Blaise Az emeleti páholyban ült Nottal és a felelségével. A mellettük levő páholyban a színpad felőli oldalon Harper és Warrington házaspár. A minisztérium felől pedig a Potter család. Szemközt pedig igen. A Minisztériumi páholy másik oldalán a Malfoy- család. Pansy és Draco páholyában a gyerekek mellettük Lucius és Narcissa Malfoy, Bellával. Elegánsan. Felékszerezve. Egymás bosszantásáért, mindenki a pártállása szerinti talárszínt viselt. Blaise levendulaszínben feszített, és felrúgva a szabályzatot illanózott a páholyában. A Malfoyok persze szinte utolsókként érkeztek. Pansy és Draco ültek előre. Blaise alig észrevehetően biccentett a család felé. Pansy hűvösen viszonozta az üdvözlést, s szétcsapta a legyezőjét. Draco  fehér kesztyűs kezével a karzaton dobolt. Legszívesebben ő is illanózott volna és irigyelte Blaise szabályokat felrúgó stílusát, aki nem foglalkozik ilyesmivel, hogy megtiltották az illanózást a páholyokban. A nők majd kiájultak a páholyból csak, hogy láthassák Blaiset, aki nyugodtan ült, szantálillanót szívva. Nem győzött a hölgyismerősöknek biccenteni, kacsintani, vagy a legfinomabban is jelezni, hogy észrevette őket.

-         Blaise, borzalom veled egy páholyba ülni. Minden nő ide leskelődik! – igazgatta a kontyát Tracey.

-         Igen, és nem győzik jobban kilökni a melleiket – nézte Nott a szemközt ülő nő fecergését, akinek csaknem kibuktak a szűk ruhából a mellbimbói. – Felizgatod a kedélyeket Blaise.

-         Mit tehetek róla, ha a nők egyszerűen nem bírnak magukkal, ha meglátnak – kacsintott a zsöllye felé Blaise. A szájához emelte az illanót és komótosan megszívta. Grainne ismét smaragdzöldben volt. A mellénél fűző fogta össze az anyagot., a belső ruha pedig már megint kávébarna volt. Jól állt neki. Csigákban huncutkák hullottak alá a kontyából. És a hajtűje hosszú fehérarany hullámzó kígyó volt. Anyjához hasonlóan fekete csipkelegyezője volt. A legyező mögül futó pillantásokat vetett a férfi felé. Blaise elvigyorodott. Feszült a mellkasán a levendulatalár. Finoman a kézfejére borult a talárujj.

-         Blaise! – Potter hajolt át a páholy válaszfala előtt. – Szolidaritásból mi is levendulatalárban jöttünk

-         Észrevettem  - röhögött Blaise. – Ez egyenesen célzás! A minisztérium rettegni fog, hogy egymásnak esünk a színpadon

-         De hát elkérték a pálcákat – nevetett Harry.

-         Hát figyelj, akár puszta kézzel is egymásnak ugorhatunk a fekete taláros halálfalókkal.

-         Remek színházi előadás lenne belőle – morogta Nott.

-         Biztos élveznék a hölgyek – vihogott Blaise, mire Harry kacsintott rá.

-         Harry! Mindjárt kezdődik  - súgta Hermione, ahogy sötétedett a színházterem. Blaise is elnyomta az illanót és a színpad felé fordította a tekintetét. Blaise ritkán járt színházba. És nos igen. A nők nem győzték kihasználni az alkalmat, hogy zavartalanul szemezhessenek Blaise-el. Blaise pedig megadta a nőknek ezt a kis szórakozást. Persze azért, mert nem akart túl sokat a Malfoy-páholy felé pislantani.

-         Ide néz? – súgta Nottnak.

-         Kicsoda? – nézett bambán a színpadra Nott.

-         Nem nem néz erre Blaise – értette a célzást Tracey. – Ne feledd, hogy melyik családból származik. Nem ostoba ő sem. Ki van tanítva ne aggódj – mosolygott finoman Tracey és színházi látcsövét a főszereplőre élesítette.

-         Akkor jó – fújta ki a levegőt Blaise. A négy legfelkapottabb páholy legalább olyan nézettségnek örvendett, mint a színpad. A félhomályban lassan teltek a percek. Blaise a páholy szélén ült. Karjával ő is a karzatra dőlt. Ujjai a bársonyon pihentek.  Időnként dohogott néhányat, majd rezzenéstelen arccal a színpadi eseményeket figyelte. Tűkön ülve várta, hogy legördüljön a függöny.  Vége az első felvonásnak. Blaise átnézett a Malfoy páholyra és biccentett a lánynak. Grainne elmosolyodott és kilépett a páholyból. Blaise is kivonult a saját páholyából. Nott észre sem vette, hogy tűnt el a szeme elől a barátja. A körfolyosón Grainne a mosdók felé igyekezett, Blaise rántotta be egy ajtón.

-         Blaise! – kapkodott levegő után ijedtében a lány.

-         Már azt hittem sose maradsz egyedül a folyosón – vihogott rá Blaise. – Ó ma este nem jöhetsz, hogy fogom kibírni? – rebbenő csókokat hintett a lány fedetlen vállaira, ujjaival már a lány kebleinál a fűzőt bontogatta.

-         Blaise a szünet húsz perces – kacagott Grainne, de a levendulatalár övénél babrált kezeivel.

-         Ideális – mosolygott Blaise.

-         Hol vagyunk egyébként? – Grainne a sötétben szinte semmit nem látott.

-         Minek nézel engem színházi kellékesnek? Nem tudom. De itt nincs senki és ez a lényeg -  szorította ajkait a lány rózsaillatú nyaki ütőerére. A falhoz szorítva tört utat a kezeinek. Tenyere Grainne combján siklott, a lányon harisznyatartó volt.

-         Mh tökéletes – vihogott Blaise. – Számítottál rá igaz?

-         Hát igen – pirult el Grainne. – Elvégre este nélkülöznünk kell – zihálta, ahogy a férfi besiklott  a fehérneműje mellett – Ó Blaise!

-         A szokatlan helyeken a legjobb- vihogott Blaise és gyorsan türelmetlenül adta a lökést. Grainne levegő után kapkodva kulcsolta át lábaival a férfi derekát Blaise megállás nélkül csókolta, miközben Grainne máris megkezdte az izom összehúzódásokat. Percekig remegett, és hullámzott. Blaise elismerően füttyentett.

-         Cicám! Ez volt aztán a gyors menet!

-         Ha sietünk mindig ez van, már az izgalomtól elmegyek – vigyorgott Grainne.

-         Hát azt hiszem én is. Bár nem. Ma fantasztikusan nézel ki Grainne. Direkt gyötörsz, hogy jobban kívánjalak igaz? – engedte le a lány szoknyáját Blaise.

-         Nem szeretném ha elfelejtenél  nevetett Grainne, és a mellénél fűzte össze a szalagot, amikro eszébe jutott, hogy nincs rajta a melltartója. – MH. Blaise? Hova tetted a melltartóm?

-         Mit? Hát..ööö… azt nem tudom. Zavart és levettem. De hogy hova? – Blaise a sötétben matatott.  – Ah még a pálcám sincs itt. Azt is elveszik! – Blaise a sötétben tapogatódzott a ruhadarab után.  – Sajnálom Cicám! Nagyon fog hiányozni? – lépett vissza a lányhoz.

-         Hát nem, csak…Gyere segíts visszakötni! – Blaise a formás kerek melleken babrált. A hűvös bőrt szinte sütötték a meleg férfikezek. Máris érezte, ahogy újra megkívánja a lányt.

-         Húha Cicám! Ma nagyon nagy hatással vagy rám – vigyorgott Blaise és  a lány füléhez hajolt.

-         Blaise ne! Vissza kell mennünk – a második felvonás kezdetét jelző dallamok csengtek. Blaise még utoljára tenyerével átmarkolta a puha halmokat.

-         Grainne! Megőrjítesz! Na menjünk! – Blaise sietett előre, s Grainne-el elváltak útjaik. Blaise ért hamarabb a páholyba. Nott futólag felnézett rá, majd a programfüzetet lapozgatta. Grainne alig foglalt helyet már megkezdték a második felvonást.

-         Hol voltál? – nézett hátra Pansy.

-         A büfében – felelte röviden Grainne. Futólag a Zabini-páholyhoz pislantott. Blaise kidülledt szemekkel meredt a színpadra. Grainne is odakapta a tekintetét. A magasból ekkor emelték le a díszletet, amin ott volt a fekete csipkemelltartója. A nézőközönségen előbb a döbbenet futott végig, aztán halk nevetés morajlott és mindenki Blaise páholyára nézett. Természetesen mindenki Blaise cselekedetének tulajdonította a női fehérnemű furcsa helyét. És sejthették a férfi mivel töltötte a szünetet. Blaise a hajába túrva elvigyorodott.  Blaise ritkán jár színházba és akkor is tessék! Biztos, hogy róla folyik a beszéd. Mindenki azt találgatta, ki lehet a titokzatos hölgy, akinek a melltartóját az egyik színész gyorsan lekapta a díszletről. Az előadás innentől kudarcra volt ítélve. Megállás nélkül Blaise-re néztek és pusmogtak. Összesúgtak és izgatott nevetések röppentek fel. Máris színezték magukban a történetet. Grainne fülig vörösödve ült bátyjai között, s futólag Blaisere nézett. A férfi egy nőre sem nézett. De megállás nélkül vigyorgott.

-         Blaise! Muszáj mindig kínos helyzetbe hoznod minket? – ráncolta a homlokát Nott. – Most aztán megadtad a beszédtémát megint.

-         Most mit vagy úgy oda! – röhögött Blaise. – Úgyis annyira unalmas volt az előadás! Nézd meg egyből, hogy ficeregnek az emberek – vihogott halkan. – Izgalmat vittem az előadásba, még meg is köszönhetik nekem

-         Kétlem, hogy köszönet lesz ebből Blaise! – préselte az ajkai közül Nott.

-         Legalább bebizonyítottad, hogy még mindig a régi vagy – nevetett Tracey a páholy másik oldaláról.

-         Ráadásul kivételesen szép melltartó volt – idézte fel Blaise.

-         Gondolom most nézted meg alaposabban – morogta Nott.

-         Hát amikor levettem, akkor valóban jobban izgatott, az ami mögötte volt – nevetett Blaise.

-         Blaise te aztán gondoskodsz a jó hangulatról mindig és mindenhol – kacagott Tracey. – Ez egy tragédia lett volna – tette hozzá.

-         Mh, igazán? Hát végülis elég tragédia, hogy a melltartója ott maradt – értett egyet Blaise kacarászva, és illanóra gyújtott.

-         Nevetségessé tetted az egész darabot – zsörtölődött Nott.

-         Had találjam ki, most már minden nő ilyen csipkemelltartót vesz fel, abban reménykedve, hogy ez a kedvenced – találgatta Tracey. – Új fehérneműdivatot teremtesz a halálfalókörökben Blaise!

-         Ez nem is rossz ötlet – vihogott Blaise.

-         Na persze a fehérneműszalonok téged fognak felkeresni reklámügyben – húzta a száját Nott.

-         Szívesen fogadom őket, ha nálad kopogtatnának irányítsd hozzám őket. Tudod hol találnak meg.

-         Hogyne tudnám Grainne hálójában – suttogta Nott.

-         Pszt! – intette le Tracey. Az előadás eseménytelenül zajlott és mindenki Blaise és a legújabb hódítása történetét találgatta. Az érdektelenség ellenére a darab hatalmas tapsvihart kapott. Blaise Grainnere kacsintott mielőtt elhagyta a páholyát, s a lány pirulva mosolygott rá. A Malfoyok is elvonultak a páholyból. Ma éjszaka nem találkoznak. De Grainne és Blaise már egy hosszú közös hétvégét terveztek ekkor, amit ügyesen elő kellett készíteni…