Az illanózásba merült kártyázásnak Aine vetett véget. Bejelentette az ebédet. Narcissa Malfoy, ahogy értesült, hogy Blaise is itt marad az ebédre a lakosztályába kérette a tálalást és így Lucius is távol maradt az ebédtől.  Draco és Pansy vonultak elől az étkezőbe, mögöttük Blaise és Grainne, s Blaise minden lépésnél csípőből meglökte a lányt, aki mosolyogva szemrebbenéssel fogadta a férfi közeledését anyjáék háta mögött. Blaise hatalmasat csípett a lány fenekébe, mire Grainne felvihogott.

-         Ti meg mit csináltok ott hátul? – nézett hátra Pansy.

-         Blaise biztos disznóvicceket mesél a lányomnak! – morogta Draco. – Állítsd le magad! – Blaise röhögve villantotta fogsorát a lányra, aki viszonozta a nevetést. Nagyon virgonckodtak, most, hogy nappal is találkozhattak hosszabb időre. Deimos és Falco fejcsóválva nézték, húguk és Blaise jókedvét. Az ebédhez is ugyanúgy ültek le, mint a kártyánál. Falco figyelte a húgát és a férfit. Hát csak a vak nem látja, hogy ezek, hogy egymásba habarodtak. És meg kellett állapítania, hogy Grainne még inkább kivirult Blaise pedig ha lehet már a harmincat súrolta úgy megfiatalodott a lány mellett. Pedig mindketten fáradtak lehettek. Most tényleg azt kellett mondani, hogy nagyon szép párt alkotnak. Grainne fiatalsága és Blaise érettsége. És a maga nemében mindketten szépek voltak.  Nagyon mutatósak voltak együtt.

-         Na nézzük ezt az idei évjáratot – bontogatta az üveget Draco. A feleségének és a lányának töltött először, utána Blaisenek magának s a két fiúnak. Elosztogatta a maradékot.  Blaise megszagolta előbb. Belélegezte az idei év illatát, majd egyetlen kortyot vett a szájába és sokáig ízlelte. Draco és Pansy is megkóstolták. Csend. Mély hallgatás. Blaise figyelte az arcukat.

-         Nem vizelet nyugi – vihogott Blaise. – Na boraim fő ismerői értékítéletet kérek – nézett egyikről a másikra. Pansy és Draco összenéztek. Draco a borok jobb szakértője ez kétségtelen. Pansy nem is akart megszólalni. Draco kortyolgatta egy ideig a bort, majd nagyon lassan nézett a férfira. – Ennyire nem lehet borzalmas, hogy megnyikkanni se mertek, mert nem akartok megsérteni. ok, hogy érzékeny vagyok, ha a boraimat kritizálják, de azért még nem foglak lecruciózni titeket ígérem – Blaise zavartan és értetlenül nézte a hallgatásukat.

-         Blaise… - kezdte Draco és hitetlenkedve meredt a fehérborra a kristálypohárban. – Ki az új múzsád mh? – Pansy csendesen felnevetett.

-         Tessék? – dülledtek előrébb Blaise szemei. – Ezt, hogy érted?

-         Ez a bor. Ez nem Pansy – nézett szomorkásan a feleségére Draco.

-         Mire gondolsz? – zavarodott össze Blaise.

-         Eddig minden évjáraton ott volt Pansy. Hogy is fogalmazzak. A keserédes szerelem íze – húzta el a száját Draco. – A vágyódás, az elérhetetlenség…de most…ez nincs benne. – Blaise belekortyolt a borba.

-         Nem értem. Szerintem semmi baja a boromnak – méregette Blaise gyanúsan az italt. – olyan az íze, amilyennek akartam.

-         Blaise! – vette át a szót Pansy.  – Egy szóval sem mondtuk, hogy az idei bor rossz. Ellenkezőleg. Felülmúlta az eddigieket. Ez a bor… - Pansy nyelt egyet és futólag Dracora nézett. - …ez a bor… a szerelem íze… - Blaise eltátotta a száját. Egy ideig meredt Pansyra, aztán fokozatosan jelentek meg a ráncok a homlokán.  Draco visszavette a szót.

-         Édes…minden eddiginél édesebb…mintha az égi nektárt kortyolnánk…ez a bor a viszonzott szerelem íze Blaise. Ki az a nő? – vigyorgott Blaisere. Blaise pedig végleg a saját csapdájában volt. Hogy éppen Draco és Pansy szembesítsék ezzel? És vágják a képébe, így a megfogalmazást. Hát ez nem igaz. Mert igen…Grainne-el éppen akkoriban kezdődtek komolyabbra fordulni a dolgok. Akkor jött el hozzá a lány, és szinte követelte, hogy tegye a magáévá. És már javában Grainne-el volt, amikor meghatározta a borok erjedését. Az ízét és a zamatát. És ebben az évben fordult elő először, hogy nem Pansyra gondolt közben…hanem Grainne-re.  A borokban Grainne köszönt vissza. Minden cseppjében ott volt a lány iránt érzett új lángolás. Ezért lettek a szokottnál édesebbek a borok. Blaise nem hagyta túlerjedni a borokat. És idén kevesebb száraz bor is készült. Szinte szőlősen ízletesek voltak. Mégis kellemesen bársonyosan simogatóan alkoholos volt. Minden korty elmerülés a szerelemben. Minden üveg a fiatalos test szeretetét idézte. Blaise bora volt. Blaise ízlése, mégis egyedülállóan új összetételben. Nem hagyta túlérni és túlkorosodni a borokat. Mindent frissiben és fiatalosan akart. A bort is. Látszott, hogy mennyire azonosul a boraival. Vagy a borai vele. Olyan az évjárat, amilyen Blaise hangulata. Ott van Blaise élete a borokban. Ahol önmaga lehetett. A borokban mindent megvallhatott. Az édeset és a szomorút. A keserűt és a boldogságot. A szerelmet és a vágyat. Ugyanúgy mint a csalódást és a bánatot. Blaise a borokba adta örömét és bánatát. A szüret és a borkészítés kivételes aktusa volt mindig az életének. Amikor csak ő volt és a borai.

-         Blaise ez a bor, egy szerelmi vallomás a kérdésünk, hogy kinek? – könyökölt az asztalra Pansy. Grainne zavartan kortyolt egy kicsit. Blaise nem mert a lányra nézni. Pansy szeme egyetlen villanással cikázott össze lánya és Blaise között. Draco és Pansy hallgatását, most Blaise-é követte. Sokáig forgatta a talpánál fogva a poharat. Lebukott. Grainne előtt is. De egyszerűen nem tehet róla. A bor a mindene. Ugyanúgy mint a nők. Ezért van az, hogy most szorosan összekapcsolódott ismét a kettő. És új nektárt adott a kombináció.

-         Khm… - Blaise elvigyorodott. – Hát…ööö… tudjátok az idén…mh…jó nyarunk volt. Igen – bólogatott Blaise. Magának is igyekezett megmagyarázni mi az oka a váltásnak. – Sokat sütött a nap. Megértek a szőlők, magasabb a cukortartalmuk… khm… igen. ezért tűnik édesebbnek… az idei kiváló év volt – beszéd közben időnként felpislantott Dracora és Pansyra, majd gyorsan a kristálypohár csillogására.

-         Igen. azt észrevettük, hogy az idei kiváló év volt – jegyezte meg gúnyosan Draco. Blaise dülledt szemekkel meredt a két szemközt ülőre. Megsejtettek valamit? Grainne zavartan és kábultan ült Blaise mellett. Anyja és apja szavai, a bor íze…Blaise zavara…

-         Látom nem tudjuk, meg ki az új múzsa – legyintett Draco. – Egyébként, ha már az ilyen ostobaságoknál tartunk mint szerelem – vette fel ismét flegma stílusát. – Grainne-nek új hódolója van.

-         Ó igazán? – nézett a lányra Blaise.

-         Igen. Rózsákat küldözget neki! Ma száz szál vörösrózsa díszeleg a szobájában az illetőnek köszönhetően. Csak tudnám ki az…

-         Hát GRainne biztos sejti – vigyorgott rá Blaise.

-         Túl sok a jelöltem, lehet, hogy az öcséim ugratnak, ki tudja? – bizonytalankodott Grainne.

-         Megnézhetem ezt a virághalmot? – kacsintott Blaise.

-         Semmiképp sem – tiltakozott Pansy. – Nem engedlek a lányom hálójába Blaise. Veled egy nő sincs biztonságban.

-         Felküldjük kíséretnek Deimost és Falcot vele. Csak vissza tudják fogni Blaise hirtelen keletkező ősi ösztöneit, ugye fiúk? – villant Draco szürke szeme a két fiúra.

-         Hogyne apa, lefogjuk és pálcát szegezünk rá – vigyorgott Falco.

-         Akkor felengedünk – bólintott Draco. Grainne és Blaise indult elöl. A két Malfoy-fivér utánuk.

-         Az a nap kész! Blaise hogy bírtad ki röhögés nélkül? – kérdezte Grainne.

-         Nehezen – vihogott Blaise. – De az érdekedben türtőztettem magam.

-         Roppant kínos volt – simította át a homlokát Grainne.

-         Hugicám! Tíz percet kaptok kettesben nem többet – szólt előre Falco. A két fiú lemaradt. Blaise még szinte be se zárta a háló ajtaját Grainnere vetette magát.  Az ajtónak csapódtak. Blaise a lány hullámos hajába túrt. Néhány araszolással a fésülkődőasztalnak vágódtak, meginogtak a vázák az asztalon. Blaise gyorsan megakadályozta, hogy leboruljanak.

-         Mh. Szépek a virágok – vigyorgott, de Grainne már újra csókra várva tartotta az ajkait. Blaise a lánnyal a baldachin alá zuhant.  Kezével türelmetlenül fejtette ki a lány lábait a szoknya alól. Felgyűrve a finom muszlinanyagot.

-         Blaise! Tíz perc nagyon kevés – tiltakozott Grainne.

-         Éppen elég – vihogott Blaise. – Majd megőrültem, hogy nem érhettem hozzád, pedig ott ültél mellettem – Ajkaival már a puha bőrön játszott. Lecsúsztatta az alsóneműt a lányról és egyetlen lökéssel bejutott. – Mh. Látom azért te is hiányoltál. Ez annyira izgalmas – kacagott Blaise, de a nevetése már zihálásba csapott át. Grainne néhány lökés után már pihegve feküdt alatta. Blaise alig siklott ki, már jöttek a folyosón. Felrántotta a lányt az ágyról, még az övét igazgatta, amikor Deimosék után Pansy is utánuk jött. Grainne rúgta az ágy alá az alsóneműjét, ami még ott hevert a földön és Falco kikerekedett szemekkel nézte a ruhadarabot. Szerencsére Pansy a fiúk után érkezett alig néhány másodperccel. Grainne átsimította a haját és a fésülködőasztalhoz lépett, míg Blaise az ablakpárkányhoz húzódott. Pansy kérdőn nézett a férfira.

-         Nos? Mit szólsz hogy kivirágzott Grainne hálója?

-         Khm… - Blaise még mindig zihált egy kicsit. – Igazán szép lett a szoba – nézett körbe Blaise.

-         Enyhe túlzás ez a sok virág – húzta el a száját Pansy.

-         Én megyek is – Blaise kezet csókolt Grainne-nek. – Igazán örülök, hogy feleleveníthettük a korábbi emlékeinket – vigyorgott a lányra, mire Grainne elpirult. Falco a szemét forgatta. Belegondolva Grainne bugyi nélkül áll előttük, és Blaisenek van képe ilyen szemtelenül azt mondani, hogy felelevenítették az emlékeiket? Hát az enyhe kifejezés. Hiszen most mászhatott le róla! Hát ez! – Falco a húgára vigyorgott Deimos a homlokát ráncolta. Hát azért nem gondolta, hogy tíz perc is elég lesz arra, hogy Blaise ne hazudtolja meg önmagát.

-         Én is örülök Blaise! Remélem, hamarosan ismét találkozhatunk – mosolygott a férfira. Blaise a két Malfoy- fiúval kilépett a hálóból, Pansy szándékosan maradt utoljára és bevágta az ajtót a férfiak mögött. Kattant a zár. Pansy és Grainne ismét kettesben maradtak. Pansy gyors lendülettel lépett a lányához és kevert le neki egyerős csattanó pofont.

-         Ezt be lehet fejezni GRainne! Megmondtam!

-         Nem csináltam semmit! – nézte anyját, ahogy körbejárkálja.

-         Sejtettem Falco után már Deimost is magad mellé állítod! Tudtam, hogy nem kellene felengedni titeket! Láttam milyen szemeket meresztgetsz Blaise-re azt hiszed vak vagyok mint apád? Hát nem! Állítsd le magad, de nagyon gyorsan.  – Pansy az ágyra mutatott, amin gyűrött volt a takaró. – mi ez? Mh?

-         Leültem az ágyamra – mondta szemrebbenés nélkül  Grainne. Pansy átsimított a takarón. Száraz volt. Na persze!

-         Ne akard, hogy drasztikusabb eszközöket alkalmazzak arra, hogy meggyőződjek ártatlan vagy-e még! Blaise-t nagyon gyorsan verd ki a fejedből megértetted? Nézz már körbe egy kicsit lányom! Hány éves vagy te hozzá képest? Mit akarsz Blaise-től! Meglett férfi! Világ életében agglegény volt! Ébredj már fel! Akármit is csinálsz Blaise fejét nem lehet bekötni, nem beszélve arról, hogy nem is adnánk Blaise-nek még ha a legtisztességesebb szándékai lennének akkor sem. Politikai okokból Blaise szóba sem jöhet! Nem beszélve arról, hogy teljesen alkalmatlan! Tudod mitől vált igazán ismertté? Az ágyban, a nőktől! Szeretőként legalább olyan híres, mint vezetőként.

-         Ki mondta, hogy én Blaise-hez akarok menni? – feleselt GRainne. Pansy keze gyorsan csattant.

-         Arról meg ne is álmodj! – sziszegte lánya arcába. – Nem fogsz csak úgy Blaise ágyába bújni. Mit képzelsz? MH? HA gondolod gyere a dolgozószobámba és megismertetlek a Malfoy szabályzattal, amihez tartani fogod magad!

-         Pansy fejezd ezt be! – Draco állt az ajtóban.

-         Draoc ebbe ne szólj bele! – pördült mega tengelye körül Pansy.

-         A lányomról van szó természetesen beleszólok – Draco Pansy és Grainne közé lépett.

-         A lányom viselkedése…

-         Olyan mint te. Makacs és engedetlen!

-         Anyád megmondhatja, hogy igen az én vérem igaz? A Parkinson-vér van benne. Aki nem ismer se embert se törvényt? Akinek nem fontosak az ősi szabályok? Igyekszem a lányomat a helyes útra terelni.

-         Grainne semmit nem csinált ugye kislányom? – simogatta meg Draco. Grainne zavartan sütötte le a szemét. Apja tényleg vakon hisz neki. Nem kellene átejteni őket. És érthető az anyja kétségei is. Mindketten jól ismerik Blaiset. Jobban is mint ő. Mert kívülállóként és barátként ismerik. Tényleg nem venné el feleségül?

-         Apa én… - kezdte Grainne. Be kellene vallani mindent. Talán itt és most. De nem merte. Apja engedékeny, de ha megtudja, a haragja nagyobb lesz mint az anyjáé ez biztos.

-         Pansy ismered Blaiset! Minden nőnek teszi a szépet! Természetes, hogy Grainne-nek is. – Pansy bizonytalanul méregette a lányát. Lassan enyhült az arca szigora.

-         Na jó, hát Blaise-nél tényleg nem lehet tudni, de nem akarom, hogy Grainne bátorítsa, és Blaise azt érezze szabad az út. Ez veszélyes is lehet Draco! – tette karba a kezét.

-         Blaise ismeri a mi szabályainkat és megvannak a saját szabályai is, nem lesz gond. Egy kis élcelődés még senkinek nem ártott. Mindent a szemnek ugye lányom? – vihogott Draco a magas karcsú lányra.

-         Igaz apa – mosolygott erőtlenül Grainne.

-         Na látod! Most mi van abban, megnézhetik azért a másikat!  Az én lányomat nyugodtan. Had csöpögjön utána a nyála, úgyse kaphatja meg – felelte gúnyosan Draco. – Azért szegényke, előbb te most meg Grainne. Ez növeli a fényem már megint – vigyorgott Draco. – Én megbízom Blaiseben. Amióta a Montmorency utcán jártál… Nem. nem zaklatja Grainnet ebben biztos vagyok.

-         Hát igen. De Grainne nem én vagyok – bizonytalankodott Pansy. Ő tisztában volt mi volt a felállás a Montmorency utcában. Blaise benne lett volna, de ő utasította vissza. Grainne viszont nem utasítaná vissza Blaiset, hiszen nincs kiért. Pansynak akkor már ott volt Draco. Grainne viszont teljesen független. És neki nem igazán tetszik ez a felállás…