Grainne idegesen járkált a szobájában. Felkapta a fehér macskát sétált vele egy ideig, letette. A fésülködőasztalához ült. Hófehér márványlapon matatott. Rendezgette rajta az ékszertartó dobozkákat. Szórakozottan parfümöt hintett magára. Kihúzta a fiókokat és visszatolta. Falco húga ágyán olvasgatott. Időnként felpislantott a lányra.

-         Grainne! Fejezd már be ezt a szenvedést! – csapta össze a könyvet Falco.

-         Te csak az olvasással foglalkozz – nézte a tükörben a bátyját.

-         Hogy tudnék csak azzal foglalkozni, amikor megállás nélkül matatsz.

-         Minek jöttél át? – morgott Grainne.

-         Mert te hívtál át. Azt mondtad nem akarsz egyedül lenni – emlékeztette Falco. Grainne egy ideig ingatta a fejét mire rájött ,hogy tényleg ő hívta át a fiút.

-         Jaj! Jöhetnének már! Olyan ideges vagyok – játszott a púderes pamacsával a lány.

-         Nem anyáék miatt aggódsz te tudom én nagyon jól. A szeretőd testi épsége izgat. Hát igen este nem lesz kivel huncutkodni az ágyban, ha elveszti egy testrészét.

-         Halálra kacagom magam. Olyan gonosz vagy Falco! – intette le Grainne.

-         Miért nem rá gondolsz? – ült fel az ágyon a szőke fiú.

-         De igen – Grainne a nem létező porszemeket törölgette a fésülködőasztalról. – Féltem! – suttogta halkan.

-         Félted, de képes lennél a halálfalókkal harcolni – húzta el a száját Falco. Grainne nem felelt. Hogy lehet ilyen lehetetlen egy helyzet. Testvérének igaza van. Ha anyjáék engednék Bellához hasonlóan harcolna. És ugyanakkor ott van a tudat, hogy Blaise ellen is harcolnia kellene akkor.

-         Szerinted őrültség amit csinálok? – nézett a bátyjára.

-         Igen. Szerintem őrültség, amit csinálsz – felelte rá egyértelműen Falco.

-         Kösz, a bíztatást – Grainne elszontyolodva borult a szék támlájára.

-         Grainne! A húgom vagy. Szerinted mégis hogy fogadjam a gondolatot, hogy minden éjszaka, azzal a férfival vagy! – Grainne elpirult. Hát igen. Neki olyan természetes az egész. De Falco nyilván meg van zavarodva. Nem is érti, hogy a húga mit csinál. És miért. A gondolat, hogy Grainne minden éjszaka odaadja magát Blasienek. Egy nála jóval idősebb férfinak, aki köztudottan szeretőként ismer a varázsvilág. Hiszen egyértelmű. Grainne nem sakkozni jár a férfihoz.

-         Blaise nek hívják – húzta el a száját Grainne. – Ne utánozd a nagyit. Ő hívja állandóan annak a férfinak.

-         Igen. Mert anyát is hírbe hozta. Bele se merek gondolni, mi lenne ha megtudná, hogy téged kettyint. GRainne az undorító!  - fintorgott Falco. Természetesen ellenérzései voltak a férfival szemben. Aki anyja után, most a húgára vetett szemet. De ne mcsak szemet, hanem csábítja is minden éjjel.

-         Közönséges vagy – lépett az ablakhoz Grainne.

-         Ok. Legalább jó vele? – dőlt a baldachinnak, hogy láthassa húgát.

-         Erre nem válaszolok – nézte a parkot Grainne.

-         Jaj de titokzatos vagy!- vigyorgott Falco.

-         Semmi közöd hozzá. Kisfiú vagy még Falco – nevetett Grainne.

-         De legalább jól nevelt kisfiú. Nem úgy mint, amilyen lány te vagy – feleselt Falco. – Bár ha ennyit mégy hozzá, akkor biztos jó lehet – nézte a baldachint, amíg Grainne hozzá nem vágta a kezében tartott pamacsot. Falco az ágyra zuhanva kacagott. – Kit vársz jobban anyáékat vagy őt?

-         Remélem Blaisenek semmi baja nem esik – ráncolta a homlokát Grainne. – Olyan szétszórt tud lenni… - Ideges volt. Legszívesebben a körmét rágta volna, de ilyesmit egy Malfoy nem tesz. Meddig tarthat egy ütközet? Odakint elég hideg van…Blaise biztos nem öltözött fel rendesen. Jaj anya fejezd már be ezt az ütközetet! Grainne toporzékolni tudott volna. Egy óra teljes bizonytalanság. Anyáék is fázósak. Nem hiszem, hogy sokáig harcolnának.  Végre meghallotta a lépteket az oszlopcsarnokból. Grainne viharzott le a lépcsőn. Anyja a kalaptűivel babrált. Draco a kabátot segítette le feleségéről.

-         Nos mire jutottatok? – tördelte a kezét Grainne.

-         Anyád bénázott, de én mindenkit elsöpörtem a hóról – vágta rá flegmán Draco.

-         Apád csak játssza a fejét mint mindig – egészítette ki hűvösen Pansy. – Természetesen fölényesen nyertünk. A téli hónapok nekünk kedveznek.

-         Találkoztatok a vezetőkkel is? – motyogta Grainne esetlenül.

-         Persze anyád már egy közönséges mezei nyulat is Potternek látja. Hallucinált a drága! – Draco undokul megtapintotta Pansy homlokát. – Ismét lázálmok szívem?

-         Draco! – nézett szúrós szemekkel a férjére Pansy. – Apád képtelen elismerni az éleslátásomat. A mezei nyúl animágus volt. Ki lehetett? – ráncolta a homlokát Pansy. Draco integetett Pansy háta mögött, hogy ne higgyenek neki, mert megzavarodott, mire Falco alig bírta visszafogni a röhögését. Grainne azonban még nem kapott kielégítő választ.

-         Apa! Mond láttad azt a Blaise-t aki itt raboskodott nálunk? – Falco kérdezte meg, hogy húga segítségére siessen. Grainne hálás mosolyt küldött ikertestvérének.

-         Mi hogy Blaiset? – Draco a nyakkendőjét igazgatta. – Mh. Nem találkoztunk, bár a göthös köhögését mintha hallottam volna.

-         Az Piton száraz torokköszörülése volt – intette le Pansy.

-         Vagy anyátok halálhörgése – röhögött Draco.

-         Azt csak szeretnétek számító népségek – vetette fel a fejét Pansy. – De hiába. A hatalom az én Deimosomé – mosolygott a magas szőke fiúra, aki a lépcsőn sietett feléjük. Átölelte anyját és kezet fogott apjával. – Hogy vagy kincsem? – simította át a friss szőke tincseket Pansy. – Jól éreztem, hogy nyugtalan voltál? – Pansy és Deimos örökre egymásra hangolódtak. Mindig tudták, hogy mit érez a másik lelke. Draco elhúzta a száját. Ez van. Deimos máris elragadta anyját ,hogy a csata pontos részleteit megtudja.

-         Na apa láttad Zabinit vagy sem? – türelmetlenkedett Grainne helyett Falco.

-         Ja – Draco előkapta a fenyőillanóját. – Ütközet után beszéltünk vele. Mondta, hogy majd átszalad a szállítmányával. Amióta részeges anyátok nem iszik nem csappant úgy a készlet – vigyorgott Draco.

-         Mármint, hogy eljön hozzánk? – Grainne röpködött a boldogságtól.

-         Hülye egy helyzet mi? Előtte megölnénk egymást csata után meg összefutunk és megemlíti, hogy átszalad a Zabini borokkal egy délután.

-         Jaj nem most?

-         Dehogy most GRainne! – intette le Draco. – Hát majd valamelyik nap. Elvégre túl kell élnie, hogy már megint földig tiportuk a csapatait. Mi ez a nagy érdeklődés iránta mh? – szívta a fenyőillatot Draco. – Grainne szakadj le a férfiak iránti érdeklődésről! – morogta Draco. – Blaiseről meg főleg! Nem szeretném, ha összeszűrné veled a levet. Blaisenek semmi sem szent! Majd beszélek Flintékkel ha nem ülsz a fenekeden szépen – vigyorgott a lányára.

-         Jaj apa nem úgy értettem! – hízelgett az apjának Grainne, és kedvesen belé karolt. – De meghallgattam volna ,hogyan győzöd le.

-         Hát éppen nem rossz Blasie-el párbajozni – nyugodott le Draco. Grainne könnyen lecsitította apja rosszallását.  – De nem szoktunk harc közben…összefutni. Jobb így. Kínos helyzetek adódnának – megsimogatta lány a fejét.  – Nem lánynak való hely a harc én mondom. Még nőnek sem való hely.

-         Anya is ott van – tiltakozott Falco.

-         Jaj hát anyád! Az más – ingatta a fejét Draco. – Most majdnem azt mondtam ,hogy ő nem is nő – röhögött Draco magán. – De hát tudnék éppen ellenpéldákat is erre. De ahhoz kicsik vagytok még – vigyorgott magában Draco. Falco gúnyosan Grainnere nézett. Grainne pedig viszonozta a gúnyos vigyort apja háta mögött.

-         Nagyon fölényesen nyertetek ugye apa? – nézte csódáló arckifejezést produkálva Grainne. Valahogy muszáj kiszedni az információkat.

-         Mh. Nem hinném – mondta őszintén Draco. – Szerintem a szokásos egy ide egy oda passzolgatás volt. Aztán meguntuk, mert tényleg zimankós hideg volt. Blaise mondta is, hogy érzi az ízülete, és ezért két nap fájdalomra számíthat.

-         Ó – szakadt ki Grainneből.

-         Hehe! Hát anyád is tudja ezt persze! Direkt választotta az időpontot a ravasz gonosz… - Draco elmosolyogta magát. Nyelt egyet. Az évek alatt egyre inkább azt érezte, hogy Pansy eszébe szerelmes. Mert amint most is eszébe jutott, hogy milyen ravasz volt, máris megkívánta. – Na megyek…ööö…átöltözöm – vihogta el magát.  GRainne és Falco mindent sejtőn összenéztek.  Amint a két testvér egyedül maradt GRainne ismét agódni kezdett.

-         Jaj szegény Blaise!

-         A szeretőd látványosan pocsékul van. Fizikai leépülés. Ma is mégy Grainne? Pedig lehet este nem lesz formában – gonoszkodott Falco.

-         Mocskos fantáziád van mindig is tudtam – kezdte ütni a bátyját Grainne. Falco ellépett előle.

-         Állítsd le magad vadmacska! Az ilyesmit estére tartogasd! – húzta tovább a lányt és Falco felsietett az emeletre, húga haragja elől.