta mit akar Blaise. Hogy szerelmi ügyeinek intézője is legyen? Hát ez már több a soknál! Hogy ő jöjjön el Grainne MAlfoyhoz az üzenettel! Ez már sértő! Blaise persze csak vigyorgott mint mindig. ÉS Piton nem kérdezett semmit. Hogy Blaise miért üzen és mit üzen a lánynak. Ő, aki mindent olyan bizalmasan kezelt. Bár a maga kombinációját összerakta. Blaise látható idegességén és kapkodásán a lány pirulásán. Az üzenet utáni vágyán, hogy megtarthassa. Nem kérdéses, Grainne Malfoy tilosban jár. És ha ezt Blaise Zabinivel teszi, hát akkor nem kérdés, hogy mit csinálhatnak. Piton összerakta a maga információit. Blaise fogsága…Pansy Malfoy saját magának okozta a legnagyobb bajt azzal, hogy barátját képtelen volt kellő körülmények közé juttatni. Az enyhített fogságnak megvan az eredménye. Az örök vadász megtalálta a fogság napjaiban is a vadat. Mh. Blaise most hibázott és majdnem beleveszett, persze Pitonnal most kiküszöböli a hibát. Piton megjelenése a Malfoy-kastélyban szinte mindennapos volt. Nem feltűnő, hogy ma is itt jár. Még igazán az sem, ha beszélget egy-két szót a fiatal Malfoy-lánnyal. Pitonnak mindent lehet.

-         Köszönöm – suttogta a lány zavartan. Piton hűvösen biccentett. Egy szemrebbenéssel sem jelezte mi a véleménye a kapcsolatról, amire ilyen szerencsétlen körülmények között értesülnie kellett. Pedig magában aztán megvolt a véleménye mindenről. Látszott a Malfoy-család szigorú erkölcsű tagjai semmit nem tudnak a fekete báránykájuk kilengéseiről. Grainne itthon őrzi korábbi szerepét, az ártatlan és látszólag szende Malfoy lány képét. Miközben éjszaka Blaise Zabini karjaiba hajtja a vére. Na szép! Persze nem meglepő. Ha nem Pansy, hát azt aki elérhető. ÉS a fiatal szabatos gondolkodású Grainne éppen kapható. De a gyerekes dolgaikból kihagyhatnák őket.

-         Egyszeri és kivételes alkalom volt Miss Malfoy – figyelmeztette mérgesen a lányt.  –Ne is álmodjon róla, hogy ezentúl az értelmetlen bugyuta szerelmi csipcsup levelezésük közvetítője leszek – lépett el a férfi a lánytól. Semmiképp sem szabad hosszan a lány közelében tartózkodnia. Az gyanús. Hiszen egész életében alig beszélt a lányhoz. Feltűnne a Malfoyoknak, hogy valami nincs rendjén. Grainne zavartan pislogott Deimosra, de a fiú a billentyűkön matatott a zongoránál. Blaise üzent neki! Ó a ravasz! Hát megtalálta a módját, ha nagyon szükséges, hogyan üzenjen neki. Grainne szinte kábult a boldogságtól, igazán most kezdett ráébredni mekkora kockázat van abban, amit tesznek. Most, hogy ilyen titokban, ilyen óvatosan kellett eljárniuk. Ez az izgalom a titkolózás izgalma, pedig egyszerűen csodálatos érzés volt! Hogy közös titka van a férfival! Piton hűvös jelleme a suttogása, a tilosban járás…Grainne izgatottabb lett mint valaha. A szobájába sietett, mert érezte, hogy képtelen nagyanyja előtt tovább tartania magát. Nem akarta, hogy látszódjon rajta milyen izgatott lett. Még soha nem érintkeztek nap közben. ÉS most Blaise lépett. Üzent neki. Nappal. Egy apró mozzanat, egyetlen jelzés a kapcsolatukban, amivel előre lépett. Az éjszakai titkos találkák után most először kapcsolat jött létre a nappalokkal is. Grainne rendkívül izgalmasnak tartotta az egészet. Fiatal. Hát igen. Egy fiatal lányt természetesen izgatja a tilosban járás. Blaise sem volt különb. Bár ő tapasztaltan és okosan választotta meg a hírvivőt. Pitonban bizton számíthatott. Nála jobb kezekben senkinél nem lett volna az üzenete, ebben biztos lehetett. Ahogy abban is a lány meg fogja kapni az üzenetet. Piton megtalálja a módját ez biztos. És türelmetlenül várta a londoni villában a lányt.

Grainne még nem járt a Montmorency utcában. Persze a képekről rögtön felismerte a házat. Halkan tette be maga mögött a kaput. Az ajtó nyitva volt. Grainne a szalonban talált a férfira.

-         Nem kérdem, hogy nézted-e követnek, mert tudom hogy nem nézted – vigyorgott rá Blaise.

-         Ezt mire érted!

-         Cicám! Londonban vagyunk. Nagy város. De hát az én házam…mondhatni a közszereplés és közérdeklődés reflektorában van. Mindenkit izgat ki fordul meg nálam – röhögött a férfi.

-         Ó, én erre nem is gondoltam – jegyezte meg ártatlanul.

-         Anyád lánya vagy – állapította meg Blaise. – Mégsem tudod, hogy háborúban mi a szabály. De én gondoskodom a jó híredről ne aggódj. Előre állíttattam az embereimet, hogy az érkezésed teljes ködbe boruljon – nyugtatta a lányt Blaise.

-         Legközelebb óvatos leszek – mosolygott rá a lány.

-         Én is vigyázok rád cicám! – nyugtatta Blaise. – Nos milyen képet vágott a mogorva Piton?

-         Hát, azt hiszem szívesebben látott volna nyárson egy rituális gyilkoláson, mint élőben a zeneszalonban – kacagott Grainne.

-         Akkor önmagát adta, helyes – csapkodta a térdét Blaise.

-         Teljesen olyan volt mint szokott. Blaise! Tudja!

-         Tudom Cicám! – csúsztatta a lány derekára a kezét. Grainne azonnal érezte magán a tartásbeli váltást. Blaise egyszerűen annyira jó tartást adott a nőnek, hogy az hihetetlen. A karjaiban minden nő nővé vált. Mintha minden nőt a karjaiba teremtettek volna. Grainne is érezte, hogy sokkal nőiesebbé vált, ahogy Blaise hozzáért. Bámulatos mestere ennek. De az ő korában az ő tapasztalatával a háta mögött ezen nincs mit meglepődni. – Figyelmetlenek voltunk. Piton meg gondoljon, amit akar.

-         Hogy fogok legközelebb  a szeme elé kerülni, így, hogy tudja mi van köztünk.

-         HA pirulsz úgy is szebb vagy – búgta Blaise. – Ma le esm fekszünk úgy döntöttem – suttogta a lány nyakára.

-         Blaise! – borzongott meg a lány. – Akkor holnap nagyon álmosak leszünk.

-         Nem érdekel! Rengeteget vártam erre! Tessék értékelni az áldozataimat! – vigyorgott a lányra. – Cicám! Hiszen te is akarod nem?

-         Na jó igen!  - egyezett bele Grainne. Valójában tényleg ő is Blaiset akarta magában érezni, már napok óta. Erre várt. Hogy ismét Blaise ágyában legyen a férfival úgy, hogy örömük teljen benne. Blaise keze a lány fenekére siklott. A combja és a fenékvonal találkozásánál szorította a lányt.

-         Blaise!-  lihegte Grainne.

-         Sss! – Blaise lebegő csókokat hintetta lány szájára. – Menjünk a hálóba kedves! – suttogta s ahogy a lány felnézett rá Blaise kaján vigyorral kacsintott a lányra… - Itt az ideje a gyakorlásnak Cicus! – búgta behízelgően, és Grainne-n máris futkározott a borzongás a férfi sokat ígérő hangjától.