39. Családi kártyázás
callie 2007.03.17. 20:05
Nott a kanapén üldögélt Blaise szalonjában. Blaise a tükörnél igazgatta a sálját. Ujjaival áttúrta a haját. Látszik, hogy keveset aludt az éjjel. Fél órát, ha aludtak? Na persze az éjszakai életnek megvannak a maga hátrányai, mint a reggeli álmosság, és a karikás szemek is. Nott pálcájával ütötte a taktust a cipőorrán.
- Ne cicomázd már magad annyit! Mint egy nő Blaise esküszöm. Förtelmes vagy! – morogta Nott.
- Hízelegj csak! - vihogott Blaise zsebre tette a pálcáját és a kesztyűjét igazgatta. – Na gyere dolgom van!
- Hova készülsz ilyen nagy gonddal? Csak nem a Malfoy- birtokra? – húzta a barátját.
- Nahát, ezt meg honnan veszed? – dohogta Blaise, ahogy a havas lépcsőn lesietett a fogathoz.
- Nem is tudom, valami kisördög súgta itt a fülem mellett – mérte végig a szantálparfümtől illatozó Blaiset.
- Kölcsönadhatnád időnként ezt a kisördögödet hallod, rám is rám férne – dörzsölgette a kezeit a hideg fogaton Blaise.
- Minek? Hogy megsúgja Grainne ciklusát?
- Azt tudom – vihogott Blaise. – De a kívánságait tényleg megsúghatná.
- Tőled minden nő egy dolgot kíván. Ahhoz nem kell kisördög – dünnyögte Nott. Megrökönyödve tapasztalta, hogy Blaise már megint a virágszalonnál állította le a hintót. – Mit téblábolunk itt már megint? – tiltakozott a kiszállás ellen Nott.
- Gyere már! – húzta be barátját Blaise. – Szép jó reggelt! – lépett a szalonba Blaise.
- Mr. Zabini! Ilyen gyorsan és ismét! Na persze a mai nap igazán nem meglepő – mosolygott mézesmázosan az eladónő.
- Száz szál vörös rózsát kérek – mosolygott szélesen Blaise. – Ugyanarra a címre – a tulajdonosnőnek, most sikerült rezzenéstelen arccal fogadnia a rendelést. Blaise most is kiválasztotta a megfelelő típusú virágot, s a hölgyre kacsintva várta, hogy felírja a pergamenre a címet.
- Mert milyen nap van ma… - méregette a virágokat rémüldözve Nott.
- Milyen nap! – Blaise rosszallóan rázta a fejét. – Természetesen Valentin-nap van. Ezt sem tudod? – csóválta a fejét Blaise.
- Ó, Tényleg? – Nott körbenézett és végül vette egy csokrot a feleségének. – Na jó, had örüljön Tracey, hogy kivételesen eszembe jutott.
- Holott csak én juttattam eszedbe! – vihogott Blaise. – Látod mire való a barátság, ápolja a házassági kapcsolatodat! Na menj, hátha ennek örömére sikerül összehoznotok a trónörököst! – csapkodta Blaise a szálfa termetű férfit.
- Holnap délelőtt beugrom! – szorongatta a kezében a csokrot Nott.
- Várlak! - vigyorgott rá Blaise és felszállt a fogatra. A Malfoy-birtokra a virágok után nem sokkal érkezik…
Hatalmas virágrengeteg érkezett a Malfoy-kastélyba. Grainne Malfoy részére ismét. A család értetlenül nézte a manókat, akik hordták Grainne lakosztályába a rengeteg rózsát. Grainne pedig pirulva fogadta a rózsahalmot. Nem érkezett üzenet, de tudta, hogy ki küldte és miért. Hűvös ujjaival próbálta hűteni felhevült arcát. Hófehér hosszú muszlinruhában állt a hálója közepén, és nem győzte vázába rendezgetni a rengeteg rózsaszálat. Zavartan igazgatta hátra a haját, a tükörben félig feltűzte, a hosszú hullámos hajat, majd megfordulva már csaknem az egész család ott volt a szobájában.
- Grainne tudsz erre valami magyarázatot adni? – mutatott körbe Draco.
- Hát valaki biztos… szeretett volna megszabadulni a virágaitól – mosolygott zavartan Grainne. Deimos finom mosollyal lépett apja mellé.
- Apa ez teljesen természetes, nem lep meg, hogy a húgomnak titkos hódolói vannak. Elvégre anyám szépségét örökölte – mosolygott anyjára.
- De hogy merészel csak így rózsákat küldözgetni – morgott Draco.
- Szerintem nagyon kedves és gáláns dolog apa – nyugtatta Deimos az apját.
- De jöjjön ide, had ismerjük meg! Nem szeretem a névtelen fiatalembereket! Majd én megnézem magamnak és eldöntöm, hogy udvarolhat-e a lányomnak – vágott undok képet Draco.
- De apuci! – lépett hozzá Grainne. – Olyan nyers vagy persze, hogy elijeszted a rajongóimat!
- Érted csak ne rajongjanak kislányom – vette tenyere közé lánya apró kis kézfejét.
- Apádat megszokni egy élet is kevés – legyintett Pansy. – Legalább megállapíthatjuk, hogy a titkos hódolód- húzta le a száját Pansy. – Nem fukarkodik. Ha tesz valamit, azt látványosan teszi – Grainne az anyjára nézett. Pansy szeme résnyire szűkült, de végül elmosolyodott. – Vigyázz a szívedre Grainne! Ne add érdemtelennek! Én is így jártam – mérte végig a pöffeszkedőn álló Dracot.
- Rólad ne is beszéljünk Merlin átka vagy! De az én lányom! – büszkén kihúzta magát Draco. – Őt csak az igazán érdemes kaphatja meg. Nem holmi jöttment!
- Apa! Szerintem, ha ennyi rózsával kedveskedik, nem hiszem, hogy holmi jöttment lenne – szürke pillantása Grainnere siklott, aki futó hálás mosolyt küldött neki.
- Valami takargatnivalója mégiscsak lehet! Ha nem akar bemutatkozni nálunk – Grainne elvörösödött a két fiú meg tanácstalanul összenézett. Ahogy lefelé haladtak a lépcsőn Aine vendéget jelentett.
- Blaise Zabini – Pansy és Draco összenéztek. Grainne fülig vörösödött a két fiú pedig egymásra meresztette a tekintetét. A hintó már fékezett is a bejárat előtt. A férfi ruganyosan ugrott le a fogatról és hóban ropogó cipőnyikorgás után belépett az oszlopcsarnokba. Egy láda bort hozott. Szépen palackozott Zabini borok. Az első tucatot személyesen hozta el. A többi külön érkezik, még a mai nap. Végigmérte a lépcsőn levonuló családot. Minden Malfoyt látott, mégis csak egyetlen egyet fogott az agya is. Dracoba karolva lesütött szemekkel, hófehér ruhában. Grainne Malfoyt. Blaise vigyorogva nézett végig rajtuk.
- Látom levonult a díszes család a fogadásomra – vihogott Blaise és cipőjéről erősen csapkodva igyekezett leverni a havat. – Pansy terve még nem sikerült, hogy kísértetté változzak. Miét néztek rám így?
- Blaise! – mosolygott rá Pansy és előresietett a férfihoz. –Draco vedd el tőle a ládát.
- Mi az, hogy én? – tiltakozott Draco. – Minek nézel engem? Megmondtam, hogy ne parancsolgass!
- A vezetőd vagyok, akkor parancsolok amikor akarok – vetette rá sötét szemeit a férjére Pansy. – Deimos! Falco! – a két fiú előresietett, s elvették Blaisetől a ládát. Draco és Pansy egymásra meredtek. Draco flegma arckifejezéssel, Pansy bosszúsan.
- Csak kerülj az ágyba ezt visszakapod – sziszegte halkan Draco. Pansy figyelmen kívül hagyta a megjegyzést. A három szőke Malfoy kezet fogott a férfival. Pansyt Blaise lekapta egy szoros ölelésre és két arcon csókolásra, majd a lépcsőn lassan lelépkedő Grainne felé fordult.
- Khm…igazán régen találkoztunk kisasszony – vigyorgott a lányra és szertartásosan kezet csókolt neki. Grainne kihallotta az ironikus viccet Blaise hangjából. Te jó ég! Négy órával ezelőtt még a karjaiban feküdt, most meg…
- Valóban! Nem is tudom, hogy viseltem el ennyi ideig, hogy nem láthattalak Blaise! – vágta rá kacsintva Grainne. Blaise is visszakacsintott, s lassan felegyenesedett. A két Malfoy-fivér összepréselt ajkakkal igyekezték elrejteni a vihogásukat. Hát igen. Ha anyáék tudnák! És Blaise és Grainne szemtelenül eljátsszák előttük ezt a színjátékot! Hát nem semmik az biztos!
- Jól sejtem, hogy reggelizni készültetek? – nézett körbe Blaise.
- Mi nem vagyunk hétalvók, mint te. Meg kell várnod az ebédet – röhögött Draco. – De sebaj, ebédnél megkóstoljuk az idei évjáratot.
- Kíváncsi leszek a véleményedre Draco – vihogott Blaise.
- Mit szólnál egy kártyapartyhoz Blaise? – invitálta gyorsan Deimos a férfit.
- Miért is ne?
- Azt mi nem játszunk – tiltakozott Pansy, egyértelműen Dracot is beleértve.
- Ne beszélj a nevemben! A fejemre nőtt! – sopánkodott Draco. –Egyszerűen mindenütt parancsol. Draco húzd össze függönyt! Nyisd meg a csapot! Manóvá alacsonyodtam!
- Draco! TE? Aki még a lábadat is képtelen voltál levenni a tervrajzokról a múltkor is!? – morgott Pansy. Blaise hasát fogva röhögött.
- Merlinre! Elfelejtettem már milyen szórakoztatóak vagytok – vihogott Blaise.
- A tervrajzokat te terítetted az ágyra ha elfelejtetted volna!
- És miért? – húzta fel a szemöldökét Pansy.
- Mert – Draco a haját túrva elröhögte magát… igen, mert azt játszották ,hogy Pansy testén az ujjaival mutatta be a hadmozgásokat, és végül vad szeretkezésbe csapott a dolog. Pansy elégedetten bólintott, hogy hát igen.
- Tehát ne szólj semmit! – Pansynak kellett a lehetetlenségig roncsolt tervrajzokat Voldemort elé dugnia, és nem tudta, hogy maradt a képén a bőr, hogy így lássa az idős férfi a térképet. Persze Voldemortban volt annyi udvariasság, hogy nem kérdezett rá, milyen viszontagságokon kellett keresztülmennie a térképnek, hogy eljusson elé.
- Khm…Akkor kártyázunk? – húzta el a száját Draco.
- Rendben – Pansy előkapta az illanóját és rágyújtott, és Draco és Blaise is követték a példáját. – Blaise kiheverted, hogy már megint levertünk? – villant a mélybarna szempár.
- Az éjszaka igyekeztek megvigasztalni az ügyben – Falco nem bírta tovább és bátyja háta mögött kiröhögte magát, Grainne lesütött szemmel igyekezett nem elpirulni. Deimos addig tologatta Grainnet, amíg a kerek kártyaasztalnál Blaise mellé nem került. Deimos ült az ikrek közé, mert ismerte Falcót, hogy húga mellett nem fogja kibírni röhögés nélkül. Blaise mellé Draco ült és Draco és Falco közé Pansy.
- Örülünk, hogy nem tagadtad meg önmagad Blaise. Mostanában nem nagyon szól rólad a fáma – fújta ki a levendulaillatot Pansy.
- Mh. Azért akad egy-két jó éjszakám – szívta meg az illanót Blaise és futólag Grainne-re sandított.
- Gondolom a Montmorency utcán csapod az orgiákat – biggyesztette le Draco az ajkát és beszívta a fenyőillatot.
- Na igen. Ahelyett, hogy az ablakon kívül mást is megismertem volna belőle – kacagott fel Pansy.
- Hát az ággyal is törekedtünk azért – kacsintott rá Blaise. A pattanásig rúgott a képtelen helyzet. Falco szédült a visszafojtott nevetéstől. Deimos áldotta az eszét, hogy Grainne-t megkímélte Falco érzelmi rohamaitól és közéjük ült. Bár ő maga is kezdte azt érezni, hogy menten elröhögi magát. Tehát itt van Blaise, akivel anyja törekedett elhitetni, hogy szeretők és itt van Grainne, akivel tényleg szerető Blasie.
- Igaz! – vette fel a lapjait Pansy.
- Na kit szédítesz Blaise?! Daphné távozott a sorból – fújta az asztal felé a füstöt Draco.
- Hogy kit? Hát…ööö -Blaise megszívta az illanót, s az asztal alatt látatlanban átsimította Grainne combját. – Khm…a hölgyek nevét sosem adom ki. – vihogott Dracora Blaise.
- Máskor bezzeg nem győztél dicsekedni – vágta rá undokul Draco. – Forró a kása mi? – röhögött Blaisere. Ha tudnád ilyen forró! – hümmögött magában Blaise
- Khm…- Köszörülgette a torkát Blaise. – Hát tudod, nem árt óvatosnak lenni. Az én koromban…még megorrol rám a családja tudod…
- Igaz, igaz…fogynak a nők, akikkel még nem voltál mi? Ez a korral jár - vihogott Draco.
- Nem válthatnánk témát? - tiltakozott Pansy. – A nőkről való áradozásotokat hagyjátok az esti iszogatáshoz .
- Mi van Pansy, rossz a lapjárás? – kukkantott felesége lapjaiba Draco.
- Ne nézd a lapjaimat! – bosszankodott Pansy.
- Fúh anyátokat leverjük ma!- kacsintott a fiúkra Draco. Értetlenül nézte fiai jó kedvét. – Na ennyire örültök anyátok vereségének? Még te is Deimos? El sem hiszem. Azért mégiscsak apád fia vagy! – vihogott rá Draco. A két fiú már szédült, hogy a jól neveltség határán ne hahotázzanak anyjáék képébe, de hát ez lehetetlen. Grainne finom mosollyal pirult Blaise mellett, aki nyugtatóan mindig laposan ránézett egy-egy oldalpillantással.
- Na, legalább a korát had tudjuk, mi mostanság a menő nálad Blaise? – vigyorgott Draco.
- Khm…khm – Blaise kajánul vigyorgott a lapjaira.
- Blaise! Tényleg kezeltetned kellene ezt a köhécselést – nézett rá aggódva Pansy. – Most már szinte lelkiismeretfurdalásom van , hogy kirángattalak erre az ütközetre.
- Na azt is elértem Pansynál, hogy lelkiismeretfurdalása legyen miattam – vihogott Blasie. – Hát az is valami.
- Hány év? – követelte hideg szürke pillantással Draco.
- Szemtelenül fiatal, legyen elég ennyi – kacagott fel finoman Blaise és a kristályhamuzónak pöccintette az illanóját. Grainne elvörösödött.
- Huhú! – Draco éleset füttyentett. – Nekem aztán merész a fantáziám a szemtelen fiatalságra. Azért az első vérzése megvolt ugye Blaise? Mert ha nem, az azért elég durva! – vihogott Draco, mire Pansy már a lábára lépett. – Áh! Már megint gyötör! – panaszkodott Draco. Blaise egyszerre érezte, hogy nagyon melege van és hogy mindjárt ő is összeröhögi magát a képtelen helyzeten. Grainne szegény össze-vissza pirult mellette, s Blaise teljesen megértette a lány zavarát. Az apja esetlenül épp azt találgatja ki lehet, Blaise legújabb szeretője, amikor az nem más mint a tulajdon lánya. Hát igen. Kínos egy helyzet. Grainnehez képest a főtt rák hideg sarki jégdarabnak számított. Kezdett attól tartani, hogy teáskannához hasonló gőzölgésbe kezd a feje, mert a pirulást már nem tudta tovább fokozni. A két Malfoy- fivér pedig egymás mellett ejtették le a lapjaikat, hogy az asztal alatt kiröhöghessék magukat.
- Khm…khm… - Blaise a nyakkendőjét igazgatta. – Természetesen azért nem kislány. Draco a perverz fantáziád fogd vissza. De a legcsodálatosabb nő, akit valaha ismertem – mondta komolyan Blaise. Grainne zavartan babrált a kezeivel az ölében.
- Hűha! Blaise! – Pansy elismerően nézett a férfira. – Nemigen hallottunk tőled ilyesmit. Azt hiszem szeretnék megismerkedni a hölggyel. Igen? Találkozhatunk vele?
- Hogyne! – nevetett Blaise. Grainne a lapjai mögött igyekezett elbújni. – Mindenképpen -simította át Grainne kezét futólag az asztal alatt Blaise.
- Akkor jó -nyomta el az illanóját Pansy. S máris újat húzott elő.
- Na térjünk most már a kártyára inkább – próbálta komolyra fordítani a szót Blaise.
- Legalább itt szeretnél már nyerni mi? – villantotta rá a szemét Pansy.
- Khm…hát igen – mosolygott rá Blaise.
- A kártya remek szórakozás, kár, hogy Pansyt ritkán lehet rávenni – dobta középre a lapját Draco.
- Igen. Olyan minta szex. Lehet találgatni, hogy melyikünk blöfföl hamarabb – vihogott Blaise.
- Blaise van valami amiről neked nem ez a három betűs szó jut eszedbe? – ráncolta a homlokát Pansy.
- Mh. Ez fogas kérdés. Talán Voldemort? – nevetett fel Blaise és kidobta a Voldemortot ábrázoló képet a lapjai közül…
|