A Montmorency utcai ház szalonjából szűrődtek fények az utcára. Éjfél elmúlt. De a tulajdonos még várt valakit. Könnyed kapunyikorgás, halkan kopogó csizmasarok. Friss fiatalos léptek és a lány már az előtérben volt. Blaise betakart lábbal üldögélt a kandalló előtt. Illanót szívott és pergameneket rendezgetett. A fényes parkettán meglátta a csinos lábakat.

- Hogy vagy? – Grainne lekapta a kendőt a fejéről. – Ma nagyon hideg van kint.

- Cicám! Napról napra gyönyörűbb vagy – vigyorgott rá Blaise és ajkai közé tette az illanót. Grainne elpirult. Szeme egy pillanatig megakadt a gondosan betakart lábakon. De nem kérdezett semmit. Blaise rendesen befűtött. Szinte izzottak a falak. – Praktikus nemde? Itt a Montmorency utcán sokkal jobban megmarad a meleg, mint a vadászkastélyban – a gyertya felett a lányra nézett. Grainne nem győzött vetkőzni, hogy ellensúlyozza a meleget. Egy szál vékony pántos fekete semmiség és a fekete nadrágja maradt rajta. Mezítláb lépkedett a kandalló előtti puha szőnyegen. Blaisenek kiszáradt a torka.

- Öhm…ez most valami fehérnemű rajtad, vagy ez még a ruha kategóriába tartozik? – vigyorgott miközben viaszt csepegtetett a pergamenre.

- Ez blúz – igazgatta a vékony spagettipántokat Grainne. – De ha zavar felmegyek a köntösömért – akart indulni Grainne, hogy átöltözzön, de Blaise megállította.  Pecsétgyűrűjét gyorsan a kihűlő viaszba nyomta s el is fordult az asztaltól. Keveset mozgott persze. Derekánál fogva magához húzta a lányt. Az ében hullámok a lány vállát és karját borították. Blaise hátraigazgatta a tincseket és ajkaival máris a rózsaillatú bársonyos bőrre tapadt. Grainne sóhajtva túrt a férfi hajába és  combjaival a férfiéhoz simult.

- Azt hittem ma pihentetni akarod – pihentette a karjait a férfi vállán.

- Cicám! Én sosem pihentetem – vigyorgott Blaise és ujjaival már az apró pántokat görgette a lány válláról.

-Én a lábadról beszéltem – pirult el Grainne. Blaise felkacagott.

- Tudom kedves – búgta forró ajkaival végigsimogatva az áttetsző fehér karokat. – De azzal ne foglalkozz most! – a hangja rekedtes volt. Ellökte magát az asztaltól, s közben elnyomta a gyertyát. Lerántotta a lányról a blúzt és szemével itta a fekete selyemmelltartóból kibukó halmokat. A fekete anyag és a fehér bőr közötti erős kontrasztot. A karcsú derekat simogatta, s ajkaival a lány kebleire nyomott csókokat.

- Grainne! Még mindig nem tudom elhinni, hogy lehet ennyire tökéletes tested. Milyen varázslattal csináltak téged? – vigyorgott Blaise, s szemében mintha a szemközti kandalló tüze égett volna nézett a lány mélybarna szemeibe. Grainne izgatottan rángatta Blaise-ről a fekete selyeminget, és a férfi övével vacakolt már másodpercek óta.

- Blaise! Mindig ennyit beszélsz? Inkább varázsolj te is! –kacagott Grainne, s  magáról is lekapta a nadrágot.

- Mindig sietsz cicám! – mosolygott Blaise s az alsónemű szegélyénél futtatta a nyelvét. Nem bírta sokáig. Leráncigálta a lányról és gyors csomagszakítás után már besiklott a nedvességbe.  Grainne-el együtt sóhajtott fel a borzongató érzéstől. Grainne csípőjével próbálta növelni az ütemet, de Blaise nem váratta. A keskeny kanapé centiket haladt előre az erős lökésektől, míg végül Grainne-el együtt le nem zuhantak róla. Blaise koppant a parkettán. –Ah! Hadirokkantat csinálsz belőlem harc után te vadmacska! – nyögött fel Blaise, de Grainne már izgatottan mocorgott a derekán. Blaise gyorsan a lány fölé lendült, Grainne haja szétterült a parkettán. Persze a lány elfelejtette, hogy ma Blaise átrendezte a szobát, és a szőnyeg a kanapé másik oldalán volt. Most már késő. És a legkevésbé se érdekelte, hogy a bőre lassan dörzsölődik a parketta kemény fáján, most, amikor szédült a vad ölelésben. Küzdöttek, hogy ki maradjon a kemény parkettán. S hol Blaisere hullott az ében rózsaillatú hajzuhatag, hol a parkettán terült szét Grainne alatt. Blaise került ki győztesen a párharcban és hosszú mély lökésekkel adta a gyönyör perceit. Grainne a férfi vállába kapaszkodva fogadta az erőszakos, kemény behatolást. Egyszerre nyögtek fel és kapkodtak levegő után  a tudatlan, gondolat nélküli, remegő kielégülés hullámaiban.  Csorgott róluk a verejték. Grainne pihegve szorította magához a férfit, aki a vállára hajtotta a fejét.

- Huh! Azt hiszem ma tényleg túlfűtöttem a házat – állapította meg a homlokát törölgetve Blaise.

- Sebesre…dörzsölte a kemény parkettád a hátam – morgott Grainne érzékelve, hogy felhorzsolódott a bőre. Ujjaival kitapogatta a fájó pontot.

- Az lehet, de ez baromi jó volt – vihogott Blaise.

- hát végülis tényleg megérte  - mosolygott a férfira Grainne.

- Mutasd azt a kis horzsolást Cicám! – Blaise  apró puszikat hintett a vörös bőrfelületre. Grainne testén végigfutottak a remegések.

- Engedj Blaise! – nevetett Grainne. – Ismerlek, ha ezt csinálod nem jutok el a fürdőig!

- Na és aztán! – vihogott Blaise, s csípőjénél vissza akarta rántani a lányt, de most lassú volt. Grainne már felfelé szaladt a lépcsőn. Blaise az esti köntösét felkapta a kanapéról s illanóra gyújtott. Egy ideig  szívta aztán gondolt egyet és elnyomta a kristályhamuzón. A lépcsőn lépkedve hallotta a zuhanyvíz csobogását. Benyitott a párás fürdőbe, és lekapta amgáról a köntöst.

- Mh Blaise?

- Gondoltam csatlakozom – vihogott rá Blaise  és kivette a lány kezéből a zuhanyrózsát, s beigazította, hogy kettejükre hulljon a permet. – Nem volt türelmem kivárni, amíg kipancsolod magad – nyomta a csempének a lányt. Grainne haja gyorsan kezdett átnedvesedni. – Máris újra akarlak! – nyomta a száját a lányéra. Tenyerével bejárta a nedves női testet. Vadul és türelmetlenül csókolta, mintha nem is az előbb szeretkeztek volna. Kettős élmény volt. A lecsorgó kis vízpatakok és Blaise simogató tenyere együtt a mámor esszenciáját hordozták magukban.  A hűvös csempe és a forró zuhanyvíz, Blaise tapintó, birtokló mozdulatai, amelyek mindennél mélyebben és odaadóbban forrón ölelték a hófehér lélegzetelállítóan vakító lányos szép habtestet.  Hívogatóan nyíltak szét a lány combjai és Blaise megemelve a lányt azonnal mélyen behatolt.

- Merlinre Blaise! Ez eszméletlen jó – Grainne ernyedten vetette át nedves karjait Blaise vállán, és hagyta, hogy a férfi irányítsa.

- Messze nem annyira mint nekem – suttogta rekedten Blaise. Grainne teljesen magába fogadta. Szerette a ráadásokat, ezt már Blaise megállapította. Ma képtelen volt stílust váltani. Vadul, gyorsan és azonnal akarták a kielégülést. Ezt mindketten érezték. Grainne haja elnehezedett a felszívott víztömegtől. Nedvesen szinte feketén tapadt a hátára és a vállaira. De a víz sugarában még fásabb lett az ében szín. Megdöbbentően szép ében haja volt, és a hajszín változásai a nedvességtől jobban kiadták a haja szépségét, és ébenségét. Blaise nem bírt betelni a látványától. Legszívesebben mindig vízben szeretkezett volna a lánnyal, hogy láthassa ezt a természethez így azonosuló hajszínt. Bár Grainne haja mindenhogy tetszett neki, Összefogva, kiengedve ,feltűzve, egyenesen, hullámosan. Mindenhogy szerette, és Grainnet mindenhogy szépnek látta. A vízcseppek lebegtek a lány fekete hosszú szempilláin, a most leeresztett macskavágású szemhéjakon csillogott a gyertyafény.  Persze a permet most Blaisere esett, Grainne pedig kábult a zuhany áztatta erőteljes férfikarok között. Blaise markáns helyes arcán csorogtak a vízcseppek haja a tarkójára tapadt, a mellkasa, hol a lányéhoz nyomódott hol  eltávolodott. A pára körülöttük lebegett, fülledtté tette a szobát. ÉS már ők ketten is telelihegték a fürdőt. Blaise jutott el hamarabb a csúcsra, de nem hagyta abba. Grainne percekkel később reszketett meg a kezei között. Meglebbentek a pillák és a világ legszebb macskaszemeivel találkozott a pillantása.

- Néztél igaz? – sütötte le zavartan a szemét Grainne.

- Mert gyönyörű vagy – suttogta Blaise. Karjaival még mindig ő tartotta a lányt.  Látszott a lányon, hogy nem hisz neki. Blaise leeresztette a karcsú combokat, s megemelte a lány állát, hogy ránézzen. – Grainne cicám! Meg sem gondolod milyen érzés látni, ahogy kielégülsz.

- Perverz vagy! – intette le Grainne.

- Hát az is – vihogott Blaise. – De ezt tényleg komolyan mondom. Belegondolva egy nő kielégülésért nem küzdöttem annyit mint a tiedért. De most már tudom miért. Mert egy nő sincs ilyen szép orgazmus közben mint te

- Blaise ne mondj ilyeneket! Zavarba hozol állandóan – nézett el zavartan Grainne.

- Boldog vagyok, hogy én láthatom ezt, és én adhatom meg neked – Blaise hangja rekedtesen csengett. Teljesen komolyan beszélt minden vicc nélkül.  – Soha nem éltem még át így a szeretkezést mint veled – lehelt csókot a lány kézfejére Blaise.

- Hát én sem – jegyezte meg GRainne. Blaise is elmosolyodott.

- Na igen. A kettő azért nem ugyanaz – suttogta búgó hangon Blaise.

- Minden nőnek ilyen szöveget eresztesz el szex után? – csavarta ki a vizeta hajából Grainne.

- Most arra utalsz, hogy nagyon sablonszöveget nyomok? – kacagott fel Blaise. Értette a lány miért üti el mindig ezeket a beszélgetéseket. Honnan is tudná, mit mondott más nőknek. Grainne tényleg azt hiszi, hogy minden nőnek ezt mondja? A híres-hirhedt szerető átka. Az egyetlen, akivel ezt érzi, aki megrészegíti, akivel egészen más az együttlét, mint előtte bárkivel, sablonszövegnek tartja azt amit szívből, mond, és amiket tényelg nem mondott még más nőnek előtte, főleg azért, mert nem is volt igaz. De Grainne-el annyira más. Minden. Na persze főleg a szex. Egészen új. És nagyszerű élmény. Pedig alapjában minden ugyanaz. Valami miatt mégis több…vajon miért? Mi az, amitől Grainne-el minden szeretkezést olyan egyedinek eszméletlennek és felejthetetlennek érez? Nagyon szép lány volt. És nagyon tetszett neki. Ez kétségtelen. De csak ezen múlik? Megszédült a lány fiatalságától? A tapasztalatlansága és tisztasága vonzza? Persze mindezek hozzáadódnak ahhoz, hogy ezt az egészet ilyennek élje meg…de még valami volt, ami miatt többnek érezte… És ez nem csak azért mert Pansy lánya. Mert Malfoy…valami, amire gondolni sem mert. Amit eddig igazán csak egyetlen nő iránt érzett. Pansy iránt. Évtizedekig. Grainne nem csak Daphné helyére törekszik, de úgy néz ki Blaise érzéseiben már a piramis csúcsát döngeti… De nem mert erre gondolni. És félt ettől, hogy talán ezt érzi már réges régen a lány iránt. Éppen ezen okok miatt. Mert Pansy és Draco lánya. És nem szeretne még egyszer ugyanabba a hibába esni. Hogy olyan valakibe szeressen bele, akibe a legkevésbé kellene. Aki után ismét évtizedekig kelljen vágyódnia. Grainne után teljesen padlót fogna ez egészen biztos. Azért mert megkaphatta a lányt. ÉS tudja, hogy milyen vele. Nem akart erre gondolni. Hogy mi lesz…és hogy lesz. A jelennek élt, mint már annyiszor tette életében. Levette a fogasról a fürdőköntöst és a lányra adta. Finoman dörzsölgette a lány puha bőrét. Egy másikat magára kapott.

- Blaise? – nézte a lány kérdőn. Észrevette a férfi hirtelen hangulati váltását. És nem értette mi történt. Blaise-nél persze csak egy pillanat az ilyesmi. Már a régiként vigyorgott rá az éjjeliszekrényről felvette az illanós szelencét és ráérősen kivette a finom sodrású szantálillanóját. Gyertyafénynél sercegés és már szívta is az illanót.

- Semmi cicuskám! – simogatta meg a lány combjait.

- Szépeket mondasz és tetszik is ,csak állandóan zavarba jövök tőled. Nem akartalak megbántani – húzódott közelebb a férfihoz az ágyon. A haja még nedves volt. Elnehezülve tette hátra.

- Butaság kedves! Nem bántottál meg!  - mosolygott a lányra Blaise. Nem. Ez a lány nem Pansy. És nem is Draco. És hát igen. Nagyon fiatal még. Úgy bújt hozzá, mint egy kiscica, begömbölyödött mellé.

- Nekem is nagyon jó veled. És ma különösen jó volt. De hát tudod nem? – suttogta álmosan Grainne.

- A megerősítést mindig szívesen veszem – nevetett gurgulázó torokhangon Blaise. – És növeli a teljesítőképességem is – nyomta el az illanót Blaise.

- Blaise? Befejezted az illanózást? – lepődött meg Grainne. Még most gyújtott rá. Blaise a köntös alá nyúlt és azonnal a lányt kezdte izgatni. – Blaise! Azt hittem alszunk is ma egy kicsit.

- Mh. Ma jól sikerült a megerősítés cicám! – hajolta a lány tarkójára Blaise. Forró leheletére libabőrös lett a lány bőre. Frissen fürdött rózsaillat.  Még fürdés utáni nedves bőr. – imádom ilyenkor az illatodat!  - morogta Blaise. Csípőjével a lány fenekéhez araszolt.

- Többet nem erősítelek meg – hunyta le a szemét Grainne. Blaise  tenyerével végigsimított a lány lapos hasán, a mellek közötti völgyön, s közben kivetkőztette a köntösből.  Felkönyökölve a lány vállait csókolgatta és a haját félreseperve a csigolyákra nyomott puszikat. Ujját becsúsztatta a forróságba.

- Jaj Blaise! – sóhajtotta Grainne, s a férfi hajába túrt.

- Ma nem bírok betelni veled – vihogott saját magán Blaise a lány fenekéhez simult és beléhatolt.  Tenyerét a lány alhasán tartotta a behatolás alatt, majd átsiklott a csípőjére.  Grainne haja a mellkasához nyomult, a mellkasát hűtötte a nedves hajzuhatag Grainne a vállára hajtotta a fejét és Blaise a lány hófehér nyakán szívta a bőrt. Grainne odaadó hörgéssel fogadta a látványos stílusváltást. Blaise most gyengéden nyomult a lány ölébe. Teljes ellentéteként az előzőeknek puhán haladtak a beteljesülés felé.  Grainne közelebb fészkelődött, hogy jobban érezhesse a behatolót. Feneke teljesen Blaise öléhez simult. Blaise a lány arcára és fülére nyomott csókokat. Csendesen teltek a percek, a meleg kandalló tüzétől megvilágított hálóban. A hófehér huzaton árnyakat vetett a két alak lassú csípőmozgása, súlyuk alatt könnyedén gyűrődött a szép ezüsthímzéses takaró.  Amíg a hófehér baldachinfátyol alatt a forróság elviselhetetlenné kezdett válni, kint hangtalanul hullott a hó, gyűlt az ablakpárkányon a hóréteg. Sűrűn szállingóztak a hókristályok, ugyanolyan halk suhogással fújt a téli szél, mint Blaise és Grainne mámoros sóhaja. Kimerülten, s szorosan összebújva nyomta el őket az álom.